[Grem] Szentt avats a keresztnysg skortl napjainkig

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2014. Mjus. 24., Szo, 16:05:11 CEST 

Kovács Gergely: Vég nélkül – Szentavatás régen és ma
2014. május 24. szombat 12:08
http://www.magyarkurir.hu/hirek/kovacs-gergely-veg-nelkul-szentteavatas-regen-es-ma
Kovács Gergely szentté avatási szakértő, okleveles posztulátor *könyvében a
szentté avatások történetét mutatja be, a kereszténység őskorától kezdve
napjainkig.* A kötetről Bodnár Dániel készített recenziót.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=53060&img=o_vegnelkul.jpg>*A
keresztény közösségek kezdettől fogva megbecsüléssel tekintettek a Krisztus
követésében élen járó, evangéliumi életet élő testvéreik példájár*a.
Szenteknek nevezhetők mindazok, akik életüket teljes mértékben Istenre
bízzák, *„az ő Szentlelkére hagyatkozva elmélyülnek a hit, a remény és a
szeretet gyakorlásában.”* *Aquinói Szent Tamás megfogalmazása szerint **„az
életszentség az emberi léleknek az a képessége, amely által Istenre bízza
önmagát és minden cselekedetét.”*

A kötet szerzője kutatásaira alapozva *három korszak*ot különít el
egymástól a szentté avatások történetében: *a népi szentté avatás*t, a
püspöki, *majd *egyre inkább *zsinati szentté avatás*t *és *a *pápai
kanonizáció* több mint egy évezredes gyakorlatát.

*Már az első századok keresztényei különbséget tettek a mártírok és a
vértanúság ajándékában nem részesülő hitvallók között.* A halálra ítélt, de
az ítélet végrehajtásától megmenekült híveket „kijelölt mártíroknak”, a
vértanúságot elnyerő híveket „megkoronázott mártíroknak” nevezték.* Akiknek
tisztelete megmaradt és széles körben elterjedt az Egyházban, azokat
„számon tartott mártíroknak” is hívták.* Kovács Gergely szerint a
kanonizációk első, népi korszakában alig lehet a mai értelemben szentté
avatásról beszélni, hiszen a szentek tisztelete spontán módon, népi
kezdeményezésre alakult ki, a szent liturgiát végző püspökök és papság
részvételével. *A szentek tiszteletét nem a papság vezette be a keresztény
hit gyakorlatába, hanem az üldözött Egyház közösségi élete hozta magával. A
hívők „spontán igényeit és tiszteletnyilvánítási formáit” a püspökök
elfogadták, felkarolták,* és amikor ez elkerülhetetlenné vált,
kiterjesztették rá főpásztori joghatóságukat.

A püspöki és zsinati szentté avatás *a Kr.u. V. századtól* kezdve alakult
ki, s legfőbb jellemzője, hogy *a tisztelet engedélyezését valódi vizsgálat
előzte meg. Ezek a vizsgálatok is a csodákra helyezték a legfőbb hangsúlyt*,
*de* nem hagyták figyelmen kívül* az életszentség, legtöbbször szemtanúk
vallomásaira épülő rekonstruálásá*t. A jelenlegi ismeretek szerint Szent
Ágoston volt az első, aki tanúk meghallgatásával *valódi püspöki
vizsgálatot tartott Szent István diakónus vértanú földi maradványainak
415-ben történt megtalálásáról és az esemény kegyelmi hatásairól, és ezzel
új műfajt teremtett,* a libelli miracolorum műfaját. Ebben a kivizsgált
csodákat gyűjtötték össze, és olvasták fel a szentek liturgikus ünnepén. *Nagy
Károly német-római császár 805-ben a püspöki-zsinati ellenőrzés
kizárólagossá tétele érdekében elrendelte, hogy „előzetes püspöki
jóváhagyás nélkül ne lehessen új szenteket tiszteletben részesíteni.*”
Kovács Gergely kiemeli, hogy a püspöki-zsinati szentté avatások
történetében magyar szempontból különösen fontos az *1083-as esztendő: I.
István, Imre herceg, Gellért püspök és a zoborhegyi remeték szentté avatása
Fehérvárott, *az I. (Szent) *László király által összehívott zsinaton
történt, Szent VII. Gergely pápa jóváhagyásával.*

A harmadik korszak* a pápai kanonizáció gyakorlata: a római pápák ugyanúgy
végeztek szentté avatásokat, mint más püspökök, saját
egyházmegyéjükben,*de már a IV. századtól a helyi főpásztorok kérésére
más egyházmegyékben is.
A XVI-XVII. századtól kezdve a katolikus Egyházban kizárólag a pápa
rendelkezik a szentté avatás jogával. Kovács Gergely szerint a pápai
kanonizáció kizárólagossá válását kettős körülmény indokolta. *Róma
püspökének egyre jobban kibontakozó tekintélye felértékelte és vonzóvá
tette az általa elrendelt és általa végzett szentté avatást.* *Bizonyos
visszaélések pedig *egyenesen *rákényszerítették a katolikus Egyház legfőbb
vezetőjét, hogy először egyedi esetekben, majd egyre szélesebb körben
felügyelje* a szentté avatási ügyek megalapozottságát és tisztaságát. A
kanonizáció szót III. Sándor (1159–1181) használta először egy pápai
dokumentumban, egy általa végzett és kiemelkedő jelentőségű szentté avatás
kapcsán. A II. Henrik angol király parancsára meggyilkoltatott Becket Szent
Tamás canterbury érsek kanonizálását két apostoli levélben rendelte el.* A
pápai kanonizációk számáról pontos adatok állnak rendelkezésre*: 993 és
1800 között 176 új szentet, 1800 és 1960 között 158 új szentet avattak a
pápák, 1960 és 1978 között 91-et. Szent II. János Pál pápa pedig 482 új
szentet és 1338 új boldogot emelt oltárra.

Kovács Gergely emlékeztet rá, hogy *a II. Vatikáni Zsinat szerint „minden
keresztény meghívást nyer az életszentségre, az állapotának megfelelő
tökéletesség elérésére, és ez egyben a kötelessége is: teljes értékű
keresztény élet és tökéletes szeretet. Ez az életszentség pedig a földi
társadalomban is előmozdítja az emberhez méltóbb életmódot.” *Mindnyájan
eltűnődhetünk *Boldog Kalkuttai Teréz szavai*n, aki a Nobel-békedíj
átvétele után a kérdésre – mit gondol arról, hogy egyesek élő szentnek
tartják –, azt válaszolta:* „A magam módján törekszem az életszentségre, ez
ugyanis nem kevesek privilégiuma, hanem mindannyiunk kötelessége: az öné és
az enyém is”* (Szent István Társulat, 2014).

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!<http://www.facebook.com/magyarkurir>
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140524/c41b55ff/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl