<div dir="ltr"><h1 class="">Kovács Gergely: Vég nélkül – Szentavatás régen és ma </h1>
<div class="">2014. május 24. szombat 12:08<br><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/kovacs-gergely-veg-nelkul-szentteavatas-regen-es-ma">http://www.magyarkurir.hu/hirek/kovacs-gergely-veg-nelkul-szentteavatas-regen-es-ma</a><br>
</div>
<h3 class="">Kovács Gergely szentté avatási szakértő, okleveles
posztulátor <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>könyvében a szentté avatások történetét mutatja be, a
kereszténység őskorától kezdve napjainkig.</u></span> A kötetről Bodnár Dániel
készített recenziót.</h3><p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=53060&img=o_vegnelkul.jpg"><img style="display: block; margin: 13px auto;" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=53060&p=1&img=c_vegnelkul.jpg" alt=""></a><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A
keresztény közösségek kezdettől fogva megbecsüléssel tekintettek a
Krisztus követésében élen járó, evangéliumi életet élő testvéreik
példájár</b></u></span>a. Szenteknek nevezhetők mindazok, akik életüket teljes
mértékben Istenre bízzák, <em>„az ő Szentlelkére hagyatkozva elmélyülnek a hit, a remény és a szeretet gyakorlásában.”</em> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Aquinói Szent Tamás megfogalmazása szerint </b></u></span><em><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>„az életszentség az emberi léleknek az a képessége, amely által Istenre bízza önmagát és minden cselekedetét.</b></u></span>”</em></p>
<p>A kötet szerzője kutatásaira alapozva <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>három korszak</b></u></span>ot különít el
egymástól a szentté avatások történetében: <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a népi szentté avatás</b></u></span>t, a
püspöki, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>majd </b></u></span>egyre inkább <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>zsinati szentté avatás</b></u></span>t <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>és </b></u></span>a <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>pápai
kanonizáció</b></u></span> több mint egy évezredes gyakorlatát.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Már az első századok keresztényei különbséget tettek a mártírok és a
vértanúság ajándékában nem részesülő hitvallók között.</b></u></span> A halálra ítélt,
de az ítélet végrehajtásától megmenekült híveket „kijelölt mártíroknak”,
a vértanúságot elnyerő híveket „megkoronázott mártíroknak” nevezték.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
Akiknek tisztelete megmaradt és széles körben elterjedt az Egyházban,
azokat „számon tartott mártíroknak” is hívták.</b></u></span> Kovács Gergely szerint a
kanonizációk első, népi korszakában alig lehet a mai értelemben szentté
avatásról beszélni, hiszen a szentek tisztelete spontán módon, népi
kezdeményezésre alakult ki, a szent liturgiát végző püspökök és papság
részvételével. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A szentek tiszteletét nem a papság vezette be a
keresztény hit gyakorlatába, hanem az üldözött Egyház közösségi élete
hozta magával. A hívők „spontán igényeit és tiszteletnyilvánítási
formáit” a püspökök elfogadták, felkarolták,</b></u></span> és amikor ez
elkerülhetetlenné vált, kiterjesztették rá főpásztori joghatóságukat.</p>
<p>A püspöki és zsinati szentté avatás <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a Kr.u. V. századtól</b></u></span> kezdve
alakult ki, s legfőbb jellemzője, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a tisztelet engedélyezését valódi
vizsgálat előzte meg. Ezek a vizsgálatok is a csodákra helyezték a
legfőbb hangsúlyt</b></u></span>, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>de</b></u></span> nem hagyták figyelmen kívül<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> az életszentség,
legtöbbször szemtanúk vallomásaira épülő rekonstruálásá</b></u></span>t. A jelenlegi
ismeretek szerint Szent Ágoston volt az első, aki tanúk meghallgatásával
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>valódi püspöki vizsgálatot tartott Szent István diakónus vértanú földi
maradványainak 415-ben történt megtalálásáról és az esemény kegyelmi
hatásairól, és ezzel új műfajt teremtett,</b></u></span> a libelli miracolorum műfaját.
Ebben a kivizsgált csodákat gyűjtötték össze, és olvasták fel a szentek
liturgikus ünnepén. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Nagy Károly német-római császár 805-ben a
püspöki-zsinati ellenőrzés kizárólagossá tétele érdekében elrendelte,
hogy „előzetes püspöki jóváhagyás nélkül ne lehessen új szenteket
tiszteletben részesíteni.</b></u></span>” Kovács Gergely kiemeli, hogy a
püspöki-zsinati szentté avatások történetében magyar szempontból
különösen fontos az <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>1083-as esztendő: I. István, Imre herceg, Gellért
püspök és a zoborhegyi remeték szentté avatása Fehérvárott, </b></u></span>az I.
(Szent) <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>László király által összehívott zsinaton történt, Szent VII.
Gergely pápa jóváhagyásával.</b></u></span></p>
<p>A harmadik korszak<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> a pápai kanonizáció gyakorlata: a római pápák
ugyanúgy végeztek szentté avatásokat, mint más püspökök, saját
egyházmegyéjükben,</b></u></span> de már a IV. századtól a helyi főpásztorok kérésére
más egyházmegyékben is. A XVI-XVII. századtól kezdve a katolikus
Egyházban kizárólag a pápa rendelkezik a szentté avatás jogával. Kovács
Gergely szerint a pápai kanonizáció kizárólagossá válását kettős
körülmény indokolta. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Róma püspökének egyre jobban kibontakozó tekintélye
felértékelte és vonzóvá tette az általa elrendelt és általa végzett
szentté avatást.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Bizonyos visszaélések pedig </b></u></span>egyenesen <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>rákényszerítették
a katolikus Egyház legfőbb vezetőjét, hogy először egyedi esetekben,
majd egyre szélesebb körben felügyelje</b></u></span> a szentté avatási ügyek
megalapozottságát és tisztaságát. A kanonizáció szót III. Sándor
(1159–1181) használta először egy pápai dokumentumban, egy általa
végzett és kiemelkedő jelentőségű szentté avatás kapcsán. A II. Henrik
angol király parancsára meggyilkoltatott Becket Szent Tamás canterbury
érsek kanonizálását két apostoli levélben rendelte el.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> A pápai
kanonizációk számáról pontos adatok állnak rendelkezésre</b></u></span>: 993 és 1800
között 176 új szentet, 1800 és 1960 között 158 új szentet avattak a
pápák, 1960 és 1978 között 91-et. Szent II. János Pál pápa pedig 482 új
szentet és 1338 új boldogot emelt oltárra.</p>
<p>Kovács Gergely emlékeztet rá, hogy <u><b>a II. Vatikáni Zsinat szerint <em><span style="background-color:rgb(255,255,0)">„minden
keresztény meghívást nyer az életszentségre</span>, az állapotának megfelelő
tökéletesség elérésére, és ez egyben a kötelessége is: teljes értékű
keresztény élet és tökéletes szeretet. Ez az életszentség pedig a földi
társadalomban is előmozdítja az emberhez méltóbb életmódot.”</em>
</b></u>Mindnyájan eltűnődhetünk <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Boldog Kalkuttai Teréz szavai</b></u></span>n, aki a
Nobel-békedíj átvétele után a kérdésre – mit gondol arról, hogy egyesek
élő szentnek tartják –, azt válaszolta:<em> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>„A magam módján törekszem az
életszentségre, ez ugyanis nem kevesek privilégiuma, hanem mindannyiunk
kötelessége: az öné és az enyém is”</b></u></span></em><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> </b></u></span>(Szent István Társulat, 2014).</p>
<p>Bodnár Dániel/Magyar Kurír</p>
<p><a href="http://www.facebook.com/magyarkurir" target="_blank" class="">Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!</a></p></div>