[Grem] VI.Pl ppa letszentsge
Emoke Greschik
greschem at gmail.com
2014. Mjus. 18., V, 12:41:26 CEST
VI. Pál pápa életszentsége
2014. május 18. vasárnap 12:01
http://www.magyarkurir.hu/hirek/vi-pal-papa-eletszentsege
Május 9-én, pénteken délután Ferenc pápa magánkihallgatáson fogadta Angelo
Amato bíborost, és engedélyezte több dekrétum, kihirdetését. Ezek közé
tartozik az a dekrétum, mely alapján október 19-én VI. Pál pápát boldoggá
avatják. *Kránitz Mihály teológus * írásában *a boldoggá avatás okát, az
egykori egyházfő életszentségét vizsgálja.*
<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=53033&img=o_000_arp2291306.jpg>
A Szenttéavatási Ügyek Kongregációja az 1993. április 26-án megkezdett
boldoggáavatási eljárást követően 2012. december 10-én elismerte, hogy *VI.
Pál pápa hősies fokon gyakorolta az erényeket. XVI. Benedek pápa ezután
jóváhagyta azt a dekrétumot, amely által VI. Pál megkapta a
tiszteletreméltó címet, és megvizsgálták a boldoggáavatásához szükséges
csodát, amely a közbenjárására történt.* *Egy kaliforniai magzat
megmagyarázhatatlan gyógyulásáról van szó. Anyja annak ellenére döntött a
magzat kihordása mellett, hogy az orvosok abortuszt javasoltak,
menthetetlennek ítélve a születendő gyermeket. A ma 17 éves ifjú anyja
akkor VI. Pál pápa közbenjárását kérte imájában. *
*Egy papi hivatás kezdete*
*Giovanni Battista Montini, a későbbi VI. Pál 1897. szeptember 26-án
született *az észak-olaszországi Concesióban *jómódú polgári
család*ban. *Gyenge
egészség*e miatt valamennyi tanulmányát magántanulóként végezte el.
Alkalmatlannak minősítették a katonai sorozásnál is. *Édesapja Giorgio
Montini ügyvéd és politikus* volt, *édesanyja Giuditta Alghisi Bresciában a
Katolikus Nőegyletet vezette*. Két testvére: Lodovico és Francesco. A mély
katolikus hitet a családjától kapta. *A papi hivatás korán megszületett az
ifjúban*, de törékeny alkata miatt otthon végezte el a teológiai
tanulmányait. *23 éves korában szentelték pappá*, majd Rómában tanult
tovább, ahol a helyettes államtitkár *Pizzardo* segítette és *a vatikáni
államtitkárságra* került, ahol több mint harminc éven át szolgált XI. Piusz
és XII. Piusz pápák alatt.
*Érzékenység a társadalmi élet kérdései iránt*
A tehetséges fiatal pap életét *mély barátságok* jellemezték. Minden
érdekelte, ami az embereket a világban érintette. A fiatal egyetemistákkal, *a
születő keresztény demokrácia vezetőivel* az 1920-as évek végétől
megtalálta a hangot és a később tragikus körülmények között elhunyt olasz
miniszterelnökkel, *Aldo Moróval már ekkor szoros kapcsolatot tartott. *A
vatikáni munkahelyén szinte az egész világ problémáival
megismerkedett. *Ellenállt
a Mussolini vezette fasiszta diktatúrának*. A II. Világháború idején a
segélyakciók szervezésében vette ki a részét. A háború utáni politikai
helyzetben a radikalizmus helyett *a szociális kérdések iránti fogékonyság*ot
képviselte. 1954-től lett Milánó érseke, ahol eddigi tapasztalatait
felhasználva *a munkások felé fordult*. Itt érte a I*I. Vatikáni Zsinat
meghirdetése*, melynek első ülésen maga is részt vett 1962-ben.
*Montini pápa veszi át a zsinat irányítását*
XXIII. János a II. Vatikáni Zsinat első ülése után súlyos beteg lett, de
hamarosan felépült, ám a következő hónapok nem hoztak javulást a pápa
egészségében. Húsvét és pünkösd között rohamosan csökkent az
életereje. *Nyolcvankét
évesen, 1963. június 3-án este halt meg*. A „jó János pápáról” elmondható,
hogy természetéből fakadó nyitottsága és szívélyessége megnyerte a
püspököket és a püspöki karokat. Az a képessége, hogy minden ember szívét
megérintse, a XX. század legnépszerűbb és legszeretettebb pápájává tette.
Egy kérdést azonban újra és újra feltesznek a teológusok és az
egyháztörténészek: *„Vajon hosszú távon megvolt-e benne a szilárdság ahhoz,
hogy kitűzött céljait környezetének befolyásával szemben is érvényesítse?”*
XXIII. János pápával egy időben érlelődött az egyház következő legfőbb
pásztorának a személyisége. *Giovanni Battista Montini* milánói érseket
1963. június 21-én választották meg pápának. János pápa után most egy Pál
pápa következett. Ahogy János apostol lelkesedése meghatározta a
kibontakozó egyház kezdetét, a tanítás elmélyítése és továbbadása azonban
Pál apostolra várt, ugyanígy követte XXIII. Jánost VI. Pál pápa.
*Pápasága kezdetétől VI. Pál teljesen tudatában volt szerepének, mely a
mindenkori Péter-utód számára kijelöli a hitben és a testvéri szeretetben
való egység útját. *Sohasem engedte, hogy a rábízott kétezer éves katolikus
hagyomány bármilyen módon sérülést szenvedjen. Továbbvitte az Egyház
megújulását kezdeményező XXIII. János pápától származó
*aggiornamento*-gondolatot.
Ugyanakkor VI. Pál bátor magatartását és a hagyományhoz kötődő kitartó
hűségét a zsinat utáni időkben sokan félreértették. Az igehirdetés újszerű
megnyilatkozását tévesen „radikális változásként” állították be, s ezzel
megkérdőjelezték őszinteségét. *Ő maga a „progresszív” fejlődés melletti
álláspontját mindig az egyházi struktúrák megfiatalításaként értelmezte,
mely majd képes lesz a kortárs emberrel és más vallási felekezetekkel
párbeszédet folytatni*.
*VI. Pál és az ökumenikus mozgalom*
VI. Pál pápa 1963. szeptember 29-ével *folytatta elődje, a XXIII. János
pápa által megkezdett II. Vatikáni Zsinatot*, melyet „nagy utazásaival” is
hangsúlyossá tett. A mind az öt földrészt (Európa mellett India, Amerika,
Afrika és Ausztrália) bejárt pápa üzenetei beilleszkedtek a zsinati
gondolatok közé. Az első apostoli útja 1964 januárjában a Szentföldre
vezetett, ahol *találkozott Athénagorasz ortodox pátriárkával* (1886-1972).
A két egyházfő találkozására 1964. január 5-én került sor Jeruzsálemben.
Bár a keresztény egységtörekvést a XX. században "pánkeresztény"
mozgalomnak tartotta a katolikus egyházi vezetés, *az ökumenizmus
megítélésében a II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) változást eredményezett. *VI.
Pál pápa beszédeivel, hivatalos megnyilatkozásaival és történelmi tetteivel
új utat nyitott a katolikus keresztény egységtörekvés előtt és a többi
egyház irányába megtett közeledésnek.
Az igazi áttörés katolikus részről akkor következett be, amikor
1964-ben az *Unitatis
redintegratio*, a zsinati határozat a zsinat egyik céljaként a többi egyház
felé való nyitást nevezte meg. *Kimondta, hogy az ökumenizmus „a
Szentlélektől van”.* Ezzel elhárult az akadály a katolikusok részvétele
elől az ökumenikus mozgalom rendezvényein.
*VI. Pál a párbeszéd pápája*
VI. Pál mint utazó pápa *elsősorban a párbeszéd pápájaként kívánt
megjelenni.* A dialógus nála magában foglalta a befogadást, az
odafigyelést, vagyis mindazt a magatartást, amelyet egy értelmiséginek
követnie kell. 1964. augusztus 6-án jelent meg *Ecclesiam suam* kezdetű
első körlevele, mely körvonalazta a pápának az Egyházról szóló meglátásait.
Írásának fő gondolata: *a párbeszéd az Egyház számára a legalkalmasabb
eszköz ahhoz, hogy a világ jelen helyzetét és az Egyház apostoli küldetését
helyesen lássa*. Ebből a nézőpontból kiindulva a pápa az Egyház három útját
jelölte ki, mint három kört, amelyek egymással is találkoznak. Ezek a
következők: a „különvált testvérek”, vagyis a nem katolikus keresztények,
más vallások hívő tagjai és végül a nem hívők. *Az Egyháznak vállalnia kell
a párbeszédet azzal a világgal, amelyben él, mégpedig a legtávolabbi körtől
kezdve mindazzal, ami igazán emberi, egészen a katolikus Egyház belső
dialógusáig.* Ez a körlevél is mutatja, hogy a XXIII. János halálát követő
bizonytalanságot áthidalta VI. Pál pápa bátorsága és bölcsessége.
*A** II. Vatikáni Zsinat végén, 1965. december 7-én Athénagorasz és VI. Pál
egy időben és kölcsönösen visszavonták az 1054-es kiközösítést*. A
kiközösítés visszavonásának tízedik évfordulóján, VI. Pál pápa 1975.
december 14-én fogadta a konstantinápolyi ökumenikus pátriárka hivatalos
küldöttségét Meliton metropolitával az élén, s a Sixtus-kápolnában tartott
szertartás végén lejött az oltártól, *leborult Meliton metropolita előtt,
és megcsókolta a lábát. Mindezt a jelenlévők, és különösen Meliton
metropolita megdöbbenése kísérte,* akit mélyen megérintett a római főpap
rendkívüli alázatának a gesztusa.
*Az egyház a mai világban*
VI. Pál pápa párbeszédet kezdeményezett a modern világgal, a kor
társadalmával, más keresztény felekezetekkel és a nagy vallásokkal.
Érdemben ez visszhangzik *Ecclesiam suam (1964) kezdetű első
körlevelében:*„Az apostolság semmiképpen sem egyezhet bele hitének és
cselekedeteinek
bármilyen kétértelmű kompromisszumába, minthogy gyakorlatilag és
elméletileg azok határozzák meg és irányítják keresztény hitvallásunkat.*
Az úgynevezett irenizmus és szinkretizmus alapjában véve nem más, mint az
általunk hirdetni kívánt Isten igéje hatóerejével és tartalmával ellentétes
szkepticizmus.* Egyedül az fogja eredményesen betölteni apostoli hivatását,
aki teljes hűséggel megtartja Krisztus tanítását. Ugyancsak *egyedül az
tudja magát megóvni az elharapózó tévelygések mételyétől, akinek teljesen a
magatartásába ment át a keresztény tanítás, amit vall.”* A pápa mindezt
nyíltan hirdette úgy a zsinat alatt, mint a zsinatot követő időkben.
*A zsinat utáni helyzet*
A zsinat utáni években (1965–1968) VI. Pál világosan felismerte az Egyházon
belüli, a helyes úttól való súlyos eltéréseket, amelyek a zsinat alatt
kidolgozott fogalmak téves értelmezéséből származtak. *A zsinat utáni
helyzet nagyon elszomorította VI. Pál pápát és teljesen tudatában volt,
hogy a viták veszélyeztetik az Egyházat és annak lényegi tanítását. *
Amikor az 1968-as év után még súlyosabb kérdések merültek fel, bámulatos
kitartással őrizte meg és tanította a hit elveit, és cáfolta, valamint
igazította ki a téves álláspontokat. Eltökélt szándéka volt, hogy a római
egyházat Krisztusban és a hagyományban bármily körülmények között is
megtartsa, és a hit fényét ragyogtassa fel ott, ahol a tévedés vaksága
miatt az elveszett. Ez a szándék vezette a *Humanae vitae* (1968) körlevél
megjelentetésével is, mely elsősorban az élet védelmét szolgálta. Ennek
érdekében *hirdette meg 1967–1968-ra a Hit Évét 1967. június 29-én a Szent
Péter-bazilikában ünnepélyes szertartás keretében Szent Péter és Pál
apostol vértanúságának 1900. évfordulóján*. Az általa írt Isten népének
Hitvallásában a pápa szándéka az volt, hogy mindenki számára érthető módon
mutassa be a katolikus hit igazságait.
*Az egészen átadott élet*
A sokszor töprengő, de mindig világos elveket valló pápa fáradhatatlanul
szolgálta az egyházat és vezette az embereket Krisztushoz. Névválasztása
alapvető szándékát jelezte: Pál apostol példájára örömhírt vinni a
nemzeteknek. Ezért is hirdette meg az „új evangelizációt” *Evangelii
nuntiandi* (1975) kezdetű apostoli buzdításával és szólította fel az egyház
tagjait a hiteles keresztény tanúságtételre. VI. Pál pápa nemcsak a tiarát,
a pápai koronát tette le pápasága kezdetén, de egész pontifikátusa alatt
törekedett az egyszerűségre. *Végrendeletében úgy intézkedett, hogy
holttestét ne balzsamozzák be, és fakoporsóban, földbe ásott sírban
temessék el a Szent Péter-bazilika altemplomában*. 1978. augusztus 6-án,
halt meg, és augusztus 12-én temették el elődje, az immár Szent XXIII.
János pápa mellé. 2014. október 19-én – harminchat évvel halála után –
joggal várhatja Isten népe, hogy az életszentség hírében elhunyt
főpásztorát először a boldogok, majd később a szentek között tisztelhesse.
Fotó: Europress/EPU FILES/AFP
Kránitz Mihály/Magyar Kurír
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140518/59a3f733/attachment.html
Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl