[Grem] Miért fontos a néptánc a kisgyerekek mindennapjaiban?

[Emoke Greschik]

NĂŠptĂĄncoktatĂĄs: ennĂŠl aktuĂĄlisabb nem is lehetne InterjĂş Balatoni
Katalinnal ĂŠs KovĂĄcs Henrikkel
 *Gyarmati Orsolya*
ForrĂĄs: CsalĂĄdhĂĄlĂł <http://mno.hu/csaladhalo/www.csaladhalo.hu>
2014. mĂĄjus 17., szombat 09:57
 Vajon miĂŠrt fontos a nĂŠptĂĄncot, a nĂŠpzenĂŠt beĂŠpĂ­teni a kisgyerekek
mindennapjaiba?

Épphogy *megjelent az óvodásokkal, kisiskolásokkal foglalkozó
pedagógusoknak íródott Így tedd rá! 2. című, a néptáncot, a népdalt, a népi
kultúrát a mindennapokba integráló módszertani könyv*, máris elfogyott. Sőt
már a második kiadás is lassan hiánycikk. A hiánypótló kötet születéséről
és fontosságáról beszélgettünk a szerzőkkel, Balatoni Katalinnal és Kovács
Henrikkel.

*– A könyv komoly hiánypótlás a néptánc-pedagógiai kiadványok terén,
ĂŠvtizedek Ăłta nem jelent meg hasonlĂł kĂśtet. Mi ennek az oka?*
KovĂĄcs Henrik:* RĂŠgen az embereket nem kellett tanĂ­tani tĂĄncolni, mert
tudtak.* Maga a nĂŠptĂĄnc-pedagĂłgia azonban az utĂłbbi ĂŠvtizedek termĂŠke.
Csúnya szóval élve magának a néptáncnak a „felhasználása” is változik. *A
nĂŠptĂĄnc mindig is azĂŠrt lĂŠtezett, hogy az ember jĂłl ĂŠrezze magĂĄt. *Amikor
1931-ben a GyĂśngyĂśsbokrĂŠta-mozgalom elindult, a nĂŠptĂĄnc szĂ­npadra kerĂźlt,
ĂŠs a tĂĄnchĂĄzmozgalom megjelenĂŠsĂŠig mindĂśssze szĂ­npadi mĹąfajkĂŠnt ĂŠlt az azt
nem művelő emberek tudatában. A néptánc-pedagógia is leginkább ezt
szolgálta: hogy a színpadon jól mutasson a produkció. *Sok-sok idő eltelt,
amĂ­g a nĂŠptĂĄncnak Ăşjra megjelenhetett az ĂśnszĂłrakoztatĂł funkciĂłja.* Ez a
szemlĂŠlet viszonylag Ăşjnak szĂĄmĂ­t.

*– A néptánc pedagógiai módszerként való alkalmazása mióta van jelen?*
– K. H.: Ez akár egy doktori disszertáció témája is lehetne…
Balatoni Katalin: *A nĂŠptĂĄncoktatĂĄs tĂśbb mint szĂĄzĂŠves mĂşlttal rendelkezik.
*BĂĄr Henrik emlĂ­tette a GyĂśngyĂśsbokrĂŠtĂĄt, eredeztethetjĂźk az 1896-os
millenniumi ünnepségtől is. Az oktatás területfüggő volt, és azért már a
1930-as években is létezett gyermektánckönyv, ami abban az időben
módszertani kiadványnak számított. Folyamatosan jellemző volt azonban
az a *konfliktus
is, hogy a nĂŠptĂĄnc produkciĂł-kĂśzpontĂş legyen vagy sem.* Emiatt nem tudott a
nĂŠptĂĄnc gyĂśkeret verni intĂŠzmĂŠnyes szinten az oktatĂĄsban. *Ez a kĂŠrdĂŠs
egyĂŠbkĂŠnt a mai napig nem tisztĂĄzott ĂŠs most is okoz mĂŠg feszĂźltsĂŠget.*

*– Ma is van, aki azt mondja, hogy a néptánc kizárólag színpadra való?*
– B. K.: Nem azt mondja, hanem úgy alkalmazza. Rengetegen vannak ilyenek.
Nagyon sok pedagĂłgus, akiket igyekszĂźnk megszĂłlĂ­tani, Ăşgy kĂśzelĂ­t a
tĂŠmĂĄhoz, hogy hogyan tudna megfelelni az elvĂĄrĂĄsoknak, pĂŠldĂĄul egy szĂźreti
felvonulĂĄson, Luca-napon stb., ĂŠs sajnos a sok fellĂŠpĂŠsre valĂł kĂŠszĂźlĂŠs
közben nem jut idő arra, hogy a szabad játékot biztosítsák.

*– A szülők is inkább szereplésorientáltak, vagy megértik, milyen jótékony
hatĂĄssal lehet a nĂŠptĂĄnc a gyerek mindennapjaira az ĂŠlete minden terĂźletĂŠn?*
– K. H.: Is-is. Azt azért fontos hangsúlyozni, hogy sok pedagógus azért
helyezi előtérbe a fellépéseket, mert így nevelték őket. 20-30 évvel
ezelőtt mi is úgy nőttünk fel, hogy a koreográfia, a külföldi út, a
fellépés lebegett a szemünk előtt. Az amatőrmozgalomban és a Magyar
Táncművészeti Főiskolán Lévai Péter volt az első olyan tanárom, aki úgy
tanĂ­tott tĂĄncot, hogy *mindenkit hagyott rĂśgtĂśnĂśzni, ami egyĂŠbkĂŠnt a nĂŠpi
kultĂşra lĂŠnyege.*
– B. K.: Amikor elkezdünk azon gondolkodni, hogy mit csináljunk, és mi mi
után jöjjön, mindig megvan annak a lehetősége, hogy próbálkozzunk, és ezzel
együtt akár hibázzunk is. *A pedagógusok életéből ez nagyon hiányzik: hogy
felvĂĄllaljĂĄk, hogy lehet hibĂĄzni.* Pedig mennyire jĂł, hogy pĂŠldĂĄul kirakunk
egy ugróiskolát, de nem „jön be” a gyerekeknek, nem lehet letáncolni, ezért
változtatni kell rajta. És *itt lép be a kreativitás: hogy hagyjuk a
pedagĂłgusokat ĂŠs a gyerekeket alkotni, teremteni.* Mi nem azt mondjuk, hogy
itt egy ugrĂłiskola, csak Ă­gy rajzolhatod fel, csak Ă­gy lehet rajta
vĂŠgigugrĂĄlni. Egy gondolkodĂĄsmĂłdot szeretnĂŠnk megtanĂ­tani, hogy hogyan
lehet azon tĂşllĂĄtni, hogy ez vagy az a nĂŠptĂĄnc most ĂŠpp jĂł-e az anyĂĄk napi
mĹąsorba vagy sem.

*– Hogyan született meg a könyv ötlete? Azt gondolták, hogy kell egy ilyen
kĂśtetet Ă­rni, ĂŠs majd lesznek emberek, akik erre nyitottak, vagy mĂĄr igĂŠny
mutatkozott rĂĄ, ĂŠs annak igyekeztek megfelelni?*
– K. H.: Kata, akinek a tanára voltam a Magyar Táncművészeti Főiskolán,
felkĂŠrt, hogy legyek a konzulense a szakdolgozatĂĄnĂĄl, amit arrĂłl Ă­rna,
miket tapasztalt az elmĂşlt ĂŠvek sorĂĄn az Ăłvodai nĂŠptĂĄncoktatĂĄs terĂŠn,
milyen módszereket fejlesztett ki. A dolgozatból könyv lett (Az Így tedd
rá! első kötete – a szerk.), amit aztán még egyszer átgondoltuk, és végül
Kata csinĂĄlt egy harmincĂłrĂĄs akkreditĂĄlt kĂŠpzĂŠst.
– B. K.: Nagyon sokat jártunk pedagógusok közé, és rengeteget tanultunk a
gyerekektől. Aki két éve volt nálunk képzésen, ma már egészen mást
tapasztalna, mint akkor, mert annyira sokat fejlődött a dolog, és ezt a
fejlődést a második kötettel próbáltuk megmutatni. Felmértük az igényeket,
hogy mire van szĂźksĂŠg, hogyan tudunk utat mutatni ĂŠs ezt foglaltuk Ăśssze.

*– Milyen ez a képzés?*
– B. K.: A 30 órás akkreditált képzésünkön egy nap a gyerekjátékokról szól,
egy a tĂĄncrĂłl, egy pedig a folklĂłrral foglalkozik, a vĂŠgĂŠn pedig
összegezzük a tanultakat. Van lehetőség arra is – és erre egyre nagyobb az
igény –, hogy intézmények hívnak meg minket, és az a legnagyobb eredmény és
ĂŠlmĂŠny, amikor egy egĂŠsz kollektĂ­va, egy munkakĂśzĂśssĂŠg lĂĄtja az egĂŠszet,
mert akkor sokkal jobban tudnak egymĂĄsnak segĂ­teni, egyĂźtt dolgozni.

*– Milyen következménye lehet a színpad-, a szereplésorientált látásmódnak?*
*– K. H.: A gyerekeket próbáljuk úgy nevelni, hogy a játékon keresztül
juttassuk őket a tánc élményéhez.* Ez azért jó, mert *sokszor tapasztaljuk
a negatív előítéletet a tánccal kapcsolatban*, s ezt *igyekszünk kiiktatni,
ĂĄtĂ­rni*. Sajnos sokszor olyanok ĂĄllĂ­tanak tĂĄncot szĂ­npadra, akik nem
értenek hozzá. A néző éppen ezért azt nem élvezi, unja, látja, hogy
szenvednek a fellépők, és az a képzet alakul ki benne, hogy ez a néptánc,
főleg akkor, ha először lát ilyet.
– B. K.: *A tanárok sokszor nem tudják felmérni a gyerekek életkori
sajátosságainak megfelelő tananyagot, s olyan elvárásokat támasztanak, amik
az adott korosztĂĄlyban megvalĂłsĂ­thatatlanok.* Mi pedig* azt szeretnĂŠnk, ha
a tĂĄnc ĂŠlmĂŠnyt jelentene a gyerekeknek.*
– K. H.: Az előítélet oka lehet az is, hogy valaki olyan oktatási
rendszerben nő fel, ahol a néptánc kötelező elemként jelenik meg, de
hozzáértő pedagógus nincs hozzá. Aki így nő fel, az a gyerekét sem küldi
majd nĂŠptĂĄncolni. Sajnos *a teljesĂ­tmĂŠnycentrikussĂĄg itt is megjelenik: nem
az a lĂŠnyeg, hogy ĂŠlvezze a gyerek, hanem hogy fellĂŠpjen mindenfĂŠle
rendezvĂŠnyen.*

*– Árral szemben úsznak?*
– K. H.: Inkább úgy mondanám, hogy mi vagyunk a forrás. Sokan gondolkodnak
hozzĂĄnk hasonlĂłan, de nem tudnak kitĂśrni az adott keretek kĂśzĂźl.
– B. K.: Alapvetően azért ez egy új szemléletmód, abban az értelemben, hogy
a néptánctanítás gyerekközpontú legyen – pontosabban: amennyire régi,
annyira Ăşj. SzoktĂĄk kĂŠrdezni, miĂŠrt. Pontosan azĂŠrt akarjuk integrĂĄlni az
oktatĂĄs minden terĂźletĂŠbe, mert ez egyszer mĂĄr nagyon jĂłl mĹąkĂśdĂśtt.
Jelenleg a projektmĂłdszer ĂŠs a kompetenciaalapĂş tanĂ­tĂĄs ĂĄll az ĂŠlen az
oktatásban, és a mi módszerünk mind a kettőhöz remekül csatolható. Mivel
gyerekeknek és gyerekekről szól, ennél aktuálisabb nem is lehetne.

*– Milyenek a visszajelzések?*
– B. K.: Akik használják, azoktól nagyon jókat kapunk folyamatosan, a
tanítványainktól is és a szülőktől is, mert egyre inkább rácsodálkoznak az
eredmĂŠnyre: hazamennek a gyerekek, ĂŠs este megĂĄllĂĄs nĂŠlkĂźl ĂŠneklik az Ăşj
nĂŠpdalokat, gyakoroljĂĄk a lĂŠpĂŠseket, jĂĄtsszĂĄk a jĂĄtĂŠkokat.

*– Az egész életre kihat egy ilyen szemléletű oktatás?*
– B. K.: *Annak idején, amikor megszületett egy gyerek, a nagymama, az
anyuka az ölébe vette, ölbéli játékokat játszott vele. Ettől a gyereknek
fejlődött a testtudata, az énképe, fontos volt ez a kötődés minél
szorosabbĂĄ vĂĄlĂĄsa szempontjĂĄbĂłl is*. Ez mĂĄr rĂśgtĂśn hĂĄrom olyan dolog, ami
az egész életre kihat. *Az Így tedd rá! programnak is ez az eredeti
pedagĂłgiai funkciĂłja: a gyerekek tĂĄrsas kapcsolatokba kerĂźlnek bele a
jĂĄtĂŠkok sorĂĄn, megtapasztaljĂĄk, hogy a dĂśntĂŠseiknek milyen kĂśvetkezmĂŠnyeik
vannak.*

*– A népi kultúrában ezt mindenki belülről tudta és érezte, most pedig
kĂśrĂźlvesszĂźk magunkat szakemberekkel, szakkĂśnyvekkel, akik, amik
megmondják, mi a jó a gyereknek. Nagy a szakadék…*
– B. K.: Ez egy civilizációs probléma.
– K. H.: Vagy üzlet… Szerintem a népi kultúra „kitermelte” a szakértőket: a
pszichológust, a pedagógust, a drámapedagógust, a fejlesztőpedagógust, csak
ezeket Ăśsszevonta a nĂŠptĂĄncba, a nĂŠpi jĂĄtĂŠkba, a zenĂŠbe, a kĂśzĂśssĂŠgi
együttlétekbe. *Egy falubeli táncházban az egyén is fejlődött és a közösség
is,* tehĂĄt nem arrĂłl szĂłlt a dolog, hogy Ăşgy legyen nekem jĂł, hogy a
mĂĄsiknak nem az. Mi abban vagyunk Ăşjak, hogy a hagyomĂĄnyt egy mĂĄs
meggondolĂĄsbĂłl visszĂźk vissza a tanĂ­tĂĄsba, ĂŠs nem azĂŠrt, mert ez rĂŠgi
dolog, meg jaj de szĂŠp, hanem mert *hasznos ĂŠs szĂźksĂŠg van erre a vilĂĄgban,
mert nincsenek meg a fogĂłdzĂłk.*
– B. K.: És már ott is vagyunk a pozitív látásmódnál. A gyerekjátékokban
nagyon sokszor előfordul, hogy az egyik gyerek látszólag „kilátástalan”
helyzetbe kerül, mondjuk amikor már mindenki fogóvá válik, és mindenki őt
akarja elkapni. Benne viszont mĂŠgsem az fogalmazĂłdik meg, hogy feladja ĂŠs
kimegy, hanem az utolsĂł pillanatig benne van az a remĂŠny, hogy nem fogjĂĄk
elkapni. *A nĂŠpmesĂŠink is ilyenek: van bennĂźk egy ĂŠletĂşt, ami nehĂŠz, de a
hősnek eszébe sem jut, hogy feladja, és végül eléri, amit szeretne.* Ezért
lenne fontos, hogy a gyerekek ĂŠletĂŠnek rĂŠsze lehessen a nĂŠptĂĄnc.

*– Akkor az Így tedd rá! nem csak pedagógusoknak szól, hanem mindenkinek…*
– B. K.: Épp most merült fel igény arra, hogy szülőknek tartsunk
előadásokat, azt hangsúlyozva, hogy milyen jó, hogy az óvodában csak
jĂĄtszanak a gyerekek. Sajnos sokan kritizĂĄljĂĄk az olyan ĂłvodĂĄkat, ahol
„csak” játszanak, pedig ennél jobb nem történhet velük!

*– Hogyan próbálnak eljutni az emberekhez?*
– K. H.: *Nagyon sok munkával, minden fórumon és szinten igyekszünk
megszĂłlĂ­tani a pedagĂłgusokat. SzerencsĂŠre most mĂĄr rengetegen ismerik az
Így tedd rá! programot, és nagyon sokan jelentkeznek rá.* Hamarosan
indulunk az Amerikai Egyesßlt Államokba, ahovå egy magyar kÜzÜssÊg
pedagĂłgusai hĂ­vtak meg minket.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML ĂĄllomĂĄny ĂĄt lett konvertĂĄlva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140517/aadb2e57/attachment.html