[Grem] 'A rabbi, a ppa, a stn' - recenzi

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2014. Mjus. 13., K, 07:17:37 CEST 

Sárosi István: A rabbi, a pápa és a sátán – recenzió
2014. május 11. vasárnap 16:58
http://www.magyarkurir.hu/hirek/sarosi-istvan-rabbi-papa-es-satan-recenzio
Amikor *1958. október 9-én XII. Piusz életének 83., pápaságának 20.
esztendejében visszaadta lelkét a Teremtőnek, az egész világ nagy pápaként
emlékezett meg róla, s csak idő kérdésének látszott, hogy mikor avatják
boldoggá, majd szentté.* *Ám minden másként alakult. *

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=52697&img=o_rabbi.jpg>
Alig telt el fél évtized XII. Piusz halálát követően, amikor* 1963-ban a
berlin*i Szabad Népszínpadon *bemutatták Rolf Hochhuth A helytartó című
színdarabját, amelyben XII. Piusz egy jéghideg, álszent bürokrata, akit
jobban érdekelnek a Vatikán aktacsomagjai, mint zsidók millióinak halála,
és aki nem akarja elutasítani Hitlert, mert a bolsevizmus elleni
védőbástyaként szüksége van rá. **Ma már történelmi tény, hogy Ion Mihail
Pacepa, a román Securitate tábornoka 1978-ban Nyugatra szökött, s elárulta,
hogy az 1960-as évek elején részese volt annak a XII. Piusz elleni
akciónak, amelyet a szovjet titkosszolgálat, a KGB szervezett Nyikita
Hruscsov első titkár megbízásából. **Ennek része volt a Hochhuth-dráma
megszületése és előadása is. *
árosi Ist
*Sárosi István* teljességre törekvő, *kétrészes színművé*ben arányosan
vegyíti a *történelmi dokumentumok*at a *fikciós elemek*kel. *Drámájának
két központi alakja a tudós római főrabbi, Israel Zolli, aki a vészkorszak
tombolásának idején, 1944 októberében hosszas lelki tusakodás után engedett
Krisztus hívásának, s áttért a katolikus hitre*, illetve *Eugenio Pacelli,
aki XII. Piusz néven a pápaság történetének egyik legnehezebb időszakában
ült Szent Péter trónján*. *Velük szemben állnak a darabban a sátán emberei,
akik a történelemben mindig más és más alakban jelennek meg, a dráma által
ábrázolt korban az emberek tízmillióinak haláláért felelős
nemzetiszocializmus, illetve szovjet bolsevizmus képviselői és segítői
testesítik meg a gonoszt*.

Sárosi párhuzamosan mutatja be Israel Zolli és Eugenio Pacelli életútját,
gyermekkoruktól kezdve.* Mindketten mélyen hívő családb*an nőnek fel,
egyikük *ortodox zsidó, másikuk Krisztus-követő katolikus *famíliában.
Zolli ősei közül anyai ágon csaknem mindenki híres rabbi volt, nagyapja és
dédapja is, így nem lehetett kétséges, hogy engedelmeskedve a Mindenható
akaratának, ő is ezt a hivatást választja. A kétnapos korában megkeresztelt
Eugenio Pacellit pedig egy idős pap emeli a magasba, s jövendöli meg:
„eljön majd az a nap, amikor a keresztény világ ezt a csecsemőt fogja
ujjongó lélekkel ünnepelni Szent Péter templomában.” Eszünkbe juthat erről
az öreg Simeon tanúságtétele a csecsemő Jézus templomi bemutatásánál (Lk
2,22-35).

*Az ifjú Zolli hithű izraelitaként szokatlanul nyitott lélek, a fiatal
Pacellit is meglepi, amikor egy katolikus templomban találkozik vele.
Kérdésére azonban a rabbi azt válaszolja, hogy Istent keresi mindenütt, s
bárhol jár, minden katolikus templomba bemegy. Ez a két lelki és szellemi
óriás első találkozása, s nem mentes a feszültségtől,* Pacelli nem
titkolja, „nem örömteli” érzésként éli meg, hogy egy Krisztust tagadó
izraelitát lát a templomban, de ez nem párosul benne személyes
ellenszenvvel, s Zolliban sem okoz kiábrándulást. Ettől kezdve *rendszeresen
leveleznek, s kerülnek egymáshoz lelkileg és szellemileg is egyre közelebb.
*

Sárosi lélektanilag teljesen hitelesen ábrázolja azt a több évtizedes
folyamatot, amelynek végén Zolli főrabbi eljut Krisztus követéséig.
Gyermekként találkozik először Jézus nevével, egy keresztény barátja révén,
aki Jézusról mint Isten Fiáról beszél, a tökéletes jóság megtestesítőjéről,
akit azonban gonosztevőként végeztek ki. Ő pedig ahelyett, hogy átkozta
volna őket, megbocsátott gyilkosainak és imádkozott értük. Israel Zolli
rabbiként, majd főrabbiként is kiemelten foglalkozik Jézus személyével,
tanításával, vállalva hittestvérei rosszallását. Az üldöztetések idején az
első pillanattól kezdve felismeri a veszély nagyságát, de Istenbe vetett
hitét soha nem veszíti el. Többször is misztikus élményt él át, Jézus
jelenik meg előtte, fény alakjában, majd testi valójában is, s hívja őt.
Zolli sokáig küszködik, de végül felismeri, hogy nem emberi akarattal áll
szemben, s ez ellen semmit nem tehet: „… ott állt Ő… azonnal megismertem a
hangját… mostantól követni fogsz engem… végtelen nyugalom áradt szét
bennem, mintha ezer éve vártam volna erre a hívásra, mégis csak nagy sokára
voltam képes válaszolni… úgy legyen, úgy lesz, úgy kell lennie.”

*A XII. Piusz pápa elleni legfőbb vád az, hogy a II. világháborúban nem
ítélte el nyíltan a zsidók üldözését.* S*árosi darabjának egyik legdrámaibb
része, amikor **1942 nyarán az egyházfő elkészítette „a katolikusokat és
zsidókat, hívőket és nem hívőket egyformán és válogatás nélkül halálba
küldő” náci rezsim kritikáját, „az embert és Istent nem ismerő és nem
tisztelő bűnös németországi államhatalom elítélését.” A dokumentum
megjelentetését azonban megakadályozta a Hollandiából érkezett hír: miután
a holland keresztény egyházak közösen tiltakoztak a hollandiai deportálások
ellen, a németek bosszúból negyvenezer zsidót – s mellettük néhány ezer nem
árja, kikeresztelkedett zsidót – deportáltak, köztük Edith Stein kármelita
nővért, akit még abban az évben meggyilkoltak Auschwitzban, s akit II.
János Pál pápa 1999-ben Európa védőszentjévé nyilvánított.*

*Pasqualina nővér, aki évtizedekig volt Eugenio Pacelli házvezetőnője,
idézi fel, amint a pápa elégeti a már megírt dokumentumot, s végtelen
fájdalommal a hangjában mondja: „… arra gondolok, ha a holland püspökök
tiltakozása nyomán negyvenezer ártatlan embert hurcoltak el a táborokba,
akkor Hitler, a pápa szavai hallatán legalább kétszázezer embert fog
internálni… ezt nem engedhetem meg…” Dokumentumok tanúsítják, hogy a nácik
komolyan fontolgatták XII. Piusz elrablását, sőt fizikai megsemmisítését
is. A pápa tudott erről, ennek ellenére végrehajtotta a Vatikán legnagyobb
titkos akcióját az egyház történetében, amelynek keretében a katolikus
egyház több mint 800 ezer zsidó embert mentett meg Európában a biztos
haláltól, menedéket adva nekik a plébániákon, a kolostorokban,
nunciatúrákon. Amikor az egyházfő kifejezi Zollinak meghatottságát, hogy
keresztségében az Eugenio nevet vette fel, a Krisztus-hitre tért egykori
főrabbi így válaszol: „Ez nemcsak az én személyes hálám kifejezése, hanem
az összes igaz testvérem tisztelete…” XII. Piusz rendületlenül bízott
abban, hogy „az igazság mindig győzedelmeskedik, a hazugság soha nem lehet
úr!” Hosszú távon bizonyosan nem. *

Sárosi István drámájában megpróbál igazságot szolgáltatni egy olyan
pápának, aki a történelem talán legszörnyűbb időszakában volt Krisztus
földi helytartója, s abban a helyzetben mást nem tehetett, mint *amit Jézus
tanácsolt tanítványainak, akiket bárányokként küldött a farkasok
közé*: *„Legyetek
tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok” *(Mt 10,16).
(Szent István Társulat, 2014.)

Bodnár Dániel/Magyar Kurír
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140513/fe68390b/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl