<div dir="ltr"><h1>Sárosi István: A rabbi, a pápa és a sátán – recenzió </h1>
<div>2014. május 11. vasárnap 16:58<br><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/sarosi-istvan-rabbi-papa-es-satan-recenzio" target="_blank">http://www.magyarkurir.hu/hirek/sarosi-istvan-rabbi-papa-es-satan-recenzio</a><br>
</div>
<h3>Amikor <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>1958. október 9-én XII. Piusz életének 83.,
pápaságának 20. esztendejében visszaadta lelkét a Teremtőnek, az egész
világ nagy pápaként emlékezett meg róla, s csak idő kérdésének látszott,
hogy mikor avatják boldoggá, majd szentté.</u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u>Ám minden másként alakult. </u></span></h3><p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=52697&img=o_rabbi.jpg" target="_blank"><img style="display:block;margin-left:auto;margin-right:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=52697&p=1&img=c_rabbi.jpg" alt="" border="0"></a><br>
Alig telt el fél évtized XII. Piusz halálát követően, amikor<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> 1963-ban a berlin</b></u></span>i Szabad Népszínpadon <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>bemutatták Rolf Hochhuth <i>A helytartó</i>
című színdarabját, amelyben XII. Piusz egy jéghideg, álszent bürokrata,
akit jobban érdekelnek a Vatikán aktacsomagjai, mint zsidók millióinak
halála, és aki nem akarja elutasítani Hitlert, mert a bolsevizmus elleni
védőbástyaként szüksége van rá. </b></u><b>Ma már történelmi tény, hogy Ion Mihail
Pacepa, a román Securitate tábornoka 1978-ban Nyugatra szökött, s
elárulta, hogy az 1960-as évek elején részese volt annak a XII. Piusz
elleni akciónak, amelyet a szovjet titkosszolgálat, a KGB szervezett
Nyikita Hruscsov első titkár megbízásából. </b><u><b>Ennek része volt a
Hochhuth-dráma megszületése és előadása is. </b></u></span><br>árosi Ist<br><span style="background-color:rgb(255,153,0)"><b><u>Sárosi István</u></b>
teljességre törekvő, <u><b>kétrészes színművé</b></u>ben arányosan vegyíti a
<u><b>történelmi dokumentumok</b></u>at a <u><b>fikciós elemek</b></u>kel. <u><b>Drámájának két központi
alakja</b><b> a tudós római főrabbi, Israel Zolli, aki a vészkorszak
tombolásának idején, 1944 októberében hosszas lelki tusakodás után
engedett Krisztus hívásának, s áttért a katolikus hitre</b></u>, illetve <u><i><b>Eugenio
Pacelli, aki XII. Piusz néven a pápaság történetének egyik legnehezebb
időszakában ült Szent Péter trónján</b></i></u></span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Velük szemben állnak a darabban a
sátán emberei, akik a történelemben mindig más és más alakban jelennek
meg, a dráma által ábrázolt korban az emberek tízmillióinak haláláért
felelős nemzetiszocializmus, illetve szovjet bolsevizmus képviselői és
segítői testesítik meg a gonoszt</b></u></span>.<br><br>Sárosi párhuzamosan mutatja be
Israel Zolli és Eugenio Pacelli életútját, gyermekkoruktól kezdve.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
Mindketten mélyen hívő családb</b></u></span>an nőnek fel, egyikük <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>ortodox zsidó, <span style="background-color:rgb(255,255,255)">
másikuk </span>Krisztus-követő katolikus </b></u></span>famíliában. Zolli ősei közül anyai
ágon csaknem mindenki híres rabbi volt, nagyapja és dédapja is, így nem
lehetett kétséges, hogy engedelmeskedve a Mindenható akaratának, ő is
ezt a hivatást választja. A kétnapos korában megkeresztelt Eugenio
Pacellit pedig egy idős pap emeli a magasba, s jövendöli meg: „eljön
majd az a nap, amikor a keresztény világ ezt a csecsemőt fogja ujjongó
lélekkel ünnepelni Szent Péter templomában.” Eszünkbe juthat erről az
öreg Simeon tanúságtétele a csecsemő Jézus templomi bemutatásánál (Lk
2,22-35). <br><br><u><b>Az ifjú Zolli hithű izraelitaként szokatlanul nyitott
lélek, a fiatal Pacellit is meglepi, amikor egy katolikus templomban
találkozik vele. Kérdésére azonban a rabbi azt válaszolja, hogy Istent
keresi mindenütt, s bárhol jár, minden katolikus templomba bemegy. Ez a
két lelki és szellemi óriás első találkozása, s nem mentes a
feszültségtől,</b></u> Pacelli nem titkolja, „nem örömteli” érzésként éli meg,
hogy egy Krisztust tagadó izraelitát lát a templomban, de ez nem párosul
benne személyes ellenszenvvel, s Zolliban sem okoz kiábrándulást. Ettől
kezdve <u><b>rendszeresen leveleznek, s kerülnek egymáshoz lelkileg és
szellemileg is egyre közelebb. </b></u><br><br>Sárosi lélektanilag teljesen
hitelesen ábrázolja azt a több évtizedes folyamatot, amelynek végén
Zolli főrabbi eljut Krisztus követéséig. Gyermekként találkozik először
Jézus nevével, egy keresztény barátja révén, aki Jézusról mint Isten
Fiáról beszél, a tökéletes jóság megtestesítőjéről, akit azonban
gonosztevőként végeztek ki. Ő pedig ahelyett, hogy átkozta volna őket,
megbocsátott gyilkosainak és imádkozott értük. Israel Zolli rabbiként,
majd főrabbiként is kiemelten foglalkozik Jézus személyével,
tanításával, vállalva hittestvérei rosszallását. Az üldöztetések idején
az első pillanattól kezdve felismeri a veszély nagyságát, de Istenbe
vetett hitét soha nem veszíti el. Többször is misztikus élményt él át,
Jézus jelenik meg előtte, fény alakjában, majd testi valójában is, s
hívja őt. Zolli sokáig küszködik, de végül felismeri, hogy nem emberi
akarattal áll szemben, s ez ellen semmit nem tehet: „… ott állt Ő…
azonnal megismertem a hangját… mostantól követni fogsz engem… végtelen
nyugalom áradt szét bennem, mintha ezer éve vártam volna erre a hívásra,
mégis csak nagy sokára voltam képes válaszolni… úgy legyen, úgy lesz,
úgy kell lennie.” <br><br><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>A XII. Piusz pápa elleni legfőbb vád az, hogy a
II. világháborúban nem ítélte el nyíltan a zsidók üldözését.</b></u></span> S<span style="background-color:rgb(255,153,0)"><b>árosi
darabjának egyik legdrámaibb része, amikor </b><u><b>1942 nyarán az egyházfő
elkészítette „a katolikusokat és zsidókat, hívőket és nem hívőket
egyformán és válogatás nélkül halálba küldő” náci rezsim kritikáját, „az
embert és Istent nem ismerő és nem tisztelő bűnös németországi
államhatalom elítélését.” A dokumentum megjelentetését azonban
megakadályozta a Hollandiából érkezett hír: miután a holland keresztény
egyházak közösen tiltakoztak a hollandiai deportálások ellen, a németek
bosszúból negyvenezer zsidót – s mellettük néhány ezer nem árja,
kikeresztelkedett zsidót – deportáltak, köztük Edith Stein kármelita
nővért, akit még abban az évben meggyilkoltak Auschwitzban, s akit II.
János Pál pápa 1999-ben Európa védőszentjévé nyilvánított.</b></u></span></p><span style="background-color:rgb(255,153,0)"><u><b>
</b></u></span><p><span style="background-color:rgb(255,153,0)"><u><b>Pasqualina nővér, aki évtizedekig volt Eugenio Pacelli házvezetőnője,
idézi fel, amint a pápa elégeti a már megírt dokumentumot, s végtelen
fájdalommal a hangjában mondja: „… arra gondolok, ha a holland püspökök
tiltakozása nyomán negyvenezer ártatlan embert hurcoltak el a táborokba,
akkor Hitler, a pápa szavai hallatán legalább kétszázezer embert fog
internálni… ezt nem engedhetem meg…” Dokumentumok tanúsítják, hogy a
nácik komolyan fontolgatták XII. Piusz elrablását, sőt fizikai
megsemmisítését is. A pápa tudott erről, ennek ellenére végrehajtotta a
Vatikán legnagyobb titkos akcióját az egyház történetében, amelynek
keretében a katolikus egyház több mint 800 ezer zsidó embert mentett meg
Európában a biztos haláltól, menedéket adva nekik a plébániákon, a
kolostorokban, nunciatúrákon. Amikor az egyházfő kifejezi Zollinak
meghatottságát, hogy keresztségében az Eugenio nevet vette fel, a
Krisztus-hitre tért egykori főrabbi így válaszol: „Ez nemcsak az én
személyes hálám kifejezése, hanem az összes igaz testvérem tisztelete…”
XII. Piusz rendületlenül bízott abban, hogy „az igazság mindig
győzedelmeskedik, a hazugság soha nem lehet úr!” Hosszú távon bizonyosan
nem. </b></u><br></span><br>Sárosi István drámájában megpróbál igazságot szolgáltatni
egy olyan pápának, aki a történelem talán legszörnyűbb időszakában volt
Krisztus földi helytartója, s abban a helyzetben mást nem tehetett, mint
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>amit Jézus tanácsolt tanítványainak, akiket bárányokként küldött a
farkasok közé</b></u></span>: <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><u><b>„Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek,
mint a galambok” </b></u></span>(Mt 10,16). (Szent István Társulat, 2014.) <br><br>Bodnár Dániel/Magyar Kurír</p></div>