[Grem] F.pápa / a keresztény hivatás

[Emoke Greschik]

Ferenc pĂĄpa Ăźzenete a hivatĂĄsok 51. vilĂĄgnapjĂĄra
2014. mĂĄjus 10. szombat 10:15
http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-uzenete-hivatasok-51-vilagnapjara
IdĂŠn mĂĄjus 11-ĂŠn, hĂşsvĂŠt 4. vasĂĄrnapjĂĄn egyhĂĄzunk *a keresztĂŠny ember
ĂĄltalĂĄnos hivatĂĄsĂĄrĂłl, *de kĂźlĂśnĂśskĂŠppen a papi ĂŠs szerzetesi hivatĂĄsokrĂłl
emlĂŠkezik meg. Ferenc pĂĄpa ez ĂŠvi ĂźzenetĂŠben az igazsĂĄgrĂłl tett
tanúbizonyság jelentőségét hangsúlyozza.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=52787&img=o_pfwithpriestss.jpg>

Kedves TestvĂŠreim!

1. Az evangélium elmondja:* „Jézus bejárt minden várost és falut... Amikor
lĂĄtta a tĂśmeget, megesett rajta a szĂ­ve, mert olyan volt, mint pĂĄsztor
nĂŠlkĂźl a juhok: elcsigĂĄzott ĂŠs kimerĂźlt. Az aratnivalĂł sok, de a munkĂĄs
kevés – mondta akkor tanítványainak. – Kérjétek hát az aratás urát, küldjön
munkásokat az aratáshoz” *(Mt 9,35-38). Meglepőek ezek a szavak, hiszen
mindannyian tudjuk, hogy először szántani, vetni kell, megművelni a földet,
hogy amikor eljön az ideje, aratni lehessen a bő termést. Jézus viszont
kijelenti:* „az aratni való sok”.* De ki dolgozott azért, hogy ilyen
bőséges legyen a termés? Csak egy válasz van: Isten.* Egyértelmű, hogy a
föld, amiről Jézus beszél, az mi vagyunk, az emberiség. És a hatékony
cselekvés, melynek következménye a „sok termés”, az az Isten kegyelme, a
Vele valĂł kĂśzĂśssĂŠg* (vĂś. Jn 15,5). *JĂŠzus kĂŠrĂŠse az egyhĂĄztĂłl tehĂĄt arra
vonatkozik, hogy nĂśvekedjen azok szĂĄma, akik Isten orszĂĄgĂĄt szolgĂĄljĂĄk.
Szent Pál, aki egyike volt „Isten munkatársainak”, fáradhatatlanul
tevĂŠkenykedett az evangĂŠlium ĂŠs az egyhĂĄz ĂźgyĂŠĂŠrt.* Az apostol azzal a
tudatossĂĄggal emlĂŠkezteti a korintusi keresztĂŠnyeket, mint aki szemĂŠlyesen
megtapasztalta, hogy Isten üdvözítő akarata milyen kifürkészhetetlen, és
hogy *minden hivatás a kegyelem kezdeményezéséből ered: „ti meg Isten
szántóföldje” vagytok (*1Kor 3,9). Először tehát szívből* rácsodálkozunk a
bőséges termésre,* melyet egyedül Isten tud ajándékozni; ezután *hála
születik meg bennünk azért a szeretetért, amely mindig megelőz minket;
vĂŠgĂźl pedig az imĂĄdĂĄs az ĂĄltala vĂŠghezvitt mĹą miatt, amely szabad
beleegyezĂŠsĂźnket kĂŠri a vele ĂŠs ĂŠrte valĂł cselekvĂŠsbe.*

2. Sokszor imádkoztunk a zsoltáros szavaival: „Ő alkotott minket, az övéi
vagyunk. Az ő népe vagyunk, és nyáj a legelőjén” (Zsolt 100,3); vagy „az Úr
kiválasztotta Jákobot, tulajdonába vette Izraelt” (Zsolt 135,4). Tehát
Isten „tulajdonai” vagyunk: ez nem azt jelenti, hogy birtokol, rabszolgává
tesz, hanem *egy erős köteléket jelent, amely egyesít minket Istennel és
egymással az örök szövetség szerint, mert „irgalma örökké tart”* (Zsolt
136). PĂŠldĂĄul JeremiĂĄs prĂłfĂŠta hivatĂĄsĂĄnak elbeszĂŠlĂŠsĂŠben Isten emlĂŠkeztet,
hogy Ő mindenki felett folytonosan virraszt, hogy igÊje megvalósuljon
bennünk. A mandulafa ággal szemlélteti ezt, mely elsőként virágzik
tavasszal, hírül adva az élet újjászületését (vö. Jer 1,11-12). Minden tőle
származik és az ő ajándéka: a világ, az élet, a halál, a jelen, a jövő, de
– teszi hozzá bátorítólag az apostol – *„Ti azonban Krisztuséi vagytok,
Krisztus pedig az Istené (1Kor 3,23). Így magyarázza meg, hogyan tartozunk
Istenhez: az egyedĂźli ĂŠs szemĂŠlyes kapcsolaton keresztĂźl JĂŠzussal, amelyet
a keresztség megadott nekünk az új életre való újjászületésünk kezdetétől
fogva. Krisztus az, aki IgĂŠjĂŠvel folytonosan arra hĂ­v minket, hogy belĂŠ
helyezzük bizalmunkat azáltal, hogy** „teljes szívünkből, teljes elménkből
és teljes erőnkből”* (Mk 12,33) szeressük őt. Ezért minden hivatás – bár
sokféle útja létezik –* azt kéri, hogy lépjünk ki önmagunkból, hogy létünk
kĂśzĂŠppontjĂĄul Krisztust ĂŠs az evangĂŠliumot tegyĂźk*. AkĂĄr a hĂĄzas ĂŠletben,
akĂĄr a szerzetesi ĂŠs papi ĂŠletben felĂźl kell mĂşlni azokat a gondolkodĂĄs- ĂŠs
cselekvĂŠsmĂłdokat, amelyek nincsenek Ăśsszhangban Isten akaratĂĄval. Ez a
„kilépés (kivonulás) az Úr imádásához és a testvérekben való szolgálatához
vezet el minket” (vö. beszéd a Szerzetesrendi Elöljárók Nemzetközi
KonferenciĂĄinak UniĂłjĂĄhoz, 2013. mĂĄjus 8.) EzĂŠrt mindannyian arra vagyunk
hivatottak, hogy szĂ­vĂźnkben Krisztust imĂĄdjuk (vĂś. 1PĂŠt 3,15), hogy
megérintsen bennünket az Ige magvában lévő kegyelem ösztönzése, amelynek
nĂśvekednie kell bennĂźnk ĂŠs a felebarĂĄt konkrĂŠt szolgĂĄlatĂĄvĂĄ kell vĂĄlnia.*
Nem kell fĂŠlnĂźnk: az ĂŠlet minden szakaszĂĄban Isten szenvedĂŠlyesen ĂŠs
gyakorlottan törődik művével, melyet az ő keze alkotott. Sosem hagy el
minket! SzĂ­vĂŠn viseli a rĂłlunk alkotott terve megvalĂłsulĂĄsĂĄt, mindazonĂĄltal
egyetĂŠrtĂŠsĂźnkkel ĂŠs egyĂźttmĹąkĂśdĂŠsĂźnkkel akarja ezt vĂŠghez vinni.*

3. Jézus ma is itt él és mellettünk van a mindennapi életünk különböző
terßletein: a legkisebbekkel kezdve Ő mindannyiunkhoz odalÊp, hogy
meggyĂłgyĂ­tsa minden betegsĂŠgĂźnket. Most azokhoz fordulok, akik sajĂĄt
hivatĂĄsuk megĂŠrtĂŠsĂŠhez kĂŠszsĂŠgesen szeretnĂŠk meghallani Krisztus hangjĂĄt,
amely ma Ăşjra szĂłl az egyhĂĄzban. *Arra hĂ­vlak titeket, hogy hallgassĂĄtok ĂŠs
kövessétek Jézust, hagyjátok, hogy szavai – melyek „lélek és élet” (*Jn
6,63) – *átformálják bensőtöket. Mária, Jézus anyja és a mi édesanyánk,
elismétli nekünk is*: *„Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” *(Jn 2,5).
JĂłt fog tenni mindannyiĂłtoknak, ha bizalommal jĂĄrtok egy kĂśzĂśssĂŠgi utat: ez
a legjobb energiĂĄkat tudja felszabadĂ­tani bennetek ĂŠs kĂśrĂźlĂśttetek. A
hivatás egy gyümölcs, amely olyan földön érlelődik, melyet az egymás
szolgálatában kifejeződő kölcsönös szeretet művel meg a hiteles egyházi
ĂŠlet ĂśsszefĂźggĂŠsĂŠben. Egyetlen hivatĂĄs sem ĂśnmagĂĄtĂłl szĂźletik, ĂŠs nem is
önmagáért él. A hivatás Isten szívéből ered, és a hű nép jó földjében, a
testvéri szeretetben hajt ki. Hiszen nem azt mondta Jézus: *„Arról tudják
majd meg rĂłlatok, hogy a tanĂ­tvĂĄnyaim vagytok, hogy szeretettel vagytok
egymás iránt”* (Jn 13,35)?

4. Kedves Testvéreim! A „hétköznapi keresztény életnek ezt a ’magas fokát’
élni” (vö. II. János Pál *Novo millennio ineunte* kezdetű apostoli levele,
31.) olykor azt jelenti, hogy az ĂĄrral szembe megyĂźnk, ĂŠs akadĂĄlyokba
ĂźtkĂśzĂźnk rajtunk kĂ­vĂźl ĂŠs sajĂĄt magunkban. JĂŠzus maga figyelmeztet: *a
szĂ­vekbe vetett jĂł magot, Isten igĂŠjĂŠt, a gonosz gyakran elrabolja, mert a
szorongatĂĄs, a vilĂĄgi gondok s a csalĂłka gazdagsĂĄg elfojtjĂĄk a tanĂ­tĂĄst
(vĂś. Mt 13,19-22)*. Mindezek *a nehĂŠzsĂŠgek elbĂĄtortalanĂ­thatnak minket, ĂŠs
arra indĂ­thatnak, hogy lĂĄtszĂłlag kĂŠnyelmesebb utakon magunkba zĂĄrkĂłzzunk*. *A
meghĂ­vottak igazi ĂśrĂśme azonban abban a hitben ĂŠs annak megtapasztalĂĄsĂĄban
áll, hogy Ő, az Úr hűséges, és Vele előre tudunk menni, tanítványaiként
tudunk élni, tanúságot tenni Isten szeretetéről és ki tudjuk tárni
szívünket nagy eszmék, nagy dolgok előtt.* „Minket, keresztényeket az Úr
nem kicsiny dolgokra vĂĄlasztott ki, menjetek mindig tovĂĄbb a nagy dolgok
felé. Nagy eszmékre tegyétek fel életeteket!” (homília a bérmálkozási
szentmisĂŠn, 2013. ĂĄprilis 28.). PĂźspĂśkĂśk, papok, szerzetesek, keresztĂŠny
közösségek és családok, tőletek azt kérem, hogy a hivatáspasztorációt ebbe
az irĂĄnyba helyezzĂŠtek. *KĂ­sĂŠrjĂŠtek a fiatalokat az ĂŠletszentsĂŠg Ăştjain,
amelyeken – mivel egészen ’személyreszabottak’ –, „az életszentség valódi
pedagĂłgiĂĄjĂĄra van szĂźksĂŠg, mely kĂŠpes az egyes szemĂŠlyek sajĂĄt ritmusĂĄhoz
alkalmazkodni.* Ennek a pedagĂłgiĂĄnak magĂĄba kell ĂŠpĂ­tenie mindazt a
gazdagsĂĄgot, melyet a szemĂŠlyes ĂŠs csoportos segĂ­tsĂŠgnyĂşjtĂĄs hagyomĂĄnyos
formĂĄi, illetve azok az Ăşjabb formĂĄi tartalmaznak, melyeket az EgyhĂĄz ĂĄltal
elismert különféle társulatok és mozgalmak fogalmaztak meg” (vö. II. János
PĂĄl *Novo millennio ineunte* kezdetĹą apostoli levele, 31.)

Készítsük elő tehát szívünket úgy, hogy az „jó föld” legyen: így hallgassa,
Ă­gy fogadja be az IgĂŠt, ĂŠs Ă­gy hozzon majd gyĂźmĂślcsĂśt.* MinĂŠl inkĂĄbb
egyesĂźlni tudunk JĂŠzussal az imĂĄdsĂĄgon, a SzentĂ­rĂĄson keresztĂźl, az
egyhĂĄzban kiszolgĂĄltatott ĂŠs megĂŠlt szentsĂŠgek ĂĄltal, a megĂŠlt testvĂŠrisĂŠg
ĂĄltal, annĂĄl nagyobb lesz bennĂźnk az ĂśrĂśm, hogy egyĂźttmĹąkĂśdĂźnk Istennel *az
irgalom, az igazsĂĄg, az igazsĂĄgossĂĄg ĂŠs a bĂŠke orszĂĄgĂĄnak szolgĂĄlatĂĄban.*
És a termés bőséges lesz, arányosan azzal a kegyelemmel, amelyet készséges
nyitottsággal tudtunk magunkba fogadni*. Ezt kívánva – és kérve, hogy
imádkozzatok értem – szívből adom mindnyájatokra apostoli áldásomat.

VatikĂĄn, 2014. januĂĄr 15.

Ferenc pĂĄpa
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML ĂĄllomĂĄny ĂĄt lett konvertĂĄlva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140510/1e23b14f/attachment.html