[Grem] jezsuita rs Ferenc pprl

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2014. Mjus. 7., Sze, 13:01:17 CEST 

A pápa és a szegény egyház, amely fokozatosan távolodik a
Nyugattól<http://jezsuita.blog.hu/2014/05/05/a_papa_es_a_szegeny_egyhaz_amely_fokozatosan_tavolodik_a_nyugattol>
2014.05.05.
00:26 Satori <http://blog.hu/user/172719/tab/data>

http://jezsuita.blog.hu/2014/05/05/a_papa_es_a_szegeny_egyhaz_amely_fokozatosan_tavolodik_a_nyugattol#more6118762

[image: 277-0-52209_Papa Hood.JPG]*Furcsa helyzet! A gazdag országok
polgárai ünneplik Ferenc pápát – aki önzéssel vádolja őket.* Két paulinus
szerzetesek által kiadott olasz sajtóorgánum, a *Credere* és a nagy
példányszámú katolikus hetilap, a *Famiglia Cristiana* online felmérést
végzett Bergoglio pápáról. *10 olvasó közül 7 azt vallotta, hogy a pápa
szavai „hatással voltak az életére”; 58 százalékuk „újra felfedezte a hit
örömét, és azt nem követelménynek tekinti”; 27 százalékban „józanabb
életstílust” vezettek be; és 22 százalékuk állítja magáról, hogy Ferenc
pápa hatására „jobban szeret más embereket, mint korábban”.* Az olvasók
21,2 százaléka, ha a pápát irodalmi személyiséghez kellene *hasonlítania,
Robin Hoodot választaná*, és ha más foglalkozást kellene elképzelni
neki, *tanárként
tekintetnének rá.*

Bő egy évvel a megválasztása után sokan éljenzik Ferenc pápát és szívből
kívánják, hogy sikerüljenek az általa meghirdetett reformok. *Nem
hiányoznak persze az ellenzékiek sem. Az ő érveik közül talán az a
legsúlyosabb, miszerint az egyház, amelyet Bergoglio pápa létrehoz –
amennyiben egyáltalán sikerül megvalósítania – csak a világ déli féltekének
lesz jó. Ferenc ugyanis a „szegények egyházát” akarja, az északi féltekének
pedig az első eltelt esztendő alatt többször is „szégyent” kiáltott, és
önzéssel vádolta azt.*

*Most először történik meg a történelemben, hogy a szükségben élő emberek
képviseletében az emberiség egyik csúcsvezetője és legfelsőbb szintű
reprezentánsa emel szót és azt javasolja, hogy az egész katolikus egyházban
egy „a szegények melletti elsődleges döntés”-re kerüljön sor.* Valahogy
úgy, hogyan 1968-ban a Medellinben ülésező latin-amerikai püspökök
fogalmaztak (ami azóta az úgynevezett felszabadítás teológiája egyik fontos
hivatkozási pontja). Mindezek ellenére a jólétben élő emberiség tapsol
Ferenc pápának, aki könnyíti a kommunikációt és enyhíti a az ideológiai
konfliktust a szekuláris társadalom és az egyház között. *Csak kevesen
veszik észre, hogy a pápa felhívása nem a modernizációt sürgeti.* *Sokkal
inkább a misszió került előtérbe* és* ez a misszió eltávolodást jelent a
Nyugattól *– vagy legalábbis Európától.

A jelenlegi pápa által kijelölt irány világosan megfogalmazódott *a júliusi
Lampedusában tett látogatás*akor, amikor *a nyomorúság** elől Európába
menekülők előtt mondott megrendítő beszédet és ugyanez volt az üzenete a
Rio de Janeiro-ban mondott beszédének, ahol úgy mutatta be az egyházat,
mint ami „az igazságosság szószólója és a szegények védelmezője az*
*elfogadhatatlan
társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségekkel szemben, amelyek égbekiáltóak”*.
De a tervezett további lelkipásztori látogatások célpontjai talán még
világosabban fejezik ki a pápa prioritásait: ő, aki a világ végéről
érkezett, utazást tervez a Közel-Keletre, Ázsiába és Afrikába is, ami
várhatóan még inkább feltárja azon *kihívás dimenzióit, amit az emberiség
jólétben élő felének az evangéliumi üzenet szociális tartalma jelent*. S a
kihívás – valljuk be őszintén – ahhoz az intézményhez is szól, amelyet
képvisel és kormányoz…

Egyetlen jelenkori pápa sem tett ennyi gesztust és adta ennyi jelét az
újdonságnak ilyen rövid idő alatt. Még Roncalli pápa sem (XXIII. János),
aki kinyitotta az egyház ablakait, anélkül, hogy félt volna a huzattól,
vagy Wojtyla (II. János Pál), aki elsőként jött „egy távoli országból”. *Ferenc
levetette a pápai udvar jellegzetes kellékeit*, „kivetkőzött” a reneszánsz
bíborból („Vége a karneválnak!” – mondta állítólag, mielőtt a Szent Péter
Bazilika balkonjára kilépett volna, először köszönteni a tömeget) és *a
misszionáriusok egyszerű fehér reverendját hordja.* *Nem használja a Castel
Gandolfói villát, hasznossági szempontból válogatja meg a közlekedési
eszközöket (félretéve a reprezentációs szempontot)*. A világsajtót bejárta
a hír, hogy saját kezében vitte a táskáját, miközben felszáll Brazíliában a
repülőgépre vagy busszal utazott Aricciába. Ezzel olyan pápai image-t
teremt, amely nincs zavartalan folytonosságban nem csak a XVI. Benedek
által képviselt stílussal, de az utóbbi négy „zsinat utáni” pápa
eljárásmódjával sem. *Nem véletlen, hogy konzervatív körökben ekkora
ellenállást vált ki!*

Hasonlóképpen *új a megújulást célzó programja.* Olyan apostoli levelet írt
(*Evangelii Gaudium*), amely egy „misszióba küldött egyház reformja”, és
arra hívja a katolikusokat, hogy haladják meg a hagyományos európai
formában „alapított” egyház modelljét: inkább* „megtérésre” és misszióra
hív. * Szemlélete szerint a figyelemnek a „végekre”, a perifériára is ki
kell terjednie és kevésbé van szükség arra, hogy a régi kereszténység eddig
kiharcolt előjogainak megőrzéséért aggodalmaskodjunk. Arról beszélt,
hogy *misszionáriusi
megtérésre van szükség a pápaság részéről is, s hogy ez a külső támadások
elleni védekezés leghatékonyabb módja és kerete.** Vajon igaza van?*

Elég egyetlen pillantást vetni az európai történelemre ahhoz, hogy
észrevegyük: *a felvilágosodás óta az egyház (és nem csak a katolikus!)
jobbára utóvédharcot folytat a szokások és törvények fejlődésével szemben*.*
A modernitás ostroma* *ellen barrikádokat építettünk és a falakon belül
maradtunk legalább az elmúlt két évszázad óta, miközben a missziók más
kontinenseken folytatódtak.* Ha jól megnézzük, arról a „kétszáz éves
késésről” van szó, amelyről élete vége felé a jezsuita bíboros és egykori
milánói érsek, Carlo Maria Marini beszélt. És* íme, egy „jezsuita pápa”,
aki a déli féltekéről érkezett, látott hozzá, hogy megszüntesse ezt az
anomáliát, anakronizmust, a történelem iránti érzéketlenséget. *Talán ebben
áll megválasztásának valódi jelentősége: *egy bíboros, aki – első
alkalommal a világtörténelemben – nem az európai kereszténység sáncai
mögött és annak lövészárkaiban szocializálódott.*

Az, hogy *elhagyjuk a kényelmességet, az, hogy a szegények közé megyünk* –
ahogy Bergoglio szereti mondani – * tiszta evangélium*. Csakhogy olyan
evangélium, amely egyedül, vagy legalábbis *elsősorban a szegényeknek szóló
jó hír*. Előre látható tehát, hogy *további konfliktusokat okoz, hiszen
provokálja a világ északi felét.* *Mára olyan Nyugat jött létre, amely
eltávolodott az egyházaktól.* Ferenc pápával látóterünkbe kerültek azok az
egyházak is, amelyek eltávolodnak a Nyugattól. (Luigi Accattoli cikke
alapján: *Corriere della Sera*, 2014. március 12, 23. o.)
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140507/e2108c17/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl