<div dir="ltr"><h2><a href="http://jezsuita.blog.hu/2014/05/05/a_papa_es_a_szegeny_egyhaz_amely_fokozatosan_tavolodik_a_nyugattol" target="_blank">A pápa és a szegény egyház, amely fokozatosan távolodik a Nyugattól</a></h2>
<h3>2014.05.05. 00:26 <a href="http://blog.hu/user/172719/tab/data" target="_blank">Satori</a></h3><p><a href="http://jezsuita.blog.hu/2014/05/05/a_papa_es_a_szegeny_egyhaz_amely_fokozatosan_tavolodik_a_nyugattol#more6118762" target="_blank">http://jezsuita.blog.hu/2014/05/05/a_papa_es_a_szegeny_egyhaz_amely_fokozatosan_tavolodik_a_nyugattol#more6118762</a><br>
</p>
<div>
<p style="text-align:justify"><img src="http://m.cdn.blog.hu/je/jezsuita/image/277-0-52209_Papa%20Hood.JPG" alt="277-0-52209_Papa Hood.JPG" style="margin-right:5px" height="191" width="226"><u><b>Furcsa
helyzet! A gazdag országok polgárai ünneplik Ferenc pápát – aki
önzéssel vádolja őket.</b></u> Két paulinus szerzetesek által kiadott olasz
sajtóorgánum, a <i>Credere</i> és a nagy példányszámú katolikus hetilap, a <i>Famiglia Cristiana</i>
online felmérést végzett Bergoglio pápáról. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>10 olvasó közül 7 azt
vallotta, hogy a pápa szavai „hatással voltak az életére”; 58 százalékuk
„újra felfedezte a hit örömét, és azt nem követelménynek tekinti”; 27
százalékban „józanabb életstílust” vezettek be; és 22 százalékuk állítja
magáról, hogy Ferenc pápa hatására „jobban szeret más embereket, mint
korábban”.</b></u></span> Az olvasók 21,2 százaléka, ha a pápát irodalmi személyiséghez
kellene <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>hasonlítania, Robin Hoodot választaná</b></u></span>, és ha más foglalkozást
kellene elképzelni neki, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>tanárként tekintetnének rá.</b></u></span><a name="145d59ff060bf4bc_145d59e5c92cd759_145d2fb4d99cb71f_more6118762"></a></p>
<p style="text-align:justify">Bő egy évvel a megválasztása után sokan
éljenzik Ferenc pápát és szívből kívánják, hogy sikerüljenek az általa
meghirdetett reformok. <span style="background-color:rgb(0,255,255)"><u><b>Nem hiányoznak persze az ellenzékiek sem. Az ő
érveik közül talán az a legsúlyosabb, miszerint az egyház, amelyet
Bergoglio pápa létrehoz – amennyiben egyáltalán sikerül megvalósítania –
csak a világ déli féltekének lesz jó. Ferenc ugyanis a „szegények
egyházát” akarja, az északi féltekének pedig az első eltelt esztendő
alatt többször is „szégyent” kiáltott, és önzéssel vádolta azt.</b></u></span></p>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Most először történik meg a
történelemben, hogy a szükségben élő emberek képviseletében az emberiség
egyik csúcsvezetője és legfelsőbb szintű reprezentánsa emel szót és azt
javasolja, hogy az egész katolikus egyházban egy „a szegények melletti
elsődleges döntés”-re kerüljön sor.</b></u></span> Valahogy úgy, hogyan 1968-ban a
Medellinben ülésező latin-amerikai püspökök fogalmaztak (ami azóta az
úgynevezett felszabadítás teológiája egyik fontos hivatkozási pontja).
Mindezek ellenére a jólétben élő emberiség tapsol Ferenc pápának, aki
könnyíti a kommunikációt és enyhíti a az ideológiai konfliktust a
szekuláris társadalom és az egyház között. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Csak kevesen veszik észre,
hogy </span>a pápa felhívása nem a <span style="background-color:rgb(234,209,220)">modernizációt</span> sürgeti.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Sokkal inkább a
misszió került előtérbe</b></u></span> és<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> ez a misszió eltávolodást jelent a Nyugattól </b></u></span>–
vagy legalábbis Európától.</p>
<p style="text-align:justify">A jelenlegi pápa által kijelölt irány
világosan megfogalmazódott <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a júliusi Lampedusában tett látogatás</b></u></span>akor,
amikor <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>a nyomorúság</b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> elől Európába menekülők előtt mondott megrendítő
beszédet és ugyanez volt az üzenete a Rio de Janeiro-ban mondott
beszédének, ahol úgy mutatta be az egyházat, mint ami „az igazságosság
szószólója és a szegények védelmezője az</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>elfogadhatatlan társadalmi és
gazdasági egyenlőtlenségekkel szemben, amelyek égbekiáltóak”</b></u></span>. De a
tervezett további lelkipásztori látogatások célpontjai talán még
világosabban fejezik ki a pápa prioritásait: ő, aki a világ végéről
érkezett, utazást tervez a Közel-Keletre, Ázsiába és Afrikába is, ami
várhatóan még inkább feltárja azon <u><b>kihívás dimenzióit, amit az emberiség
jólétben élő <span style="background-color:rgb(255,255,0)">felének</span></b><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> az evangéliumi üzenet szociális tartalma </b></span><b>jelent</b></u>. S
a kihívás – valljuk be őszintén – ahhoz az intézményhez is szól,
amelyet képvisel és kormányoz…</p>
<p style="text-align:justify">Egyetlen jelenkori pápa sem tett ennyi
gesztust és adta ennyi jelét az újdonságnak ilyen rövid idő alatt. Még
Roncalli pápa sem (XXIII. János), aki kinyitotta az egyház ablakait,
anélkül, hogy félt volna a huzattól, vagy Wojtyla (II. János Pál), aki
elsőként jött „egy távoli országból”. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Ferenc levetette a pápai udvar
jellegzetes kellékeit</b></u></span>, „kivetkőzött” a reneszánsz bíborból („Vége a
karneválnak!” – mondta állítólag, mielőtt a Szent Péter Bazilika
balkonjára kilépett volna, először köszönteni a tömeget) és <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a
misszionáriusok egyszerű fehér reverendját hordja.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Nem használja a
Castel Gandolfói villát, hasznossági szempontból válogatja meg a
közlekedési eszközöket (félretéve a reprezentációs szempontot)</b></u></span>. A
világsajtót bejárta a hír, hogy saját kezében vitte a táskáját, miközben
felszáll Brazíliában a repülőgépre vagy busszal utazott Aricciába.
Ezzel olyan pápai image-t teremt, amely nincs zavartalan folytonosságban
nem csak a XVI. Benedek által képviselt stílussal, de az utóbbi négy
„zsinat utáni” pápa eljárásmódjával sem. <u><b>Nem véletlen, hogy konzervatív
körökben ekkora ellenállást vált ki!</b></u></p>
<p style="text-align:justify">Hasonlóképpen <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>új a megújulást célzó programja.</b></u></span> Olyan apostoli levelet írt (<i>Evangelii Gaudium</i>),
amely egy „misszióba küldött egyház reformja”, és arra hívja a
katolikusokat, hogy haladják meg a hagyományos európai formában
„alapított” egyház modelljét: inkább<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> „megtérésre” és misszióra hív. </b></u></span>
Szemlélete szerint a figyelemnek a „végekre”, a perifériára is ki kell
terjednie és kevésbé van szükség arra, hogy a régi kereszténység eddig
kiharcolt előjogainak megőrzéséért aggodalmaskodjunk. Arról beszélt,
hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>misszionáriusi megtérésre van szükség a pápaság részéről is, s hogy
ez a külső támadások elleni védekezés leghatékonyabb módja és kerete.</b></u></span><u><b>
Vajon igaza van?</b></u></p>
<p style="text-align:justify">Elég egyetlen pillantást vetni az
európai történelemre ahhoz, hogy észrevegyük: <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>a felvilágosodás óta az
egyház (és nem csak a katolikus!) jobbára utóvédharcot folytat a
szokások és törvények fejlődésével szemben</b></u></span>.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> A modernitás ostroma</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>ellen
barrikádokat építettünk és a falakon belül maradtunk legalább az elmúlt
két évszázad óta, miközben a missziók más kontinenseken folytatódtak.</b></u></span> Ha
jól megnézzük, arról a „kétszáz éves késésről” van szó, amelyről élete
vége felé a jezsuita bíboros és egykori milánói érsek, Carlo Maria
Marini beszélt. És<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> íme, egy „jezsuita pápa”, aki a déli féltekéről
érkezett, látott hozzá, hogy megszüntesse ezt az anomáliát,
anakronizmust, a történelem iránti érzéketlenséget. </b></u></span>Talán ebben áll
megválasztásának valódi jelentősége: <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>egy bíboros, aki – első alkalommal a
világtörténelemben – nem az európai kereszténység sáncai mögött és
annak lövészárkaiban szocializálódott.</b></u></span></p>
<p style="text-align:justify">Az, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>elhagyjuk a kényelmességet, az,
hogy a szegények közé megyünk</b></u></span> – ahogy Bergoglio szereti mondani – <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
tiszta evangélium</b></u></span>. Csakhogy olyan evangélium, amely egyedül, vagy
legalábbis <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>elsősorban a szegényeknek szóló jó hír</b></u></span>. Előre látható tehát,
hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>további konfliktusokat okoz, hiszen provokálja a világ északi
felét.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Mára olyan Nyugat jött létre, amely eltávolodott az egyházaktól.</b></u></span>
Ferenc pápával látóterünkbe kerültek azok az egyházak is, amelyek
eltávolodnak a Nyugattól. (Luigi Accattoli cikke alapján: <i>Corriere della Sera</i>, 2014. március 12, 23. o.)</p>
</div>
<div>
</div>
<div><span style="vertical-align:bottom;width:450px;min-height:28px"><br></span></div></div>