[Grem] Catalina tanúságtétele

[Rita Kunsay-Sipos]

* CATALINA TANÚSÁGTÉTELE A SZENTMISÉRŐL*

* Egy csodás katekézisben, az Úr és a Szűzanya megtanítottak, hogyan
imádkozzuk a Rózsafüzért, hogy a szívünkkel és elmélkedve imádkozzuk azt;
élvezve a perceket, melyeket az Úr és a Boldogságos Szűzanya társaságában
tölthetünk. Megtanították a jó gyónás titkait és itt, ebben a
dokumentumban, tanítanak arról, hogy mi történik a Szentmisében és hogyan
tudjuk azt szívünkkel is megélni. ---*

* Ez egy tanúság, amit az egész világgal akarok és kell megosztanom Isten
nagyobb dicsőségére, és mindazok üdvösségére, akik meg akarják nyitni
szívüket az Úr előtt. Az Istennek szentelt lelkekhez is szól, hogy újból
felszíthassák magukban Krisztus iránti szeretetüket, és azoknak is szól,
akiknek kezében olyan hatalom van, hogy Urunkat a világba hozza a
Szentmisében, hogy így táplálékká válhasson számunkra. Azoknak is szól,
akik naponta magukhoz veszik az Urat, hogy ki tudjanak törni a rutinból, és
ismét átélhessék a Szerető Istennel való találkozás ámulatát...*

* Valamint a világban élő laikus testvéreimnek is szól, hogy szívükből át
tudják élni a legnagyobb csodát - az Eucharisztia ünnepét.*

* Gyümölcsoltó Boldogasszony vigíliája volt és néhányan az imacsoportunkból
a gyónás szentségéhez járultak. Néhányan nem tehették meg ezt aznap, ezért
másnapra, a Szentmise előttre hagyták azt.*

* Amikor másnap, kissé megkésve, megérkeztem a templomba, az érsek és a
koncelebráló papok már épp kifelé jöttek a sekrestyéből. A Szűzanya így
szólt hozzám az Ő kedves és lágy, nőies hangján, mely oly édes a léleknek:*

* <<Ma a tanulás napja lesz számodra, ezért azt szeretném, ha különösen
odafigyelnél mindarra, aminek ma tanúja leszel. Szeretném ha mindezt, amit
ma megtapasztalsz, megosztanád az emberekkel.>> Mélyen megrendültem, bár nem
tudtam miért, de igyekeztem figyelni.*

* Az első amire felfigyeltem, a kórus gyönyörű hangja, mely mintha a
távolból szólna. Egy pillanatra közelebbről szólt, aztán megint távolibb
lett, mintha szellőként szállt volna.*

* Az érsek atya megkezdte a Szentmisét, és ahogy a bűnbánati részhez ért, a
Szűzanya ismét megszólalt:*

* <<Teljes szívedből kérd az Urat, hogy bocsássa meg mindazt, amivel
megbántottad Őt. Ily módon érdemes leszel arra, hogy kiváltságosként részt
vehess a Szentmisén.>>*

* A másodperc töredéke alatt suhant át a gondolat bennem: - <<Biztos, hogy a
Kegyelem állapotában vagyok, hiszen tegnap este gyóntam.>>*

* Ő így válaszolt: <<Úgy gondolod, tegnap este óta nem bántottad meg az
Urat? Akkor hadd emlékeztesselek egy pár dologra. Amikor ide indultál, a
fiatal lány, aki segítőd, odalépett hozzád, hogy kérjen tőled valamit, és
mivel te késésben voltál, siettél, ezért nem a legkedvesebb módon
válaszoltál neki. Hiányzott részedről a szeretet, és még te mondod, hogy
nem bántottad meg az Istent...?>>*

* <<Miközben idetartottál, egy busz átjött a te sávodba, és majdnem
összeütköztetek. Nagyon nem tanácsolható módon fejezted ki a véleményedet
afelé a szegény fickó felé, ahelyett, hogy imádkoztál volna, és
felkészültél volna a Szentmisére.>>*

* <<Utolsó pillanatban érkeztél a Misére, amikor a Misét celebrálók menete
már kivonult az oltárhoz, hogy bemutassa a Misét... Vajon úgy veszel részt a
Misén, hogy felkészültél volna rá lélekben?...>>*

* Így válaszoltam: <<Rendben van Anyám, ne is folytasd. Nem kell, hogy
emlékeztess még több más dologra is, mert meghalok fájdalmamban és
szégyenemben.>>*

* <<Miért kell mindnyájatoknak az utolsó pillanatban érkeznetek a Misére?
Korábban kellene érkeznetek, hogy imádkozzatok, és kérjétek az Urat, hogy
küldje el nektek Szentlelkét, aki meg tudja nektek adni a béke lelkét, és
meg tud tisztítani benneteket a világ szellemétől, az aggodalmaitoktól, a
problémáitoktól, és minden zavaró dologtól; lehetővé téve ezáltal, hogy
megéljétek ezt az olyannyira szent pillanatot. Ti azonban majdnem olyankor
érkeztek, amikor kezdetét veszi a Mise, és úgy vesztek rajta részt, mintha
csak hétköznapi eseményen jelennétek meg, minden spirituális előkészület
nélkül. Miért? Ez a titkok legnagyobbika. Azt a pillanatot fogjátok
megélni, amikor a fenséges Isten a legnagyobb ajándékát osztja ki, és ti
nem tudjátok azt megbecsülni, értékelni.>>*

* Ennyi elég volt. Annyira rosszul éreztem magam, hogy volt bőven miért
bocsánatot kérnem Istentől. Nemcsak az aznapi sértésekért, bántásokért, de
azokért az időkért is, amikor - másokhoz hasonlóan, - azt vártam, mielőtt
még beléptem volna a templomba, hogy a pap minél előbb fejezze be a
szentbeszédét. Azokért az időkért is bocsánatot kellett kérnem, amikor nem
tudtam, vagy visszautasítottam a megértését annak, hogy mit is jelent részt
venni a Szentmisén. És mindazokért az időkért is, amikor a lelkem talán még
súlyosabb bűnökkel is telve volt, és ezért nem is mertem részt venni
Szentmisén.*

* Éppen ünnepnap volt, és a Dicsőséget mondtuk, amikor a Szűzanya ezt
mondta: <<Dicsőítsd és áldd a Szentháromságot teljes szereteteddel,
elismerve ezáltal, hogy egy vagy a teremtményei közül.>>*

* Milyen más volt így a dicsőítő Glória ima. Hirtelen egy fényben úszó,
hatalmas teremben találtam magam, a jelenlévő Isten magasztos trónja előtt.
Olyan hatalmas szeretettel folytattam az ima hálaadó részét, amikor ezt
ismételtem a többiekkel: <<dicsőítünk téged, áldunk téged, imádunk téged,
magasztalunk téged nagy dicsőségedért, hálát adunk neked Uram, Mennyei
Királyunk, Mindenható Atyaisten.>> És felidéztem magamban az Atyaisten
szerető apai arcát, mely telve volt kedvességgel. <<Urunk Jézus Krisztus,
egyszülött Fiú, Urunk és Istenünk, Isten báránya, az Atyának Fia, te
elveszed a világ bűneit...>> és Jézus előttem volt, gyengéd és irgalmas
tekintettel... <<Mert egyedül te vagy a Szent, te vagy az Úr, Te vagy az
egyetlen Fölség, Jézus Krisztus, a Szentlélekkel együtt...>> a gyönyörű
szeretet Istene. Ő, aki abban a pillanatban megremegtette egész bensőmet. ...*

* És akkor azt kértem: <<Uram, szabadíts meg minden gonosz lélektől. Tiéd a
szívem. Uram, küldd el nekem a te békéd, hogy a legnagyobb javamra váljon a
Szentmise, és így az életem a legjobb gyümölcsöket teremje. Isten
Szentlelke, alakíts át, cselekedj bennem, vezess engem. Óh, Istenem, add
meg nekem azokat az ajándékaidat, amelyek segítségével jobban szolgálhatlak
téged!>>*

* Elérkezett az Igeliturgia pillanata és Szűz Mária arra késztettet, hogy
ismételjem el ezeket a szavakat: <<Uram, ma a Te Igédre akarok figyelni, és
bőséges gyümölcsöt teremni általa. Add, hogy Szentlelked tisztítsa meg
szívem bensejét, hogy a Te Igéd növekedhessen és fejlődhessen bennem,
tisztítsd meg szívem, hogy készségessé váljon.>>*

* Miasszonyunk azt mondta: <<Azt akarom, hogy figyelmesen hallgassátok meg
az olvasmányokat, és figyeljetek az egész szentbeszédre. Emlékezzetek arra,
hogy azt írja a Biblia, hogy Isten Igéje nem tér vissza hozzá anélkül, hogy
ne teremne gyümölcsöt. (Iz. 55, 10-11; 2Kor 9, 10) Ha figyeltek, akkor meg
fog belőle maradni bennetek valami abból, amit hallottatok. Egész nap
elmélkedjetek, gondolkodjatok el rajta, próbáljatok meg emlékezni, azokra
az isteni igékre, szavakra, amelyek mély benyomást tettek rátok a Misén.
Lehet, hogy ez csupán két verssor az Igéből, vagy akár az egész evangéliumi
rész, vagy csak egy szó. Ízleljétek a nap további felében, és így
részetekké válik, mert így tudjuk megváltoztatni az életünk, ha engedjük,
hogy Isten Igéje átformáljon minket.>>*

* <<És most, mondd el az Úrnak, hogy azért jöttél, hogy ráfigyelj, és hogy
azt akarod, hogy szóljon ma a szívedhez.>>*

* Még egyszer megköszöntem Istennek, hogy megadta a lehetőséget, hogy
meghallottam az Ő Igéjét, Szavát. És bocsánatot kértem Tőle, amiért hosszú
éveken át olyan kemény volt a szívem. És azért is bocsánatot kértem, mert
arra tanítottam a gyermekeimet, hogy azért kell vasárnap templomba menni,
mert ez az egyház parancsa, és nem azt, hogy szeretetből, és szükségből,
hogy betöltekezhessenek Istennel.*

* Olyan sok Szentmisén vettem részt havonta kötelességből, és úgy hittem,
hogy ezáltal üdvözülök. De nem éltem át a Misét, még kevésbé figyeltem az
olvasmányokra, vagy a pap szentbeszédére!*

* Mekkora fájdalmat éreztem, annyi sok év haszontalanul elvesztegetéséért,
amely tudatlanságomból fakadt! Milyen felületes a mi Mise látogatásunk,
amikor csak azért megyünk el, hogy részt vegyünk valakinek az esküvőjén,
vagy gyászmiséjén, vagy egyszerűen csak társasági dologként megyünk el rá.
Mekkora a mi tudatlanságunk az Egyházról és a Szentségekről! Mekkora
időpocsékolás minden erőfeszítésünk arra, hogy jártasságot szerezzünk
magunknak és eligazodjunk a világi dolgokban, ami egy pillanat alatt
szertefoszlik - ürességet hagyva maga után, és életünk végén egy pillanatot
sem tud hozzáadni a létezésünkhöz. Azonban arról semmit sem tudunk, ami egy
kis ízelítőt adhat a Mennyországból már itt a földön, és halálunk után
pedig örök életet. És még kulturált férfiaknak és nőknek nevezzük magunkat
... !*

* Egy pillanattal később a Mise felajánlási részéhez értünk és a Szent Szűz
azt mondta: <<Így imádkozz: (és utána ismételtem) Uram, felajánlom Neked
mindazt, ami vagyok, amim van, és amit tehetek. Mindent a Te kezedbe
helyezek. Építs fel engem, Uram, abból a kicsi lényből, aki én vagyok. A Te
Fiad érdemei által alakíts át engem, Mindenható Istenem. Családomért is
fohászkodom, jótevőimért, az apostoli hivatás minden tagjáért könyörgök;
mindazokért, akik ellenünk harcolnak, és azokért is, akik az én szegényes
imáimat kérték. Taníts meg letenni a szívemet eléjük a földre, hogy így
kevésbé legyen súlyos az ő léptük. Így imádkoztak a szentek; azt akarom,
hogy mindnyájan így imádkozzatok ti is.>>*

* Így kéri tehát Jézus, hogy imádkozzunk, hogy társaink elé helyezzük a
szívünket a földre, hogy ne érezzék annak keménységét, hanem inkább
enyhítse lépéseik fájdalmát. Évekkel később olvastam egy Szent könyvét,
akit nagyon szerettem, Jose Maria Escrivá de Balaguer könyvét. Könyvében
találtam egy imát, ami hasonlított arra, amit a Szent Szűz tanított nekem.
Talán ez a Szent, akire rábíztam az életem, nagy örömet szerzett a Szent
Szűznek ezzel az imájával.*

* Aztán hirtelen a templomban olyan alakok álltak fel, akiket nem láttam
addig. Olyan volt, mintha minden egyes személy mellől felállt volna egy-egy
ilyen fiatal a katedrálisban. És az így hamarosan megtelt gyönyörű szép
fiatalokkal. Vakítóan fehér ruhába voltak öltözve, és elkezdtek a középső
oldalhajó felé özönleni, egyenesen az oltár felé mentek. Akkor a
Miasszonyunk azt mondta: <<Figyelj. Ők az itt jelenlévők őrangyalai. Ez az a
pillanat, amikor a ti őrangyalaitok előrehozzák a felajánlásaitokat és a
kéréseiteket az Úr oltárához.>>*

* Abban a percben teljesen megdöbbentem, mert ezeknek a lényeknek olyan
csodálatosan szép, fénylő arcuk volt, hogy el sem lehet képzelni. Az
arckifejezésük is gyönyörű szép volt, enyhén nőies vonásokkal, de testük
felépítése, a kezeik, a magasságuk férfias arányokat tükrözött. Meztelen
lábuk nem érintette a talajt, inkább úgy mentek, mintha suhannának.
Lenyűgöző látvány volt a kivonulásuk. Néhányan közülük arany tálhoz hasonló
tárgyat vittek, ami hatalmas, arany-fehér fényben ragyogott, fénylett.*

* Szűz Mária azt mondta: <<Ezek azoknak az őrangyalaik, akik ezt a
Szentmisét rengeteg szándékra ajánlják fel; azoké, akik tisztában vannak
azzal, hogy mit jelent ez az ünnepi Áldozat. Van mit felajánlaniuk az Úr
számára.>>*

* <<Ajánljátok fel magatokat ebben a pillanatban... ajánljátok fel a
bánatotokat, a fájdalmatokat, a szomorúságotokat, az örömötöket és a
kéréseiteket. Emlékezzetek rá, hogy a Misének végtelen értéke van. Ezért
tehát legyetek nagylelkűek a felajánlásban és a kérésben.>>*

* Az első angyalok mögött újabbak jöttek, de nekik nem volt semmi a
kezükben; üres kézzel jöttek. A Szent Szűz azt mondta:*

* <<Ezek azoknak az embereknek az őrangyalai, akik ugyan itt vannak a Misén,
de soha semmit nem ajánlanak fel. Nem érdekli őket, hogy megéljék a Mise
minden egyes liturgikus pillanatát, így nincs ajándékuk sem, amit fel
tudnának ajánlani, és az Úr oltára elé tudnának vinni.>>*

* Ez után a kivonulás után meglehetősen szomorú angyalok következtek, akik
kezeikkel ugyan bekapcsolódtak az imába, de a szemeiket lesütötték. <<Ezek
azoknak az embereknek az őrangyalai, akik ugyan itt vannak, de inkább
máshol szeretnének lenni, vagyis azoké, akiket kényszerítettek, akik
kötelességből jöttek el, anélkül, hogy vágytak volna arra, hogy részt
vegyenek a Szentmisén. Ezek az angyalok azért szomorúak, amikor előre
mennek az oltárhoz, mert nincs mit az oltárra tenniük a saját imáikon
kívül.>>*

* <<Ne szomorítsd meg az őrangyalodat. Kérj sokat! Kérd a bűnösök
megtérését, kérj békét a világnak, a családodnak, a szomszédaidnak és
azoknak a számára, akik imáidat kérték. Kérj, kérj minél többet, de ne csak
magadnak, hanem mindenki másnak is!>>*

* <<Emlékezz arra, hogy az Úrnak legkedvesebb, legtetszőbb áldozati
felajánlás, ha magatokat ajánljátok fel mintegy áldozatként, hogy így
Jézustól való származásunk révén át tudjon minket formálni érdemei által.
Vajon mit tudnátok ajánlani magatoktól a Mennyei Atyának? Semmiségeteket és
bűneiteket. De az az áldozati ajándék, amit egyesítetek Jézus érdemeivel,
ez az, ami igazán örömet szerez a Mennyei Atyának.>>*

* Ez a felvonulás olyan szép látvány volt, hogy nehezemre esne bármihez is
hasonlítanom. Mindegyik mennyei teremtmény meghajolt az Oltár előtt,
közülük egyesek a felajánlásaikat a padlón hagyták, mások pedig térdre
borultak úgy, hogy homlokuk szinte érintette a talajt. Amint odaértek az
oltárhoz, eltűntek a szemem elől.*

* Elérkezett a prefáció ideje, amikor a gyülekezet azt mondta: <<Szent vagy,
Szent vagy, Szent vagy>>, hirtelen minden eltűnt, ami a miséző pap mögött
volt. Az érsek mögött, a baloldalon több ezer angyal jelent meg átlós
irányban, kicsi és nagy angyalok; óriási és kis szárnyas angyalok, valamint
szárny nélküli angyalok. Akárcsak a korábbi angyalok, ők is ragyogó fehér
tunikát viseltek, olyat, mint a díszruhás pap és a ministránsok.*

* Mindegyikük térdelt, kezeik imában összefonódtak, és hódolattal hajtották
meg fejüket. Csodálatos zene hangzott fel, mintha számtalan kórus különböző
hangokon énekelt volna , mindannyian egyszólamban együtt a néppel: Szent
vagy, Szent vagy, Szent vagy...*

* A konszekrációhoz, a legbámulatosabb csoda pillanatához érkeztünk. Az
érsek jobb oldalán számtalan ember jelent meg szintén átlós irányban. Ők is
hasonló tunikát viseltek, de pasztellszínekben, rózsaszínt, zöldet,
világoskéket, lilát, sárgát, egy szóval több és nagyon lágy színben. Az
arcuk nekik is ragyogott a boldogságtól. Mindannyian egykorúnak látszottak.
Észrevettem (hogy hogyan, nem tudom), hogy bár különböző korúak voltak, de
az arcuk ugyanolyan korúnak tűnt, nem volt rajtuk ránc. Mindnyájan boldogok
voltak. Ők is letérdeltek a <<Szent vagy, Szent vagy Szent vagy...>> ének
alatt.*

* A Miasszonyunk azt mondta: <<Ők mindnyájan a Mennyben lévő Szentek és
Boldogok, és köztük vannak azoknak a rokonaidnak a lelkei is, akik már
Isten jelenlétét élvezik a Mennyben.>> Ekkor megláttam magát a Szűzanyát is,
épp az érsek jobbján állt, egy lépéssel a miséző pap mögött. Egy kissé
lebegett a föld fölött, és valami nagyon finom, átlátszó, ugyanakkor fénylő
anyagon térdelt, ami olyan volt mint a kristályvíz. A Szent Szűz kezeit
összekulcsolva, figyelmesen és tisztelettel nézett a miséző papra. Onnan
beszélt hozzám, de csendben, egyenesen a szívemben, anélkül hogy rám nézett
volna: <<Ugye meglep, hogy itt látsz állni engem, pár lépéssel a Monsignore
(az érsek úr) mögött? Ennek így kell történnie... Minden szeretete ellenére,
mellyel fiam elhalmoz engem, nem adta meg nekem azt a méltóságot, amit
megadott a papoknak, akik papi kezeik által naponta végbe tudják vinni ezt
a csodát. Épp ezért mély tiszteletet érzek minden egyes pap iránt és az
iránt a csoda iránt, melyet Isten visz végbe rajtuk keresztül. Ez arra
indít engem, hogy ide térdeljek a miséző papok mögé.>> Istenem, micsoda
méltóságot és micsoda kegyelmeket ad az Úr a papi lelkeken keresztül, és
sem mi, és közülük is nem sokan vannak ennek tudatában!*

* Az oltár előtt, most emberek árnyalakjai jelentek meg szürkében, kezeiket
felemelve tartva. A Szent Szűz azt mondta: <<Ezek a purgatórium
boldog/áldott lelkei, akik imáitokra várnak, hogy felfrissüljenek. Ne
hagyjátok abba az értük mondott imát! Ők tudnak értetek imádkozni, de
magukért nem. A ti dolgotok értük imádkozni, hogy mielőbb kiszabaduljanak a
tisztítótűzből, és hogy Istennel lehessenek, és örökké élvezzék az Ő
jelenlétét.>>*

* <<Most már láttad; én mindig itt vagyok a Misén. Az emberek zarándokolni
mennek azokra a helyekre, ahol megjelentem. Ez jó, mert kegyelmekben
részesülnek ott. De amikor nem jelenek meg, sehol sem vagyok teljesebben
jelen, mint a Szentmisén. Mindig megtaláltok engem az oltár lábainál, ahol
a Szentmisét ünneplik, a tabernákulum lábainál, mindig az angyalokkal
maradok, mert mindig Fiammal vagyok.>>*

* Abban a pillanatban, amikor felhangzott a <<Szent vagy, Szent vagy, Szent
vagy...>> ének, látva Mária gyönyörű arckifejezését és a többi szent ragyogó
tekintetét, amint összekulcsolt kezekkel várakoztak arra a csodára, amely
állandóan megismétlődik, maga volt a Mennyország. <<Fáj arra gondolni, hogy
vannak olyanok, akiket ez a pillanat a beszélgetésükben zavar meg. Fáj,
hogy azt kell mondjam, sok férfi, - többen vannak a férfiak, mint a nők, -
úgy áll ekkor ott, összefont karral tisztelegve az Úr előtt, mintha
egyenrangú felek lennének.>> A Szűzanya hozzátette: <<Mondd meg az
embereknek, hogy egy férfi akkor a legférfiasabb, amikor meghajtja térdeit
az Úristen előtt.>>*

* A miséző pap elmondta az átváltoztatás szavait. Átlagos magasságú volt,
de hirtelen elkezdett nőni, és betöltekezett fénnyel, egy fajta földöntúli
fénnyel, amely a vakító fehér és arany ragyogásához hasonlítható, amely
teljesen beborította, és nagyon felerősödött az arca körül. Épp ezért nem
láttam az arcvonásait. Amikor felemelte a Szentostyát, láttam a keze fejét,
amelyen bizonyos jegyek voltak, melyekből hatalmas fény sugárzott. Jézus
volt az! Ő maga volt az, aki a saját testébe rejtette a miséző papot.
Szeretete jeleként vette körül így a miséző érsek kezét. Abban a
pillanatban a Szentostya elkezdett nőni, mígnem egész hatalmassá vált, és
megjelent rajta Jézus csodálatos arca, ahogy népét figyelte.*

* Ösztönösen meg akartam hajtani a fejem, de akkor azt mondta a
Miasszonyunk: <<Ne nézz lefelé! Nézz rá, és szemléld Fiamat! Forrjon össze a
tekintetetek és ismételd a fatimai imát: Uram, hiszek Benned, imádlak
Téged, bízom Benned és szeretlek Téged. Bocsánatot kérek azok nevében, akik
nem hisznek Benned, akik nem imádnak Téged, akik nem bíznak Benned, és akik
nem szeretnek Téged. Megbocsátás és irgalom. Most mondd el Neki, hogy
mennyire szereted, és fejezd ki hódolatodat a Királyok Királya előtt.>>*

* Elmondtam Neki, és olyan volt, mintha csak rám nézett volna a hatalmassá
növekedett Szentostyából. De akkor megtudtam, hogy így néz minden egyes
emberre, végtelen szeretettel. Aztán lehajtottam a fejem egészen addig,
amíg a padlóra nem ért, így tettek az Angyalok és Szentek is a Mennyből. A
másodperc töredéke alatt átsuhant az agyamon, hogy hogyan képes Jézus
magára ölteni a miséző pap testét, ugyanakkor jelen lenni a Szentostyában?
Amint a miséző pap leengedte a kezében a Szentostyát, az visszanyerte
eredeti méretét. Könnyek peregtek az arcomon. Egyszerűen képtelen voltam
magamhoz térni a csodálkozástól. Akkor a Monsignore kimondta a borra az
átváltoztatás szavait. Amint kimondta a szavakat, fény jelent meg a
Mennyből a háttérben. A templom falai és mennyezete eltűnt. Mindenre
sötétség borult, az oltárt kivéve, ahonnan hatalmas fényesség áradt.
Hirtelen, a levegőben felfüggesztve megláttam a megfeszített Jézust. A
fejétől a mellkasa aljáig láttam Őt. A kereszt vízszintes gerendáját néhány
nagy, erős kéz tartotta. Ebből a ragyogó fényességből, egy kis fénysugár,
mintegy fénylő, nagyon pici galamb vált ki, és repült fürgén körbe a
templomban. Végül az érsek bal vállán nyugodott meg, aki most is Jézusként
jelent meg, mert a fényességben ki tudtam venni az ő hosszú haját, a fénylő
sebeit és hatalmas testét, de nem láttam az arcát.*

* Fölötte volt a megfeszített Jézus, feje a pap jobb vállára esett.
Szemlélni tudtam az arcát, a megvert karjait és megkínzott húsát. Mellkasa
jobbján volt egy seb, amiből vastag sugárban ömlött a vér balra, jobbra
pedig víznek látszó fényesség. Inkább két fénysugárnak tűnt, amely a
hívekre, balra és jobbra ömlött. Meghökkentem a vér mennyiségén, ami Belőle
folyt a kehely irányába. Azt hittem, hogy túlfolyik majd belőle és
beborítja az egész oltárt, de egy csepp sem ment mellé.*

* Ebben a pillanatban a Szent Szűz azt mondta: <<Ez a csodák csodája. Már
mondtam neked korábban, hogy az Urat nem korlátozza az idő és a tér. Az
Átváltoztatás pillanatában az egész gyülekezet a Kálvária lábánál áll,
Jézus közvetlen keresztrefeszítése pillanatában.>>*

* El tudod ezt képzelni? Bár szemeinkkel nem látjuk, de mindannyian ott
vagyunk abban a pillanatban, amikor Jézust megfeszítik. És Ő értünk kéri az
Atyát, hogy bocsásson meg nekünk, nemcsak azoknak, akik kivégezték, hanem
mindnyájunknak a bűneinkért. <<Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit
cselekszenek.>>*

* Attól a naptól kezdve nem törődöm azzal, hogy bolondnak néznek, de
mindenkit arra kérek, hogy térdeljen le, és próbálja meg a szívével és
minden érzékével, amennyire csak képes erre, megélni ezt a kiváltságos
pillanatot, amivel az Úr megajándékoz minket.*

* Amikor elérkezett az a pillanat, hogy elmondjuk a Miatyánkot, az Úr első
ízben így szólt hozzám a Misén: <<Várj. Azt akarom, hogy a legmélyebb
átéléssel, amire csak képes vagy, imádkozd ezt az imát. Ebben a pillanatban
képzeletben idézd magad elé azt a személyt vagy személyeket, akik életedben
a legnagyobb bajt, sérelmet okozták neked, és öleld őket szorosan a
kebledre, majd mondd nekik teljes szívedből: "Jézus nevében megbocsátok
neked, és békét kívánok neked. Jézus nevében kérem a bocsánatot és a békét
számomra." Ha az a személy méltó a békére, akkor meg is kapja azt, és
jobban fogja magát érezni tőle. Ha az a személy nem képes megnyílni a
békére, akkor a béke visszatér a te szívedbe. De nem akarom, hogy úgy adj
vagy fogadj békejobbot, hogy leginkább te nem vagy képes megbocsátani, és
neked nincs béke a szívedben.>>*

* <<Vigyázz arra mit teszel>> folytatta az Úr. <<Azt ismétled a "Miatyánkban",
hogy bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk
vétkezőknek. Ha képes vagy megbocsátani, de nem tudsz felejteni, mint
egyesek hangoztatják, feltételhez kötöd Isten megbocsátását. Vagyis azt
mondod ezzel: csak akkor bocsáss meg nekem, Istenem, ha én is képes vagyok
megbocsátani, másképp ne.>>*

* Nem tudom, hogy írjam le a fájdalmamat, amit akkor éreztem, amikor
ráébredtem arra, hogy mennyire meg tudjuk bántani az Urat. És, hogy
mennyire meg tudjuk sebezni saját magunkat azáltal, hogy visszatartjuk a
haragunkat, neheztelésünket, a negatív, rossz érzéseinket és a kedvezőtlen
dolgokat a szívünkben, amely saját előítéleteinkből és túlérzékenységünkből
fakad. Megbocsátottam; szívből megbocsátottam mindenkinek és bocsánatot
kértem azoktól, akiket valamikor megbántottam, azért hogy átélhessem az Úr
békéjét.*

* A miséző pap ekkor azt mondta: <<..adj nekünk békét és egységet...>> és
aztán: <<az Úr békéje legyen mindnyájatokkal>>.*

* Hirtelen azt láttam, hogy néhány ember között (nem mindenki), akik
megölelték egymást (a béke jobb adásakor - ford. megjegyzése), egy nagyon
élénk fény jelent meg. Tudtam, hogy ez Jézus. Nekem is sikerült részben
megölelnem a mellettem lévő személyt. Valóban éreztem az Úr ölelését abban
a fényben. Ő volt az, aki átölelt és az Ő békéjét adta nekem, ugyanis abban
a pillanatban képes voltam megbocsátani és eltávolítani a szívemből minden
másokkal szemben érzett fájdalmat a szívemből. Ez az, amit Jézus akar, hogy
osztozzunk Vele az örömnek ebben a pillanatában, amikor átölel minket, és Ő
Békéjét adja nekünk.*

* Elérkezett a misézők áldozásának az ideje. Akkor ismét láttam az összes
papot a Monsignore mellett. Amikor az érsek magához vette a Szentostyát
Szűz Mária azt mondta: <<Ez az a pillanat, amikor a miséző papért és a
koncelebráló papokért kell imádkozni. Ismételd velem: Áldd meg és szenteld
meg őket Uram, és segítsd őket, tisztítsd meg őket, szeresd őket, vigyázz
rájuk és támogasd őket a Te Szereteteddel. Emlékezz meg a világ összes
papjáról, és imádkozz az összes felszentelt lélekért...>>*

* Drága testvéreim, ez az a pillanat, amikor imádkoznunk kellene értük,
mert ők is az egyház tagjai, akárcsak mi, laikusok. Sokszor mi, világi
hívek, olyan sokat kívánunk, követelünk a papoktól, ugyanakkor képtelenek
vagyunk értük imádkozni, hogy megértsük ők is csak emberek, és hogy
megértsük és értékeljük az ő egyedüllétüket, magányosságukat, amely oly
sokszor körülveszi őket.*

* Meg kellene értenünk, hogy a papok is ugyanolyan emberek, mint mi, ők is
megértésre és törődésre szorulnak. Szükségük van a mi szeretetünkre és
figyelmünkre, mert ők mindannyiunkért az életüket adják, akárcsak Jézus
tette, azáltal, hogy Neki szentelték az életüket.*

* Az Úr azt akarja, hogy nyájának tagjai, akiket rábízott, imádkozzanak
pásztorukért, és segítsenek Lelkipásztoruk megszentelődésében. Egy nap,
amikor már odaát leszünk, meg fogjuk érteni a csodákat, melyeket az Úr
tett, hogy papokat adott nekünk, hogy így mentse meg a lelkünket.*

* A hívek kezdtek a padból kijőve felsorakozni az áldozáshoz. Elérkezett a
nagy találkozás ideje. Az Úr ekkor azt mondta nekem: <<Várj egy percet,
szeretném, ha megfigyelnél valamit...>> Egy belső indításra ránéztem arra az
emberre, aki éppen a nyelvére fogadta a pap kezéből az Oltáriszentséget.*

* Tisztán láttam, hogy az az asszony volt az imacsoportunkból, aki tegnap
este nem tudott elmenni gyónni, de ma reggel megtette a Szentmise előtt.
Amikor a pap ráhelyezte a nyelvére a Szent Ostyát, egy fénysugár, egy erős
arany-fehér fény ment keresztül ezen a személyen, először a hátán, majd
hátulról beborította, körülvette a vállait, aztán a fejét. Az Úr azt
mondta:*

* <<Így örvendezek annak a léleknek, és ölelem át azt, aki tiszta szívvel
jön hozzám, hogy magához vegyen.>> Jézus hangszíne boldogságot tükrözött,
amikor ezt mondta.*

* Bámulatos volt a barátnőmet fénnyel körülvéve látni, Jézus ölelésében,
amikor visszaült a padba. Arra a csodára gondoltam, amit hányszor
elmulasztunk, amikor Jézust kisebb vagy nagyobb kihágásokkal a szívünkben
vesszük magunkhoz, ahelyett, hogy ünnepelnénk a jelenlétét.*

* Sokszor arra hivatkozunk, hogy nincs pap, akinél meggyónhatnánk egy adott
pillanatban. De a probléma nem az, hogy nem tudunk bármikor gyónni, hanem
az, hogy túl könnyen esünk gonoszságba megint. Másrészt, ugyanolyan
erőfeszítést kellene tennünk találni egy papot, hogy eltávolítsuk a piszkot
a szívünkből, mint amikor a nők szépségszalont, a férfiak pedig egy jó
borbélyt keresnek fel egy társasági összejövetel kedvéért. Arcátlan
pimaszság bármikor úgy venni magunkhoz Jézust az Oltáriszentségben, hogy
közben a szívünk tele van undorító mocsokkal.*

* Amikor kimentem magamhoz venni az Oltáriszentséget, Jézus azt mondta
nekem: <<Az utolsó vacsora a legmeghittebb pillanat volt az enyéimmel. A
szeretetnek abban az órájában alapítottam ezt a Szentséget, - amit egyes
emberek elmebeteg cselekedetnek tartanak - amelyben a Szeretet rabjává
tettem magam. Megalapítottam az Oltáriszentséget.*

* Az idők végéig veletek akartam maradni, mert szeretetem nem tudta
elviselni, hogy árván maradjatok, ti, akiket az életemnél is jobban
szerettem.>>*

* Magamhoz vettem a Szentostyát, aminek most egészen más íze volt. Vér és
tömjén keveréke volt, ami teljesen átjárt. Olyan hatalmas szeretetet éltem
át, hogy kicsordultak a könnyeim, végig folytak az arcomon anélkül, hogy
megállíthattam volna. ... Amikor visszatértem a helyemhez, térdelés közben,
az Úr azt mondta: <<Figyelj...>> Egy perccel később meghallottam annak a
hölgynek a benső imáját, aki az előttem lévő padban ült, és előtte nemrég
vette magához az Oltáriszentséget.*

* Az, amit csukott szájjal mondott, többé-kevésbé így hangzott: <<Uram,
kérlek emlékezz rá, hogy már hónap vége van és nincs pénzem kifizetni a
lakbért, az autó részleteit és a gyerekek iskolai díját. Kérlek, tegyél
valamit, hogy segíts rajtunk... Kérlek, segíts, hogy ne igyon annyit a
férjem. Nem tudom már elviselni többé a gyakori részegségét, és a legkisebb
fiam is évet fog ismételni, ha nem segítesz neki. Ezen a héten vizsgázik...
És ne feledkezz meg a szomszédomról se, akinek okvetlenül el kell
költöznie. Kérlek, azonnal vidd el őt mellőlünk. Nem tudom tovább
elviselni...stb.>>*

* Aztán az érsek azt mondta: <<Könyörögjünk>>, erre az egész gyülekezet
felállt a befejező imára. Jézus szomorú hangon azt mondta: <<Figyelted az
imáját? Egyetlen egyszer sem mondta, hogy szeret. Egyetlen egyszer sem
adott hálát azért az ajándékért, hogy lehoztam neki az én istenségemet az ő
szegényes emberségébe, hogy felemeljem magamhoz. Egyetlen egyszer sem
mondta, hogy köszönöm Uram. Egy kérés litániát adott elő... És így tesz a
legtöbbje, aki magához vesz engem.>>*

* <<Szeretetből haltam meg és feltámadtam. Szeretetet várok
mindannyiótoktól. Csak szeretetből maradtam veletek...De ti észre sem
veszitek, hogy mennyire szükségem van a szeretetetekre. Gondoljatok arra,
hogy én - a léleknek ebben a magasztos órájában - a szeretet koldusa
vagyok.>>*

* Vajon mindnyájan tisztában vagyunk-e azzal, hogy Ő, a SZERETET koldul
tőlünk szeretetet, és mi nem adjuk azt meg Neki? Sőt mi több, elkerüljük a
Szeretet Szeretetével való találkozást, azzal az egyedüli Szeretettel való
egyesülést, aki magát adja egy állandó áldozatban.*

* Amikor a miséző pap az áldáshoz ért, a Szent Szűz azt mondta: <<Legyetek
figyelmesek, gondosak! Ti mindenféle idejét múlt jelet rajzoltok magatokra
a Kereszt jele helyett. Emlékezzetek arra, hogy ez az áldás akár az utolsó
is lehet a számotokra, amit a pap kezéből kaptok. Nem tudjátok, hogy vajon
amikor innen elmentek, meghaltok-e vagy sem. Nem tudjátok, hogy lesz-e még
alkalmatok egy másik pap kezéből is áldást kapni. A felszentelt papi kezek
a Szentháromság nevében adnak nektek áldást. Éppen azért tisztelettel
vessetek keresztet, mintha ez lenne az utolsó áldás az életetekben.>>*

* Mennyi mindenről lemaradunk, mennyit mulasztunk az által, hogy nem értjük
és nem veszünk részt a Szentmisén minden nap! Miért nem teszünk arra egy
kis erőfeszítést, hogy egy fél órával korábban kezdjük a napot, és
elfussunk Szentmisére, és befogadjuk az összes áldást, amivel az Úr el akar
minket halmozni.*

* Tudom, hogy a(z állapotbeli - a ford.) kötelességei miatt nem mindenki
tud naponta Szentmisén részt venni, de legalább kétszer vagy háromszor
hetente megtehetnénk. Olyan sokan kikerülik, hogy részt vegyenek a
vasárnapi Szentmisén a legkisebb kifogásokkal, hogy van egy gyerekük, vagy
kettő, vagy tíz, és így nem tudnak elmenni Misére. Vajon hogy sikerül
megbirkózniuk az egyéb fontos kötelezettségeikkel? Talán elviszik a
gyermekeiket is magukkal, vagy forgóban hol a férj, hol a felség vigyáz
rájuk egy-egy órát, de végbeviszik az Istennek tett ígéretüket (vagyis
teljesítik az állapotbeli kötelességüket - a ford. megjegyzése).*

* Van időnk tanulni, dolgozni, szórakozni, pihenni, CSAK ARRA NINCS IDŐNK,
HOGY LEGALÁBB VASÁRNAP ELMENJÜNK A SZENTMISÉRE.*

* Jézus azt kérte, hogy még pár percet maradjak vele Mise után. Azt mondta:*

* <<Ne rohanj el Mise után. Maradj még a társaságomban, élvezd a velem való
együttlétet, és hadd élvezzem én is...>>*

* Gyerekkoromban azt hallottam, hogy az Úr a Szentáldozás után még öt-tíz
percig velünk marad. Ekkor feltettem Neki a kérdést:*

* <<Uram, valójában mennyi ideig maradsz velünk a Szentáldozás után?>>*

* Azt hiszem az Úr jót mulathatott magában a butaságomon, mert azt
válaszolta: <<Mindig veletek vagyok, amikor csak akarjátok. Ha egész nap
beszélgettek velem, szóltok hozzám pár szót a házimunka közben,
meghallgatlak titeket. Mindig veletek vagyok. Ti hagytok el engem. Kimentek
a Mise végén, és ezzel le tudtátok a napi kötelességeteket. Megtartottátok
az Úrnapját, és ennyivel be is fejeződött a dolog számotokra. Nem is jut
eszetekbe, hogy legalább ezen a napon megosszátok velem a családi
életeteket!>>*

* <<Az otthonaitokban mindennek megvan a maga helye, és minden tevékenységre
van egy szobátok: van egy szobátok, ahol alszotok, egy, ahol főztök, egy
másik, ahol étkeztek... stb. Melyik helyiséget készítettétek el számomra? Nem
egy olyan helyiségre gondolok, ahol csupán egy képem porosodik a falon
hosszú ideje, hanem egy olyan helyre, ahol legalább naponta öt percre
összejön a család, hogy hálát adjon a napért és az élet ajándékáért, és
ahol a napi szükségleteiért imádkozzon, kérje az áldásomat, védelmemet és
egészséget. Mindennek megvan a maga helye az otthonaitokban, engem kivéve.>>*

* <<A férfiak megtervezik a napjaikat, a heteiket, a tanulmányi félévüket, a
vakációjukat stb. Tudják, hogy melyik napon pihennek, hogy akkor moziba
mennek-e vagy mulatságba, vagy meglátogatják-e a nagymamájukat vagy az
unokáikat, a gyerekeiket vagy a barátaikat, és hogy mivel szórakoznak. Hány
család mondja legalább havonta egyszer: "Rajtunk a sor, hogy a mai napon az
egész család elmenjen és meglátogassa Jézust a Tabernákulumban", és melyik
család jön el, hogy velem beszélgessen? Hányan ülnek le elém, és
beszélgetnek velem, mondják el, hogy mi történt velük, amióta nem
találkoztunk, ki osztja meg velem a problémáit, nehézségeit és kéri, hogy
segítsek rajta a szükségben... Ezáltal is élete részévé téve engem? Hányszor
teszik ezt meg?>>*

* <<Mindent tudok. A szívetek és elmétek legmélyebb titkait is ismerem. De
élvezem, amikor beszámoltok nekem az életetekről, és így mintegy
családtaggá válok számotokra, legmeghittebb barátotokká. Ó, mennyi
kegyelmet vesztegetnek el az emberek azáltal, hogy nem adnak helyet nekem
az életükben!>>*

* Amikor aznap Vele maradtam, és még sok más napon is, Jézus folytatta
tanításunkat. Ma szeretném megosztani veletek azt a missziót, amit rám
bízott. Jézus azt mondta: <<Meg akartam menteni teremtményeimet, mert a
Mennyország kapujának a megnyitása túl sok fájdalommal járt...>> <<Emlékezzetek
arra, hogy egy anya sem táplálja gyermekét a saját húsával. Én ebbe a
szélsőségbe is belementem szeretetből, mert mindnyájatoknak juttatni
akartam érdemeimből.>>*

* A Szentmise - életem és keresztáldozatom meghosszabbítása köztetek. Az
életem és vérem érdemei nélkül mit tudtok magatokkal hozni az Atya színe
elé? Semmit, csupán nyomorúságotokat és bűneiteket...>>*

* <<Erényekben túl kellene szárnyalnotok az angyalokat és az arkangyalokat,
mert ők nem részesülnek abban az örömben, hogy táplálékként magukhoz
vehessenek, mint ahogy azt ti megtehetitek. Nekik csak egy kis csepp jut a
forrásából, de ti abban a kegyelemben részesültök, hogy magatokhoz vehettek
engem, vagyis kiihatjátok az egész óceánt.>>*

* A másik dolog, amiről az Úr fájdalommal beszélt, az azok a lelkek voltak,
akik csupán megszokásból veszik Őt magukhoz, azok, akik elvesztették az
iránta való áhítatukat, amikor magukhoz veszik Őt. Ez a napi szentáldozási
rutin egyeseket langyossá tesz, így semmi újat nem tudnak mondani Jézusnak,
amikor magukhoz veszik Őt az áldozáskor. Azt is mondta Jézus, hogy olyan
sok, neki felszentelt lélek, elveszítette az Úrral való első szerelmének
lelkesedését, és hivatásukat foglalkozássá tették; egy olyan
elfoglaltsággá, amiben semmi többet nem adnak, mint amit megkövetelnek
tőlük, de azt is érzések nélkül teszik...*

* Aztán az Úr azokról a gyümölcsökről beszélt, amik minden egyes
szentáldozásból fakadnak. Vannak, akik ugyan naponta magukhoz veszik az
Urat a szentáldozásban, de mégsem változtatják meg az életüket. Több órát
töltenek imában, és sokat dolgoznak Érte ...stb. de az életük nem alakul át.
És az az élet, ami nem alakul át, nem tud gyümölcsöt teremni az Úr számára.
Azok az érdemek és kegyelmek, amiket a Szentmisében kapunk, a megtérés és a
felebaráti szeretet gyümölcseit kellene, hogy teremjék bennünk.*

* Nekünk laikusoknak, világi híveknek nagyon fontos szerepünk van az
Egyházon belül. Nem hallgathatunk, mert az Úr küldetést bízott ránk -
minden egyes megkereszteltre -, hogy menjünk ki a világba, és hirdessük az
Evangéliumot. Nincs jogunk magunkban tartani ezt a tudást, és nem
megosztani másokkal, és hagyni, hogy éhen haljanak a testvéreink, miközben
olyan sok kenyér van a mi kezünkben. Nem nézhetjük tétlenül, hogy az
Egyházunk szétmorzsolódik, miközben mi kényelmesen megmaradunk a magunk kis
plébániáján, otthonában, és annyi, de annyi jót kapunk az Úrtól: az Igéjét,
a papok szentbeszédét, a zarándoklatokat, az Isten irgalmát a gyónás
szentségében, Vele való csodálatos egységet a Szent Áldozás táplálékában, a
prédikátorok tanítását.*

* Más szóval, olyan sok mindent kapunk, és mégsincs bátorságunk hozzá, hogy
elhagyjuk a mi kis komfortzónánkat, és elmenjünk egy börtönbe, vagy egy
javítóintézetbe, hogy beszélgessünk a leginkább rászorulókkal. Hogy
elmenjünk, és elmondjuk nekik, hogy ne adják fel hitüket, hiszen
katolikusnak születtek, és az Egyháznak ott van rájuk szüksége, a
szenvedéseikre, ahol éppen vannak. Mert az ő szenvedésük mások üdvösségére
szolgál, és áldozatuk elnyeri számukra az örök életet.*

* Képtelenek vagyunk arra, hogy haldokló betegeket látogassunk meg a
kórházban és az Irgalmasság Rózsafüzért imádkozva imáinkkal segítsünk nekik
a jó és rossz harca idején megszabadulni a gonosz csapdáiból és
kísértéseiből. Minden haldokló fél. Ha ekkor megfogjuk a kezüket, és
beszélünk nekik Isten szeretetéről, és arról a csodáról, ami őket majd a
Mennyországban várja Jézus és Mária mellett, eltávozott szeretteik
közelében, akkor ez megnyugvást ad nekik/megvigasztalja őket.*

* Az óra, amiben jelenleg élünk nem engedi meg, hogy közömbösek, közönyösek
maradjunk. Papjaink kinyújtott kezeivé kell válnunk, és el kell mennünk
oda, ahová ők nem juthatnak el. De ehhez bátorságra van szükségünk. Be kell
fogadnunk Jézust, Vele kell élnünk, Jézussal kell táplálkoznunk.*

* Félünk egy kicsit jobban elkötelezni magunkat. Amikor az Úr azt mondta:
<<Először keressétek Isten Országát, és mindent megadnak nektek hozzá.>> (Mt
6, 33; Lk 12, 31) Ezt mindannyiunknak mondta, drága testvéreim. Ez azt
jelenti, hogy Isten országát minden lehetséges eszközzel keresnünk kell ...
és azt is jelenti, hogy nyissuk ki a kezünket, hogy ehhez MINDENT
megkapjunk! Ez azért lehetséges, mert Ő a Mester - aki a legjobban fizet -
az Egyetlen, aki gondosan szem előtt tartja a legkisebb szükségünket is.*

   * Fivéreim és Nővéreim!*

* Köszönöm, hogy megengeditek, hogy végbevigyem a küldetést, amit rám
bíztak, azáltal, hogy elolvastátok ezeket az oldalakat...*

* Következő alkalommal, amikor Szentmisére mentek, éljétek át azt. Tudom,
hogy az Úr beteljesíti az ígéretét, hogy <<A Szentmise többé már nem lesz
ugyanolyan a számotokra.>> És amikor magatokhoz veszitek Őt, szeressétek Őt!
Tapasztaljátok meg annak édességét, hogy szorosan oldala mellett
pihenhettek meg, amit átszúrtak értetek annak érdekében, hogy rátok hagyja
az Egyházat és Édesanyját, és megnyissa számotokra az Atyja házának
kapuját. Kívánom, hogy ezáltal a tanúságtétel által megtapasztalhassátok,
és megérezhessétek az Ő Irgalmas Szeretetét, és megpróbáljátok azt gyermeki
szeretettel viszonozni.*

* Áldjon meg benneteket az Isten ezen a Húsvéton!*


* Az élő Jézusban testvéretek: Catalina*
* csütörtökön
<https://www.facebook.com/groups/669356176441267/permalink/679023745474510/>*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140316/0a0f4e15/attachment.html