<div dir="ltr"><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b><br></b></font></span><span style="color:rgb(0,0,255)"></span><div class="gmail_quote"><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"></font></span><div dir="ltr">
<div class="gmail_quote"><div dir="ltr"><div><div><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b>
CATALINA TANÚSÁGTÉTELE<br> A SZENTMISÉRŐL</b></font></span></p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b>
Egy csodás katekézisben, az Úr és a Szűzanya megtanítottak, hogyan
imádkozzuk a Rózsafüzért, hogy a szívünkkel és elmélkedve imádkozzuk
azt; élvezve a perceket, melyeket az Úr és a Boldogságos Szűzanya
társaságában tölthetünk. Megtanították a jó gyónás titkait és itt, ebben
a dokumentumban, tanítanak arról, hogy mi történik a Szentmisében és
hogyan tudjuk azt szívünkkel is megélni. ---</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Ez egy
tanúság, amit az egész világgal akarok és kell megosztanom Isten nagyobb
dicsőségére, és mindazok üdvösségére, akik meg akarják nyitni szívüket
az Úr előtt. Az Istennek szentelt lelkekhez is szól, hogy újból
felszíthassák magukban Krisztus iránti szeretetüket, és azoknak is szól,
akiknek kezében olyan hatalom van, hogy Urunkat a világba hozza a
Szentmisében, hogy így táplálékká válhasson számunkra. Azoknak is szól,
akik naponta magukhoz veszik az Urat, hogy ki tudjanak törni a rutinból,
és ismét átélhessék a Szerető Istennel való találkozás ámulatát…</b></font></span></p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b>
Valamint a világban élő laikus testvéreimnek is szól, hogy szívükből át
tudják élni a legnagyobb csodát – az Eucharisztia ünnepét.</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b>
Gyümölcsoltó Boldogasszony vigíliája volt és néhányan az
imacsoportunkból a gyónás szentségéhez járultak. Néhányan nem tehették
meg ezt aznap, ezért másnapra, a Szentmise előttre hagyták azt.</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b>
Amikor másnap, kissé megkésve, megérkeztem a templomba, az érsek és a
koncelebráló papok már épp kifelé jöttek a sekrestyéből. A Szűzanya így
szólt hozzám az Ő kedves és lágy, nőies hangján, mely oly édes a
léleknek:</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> «Ma a tanulás napja lesz számodra, ezért azt
szeretném, ha különösen odafigyelnél mindarra, aminek ma tanúja leszel.
Szeretném ha mindezt, amit ma megtapasztalsz, megosztanád az
emberekkel.» Mélyen megrendültem, bár nem tudtam miért, de igyekeztem
figyelni.</b></font></span></p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Az első amire felfigyeltem, a kórus gyönyörű hangja,
mely mintha a távolból szólna. Egy pillanatra közelebbről szólt, aztán
megint távolibb lett, mintha szellőként szállt volna.</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Az érsek atya megkezdte a Szentmisét, és ahogy a bűnbánati részhez ért, a Szűzanya ismét megszólalt:</b></font></span></p>
<p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b>
«Teljes szívedből kérd az Urat, hogy bocsássa meg mindazt, amivel
megbántottad Őt. Ily módon érdemes leszel arra, hogy kiváltságosként
részt vehess a Szentmisén.»</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> A másodperc töredéke alatt
suhant át a gondolat bennem: – «Biztos, hogy a Kegyelem állapotában
vagyok, hiszen tegnap este gyóntam.»</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Ő így válaszolt:
«Úgy gondolod, tegnap este óta nem bántottad meg az Urat? Akkor hadd
emlékeztesselek egy pár dologra. Amikor ide indultál, a fiatal lány, aki
segítőd, odalépett hozzád, hogy kérjen tőled valamit, és mivel te
késésben voltál, siettél, ezért nem a legkedvesebb módon válaszoltál
neki. Hiányzott részedről a szeretet, és még te mondod, hogy nem
bántottad meg az Istent…?»</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> «Miközben idetartottál, egy
busz átjött a te sávodba, és majdnem összeütköztetek. Nagyon nem
tanácsolható módon fejezted ki a véleményedet afelé a szegény fickó
felé, ahelyett, hogy imádkoztál volna, és felkészültél volna a
Szentmisére.»</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> «Utolsó pillanatban érkeztél a Misére,
amikor a Misét celebrálók menete már kivonult az oltárhoz, hogy
bemutassa a Misét… Vajon úgy veszel részt a Misén, hogy felkészültél
volna rá lélekben?…»</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Így válaszoltam: «Rendben van
Anyám, ne is folytasd. Nem kell, hogy emlékeztess még több más dologra
is, mert meghalok fájdalmamban és szégyenemben.»</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> «Miért
kell mindnyájatoknak az utolsó pillanatban érkeznetek a Misére? Korábban
kellene érkeznetek, hogy imádkozzatok, és kérjétek az Urat, hogy küldje
el nektek Szentlelkét, aki meg tudja nektek adni a béke lelkét, és meg
tud tisztítani benneteket a világ szellemétől, az aggodalmaitoktól, a
problémáitoktól, és minden zavaró dologtól; lehetővé téve ezáltal, hogy
megéljétek ezt az olyannyira szent pillanatot. Ti azonban majdnem
olyankor érkeztek, amikor kezdetét veszi a Mise, és úgy vesztek rajta
részt, mintha csak hétköznapi eseményen jelennétek meg, minden
spirituális előkészület nélkül. Miért? Ez a titkok legnagyobbika. Azt a
pillanatot fogjátok megélni, amikor a fenséges Isten a legnagyobb
ajándékát osztja ki, és ti nem tudjátok azt megbecsülni, értékelni.»</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b>
Ennyi elég volt. Annyira rosszul éreztem magam, hogy volt bőven miért
bocsánatot kérnem Istentől. Nemcsak az aznapi sértésekért, bántásokért,
de azokért az időkért is, amikor – másokhoz hasonlóan, – azt vártam,
mielőtt még beléptem volna a templomba, hogy a pap minél előbb fejezze
be a szentbeszédét. Azokért az időkért is bocsánatot kellett kérnem,
amikor nem tudtam, vagy visszautasítottam a megértését annak, hogy mit
is jelent részt venni a Szentmisén. És mindazokért az időkért is, amikor
a lelkem talán még súlyosabb bűnökkel is telve volt, és ezért nem is
mertem részt venni Szentmisén.</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Éppen ünnepnap volt, és a
Dicsőséget mondtuk, amikor a Szűzanya ezt mondta: «Dicsőítsd és áldd a
Szentháromságot teljes szereteteddel, elismerve ezáltal, hogy egy vagy a
teremtményei közül.»</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Milyen más volt így a dicsőítő
Glória ima. Hirtelen egy fényben úszó, hatalmas teremben találtam magam,
a jelenlévő Isten magasztos trónja előtt. Olyan hatalmas szeretettel
folytattam az ima hálaadó részét, amikor ezt ismételtem a többiekkel:
«dicsőítünk téged, áldunk téged, imádunk téged, magasztalunk téged nagy
dicsőségedért, hálát adunk neked Uram, Mennyei Királyunk, Mindenható
Atyaisten.» És felidéztem magamban az Atyaisten szerető apai arcát, mely
telve volt kedvességgel. «Urunk Jézus Krisztus, egyszülött Fiú, Urunk
és Istenünk, Isten báránya, az Atyának Fia, te elveszed a világ bűneit…»
és Jézus előttem volt, gyengéd és irgalmas tekintettel… «Mert egyedül
te vagy a Szent, te vagy az Úr, Te vagy az egyetlen Fölség, Jézus
Krisztus, a Szentlélekkel együtt...» a gyönyörű szeretet Istene. Ő, aki
abban a pillanatban megremegtette egész bensőmet. …</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> És
akkor azt kértem: «Uram, szabadíts meg minden gonosz lélektől. Tiéd a
szívem. Uram, küldd el nekem a te békéd, hogy a legnagyobb javamra
váljon a Szentmise, és így az életem a legjobb gyümölcsöket teremje.
Isten Szentlelke, alakíts át, cselekedj bennem, vezess engem. Óh,
Istenem, add meg nekem azokat az ajándékaidat, amelyek segítségével
jobban szolgálhatlak téged!»</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Elérkezett az Igeliturgia
pillanata és Szűz Mária arra késztettet, hogy ismételjem el ezeket a
szavakat: «Uram, ma a Te Igédre akarok figyelni, és bőséges gyümölcsöt
teremni általa. Add, hogy Szentlelked tisztítsa meg szívem bensejét,
hogy a Te Igéd növekedhessen és fejlődhessen bennem, tisztítsd meg
szívem, hogy készségessé váljon.»</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Miasszonyunk azt
mondta: «Azt akarom, hogy figyelmesen hallgassátok meg az olvasmányokat,
és figyeljetek az egész szentbeszédre. Emlékezzetek arra, hogy azt írja
a Biblia, hogy Isten Igéje nem tér vissza hozzá anélkül, hogy ne
teremne gyümölcsöt. (Iz. 55, 10-11; 2Kor 9, 10) Ha figyeltek, akkor meg
fog belőle maradni bennetek valami abból, amit hallottatok. Egész nap
elmélkedjetek, gondolkodjatok el rajta, próbáljatok meg emlékezni,
azokra az isteni igékre, szavakra, amelyek mély benyomást tettek rátok a
Misén. Lehet, hogy ez csupán két verssor az Igéből, vagy akár az egész
evangéliumi rész, vagy csak egy szó. Ízleljétek a nap további felében,
és így részetekké válik, mert így tudjuk megváltoztatni az életünk, ha
engedjük, hogy Isten Igéje átformáljon minket.»</b></font></span></p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> «És most, mondd el az Úrnak, hogy azért jöttél, hogy ráfigyelj, és hogy azt akarod, hogy szóljon ma a szívedhez.»</b></font></span></p>
<p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b>
Még egyszer megköszöntem Istennek, hogy megadta a lehetőséget, hogy
meghallottam az Ő Igéjét, Szavát. És bocsánatot kértem Tőle, amiért
hosszú éveken át olyan kemény volt a szívem. És azért is bocsánatot
kértem, mert arra tanítottam a gyermekeimet, hogy azért kell vasárnap
templomba menni, mert ez az egyház parancsa, és nem azt, hogy
szeretetből, és szükségből, hogy betöltekezhessenek Istennel.</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b>
Olyan sok Szentmisén vettem részt havonta kötelességből, és úgy hittem,
hogy ezáltal üdvözülök. De nem éltem át a Misét, még kevésbé figyeltem
az olvasmányokra, vagy a pap szentbeszédére!</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Mekkora
fájdalmat éreztem, annyi sok év haszontalanul elvesztegetéséért, amely
tudatlanságomból fakadt! Milyen felületes a mi Mise látogatásunk, amikor
csak azért megyünk el, hogy részt vegyünk valakinek az esküvőjén, vagy
gyászmiséjén, vagy egyszerűen csak társasági dologként megyünk el rá.
Mekkora a mi tudatlanságunk az Egyházról és a Szentségekről! Mekkora
időpocsékolás minden erőfeszítésünk arra, hogy jártasságot szerezzünk
magunknak és eligazodjunk a világi dolgokban, ami egy pillanat alatt
szertefoszlik – ürességet hagyva maga után, és életünk végén egy
pillanatot sem tud hozzáadni a létezésünkhöz. Azonban arról semmit sem
tudunk, ami egy kis ízelítőt adhat a Mennyországból már itt a földön, és
halálunk után pedig örök életet. És még kulturált férfiaknak és nőknek
nevezzük magunkat … !</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Egy pillanattal később a Mise
felajánlási részéhez értünk és a Szent Szűz azt mondta: «Így imádkozz:
(és utána ismételtem) Uram, felajánlom Neked mindazt, ami vagyok, amim
van, és amit tehetek. Mindent a Te kezedbe helyezek. Építs fel engem,
Uram, abból a kicsi lényből, aki én vagyok. A Te Fiad érdemei által
alakíts át engem, Mindenható Istenem. Családomért is fohászkodom,
jótevőimért, az apostoli hivatás minden tagjáért könyörgök; mindazokért,
akik ellenünk harcolnak, és azokért is, akik az én szegényes imáimat
kérték. Taníts meg letenni a szívemet eléjük a földre, hogy így kevésbé
legyen súlyos az ő léptük. Így imádkoztak a szentek; azt akarom, hogy
mindnyájan így imádkozzatok ti is.»</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Így kéri tehát
Jézus, hogy imádkozzunk, hogy társaink elé helyezzük a szívünket a
földre, hogy ne érezzék annak keménységét, hanem inkább enyhítse
lépéseik fájdalmát. Évekkel később olvastam egy Szent könyvét, akit
nagyon szerettem, Jose Maria Escrivá de Balaguer könyvét. Könyvében
találtam egy imát, ami hasonlított arra, amit a Szent Szűz tanított
nekem. Talán ez a Szent, akire rábíztam az életem, nagy örömet szerzett a
Szent Szűznek ezzel az imájával.</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Aztán hirtelen a
templomban olyan alakok álltak fel, akiket nem láttam addig. Olyan volt,
mintha minden egyes személy mellől felállt volna egy-egy ilyen fiatal a
katedrálisban. És az így hamarosan megtelt gyönyörű szép fiatalokkal.
Vakítóan fehér ruhába voltak öltözve, és elkezdtek a középső oldalhajó
felé özönleni, egyenesen az oltár felé mentek. Akkor a Miasszonyunk azt
mondta: «Figyelj. Ők az itt jelenlévők őrangyalai. Ez az a pillanat,
amikor a ti őrangyalaitok előrehozzák a felajánlásaitokat és a
kéréseiteket az Úr oltárához.»</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Abban a percben teljesen
megdöbbentem, mert ezeknek a lényeknek olyan csodálatosan szép, fénylő
arcuk volt, hogy el sem lehet képzelni. Az arckifejezésük is gyönyörű
szép volt, enyhén nőies vonásokkal, de testük felépítése, a kezeik, a
magasságuk férfias arányokat tükrözött. Meztelen lábuk nem érintette a
talajt, inkább úgy mentek, mintha suhannának. Lenyűgöző látvány volt a
kivonulásuk. Néhányan közülük arany tálhoz hasonló tárgyat vittek, ami
hatalmas, arany-fehér fényben ragyogott, fénylett.</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Szűz
Mária azt mondta: «Ezek azoknak az őrangyalaik, akik ezt a Szentmisét
rengeteg szándékra ajánlják fel; azoké, akik tisztában vannak azzal,
hogy mit jelent ez az ünnepi Áldozat. Van mit felajánlaniuk az Úr
számára.»</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> «Ajánljátok fel magatokat ebben a pillanatban…
ajánljátok fel a bánatotokat, a fájdalmatokat, a szomorúságotokat, az
örömötöket és a kéréseiteket. Emlékezzetek rá, hogy a Misének végtelen
értéke van. Ezért tehát legyetek nagylelkűek a felajánlásban és a
kérésben.»</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Az első angyalok mögött újabbak jöttek, de nekik nem volt semmi a kezükben; üres kézzel jöttek. A Szent Szűz azt mondta:</b></font></span></p>
<p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b>
«Ezek azoknak az embereknek az őrangyalai, akik ugyan itt vannak a
Misén, de soha semmit nem ajánlanak fel. Nem érdekli őket, hogy megéljék
a Mise minden egyes liturgikus pillanatát, így nincs ajándékuk sem,
amit fel tudnának ajánlani, és az Úr oltára elé tudnának vinni.»</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b>
Ez után a kivonulás után meglehetősen szomorú angyalok következtek,
akik kezeikkel ugyan bekapcsolódtak az imába, de a szemeiket lesütötték.
«Ezek azoknak az embereknek az őrangyalai, akik ugyan itt vannak, de
inkább máshol szeretnének lenni, vagyis azoké, akiket kényszerítettek,
akik kötelességből jöttek el, anélkül, hogy vágytak volna arra, hogy
részt vegyenek a Szentmisén. Ezek az angyalok azért szomorúak, amikor
előre mennek az oltárhoz, mert nincs mit az oltárra tenniük a saját
imáikon kívül.»</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> «Ne szomorítsd meg az őrangyalodat. Kérj
sokat! Kérd a bűnösök megtérését, kérj békét a világnak, a családodnak,
a szomszédaidnak és azoknak a számára, akik imáidat kérték. Kérj, kérj
minél többet, de ne csak magadnak, hanem mindenki másnak is!»</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b>
«Emlékezz arra, hogy az Úrnak legkedvesebb, legtetszőbb áldozati
felajánlás, ha magatokat ajánljátok fel mintegy áldozatként, hogy így
Jézustól való származásunk révén át tudjon minket formálni érdemei
által. Vajon mit tudnátok ajánlani magatoktól a Mennyei Atyának?
Semmiségeteket és bűneiteket. De az az áldozati ajándék, amit
egyesítetek Jézus érdemeivel, ez az, ami igazán örömet szerez a Mennyei
Atyának.»</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Ez a felvonulás olyan szép látvány volt, hogy
nehezemre esne bármihez is hasonlítanom. Mindegyik mennyei teremtmény
meghajolt az Oltár előtt, közülük egyesek a felajánlásaikat a padlón
hagyták, mások pedig térdre borultak úgy, hogy homlokuk szinte érintette
a talajt. Amint odaértek az oltárhoz, eltűntek a szemem elől.</b></font></span></p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b>
Elérkezett a prefáció ideje, amikor a gyülekezet azt mondta: «Szent
vagy, Szent vagy, Szent vagy», hirtelen minden eltűnt, ami a miséző pap
mögött volt. Az érsek mögött, a baloldalon több ezer angyal jelent meg
átlós irányban, kicsi és nagy angyalok; óriási és kis szárnyas angyalok,
valamint szárny nélküli angyalok. Akárcsak a korábbi angyalok, ők is
ragyogó fehér tunikát viseltek, olyat, mint a díszruhás pap és a
ministránsok.</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Mindegyikük térdelt, kezeik imában
összefonódtak, és hódolattal hajtották meg fejüket. Csodálatos zene
hangzott fel, mintha számtalan kórus különböző hangokon énekelt volna ,
mindannyian egyszólamban együtt a néppel: Szent vagy, Szent vagy, Szent
vagy…</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> A konszekrációhoz, a legbámulatosabb csoda
pillanatához érkeztünk. Az érsek jobb oldalán számtalan ember jelent meg
szintén átlós irányban. Ők is hasonló tunikát viseltek, de
pasztellszínekben, rózsaszínt, zöldet, világoskéket, lilát, sárgát, egy
szóval több és nagyon lágy színben. Az arcuk nekik is ragyogott a
boldogságtól. Mindannyian egykorúnak látszottak. Észrevettem (hogy
hogyan, nem tudom), hogy bár különböző korúak voltak, de az arcuk
ugyanolyan korúnak tűnt, nem volt rajtuk ránc. Mindnyájan boldogok
voltak. Ők is letérdeltek a «Szent vagy, Szent vagy Szent vagy…» ének
alatt.</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> A Miasszonyunk azt mondta: «Ők mindnyájan a
Mennyben lévő Szentek és Boldogok, és köztük vannak azoknak a
rokonaidnak a lelkei is, akik már Isten jelenlétét élvezik a Mennyben.»
Ekkor megláttam magát a Szűzanyát is, épp az érsek jobbján állt, egy
lépéssel a miséző pap mögött. Egy kissé lebegett a föld fölött, és
valami nagyon finom, átlátszó, ugyanakkor fénylő anyagon térdelt, ami
olyan volt mint a kristályvíz. A Szent Szűz kezeit összekulcsolva,
figyelmesen és tisztelettel nézett a miséző papra. Onnan beszélt hozzám,
de csendben, egyenesen a szívemben, anélkül hogy rám nézett volna:
«Ugye meglep, hogy itt látsz állni engem, pár lépéssel a Monsignore (az
érsek úr) mögött? Ennek így kell történnie… Minden szeretete ellenére,
mellyel fiam elhalmoz engem, nem adta meg nekem azt a méltóságot, amit
megadott a papoknak, akik papi kezeik által naponta végbe tudják vinni
ezt a csodát. Épp ezért mély tiszteletet érzek minden egyes pap iránt és
az iránt a csoda iránt, melyet Isten visz végbe rajtuk keresztül. Ez
arra indít engem, hogy ide térdeljek a miséző papok mögé.» Istenem,
micsoda méltóságot és micsoda kegyelmeket ad az Úr a papi lelkeken
keresztül, és sem mi, és közülük is nem sokan vannak ennek tudatában!</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b>
Az oltár előtt, most emberek árnyalakjai jelentek meg szürkében,
kezeiket felemelve tartva. A Szent Szűz azt mondta: «Ezek a purgatórium
boldog/áldott lelkei, akik imáitokra várnak, hogy felfrissüljenek. Ne
hagyjátok abba az értük mondott imát! Ők tudnak értetek imádkozni, de
magukért nem. A ti dolgotok értük imádkozni, hogy mielőbb
kiszabaduljanak a tisztítótűzből, és hogy Istennel lehessenek, és örökké
élvezzék az Ő jelenlétét.»</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> «Most már láttad; én mindig
itt vagyok a Misén. Az emberek zarándokolni mennek azokra a helyekre,
ahol megjelentem. Ez jó, mert kegyelmekben részesülnek ott. De amikor
nem jelenek meg, sehol sem vagyok teljesebben jelen, mint a Szentmisén.
Mindig megtaláltok engem az oltár lábainál, ahol a Szentmisét ünneplik, a
tabernákulum lábainál, mindig az angyalokkal maradok, mert mindig
Fiammal vagyok.»</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Abban a pillanatban, amikor felhangzott
a «Szent vagy, Szent vagy, Szent vagy…» ének, látva Mária gyönyörű
arckifejezését és a többi szent ragyogó tekintetét, amint összekulcsolt
kezekkel várakoztak arra a csodára, amely állandóan megismétlődik, maga
volt a Mennyország. «Fáj arra gondolni, hogy vannak olyanok, akiket ez a
pillanat a beszélgetésükben zavar meg. Fáj, hogy azt kell mondjam, sok
férfi, – többen vannak a férfiak, mint a nők, – úgy áll ekkor ott,
összefont karral tisztelegve az Úr előtt, mintha egyenrangú felek
lennének.» A Szűzanya hozzátette: «Mondd meg az embereknek, hogy egy
férfi akkor a legférfiasabb, amikor meghajtja térdeit az Úristen előtt.»</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b>
A miséző pap elmondta az átváltoztatás szavait. Átlagos magasságú volt,
de hirtelen elkezdett nőni, és betöltekezett fénnyel, egy fajta
földöntúli fénnyel, amely a vakító fehér és arany ragyogásához
hasonlítható, amely teljesen beborította, és nagyon felerősödött az arca
körül. Épp ezért nem láttam az arcvonásait. Amikor felemelte a
Szentostyát, láttam a keze fejét, amelyen bizonyos jegyek voltak,
melyekből hatalmas fény sugárzott. Jézus volt az! Ő maga volt az, aki a
saját testébe rejtette a miséző papot. Szeretete jeleként vette körül
így a miséző érsek kezét. Abban a pillanatban a Szentostya elkezdett
nőni, mígnem egész hatalmassá vált, és megjelent rajta Jézus csodálatos
arca, ahogy népét figyelte.</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Ösztönösen meg akartam
hajtani a fejem, de akkor azt mondta a Miasszonyunk: «Ne nézz lefelé!
Nézz rá, és szemléld Fiamat! Forrjon össze a tekintetetek és ismételd a
fatimai imát: Uram, hiszek Benned, imádlak Téged, bízom Benned és
szeretlek Téged. Bocsánatot kérek azok nevében, akik nem hisznek Benned,
akik nem imádnak Téged, akik nem bíznak Benned, és akik nem szeretnek
Téged. Megbocsátás és irgalom. Most mondd el Neki, hogy mennyire
szereted, és fejezd ki hódolatodat a Királyok Királya előtt.»</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b>
Elmondtam Neki, és olyan volt, mintha csak rám nézett volna a
hatalmassá növekedett Szentostyából. De akkor megtudtam, hogy így néz
minden egyes emberre, végtelen szeretettel. Aztán lehajtottam a fejem
egészen addig, amíg a padlóra nem ért, így tettek az Angyalok és Szentek
is a Mennyből. A másodperc töredéke alatt átsuhant az agyamon, hogy
hogyan képes Jézus magára ölteni a miséző pap testét, ugyanakkor jelen
lenni a Szentostyában? Amint a miséző pap leengedte a kezében a
Szentostyát, az visszanyerte eredeti méretét. Könnyek peregtek az
arcomon. Egyszerűen képtelen voltam magamhoz térni a csodálkozástól.
Akkor a Monsignore kimondta a borra az átváltoztatás szavait. Amint
kimondta a szavakat, fény jelent meg a Mennyből a háttérben. A templom
falai és mennyezete eltűnt. Mindenre sötétség borult, az oltárt kivéve,
ahonnan hatalmas fényesség áradt. Hirtelen, a levegőben felfüggesztve
megláttam a megfeszített Jézust. A fejétől a mellkasa aljáig láttam Őt. A
kereszt vízszintes gerendáját néhány nagy, erős kéz tartotta. Ebből a
ragyogó fényességből, egy kis fénysugár, mintegy fénylő, nagyon pici
galamb vált ki, és repült fürgén körbe a templomban. Végül az érsek bal
vállán nyugodott meg, aki most is Jézusként jelent meg, mert a
fényességben ki tudtam venni az ő hosszú haját, a fénylő sebeit és
hatalmas testét, de nem láttam az arcát.</b></font></span></p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Fölötte volt a
megfeszített Jézus, feje a pap jobb vállára esett. Szemlélni tudtam az
arcát, a megvert karjait és megkínzott húsát. Mellkasa jobbján volt egy
seb, amiből vastag sugárban ömlött a vér balra, jobbra pedig víznek
látszó fényesség. Inkább két fénysugárnak tűnt, amely a hívekre, balra
és jobbra ömlött. Meghökkentem a vér mennyiségén, ami Belőle folyt a
kehely irányába. Azt hittem, hogy túlfolyik majd belőle és beborítja az
egész oltárt, de egy csepp sem ment mellé.</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Ebben a
pillanatban a Szent Szűz azt mondta: «Ez a csodák csodája. Már mondtam
neked korábban, hogy az Urat nem korlátozza az idő és a tér. Az
Átváltoztatás pillanatában az egész gyülekezet a Kálvária lábánál áll,
Jézus közvetlen keresztrefeszítése pillanatában.»</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> El
tudod ezt képzelni? Bár szemeinkkel nem látjuk, de mindannyian ott
vagyunk abban a pillanatban, amikor Jézust megfeszítik. És Ő értünk kéri
az Atyát, hogy bocsásson meg nekünk, nemcsak azoknak, akik kivégezték,
hanem mindnyájunknak a bűneinkért. «Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem
tudják mit cselekszenek.»</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Attól a naptól kezdve nem
törődöm azzal, hogy bolondnak néznek, de mindenkit arra kérek, hogy
térdeljen le, és próbálja meg a szívével és minden érzékével, amennyire
csak képes erre, megélni ezt a kiváltságos pillanatot, amivel az Úr
megajándékoz minket.</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Amikor elérkezett az a pillanat,
hogy elmondjuk a Miatyánkot, az Úr első ízben így szólt hozzám a Misén:
«Várj. Azt akarom, hogy a legmélyebb átéléssel, amire csak képes vagy,
imádkozd ezt az imát. Ebben a pillanatban képzeletben idézd magad elé
azt a személyt vagy személyeket, akik életedben a legnagyobb bajt,
sérelmet okozták neked, és öleld őket szorosan a kebledre, majd mondd
nekik teljes szívedből: „Jézus nevében megbocsátok neked, és békét
kívánok neked. Jézus nevében kérem a bocsánatot és a békét
számomra.” Ha az a személy méltó a békére, akkor meg is kapja azt, és
jobban fogja magát érezni tőle. Ha az a személy nem képes megnyílni a
békére, akkor a béke visszatér a te szívedbe. De nem akarom, hogy úgy
adj vagy fogadj békejobbot, hogy leginkább te nem vagy képes
megbocsátani, és neked nincs béke a szívedben.»</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> «Vigyázz
arra mit teszel» folytatta az Úr. «Azt ismétled a „Miatyánkban”, hogy
bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk
vétkezőknek. Ha képes vagy megbocsátani, de nem tudsz felejteni, mint
egyesek hangoztatják, feltételhez kötöd Isten megbocsátását. Vagyis azt
mondod ezzel: csak akkor bocsáss meg nekem, Istenem, ha én is képes
vagyok megbocsátani, másképp ne.»</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Nem tudom, hogy írjam
le a fájdalmamat, amit akkor éreztem, amikor ráébredtem arra, hogy
mennyire meg tudjuk bántani az Urat. És, hogy mennyire meg tudjuk
sebezni saját magunkat azáltal, hogy visszatartjuk a haragunkat,
neheztelésünket, a negatív, rossz érzéseinket és a kedvezőtlen dolgokat a
szívünkben, amely saját előítéleteinkből és túlérzékenységünkből fakad.
Megbocsátottam; szívből megbocsátottam mindenkinek és bocsánatot kértem
azoktól, akiket valamikor megbántottam, azért hogy átélhessem az Úr
békéjét.</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> A miséző pap ekkor azt mondta: «..adj nekünk békét és egységet…» és aztán: «az Úr békéje legyen mindnyájatokkal».</b></font></span></p>
<p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b>
Hirtelen azt láttam, hogy néhány ember között (nem mindenki), akik
megölelték egymást (a béke jobb adásakor – ford. megjegyzése), egy
nagyon élénk fény jelent meg. Tudtam, hogy ez Jézus. Nekem is sikerült
részben megölelnem a mellettem lévő személyt. Valóban éreztem az Úr
ölelését abban a fényben. Ő volt az, aki átölelt és az Ő békéjét adta
nekem, ugyanis abban a pillanatban képes voltam megbocsátani és
eltávolítani a szívemből minden másokkal szemben érzett fájdalmat a
szívemből. Ez az, amit Jézus akar, hogy osztozzunk Vele az örömnek ebben
a pillanatában, amikor átölel minket, és Ő Békéjét adja nekünk.</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b>
Elérkezett a misézők áldozásának az ideje. Akkor ismét láttam az összes
papot a Monsignore mellett. Amikor az érsek magához vette a Szentostyát
Szűz Mária azt mondta: «Ez az a pillanat, amikor a miséző papért és a
koncelebráló papokért kell imádkozni. Ismételd velem: Áldd meg és
szenteld meg őket Uram, és segítsd őket, tisztítsd meg őket, szeresd
őket, vigyázz rájuk és támogasd őket a Te Szereteteddel. Emlékezz meg a
világ összes papjáról, és imádkozz az összes felszentelt lélekért…»</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b>
Drága testvéreim, ez az a pillanat, amikor imádkoznunk kellene értük,
mert ők is az egyház tagjai, akárcsak mi, laikusok. Sokszor mi, világi
hívek, olyan sokat kívánunk, követelünk a papoktól, ugyanakkor
képtelenek vagyunk értük imádkozni, hogy megértsük ők is csak emberek,
és hogy megértsük és értékeljük az ő egyedüllétüket, magányosságukat,
amely oly sokszor körülveszi őket.</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Meg kellene értenünk,
hogy a papok is ugyanolyan emberek, mint mi, ők is megértésre és
törődésre szorulnak. Szükségük van a mi szeretetünkre és figyelmünkre,
mert ők mindannyiunkért az életüket adják, akárcsak Jézus tette,
azáltal, hogy Neki szentelték az életüket.</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Az Úr azt
akarja, hogy nyájának tagjai, akiket rábízott, imádkozzanak
pásztorukért, és segítsenek Lelkipásztoruk megszentelődésében. Egy nap,
amikor már odaát leszünk, meg fogjuk érteni a csodákat, melyeket az Úr
tett, hogy papokat adott nekünk, hogy így mentse meg a lelkünket.</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b>
A hívek kezdtek a padból kijőve felsorakozni az áldozáshoz. Elérkezett a
nagy találkozás ideje. Az Úr ekkor azt mondta nekem: «Várj egy percet,
szeretném, ha megfigyelnél valamit…» Egy belső indításra ránéztem arra
az emberre, aki éppen a nyelvére fogadta a pap kezéből az
Oltáriszentséget.</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Tisztán láttam, hogy az az asszony
volt az imacsoportunkból, aki tegnap este nem tudott elmenni gyónni, de
ma reggel megtette a Szentmise előtt. Amikor a pap ráhelyezte a nyelvére
a Szent Ostyát, egy fénysugár, egy erős arany-fehér fény ment keresztül
ezen a személyen, először a hátán, majd hátulról beborította,
körülvette a vállait, aztán a fejét. Az Úr azt mondta:</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b>
«Így örvendezek annak a léleknek, és ölelem át azt, aki tiszta szívvel
jön hozzám, hogy magához vegyen.» Jézus hangszíne boldogságot tükrözött,
amikor ezt mondta.</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Bámulatos volt a barátnőmet fénnyel
körülvéve látni, Jézus ölelésében, amikor visszaült a padba. Arra a
csodára gondoltam, amit hányszor elmulasztunk, amikor Jézust kisebb vagy
nagyobb kihágásokkal a szívünkben vesszük magunkhoz, ahelyett, hogy
ünnepelnénk a jelenlétét.</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Sokszor arra hivatkozunk, hogy
nincs pap, akinél meggyónhatnánk egy adott pillanatban. De a probléma
nem az, hogy nem tudunk bármikor gyónni, hanem az, hogy túl könnyen
esünk gonoszságba megint. Másrészt, ugyanolyan erőfeszítést kellene
tennünk találni egy papot, hogy eltávolítsuk a piszkot a szívünkből,
mint amikor a nők szépségszalont, a férfiak pedig egy jó borbélyt
keresnek fel egy társasági összejövetel kedvéért. Arcátlan pimaszság
bármikor úgy venni magunkhoz Jézust az Oltáriszentségben, hogy közben a
szívünk tele van undorító mocsokkal.</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Amikor kimentem
magamhoz venni az Oltáriszentséget, Jézus azt mondta nekem: «Az utolsó
vacsora a legmeghittebb pillanat volt az enyéimmel. A szeretetnek abban
az órájában alapítottam ezt a Szentséget, – amit egyes emberek elmebeteg
cselekedetnek tartanak – amelyben a Szeretet rabjává tettem magam.
Megalapítottam az Oltáriszentséget.</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Az idők végéig veletek akartam maradni, mert szeretetem nem tudta elviselni,
hogy árván maradjatok, ti, akiket az életemnél is jobban szerettem.»</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b>
Magamhoz vettem a Szentostyát, aminek most egészen más íze volt. Vér és
tömjén keveréke volt, ami teljesen átjárt. Olyan hatalmas szeretetet
éltem át, hogy kicsordultak a könnyeim, végig folytak az arcomon
anélkül, hogy megállíthattam volna. … Amikor visszatértem a helyemhez,
térdelés közben, az Úr azt mondta: «Figyelj…» Egy perccel később
meghallottam annak a hölgynek a benső imáját, aki az előttem lévő padban
ült, és előtte nemrég vette magához az Oltáriszentséget.</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b>
Az, amit csukott szájjal mondott, többé-kevésbé így hangzott: «Uram,
kérlek emlékezz rá, hogy már hónap vége van és nincs pénzem kifizetni a
lakbért, az autó részleteit és a gyerekek iskolai díját. Kérlek, tegyél
valamit, hogy segíts rajtunk… Kérlek, segíts, hogy ne igyon annyit a
férjem. Nem tudom már elviselni többé a gyakori részegségét, és a
legkisebb fiam is évet fog ismételni, ha nem segítesz neki. Ezen a héten
vizsgázik… És ne feledkezz meg a szomszédomról se, akinek okvetlenül el
kell költöznie. Kérlek, azonnal vidd el őt mellőlünk. Nem tudom tovább
elviselni…stb.»</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Aztán az érsek azt mondta:
«Könyörögjünk», erre az egész gyülekezet felállt a befejező imára. Jézus
szomorú hangon azt mondta: «Figyelted az imáját? Egyetlen egyszer sem
mondta, hogy szeret. Egyetlen egyszer sem adott hálát azért az
ajándékért, hogy lehoztam neki az én istenségemet az ő szegényes
emberségébe, hogy felemeljem magamhoz. Egyetlen egyszer sem mondta, hogy
köszönöm Uram. Egy kérés litániát adott elő… És így tesz a legtöbbje,
aki magához vesz engem.»</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> «Szeretetből haltam meg és
feltámadtam. Szeretetet várok mindannyiótoktól. Csak szeretetből
maradtam veletek…De ti észre sem veszitek, hogy mennyire szükségem van a
szeretetetekre. Gondoljatok arra, hogy én – a léleknek ebben a
magasztos órájában – a szeretet koldusa vagyok.»</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Vajon
mindnyájan tisztában vagyunk-e azzal, hogy Ő, a SZERETET koldul tőlünk
szeretetet, és mi nem adjuk azt meg Neki? Sőt mi több, elkerüljük a
Szeretet Szeretetével való találkozást, azzal az egyedüli Szeretettel
való egyesülést, aki magát adja egy állandó áldozatban.</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b>
Amikor a miséző pap az áldáshoz ért, a Szent Szűz azt mondta: «Legyetek
figyelmesek, gondosak! Ti mindenféle idejét múlt jelet rajzoltok
magatokra a Kereszt jele helyett. Emlékezzetek arra, hogy ez az áldás
akár az utolsó is lehet a számotokra, amit a pap kezéből kaptok. Nem
tudjátok, hogy vajon amikor innen elmentek, meghaltok-e vagy sem. Nem
tudjátok, hogy lesz-e még alkalmatok egy másik pap kezéből is áldást
kapni. A felszentelt papi kezek a Szentháromság nevében adnak nektek
áldást. Éppen azért tisztelettel vessetek keresztet, mintha ez lenne az
utolsó áldás az életetekben.»</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Mennyi mindenről
lemaradunk, mennyit mulasztunk az által, hogy nem értjük és nem veszünk
részt a Szentmisén minden nap! Miért nem teszünk arra egy kis
erőfeszítést, hogy egy fél órával korábban kezdjük a napot, és elfussunk
Szentmisére, és befogadjuk az összes áldást, amivel az Úr el akar
minket halmozni.</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Tudom, hogy a(z állapotbeli – a ford.)
kötelességei miatt nem mindenki tud naponta Szentmisén részt venni, de
legalább kétszer vagy háromszor hetente megtehetnénk. Olyan sokan
kikerülik, hogy részt vegyenek a vasárnapi Szentmisén a legkisebb
kifogásokkal, hogy van egy gyerekük, vagy kettő, vagy tíz, és így nem
tudnak elmenni Misére. Vajon hogy sikerül megbirkózniuk az egyéb fontos
kötelezettségeikkel? Talán elviszik a gyermekeiket is magukkal, vagy
forgóban hol a férj, hol a felség vigyáz rájuk egy-egy órát, de
végbeviszik az Istennek tett ígéretüket (vagyis teljesítik az
állapotbeli kötelességüket – a ford. megjegyzése).</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Van időnk tanulni, dolgozni, szórakozni, pihenni, CSAK ARRA NINCS IDŐNK, HOGY LEGALÁBB VASÁRNAP ELMENJÜNK A SZENTMISÉRE.</b></font></span></p>
<p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Jézus azt kérte, hogy még pár percet maradjak vele Mise után. Azt mondta:</b></font></span></p>
<p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> «Ne rohanj el Mise után. Maradj még a társaságomban, élvezd a velem való együttlétet, és hadd élvezzem én is…»</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Gyerekkoromban azt hallottam, hogy az Úr a Szentáldozás után még öt-tíz percig velünk marad. Ekkor feltettem Neki a kérdést:</b></font></span></p>
<p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> «Uram, valójában mennyi ideig maradsz velünk a Szentáldozás után?»</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b>
Azt hiszem az Úr jót mulathatott magában a butaságomon, mert azt
válaszolta: «Mindig veletek vagyok, amikor csak akarjátok. Ha egész nap
beszélgettek velem, szóltok hozzám pár szót a házimunka közben,
meghallgatlak titeket. Mindig veletek vagyok. Ti hagytok el engem.
Kimentek a Mise végén, és ezzel le tudtátok a napi kötelességeteket.
Megtartottátok az Úrnapját, és ennyivel be is fejeződött a dolog
számotokra. Nem is jut eszetekbe, hogy legalább ezen a napon megosszátok
velem a családi életeteket!»</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> «Az otthonaitokban
mindennek megvan a maga helye, és minden tevékenységre van egy szobátok:
van egy szobátok, ahol alszotok, egy, ahol főztök, egy másik, ahol
étkeztek… stb. Melyik helyiséget készítettétek el számomra? Nem egy
olyan helyiségre gondolok, ahol csupán egy képem porosodik a falon
hosszú ideje, hanem egy olyan helyre, ahol legalább naponta öt percre
összejön a család, hogy hálát adjon a napért és az élet ajándékáért, és
ahol a napi szükségleteiért imádkozzon, kérje az áldásomat, védelmemet
és egészséget. Mindennek megvan a maga helye az otthonaitokban, engem
kivéve.»</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> «A férfiak megtervezik a napjaikat, a heteiket,
a tanulmányi félévüket, a vakációjukat stb. Tudják, hogy melyik napon
pihennek, hogy akkor moziba mennek-e vagy mulatságba, vagy
meglátogatják-e a nagymamájukat vagy az unokáikat, a gyerekeiket vagy a
barátaikat, és hogy mivel szórakoznak. Hány család mondja legalább
havonta egyszer: „Rajtunk a sor, hogy a mai napon az egész család
elmenjen és meglátogassa Jézust a Tabernákulumban”, és melyik család jön
el, hogy velem beszélgessen? Hányan ülnek le elém, és beszélgetnek
velem, mondják el, hogy mi történt velük, amióta nem találkoztunk, ki
osztja meg velem a problémáit, nehézségeit és kéri, hogy segítsek rajta a
szükségben… Ezáltal is élete részévé téve engem? Hányszor teszik ezt
meg?»</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> «Mindent tudok. A szívetek és elmétek legmélyebb
titkait is ismerem. De élvezem, amikor beszámoltok nekem az életetekről,
és így mintegy családtaggá válok számotokra, legmeghittebb barátotokká. Ó, mennyi kegyelmet vesztegetnek el az emberek azáltal, hogy nem adnak
helyet nekem az életükben!»</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Amikor aznap Vele maradtam,
és még sok más napon is, Jézus folytatta tanításunkat. Ma szeretném
megosztani veletek azt a missziót, amit rám bízott. Jézus azt mondta:
«Meg akartam menteni teremtményeimet, mert a Mennyország kapujának a
megnyitása túl sok fájdalommal járt…» «Emlékezzetek arra, hogy egy anya
sem táplálja gyermekét a saját húsával. Én ebbe a szélsőségbe is
belementem szeretetből, mert mindnyájatoknak juttatni akartam
érdemeimből.»</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> A Szentmise – életem és keresztáldozatom
meghosszabbítása köztetek. Az életem és vérem érdemei nélkül mit tudtok
magatokkal hozni az Atya színe elé? Semmit, csupán nyomorúságotokat és
bűneiteket…»</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> «Erényekben túl kellene szárnyalnotok az
angyalokat és az arkangyalokat, mert ők nem részesülnek abban az
örömben, hogy táplálékként magukhoz vehessenek, mint ahogy azt ti
megtehetitek. Nekik csak egy kis csepp jut a forrásából, de ti abban a
kegyelemben részesültök, hogy magatokhoz vehettek engem, vagyis
kiihatjátok az egész óceánt.»</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> A másik dolog, amiről az
Úr fájdalommal beszélt, az azok a lelkek voltak, akik csupán
megszokásból veszik Őt magukhoz, azok, akik elvesztették az iránta való
áhítatukat, amikor magukhoz veszik Őt. Ez a napi szentáldozási rutin
egyeseket langyossá tesz, így semmi újat nem tudnak mondani Jézusnak,
amikor magukhoz veszik Őt az áldozáskor. Azt is mondta Jézus, hogy olyan
sok, neki felszentelt lélek, elveszítette az Úrral való első
szerelmének lelkesedését, és hivatásukat foglalkozássá tették; egy olyan
elfoglaltsággá, amiben semmi többet nem adnak, mint amit megkövetelnek
tőlük, de azt is érzések nélkül teszik…</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Aztán az Úr
azokról a gyümölcsökről beszélt, amik minden egyes szentáldozásból
fakadnak. Vannak, akik ugyan naponta magukhoz veszik az Urat a
szentáldozásban, de mégsem változtatják meg az életüket. Több órát
töltenek imában, és sokat dolgoznak Érte …stb. de az életük nem alakul
át. És az az élet, ami nem alakul át, nem tud gyümölcsöt teremni az Úr
számára. Azok az érdemek és kegyelmek, amiket a Szentmisében kapunk, a
megtérés és a felebaráti szeretet gyümölcseit kellene, hogy teremjék
bennünk.</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Nekünk laikusoknak, világi híveknek nagyon
fontos szerepünk van az Egyházon belül. Nem hallgathatunk, mert az Úr
küldetést bízott ránk – minden egyes megkereszteltre –, hogy menjünk ki a
világba, és hirdessük az Evangéliumot. Nincs jogunk magunkban tartani
ezt a tudást, és nem megosztani másokkal, és hagyni, hogy éhen haljanak a
testvéreink, miközben olyan sok kenyér van a mi kezünkben. Nem
nézhetjük tétlenül, hogy az Egyházunk szétmorzsolódik, miközben mi
kényelmesen megmaradunk a magunk kis plébániáján, otthonában, és annyi,
de annyi jót kapunk az Úrtól: az Igéjét, a papok szentbeszédét, a
zarándoklatokat, az Isten irgalmát a gyónás szentségében, Vele való
csodálatos egységet a Szent Áldozás táplálékában, a prédikátorok
tanítását.</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Más szóval, olyan sok mindent kapunk, és
mégsincs bátorságunk hozzá, hogy elhagyjuk a mi kis komfortzónánkat, és
elmenjünk egy börtönbe, vagy egy javítóintézetbe, hogy beszélgessünk a
leginkább rászorulókkal. Hogy elmenjünk, és elmondjuk nekik, hogy ne
adják fel hitüket, hiszen katolikusnak születtek, és az Egyháznak ott
van rájuk szüksége, a szenvedéseikre, ahol éppen vannak. Mert az ő
szenvedésük mások üdvösségére szolgál, és áldozatuk elnyeri számukra az
örök életet.</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Képtelenek vagyunk arra, hogy haldokló
betegeket látogassunk meg a kórházban és az Irgalmasság Rózsafüzért
imádkozva imáinkkal segítsünk nekik a jó és rossz harca idején
megszabadulni a gonosz csapdáiból és kísértéseiből. Minden haldokló fél.
Ha ekkor megfogjuk a kezüket, és beszélünk nekik Isten szeretetéről, és
arról a csodáról, ami őket majd a Mennyországban várja Jézus és Mária
mellett, eltávozott szeretteik közelében, akkor ez megnyugvást ad
nekik/megvigasztalja őket.</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Az óra, amiben jelenleg élünk
nem engedi meg, hogy közömbösek, közönyösek maradjunk. Papjaink
kinyújtott kezeivé kell válnunk, és el kell mennünk oda, ahová ők nem
juthatnak el. De ehhez bátorságra van szükségünk. Be kell fogadnunk
Jézust, Vele kell élnünk, Jézussal kell táplálkoznunk.</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b>
Félünk egy kicsit jobban elkötelezni magunkat. Amikor az Úr azt mondta:
«Először keressétek Isten Országát, és mindent megadnak nektek hozzá.»
(Mt 6, 33; Lk 12, 31) Ezt mindannyiunknak mondta, drága testvéreim. Ez
azt jelenti, hogy Isten országát minden lehetséges eszközzel keresnünk
kell … és azt is jelenti, hogy nyissuk ki a kezünket, hogy ehhez MINDENT
megkapjunk! Ez azért lehetséges, mert Ő a Mester – aki a legjobban
fizet – az Egyetlen, aki gondosan szem előtt tartja a legkisebb
szükségünket is.</b></font></span></p><p> </p><p> </p><p> </p><p> </p><p> </p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Fivéreim és Nővéreim!</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Köszönöm, hogy megengeditek, hogy végbevigyem a küldetést, amit rám bíztak, azáltal, hogy elolvastátok ezeket az oldalakat…</b></font></span></p>
<p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b>
Következő alkalommal, amikor Szentmisére mentek, éljétek át azt. Tudom,
hogy az Úr beteljesíti az ígéretét, hogy «A Szentmise többé már nem
lesz ugyanolyan a számotokra.» És amikor magatokhoz veszitek Őt,
szeressétek Őt! Tapasztaljátok meg annak édességét, hogy szorosan oldala
mellett pihenhettek meg, amit átszúrtak értetek annak érdekében, hogy
rátok hagyja az Egyházat és Édesanyját, és megnyissa számotokra az Atyja
házának kapuját. Kívánom, hogy ezáltal a tanúságtétel által
megtapasztalhassátok, és megérezhessétek az Ő Irgalmas Szeretetét, és
megpróbáljátok azt gyermeki szeretettel viszonozni.</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Áldjon meg benneteket az Isten ezen a Húsvéton!</b></font></span></p><p> </p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b> Az élő Jézusban testvéretek:<br>
Catalina</b></font></span></p></div></div><div><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b><span><div>
<div><a href="https://www.facebook.com/groups/669356176441267/permalink/679023745474510/" target="_blank"><abbr title="2014. március 13., 20:50">csütörtökön</abbr></a></div></div></span></b></font></span></div></div>
</div><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b><br></b></font></span></div>
</div><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b><br></b></font></span></div>