[Grem] Pál Feri: torz istenképek, hit-remény-szeretet

[Emoke Greschik]

Pál Ferenc: Tükör által világosan
http://www.magyarkurir.hu/hirek/pal-ferenc-tukor-altal-vilagosan

Újraolvasó - a könyvajánló rovaton belül ezzel a címmel olyan könyveket
mutatunk be, melyek nem a közelmúltban jelentek meg, de véleményünk szerint
minden időben érdemesek a figyelemre.

<http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Judit/Judit9/palferikonyv.jpg>

Pál Ferenc római katolikus pap, mentálhigiénés szakember lelkipásztori
szolgálatának kezdetétől tart heti rendszerességgel hittanórákat,
előadásokat fiataloknak pszichológia, teológia és mentálhigiéné
témakörében. A Kairosz Kiadó által megjelentetett kötet a 2000-2001-es
tanév előadásainak megszerkesztett, jegyzetekkel ellátott válogatása.

*Pál Ferenc atya igen tágan értelmezi a hit fogalmát,* amelynek *természetes
alapja a kapcsolatok, amelybe beletartozik a család, a közösség, mindezek
minősége meghatározza a hitünket, az emberi és isteni hit szervesen
összetartozik.* *Ha például egy kisbaba hosszú távon nem kapja meg azt, ami
az ő alapvető szükségletei kielégítésére kell, ha nem teszik tisztába
elégszer és rendesen, nem kap enni, és ha sír, rendszeresen nem törődnek
vele, akkor ezt maradandóan rossz élményként éli meg*, s ha képes lenne rá,
valahogy *így fogalmazna: "az én vágyaim nem stimmelnek*. Biztos, hogy ezek
nem jó vágyak, hiszen nem kaptam meg rájuk a megfelelő választ. *A család
nem túl jó dolog, sőt az egész világ egy nem túl bizalomkeltő hely, és
hogyha az Isten sokféle vonatkozásban összefügg velem, meg a szüleimmel,
meg a világgal, akkor az Istenről sem mondhatok túl sok jót.*" *Ez a
negatív örökség pedig alapvetően meghatározza később, felnőttkorában is az
életét*, s *erősen befolyásolja az Istenhez való viszonyát is.*

*Minden gyerekben kialakulnak tehát az Istenről alkotott képzetek*. A
szerző személyes tapasztalatai alapján határozottan állítja: "a mi Istennel
kapcsolatos problémáink, nehézségeink, kríziseink tulajdonképpen nem
istenproblémák, hanem* azokkal a képzetekkel van bajunk, amelyek bennünk az
Istenről kialakultak*." Tehát *amikor válságban van a hitünk, akkor "nem az
Istennel van a baj, hanem a hitünk minőségével, Istenről alkotott
képzeteinkkel.* Adott esetben szakítunk Istennel, miközben csak arra
lennénk felszólítva a lelki élményünk által, hogy azzal az istenképpel
szakítsunk, azon módosítsunk vagy változtassunk valamit, ami a fejünkben
van." Vagyis* nem Istent kellene megkérdőjeleznünk, hanem magunkat,*
hiszen *"Nem
Isten korlátaiig jutottunk, hanem saját határainkig*."

Pál Ferenc* párhuzamba állítja ezt a férfi és a nő házasságával, akik
néhány év után "kénytelen-kelletlen" belátják, hogy az az ember, akivel
összekötötték az életüket, nem az, akinek kezdetben látták, gondolták
egymást.* Pedig többé-kevésbé ugyanaz, csak ők egészen másnak látták akkor.
A szerelem által ugyanis az ember "kezd ugyanúgy működni, mint... egy hatéves
fiú vagy lány. Vetítővászonnak használjuk a másikat. Sokan ugyanúgy
reagálnak, mint az Istennel való krízisükben, amely nem istenkrízis, hanem
*istenképkrízis*."

Pál Ferenc rendkívül fontosnak tartja, hogy* lássuk: melyek a forrásai az
Istenről alkotott képzeteinknek. A legnagyobb és legfontosabb kör a
szülőkkel, nagyszülőkkel, barátokkal, ismerősökkel, hozzánk közel álló
emberekkel való kapcsolat révén szerzett élményeink, a tőlük kapott
mindenféle információ és tapasztalat. *Mindezeket az élményeket *hajlamosak
leszünk kivetíteni az Istenre. *Ha például a gyerek úgy érzi, hogy az apja
őt szereti, de az anyját nem, akkor "nem csak az vetülhet az Istenre az
apukámmal való kapcsolatomból, hogy engem szeret - tehát az Isten egy
nagyon szerető lény -, hanem az is, ahogy ő az Anyuval bánik... Több minden
jön át, hogy milyen is az apu, vagy milyen is az Isten abból, ahogy anyuval
bánik, mint ahogy velem."

Pál Ferenc sorra veszi* torz istenképeink*et, amelyek Jézus Krisztus
ismerete, "a legkézzelfoghatóbb segítség mellett is virulnak." Leggyakoribb
változatai: *az ítélkező, a bürokrata, a tétlen, a bosszúálló, a
teljesítményváró, a halál, az erőtlen, a kiszámíthatatlan és önkényes,
illetve a jóságos zsarut megtestesítő Isten.* Ám mindez csak az emberek
képzetében létező isten, *semmi köze* *Jézus Krisztus
szeretet-Istenéhez.*A szerző emlékeztet rá, hogy a bűnbeesés is azzal
kezdődött: *a
Sátán elhiteti az emberpárral, Ádámmal és Évával, hogy az Isten nem olyan,
mint amilyennek ők színről-színre látták.* "Az ember pedig ennek kapcsán...
azért cselekszik helytelenül *a bűnbeeséskor*, mert azt gondolja, az Isten
ilyen és ilyen... alapvetően *a legelső rossz lépésünk abból fakadt, hogy nem
az Istent láttuk, hanem a Sátán által sugallt istenképet."*

S hogy mi lehet a gyógyulás útja? Pál Ferenc a középkor egyik legnagyobb
misztikusát, *Eckhart mester*t idézi, aki azt mondta:* "Azért imádkozom
Istenhez, hogy szabadítson meg istentől."* Szent Ágoston pedig így szólt az
Úrhoz: "Szépséged hozzád ragadott engem, de nehézkesességem csakhamar ismét
elvont tőled, és nyögve hanyatlottam képzelet-szörnyeimhez." * Tehát még a
legnagyobb szentek fejében is léteztek **hamis szörnyistenek*, *ezért kell
folyamatosan Istenhez imádkoznunk, hogy mentsen meg bennünket** "torz,
sebzett" istenképzeteinktől.* A valóságos Istenre irányuló hit mélyebb
átéléséhez pedig nagy segítségünkre lehet a szeretet gyakorlása. * "Ha
valakit szeretek, segítem őt fejlődni, vagyis hiszem, hogy a másik képes
fejlődni.* *Tehát a szeretethez hit is kapcsolódik.* A hit pedig
összefonódik* a reménnyel, vagyis azzal, hogy érdemes szeretni, a jövőre
irányultan is, visszaigazolás nélkül"* (Kairosz Kiadó, 2009).

Bodnár Dániel/Magyar Kurír
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140308/2b5ed6f3/attachment.html