<div dir="ltr"><h1 class="">Pál Ferenc: Tükör által világosan</h1>
<div class="">
<span class=""><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/pal-ferenc-tukor-altal-vilagosan">http://www.magyarkurir.hu/hirek/pal-ferenc-tukor-altal-vilagosan</a><br>
</span></div>
<div class="">
<div class="">
<div class="">
<p>Újraolvasó – a könyvajánló rovaton belül ezzel a
címmel olyan könyveket mutatunk be, melyek nem a közelmúltban jelentek
meg, de véleményünk szerint minden időben érdemesek a figyelemre.</p> </div>
</div>
</div>
<p><a class="" href="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Judit/Judit9/palferikonyv.jpg" rel="lightbox"><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Judit/Judit9/palferikonyv_0.jpg" style="margin: 13px auto; display: block;" height="500" width="353"></a></p>
<p>Pál
Ferenc római katolikus pap, mentálhigiénés szakember lelkipásztori
szolgálatának kezdetétől tart heti rendszerességgel hittanórákat,
előadásokat fiataloknak pszichológia, teológia és mentálhigiéné
témakörében. A Kairosz Kiadó által megjelentetett kötet a 2000-2001-es
tanév előadásainak megszerkesztett, jegyzetekkel ellátott válogatása.</p><p><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Pál
Ferenc atya igen tágan értelmezi a hit fogalmát,</b></u> amelynek <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>természetes
alapja a kapcsolatok, amelybe beletartozik a család, a közösség,
mindezek minősége meghatározza a hitünket, az emberi és isteni hit
szervesen összetartozik.</b></u> <u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ha például egy kisbaba hosszú távon nem kapja
meg azt, ami az ő alapvető szükségletei kielégítésére kell, ha nem
teszik tisztába elégszer és rendesen, nem kap enni, és ha sír,
rendszeresen nem törődnek vele, akkor ezt maradandóan rossz élményként
éli meg</b></u>, s ha képes lenne rá, valahogy <u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>így fogalmazna: „az én vágyaim
nem stimmelnek</b></u>. Biztos, hogy ezek nem jó vágyak, hiszen nem kaptam meg
rájuk a megfelelő választ. <u><b>A család nem túl jó dolog, sőt az egész világ
egy nem túl bizalomkeltő hely, és hogyha az Isten sokféle vonatkozásban
összefügg velem, meg a szüleimmel, meg a világgal, akkor az Istenről
sem mondhatok túl sok jót.</b></u>” <u><b>Ez a negatív örökség pedig alapvetően
meghatározza később, felnőttkorában is az életét</b></u>, s <u><b>erősen befolyásolja
az Istenhez való viszonyát is.</b></u></p><p><u><b>Minden gyerekben kialakulnak tehát
az Istenről alkotott képzetek</b></u>. A szerző személyes tapasztalatai alapján
határozottan állítja: „a mi Istennel kapcsolatos problémáink,
nehézségeink, kríziseink tulajdonképpen nem istenproblémák, hanem<u><b>
azokkal a képzetekkel van bajunk, amelyek bennünk az Istenről
kialakultak</b></u>.” Tehát <u><b>amikor válságban van a hitünk, akkor „nem az
Istennel van a baj, hanem a hitünk minőségével, Istenről alkotott
képzeteinkkel.</b></u> Adott esetben szakítunk Istennel, miközben csak arra
lennénk felszólítva a lelki élményünk által, hogy azzal az istenképpel
szakítsunk, azon módosítsunk vagy változtassunk valamit, ami a fejünkben
van.” Vagyis<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> nem Istent kellene megkérdőjeleznünk, hanem magunkat,</b></u>
hiszen <u><b>„Nem Isten korlátaiig jutottunk, hanem saját határainkig</b></u>.” <br></p><p>Pál
Ferenc<u><b> párhuzamba állítja ezt a férfi és a nő házasságával, akik néhány
év után „kénytelen-kelletlen” belátják, hogy az az ember, akivel
összekötötték az életüket, nem az, akinek kezdetben látták, gondolták
egymást.</b></u> Pedig többé-kevésbé ugyanaz, csak ők egészen másnak látták
akkor. A szerelem által ugyanis az ember „kezd ugyanúgy működni, mint…
egy hatéves fiú vagy lány. Vetítővászonnak használjuk a másikat. Sokan
ugyanúgy reagálnak, mint az Istennel való krízisükben, amely nem
istenkrízis, hanem <u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>istenképkrízis</b></u>.” </p><p>Pál Ferenc rendkívül
fontosnak tartja, hogy<u><b> lássuk: melyek a forrásai az Istenről alkotott
képzeteinknek. A legnagyobb és legfontosabb kör a szülőkkel,
nagyszülőkkel, barátokkal, ismerősökkel, hozzánk közel álló emberekkel
való kapcsolat révén szerzett élményeink, a tőlük kapott mindenféle
információ és tapasztalat. </b></u>Mindezeket az élményeket <u><b>hajlamosak leszünk
kivetíteni az Istenre. </b></u>Ha például a gyerek úgy érzi, hogy az apja őt
szereti, de az anyját nem, akkor „nem csak az vetülhet az Istenre az
apukámmal való kapcsolatomból, hogy engem szeret – tehát az Isten egy
nagyon szerető lény –, hanem az is, ahogy ő az Anyuval bánik… Több
minden jön át, hogy milyen is az apu, vagy milyen is az Isten abból,
ahogy anyuval bánik, mint ahogy velem.”</p><p>Pál Ferenc sorra veszi<u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
torz istenképeink</b></u>et, amelyek Jézus Krisztus ismerete, „a
legkézzelfoghatóbb segítség mellett is virulnak.” Leggyakoribb
változatai:<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span><u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az ítélkező, a bürokrata, a tétlen, a bosszúálló, a
teljesítményváró, a halál, az erőtlen, a kiszámíthatatlan és önkényes,
illetve a jóságos zsarut megtestesítő Isten.</b></u> Ám mindez csak az emberek
képzetében létező isten, <u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>semmi köze</b></u> <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Jézus Krisztus szeretet-Istenéhez.</b></u> A
szerző emlékeztet rá, hogy a bűnbeesés is azzal kezdődött: <u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a Sátán
elhiteti az emberpárral, Ádámmal és Évával, hogy az Isten nem olyan,
mint amilyennek ők színről-színre látták.</b></u> „Az ember pedig ennek kapcsán…
azért cselekszik helytelenül <u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a bűnbeeséskor</b></u>, mert azt gondolja, az
Isten ilyen és ilyen… alapvetően <u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a legelső rossz lépésünk abból fakadt,
hogy nem az Istent láttuk, hanem a Sátán által sugallt istenképet.”</b></u></p><p>S
hogy mi lehet a gyógyulás útja? Pál Ferenc a középkor egyik legnagyobb
misztikusát, <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Eckhart mester</b></u>t idézi, aki azt mondta:<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> „Azért imádkozom
Istenhez, hogy szabadítson meg istentől.”</b></u> Szent Ágoston pedig így szólt
az Úrhoz: „Szépséged hozzád ragadott engem, de nehézkesességem csakhamar
ismét elvont tőled, és nyögve hanyatlottam képzelet-szörnyeimhez.” <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>
Tehát még a legnagyobb szentek fejében is léteztek </b></u><u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>hamis szörnyistenek</b></u>,
<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>ezért kell folyamatosan Istenhez imádkoznunk, hogy mentsen meg bennünket</b></u><u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
„torz, sebzett” istenképzeteinktől.</b></u> A valóságos Istenre irányuló hit
mélyebb átéléséhez pedig nagy segítségünkre lehet a szeretet gyakorlása.
<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> „Ha valakit szeretek, segítem őt fejlődni, vagyis hiszem, hogy a másik
képes fejlődni.</b></u> <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Tehát a szeretethez hit is kapcsolódik.</b></u> A hit pedig
összefonódik<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> a reménnyel, vagyis azzal, hogy érdemes szeretni, a jövőre
irányultan is, visszaigazolás nélkül”</b></u> (Kairosz Kiadó, 2009).</p><p>Bodnár Dániel/Magyar Kurír</p></div>