[Grem] bcs Roska Tamstl / PPTE

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2014. Jn. 26., Cs, 11:56:45 CEST 

Roska Tamásra emlékezik a Pázmány Péter Katolikus Egyetem
2014. június 25. szerda 15:24
*Gyászmisét tartott* a Pázmány Péter Katolikus Egyetem június 24-én az
Egyetemi templomban *Roska Tamás emlékére* a család, a kollégák, az egyetem
oktatói, dolgozói és hallgatói nagyszámú jelenlétében. A szentmiseáldozatot
Kuminetz Géza, a PPKE HTK dékánja mutatta be.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=53955&img=o_roska2.jpg>

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem a külföldön tartózkodó Szuromi Szabolcs
O.Praem. rektor szentbeszédével búcsúzik Roska professzortól.

„Odafenn a Mennyekben, hallgasd meg imámat, hallgasd meg szükségemet,
hiszen ezt mindig megteszed; adj Neki nyugodalmat, add Neki áldásodat és
vidd haza Magadhoz! Adj Neki békét, adj Neki örömet, és vidd haza Magadhoz!”

Nincs az az ember, aki ezeket a szavakat megrendültség és egyúttal
meghatottság nélkül ki tudja mondani. Nincs olyan, akinek ne szöknének
könnyek a szemébe ennek a fohásznak a hallatán, amely egyszerre szól az
Istenbe vetett feltétlen hitről, a halál felett érzett szomorúságról, de
egyúttal az örök élet boldogságába történő eljutásról. Nem fejezhetnénk ki
jobban egy igaz ember földi életből történő távozása felett érzett
gyászunkat, mint ezzel a megrendüléssel és ezzel a bizalommal.

*Roska Tamás professzorért* imádkozunk ma; a* férjért, a családapáért, a
barátért, a tudósért, a kollégáért, a tanárért.* Azért, aki *mindig
megmaradt mélyen hívő embernek,* és* csak ezen a hiten keresztül tudta
szemlélni munkáját, feladatait, célkitűzéseit, emberi kapcsolatait. *Nem
magának élt – ahogy a szentleckében is hallhattuk –, hanem *minden
tevékenységében másoknak akart jót tenni. Az Úrnak élt; az élet Urának;
annak, aki megszabta a világ törvényszerűségeit;* amelyek vizsgálatán, az
emberiség javára való hasznosításán, és mindennek az új generációk számára
történő átadásán fáradozott egész élete folyamán.* Meg volt győződve arról,
hogy a világ csak egészében érthető meg, azaz nincsen Isten nélküli valódi
tudomány. Hitt* abban, *hogy a mély vallásosság nemhogy akadályozná, hanem
kitágítja a természettudományos kutatást, megadva a biztos erkölcsi alapot.
*Talentumait ebben a felfogásban kamatoztatta egészen az utolsó pillanatig:
*halálával a hittel és alázattal átitatott emberi bölcsesség egész
kincsestárát vitte az Úrhoz. *Nagy idők és események tanúja volt, de* sosem
ragadta el a gőgnek az árnya. „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a
mennyek országa”, azaz: Boldog az az ember, aki tudja, hogy egyedüli
reménye az Úrban van;* akinek Tamás testvérünk – a tudomány művelésén
keresztül – egész életét szentelte.* Ez a boldogság tükröződött abban a
véghetetlen lelkesedésben, amellyel mindig a jobbra, a tökéletesebbre
törekedett; amellyel igyekezett mások számára is érthetővé tenni azoknak a
felismeréseknek a tartalmát, amelyre saját, vagy közös szellemi
erőfeszítéssel eljutott; de amellyel folyamatosan újat akart alkotni,*
ahogy ezt tette szerte a világon, de különösen is Veszprémben, a Pázmány
Péter Katolikus Egyetemen, és a bionika magyarországi műhelyének
megteremtésében.

*Éhezte és szomjazta az igazságot, valamint azt az összhangot, *amit a
teremtett világban felfedezhetünk, és amit az emberi alkotások közül talán
legjobban a gyönyörű zenei kompozíció tud kifejezni. Tiszta szívvel
elkötelezte magát a hit és értelem egymásrautaltságának hiteles bemutatása
mellett. A tiszta szív azonban *őszinteségében, fáradságot nem kímélő
segítőkészségében, a másokért való őszinte aggódásban és a megbocsátás
nemes erényének gyakorlásában* is megnyilvánult.

Egy *olyan világról álmodott, ahol béke honol, és az emberek képesek egymás
javát az örök értékek szem előtt tartásával szolgálni*, azokkal* a
talentumokkal, amelyet ingyen kaptak,* *hogy az Úrnak éljenek*. Az emberi
szervezet működésének elemzésével, az ember életének segítségére
törekedett, a számítástechnika lehetőségeinek alkalmazása révén. *Munkáján
mindig érezhető volt* *az emberi élet tisztelete, a fogantatástól a
természetes halálig*. Ennek ösvényét önmaga is végigjárta, az Isten iránt
érzett teljes hittel, bizalommal és optimizmussal.

Roska Tamás *hazaérkezett*. Nincsen szó, amivel ki tudnám fejezni azt a
veszteséget, amit az ő távozása jelent. Azonban arra sincsen megfelelő
emberi mondat, amely az örök élet boldogságát tudná leírni, amiben hiszünk
és remélünk. A halál szomorú sötét fátyla eltakarja a gyászoló ember
szemét, így leginkább a fájdalmat; az elhunyt jelenlétének, szavainak,
megnyugtató tiszta tekintetének, gondoskodásának, tanácsainak, szeretete
külső megnyilvánulásainak a hiányát látjuk. Az emberi ragaszkodás az, amely
nehezen engedi, hogy távolabbra tekintsünk, fellebbentsük a fátylat, amely
mögött ott van az örök üdvösség örömhíre. Mert *Krisztus széttörte a halál
bilincsét; szenvedésével, halálával és feltámadásával megnyitotta a mennyek
országának a kapuját. Ez az az ország, ahová készülünk.* Ez az ország, a mi
valódi otthonunk. Ez ahol szomorúság és elkeseredés, a megpróbáltatás és
szenvedés árnya nélkül, a tökéletes isteni szeretetben élhetünk. Ez ad
nekünk vigasztalást szomorúságunk idején és hívja fel figyelmünket a valódi
– el nem veszíthető – értékek megbecsülésére. Ezért tudunk – kell, hogy
tudjunk – reménnyel tekinteni a jövőbe, ahol hiteles, és az Úrért végzett
munkánk elnyeri jutalmát, és viszontlátjuk erősségben azokat, akiket
gyengeségben veszítettünk el.

Mint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora, itt mondok köszönetet Roska
Tamás akadémikus, örökös rektori tanácsos önfeláldozó munkájáért, ami
alapvetően és nélkülözhetetlen módon járult hozzá a katolikus egyetem
informatikai és bionikai területen végzett egyedülálló missziójának
nemzetközi és hazai elismeréséhez, egy magasabb értékrend szem előtt
tartásával: követve az Egyház tanítását, választ találni nagyon sokak
szükségére, a tudomány nyelvezetével, de ugyanakkor a legalázatosabb
lelkület gyakorlásával. Biztos vagyok benne, hogy azoknak a tömegeknek az
imádsága Kaliforniától, Indiánán keresztül, a számos nyugat-európai
közösségeken át, egészen Magyarországig,* kiesdi azt a boldogságot és
örömet Roska Tamás testvérünknek, akinek élete a szolgálatról szólt, *és
szavaival, tetteivel egyaránt igazolta mindannyiunk előtt, hogy olyan igaz
ember, akire nemcsak mi tekinthetünk fel példaként, hanem méltó az Örök
Világosság fényességének elnyerésére.

„Ujjongjatok és örvendezzetek, mert nagy lesz a ti jutalmatok a mennyben.”
Ez az a jutalom, ami Tamás testvérünket várja, de ez az, ami minket is
kötelez, hogy az ő inspiráló példáját követve folytassuk munkánkat az
Egyetemen, az oktatásban, a kutatásban, az emberi élet feltétlen
tiszteletében, azoknak az értékeknek a feltétlen elfogadásán keresztül,
amire egész életével felhívta környezete figyelmét és tiszteletét; valamint
az általa gyakorolt őszinte hit megtartásában munkánk és tanulmányaink
során.

„Adj Neki békét, adj Neki örömet, és vidd haza Magadhoz!” Ezt kérjük, ezért
imádkozunk, és szeretnénk méltók maradni életpéldájához, minden területen,
ahol tevékenykedett, mert boldogok, akiknek reményük az Úrban van és az
Úrért élték le életüket. Ámen.

St. Michael’s Abbey, Silverado, CA (USA), 2014. június 24.

Ft. Szuromi Szabolcs Anzelm, O.Praem.
a PPKE rektora

Magyar Kurír
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140626/c1de348f/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl