<div dir="ltr"><h1>Roska Tamásra emlékezik a Pázmány Péter Katolikus Egyetem </h1>
<div>2014. június 25. szerda 15:24</div>
<h3><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>Gyászmisét tartott</u></span> a Pázmány Péter Katolikus Egyetem
június 24-én az Egyetemi templomban <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>Roska Tamás emlékére</u></span> a család, a
kollégák, az egyetem oktatói, dolgozói és hallgatói nagyszámú
jelenlétében. A szentmiseáldozatot Kuminetz Géza, a PPKE HTK dékánja
mutatta be.</h3><p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=53955&img=o_roska2.jpg" target="_blank"><img style="display:block;margin-left:auto;margin-right:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=53955&p=1&img=c_roska2.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>A Pázmány Péter Katolikus Egyetem a külföldön tartózkodó Szuromi
<span style="background-color:rgb(255,255,255)">Szabolcs O.Praem. rektor szentbeszédével búcsúzik Roska professzortól.</span></p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">
</span><p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">„Odafenn a Mennyekben, hallgasd meg imámat, hallgasd meg szükségemet,
hiszen ezt mindig megteszed; adj Neki nyugodalmat, add Neki áldásodat
és vidd haza Magadhoz! Adj Neki békét, adj Neki örömet, és vidd haza
Magadhoz!”</span></p>
<p>Nincs az az ember, aki ezeket a szavakat megrendültség és egyúttal
meghatottság nélkül ki tudja mondani. Nincs olyan, akinek ne szöknének
könnyek a szemébe ennek a fohásznak a hallatán, amely egyszerre szól az
Istenbe vetett feltétlen hitről, a halál felett érzett szomorúságról, de
egyúttal az örök élet boldogságába történő eljutásról. Nem fejezhetnénk
ki jobban egy igaz ember földi életből történő távozása felett érzett
gyászunkat, mint ezzel a megrendüléssel és ezzel a bizalommal.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Roska Tamás professzorért</b></u></span> imádkozunk ma; a</span><u><b> férjért, a családapáért, a
barátért, a tudósért, a kollégáért, a tanárért.</b></u><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> Azért, aki </span><u><b>mindig
megmaradt mélyen hívő embernek,</b></u><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> és</span><u><b> csak ezen a hiten keresztül tudta
szemlélni munkáját, feladatait, célkitűzéseit, emberi kapcsolatait. </b></u><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Nem
magának élt – ahogy a szentleckében is hallhattuk –, hanem </span><u><b>minden
tevékenységében másoknak akart jót tenni. Az Úrnak élt; az élet Urának;
annak, aki megszabta a világ törvényszerűségeit;</b></u><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> amelyek vizsgálatán, az
emberiség javára való hasznosításán, és mindennek az új generációk
számára történő átadásán fáradozott egész élete folyamán.</span><u><b> Meg volt
győződve arról, hogy a világ csak egészében érthető meg, azaz nincsen
Isten nélküli valódi tudomány. Hitt</b></u><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> abban, </span><u><b>hogy a mély vallásosság
nemhogy akadályozná, hanem kitágítja a természettudományos kutatást,
megadva a biztos erkölcsi alapot. </b></u><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Talentumait ebben a felfogásban
kamatoztatta egészen az utolsó pillanatig: </span><u><b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">halálával</span> a hittel és
alázattal átitatott emberi bölcsesség egész kincsestárát vitte az Úrhoz.<br>
</b></u><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Nagy idők és események tanúja volt, de</span><u><b> sosem <span style="background-color:rgb(255,255,255)">ragadta el a gőgnek az
árnya.</span> <span style="background-color:rgb(255,255,255)"><span style="background-color:rgb(217,234,211)">„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa”,
azaz: Boldog az az ember, aki tudja, hogy egyedüli reménye az Úrban van</span>;</span></b></u><b><span style="background-color:rgb(255,255,255)"></span></b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">
akinek Tamás testvérünk – a tudomány művelésén keresztül – egész életét
szentelte</span>.<u><b> Ez a boldogság tükröződött abban a véghetetlen
lelkesedésben, amellyel mindig a jobbra, a tökéletesebbre törekedett;
amellyel igyekezett mások számára is érthetővé tenni azoknak a
felismeréseknek a tartalmát, amelyre saját, vagy közös szellemi
erőfeszítéssel eljutott; de amellyel folyamatosan újat akart alkotni,</b></u><span style="background-color:rgb(255,255,255)">
ahogy ezt tette szerte a világon, de különösen is Veszprémben, a Pázmány
Péter Katolikus Egyetemen, és a bionika magyarországi műhelyének
megteremtésében.</span></span></p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
</b></u></span><p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Éhezte és szomjazta az igazságot, valamint azt az összhangot, </b></u></span>amit a
teremtett világban felfedezhetünk, és amit az emberi alkotások közül
talán legjobban a gyönyörű zenei kompozíció tud kifejezni. <span style="background-color:rgb(255,255,255)">Tiszta
szívvel elkötelezte magát a hit és értelem egymásrautaltságának hiteles
bemutatása mellett.</span> A tiszta szív azonban <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>őszinteségében, fáradságot nem
kímélő segítőkészségében, a másokért való őszinte aggódásban és a
megbocsátás nemes erényének gyakorlásában</b></u></span> is megnyilvánult.</p>
<p>Egy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>olyan világról álmodott, ahol béke honol, és az emberek képesek
egymás javát az örök értékek szem előtt tartásával szolgálni</b></u></span>, azokkal<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> a
talentumokkal, amelyet ingyen kaptak,</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>hogy az Úrnak éljenek</b></u></span>. Az emberi
szervezet működésének elemzésével, az ember életének segítségére
törekedett, a számítástechnika lehetőségeinek alkalmazása révén.
<u><b>Munkáján mindig érezhető volt</b></u> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>az emberi élet tisztelete, a fogantatástól
a természetes halálig</b></u></span>. Ennek ösvényét önmaga is végigjárta, az Isten
iránt érzett teljes hittel, bizalommal és optimizmussal.</p>
<p>Roska Tamás <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>hazaérkezett</b></u></span>. Nincsen szó, amivel ki tudnám fejezni azt a
veszteséget, amit az ő távozása jelent. Azonban arra sincsen megfelelő
emberi mondat, amely az örök élet boldogságát tudná leírni, amiben
hiszünk és remélünk. A halál szomorú sötét fátyla eltakarja a gyászoló
ember szemét, így leginkább a fájdalmat; az elhunyt jelenlétének,
szavainak, megnyugtató tiszta tekintetének, gondoskodásának,
tanácsainak, szeretete külső megnyilvánulásainak a hiányát látjuk. Az
emberi ragaszkodás az, amely nehezen engedi, hogy távolabbra tekintsünk,
fellebbentsük a fátylat, amely mögött ott van az örök üdvösség
örömhíre. Mert <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Krisztus széttörte a halál bilincsét; szenvedésével,
halálával és feltámadásával megnyitotta a mennyek országának a kapuját.
Ez az az ország, ahová készülünk.</b></u></span> Ez az ország, a mi valódi otthonunk.
Ez ahol szomorúság és elkeseredés, a megpróbáltatás és szenvedés árnya
nélkül, a tökéletes isteni szeretetben élhetünk. Ez ad nekünk
vigasztalást szomorúságunk idején és hívja fel figyelmünket a valódi –
el nem veszíthető – értékek megbecsülésére. Ezért tudunk – kell, hogy
tudjunk – reménnyel tekinteni a jövőbe, ahol hiteles, és az Úrért
végzett munkánk elnyeri jutalmát, és viszontlátjuk erősségben azokat,
akiket gyengeségben veszítettünk el.</p>
<p>Mint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora, itt mondok köszönetet
Roska Tamás akadémikus, örökös rektori tanácsos önfeláldozó munkájáért,
ami alapvetően és nélkülözhetetlen módon járult hozzá a katolikus
egyetem informatikai és bionikai területen végzett egyedülálló
missziójának nemzetközi és hazai elismeréséhez, egy magasabb értékrend
szem előtt tartásával: követve az Egyház tanítását, választ találni
nagyon sokak szükségére, a tudomány nyelvezetével, de ugyanakkor a
legalázatosabb lelkület gyakorlásával. Biztos vagyok benne, hogy azoknak
a tömegeknek az imádsága Kaliforniától, Indiánán keresztül, a számos
nyugat-európai közösségeken át, egészen Magyarországig,<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> kiesdi azt a
boldogságot és örömet Roska Tamás testvérünknek, akinek élete a
szolgálatról szólt, </b></u></span>és szavaival, tetteivel egyaránt igazolta
mindannyiunk előtt, hogy olyan igaz ember, akire nemcsak mi tekinthetünk
fel példaként, hanem méltó az Örök Világosság fényességének
elnyerésére.</p>
<p>„Ujjongjatok és örvendezzetek, mert nagy lesz a ti jutalmatok a
mennyben.” Ez az a jutalom, ami Tamás testvérünket várja, de ez az, ami
minket is kötelez, hogy az ő inspiráló példáját követve folytassuk
munkánkat az Egyetemen, az oktatásban, a kutatásban, az emberi élet
feltétlen tiszteletében, azoknak az értékeknek a feltétlen elfogadásán
keresztül, amire egész életével felhívta környezete figyelmét és
tiszteletét; valamint az általa gyakorolt őszinte hit megtartásában
munkánk és tanulmányaink során.</p>
<p>„Adj Neki békét, adj Neki örömet, és vidd haza Magadhoz!” Ezt kérjük,
ezért imádkozunk, és szeretnénk méltók maradni életpéldájához, minden
területen, ahol tevékenykedett, mert boldogok, akiknek reményük az Úrban
van és az Úrért élték le életüket. Ámen.</p>
<p>St. Michael’s Abbey, Silverado, CA (USA), 2014. június 24.</p>
<p>Ft. Szuromi Szabolcs Anzelm, O.Praem.<br>a PPKE rektora</p>
<p>Magyar Kurír</p></div>