[Grem] Interj Kves Slomval / Trianon a zsidsg szmra is tragdia

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2014. Jn. 20., P, 12:07:18 CEST 

*k.Lttagtól egy másik listáról: *


*Trianon a zsidóság számára is tragédia  / Interjú Köves Slomóval*

http://kerdem.blog.hu/2013/06/17/trianon_a_zsidosag_szamara_is_tragedia


*A kiegyezéskor kialakult magyar-zsidó identitás jelentősen
megkérdőjeleződött a Holokauszt által, míg ezt a törést a kommunizmus
kegyetlenül kihasználta. Ugyanakkor a kommunista rendszer kiüresítette mind
a magyar, mind a zsidó szellemi életet és megfosztotta a társadalmat
tekintélyeitől, emiatt halad rendkívül nehezen a múlttal való szembenézés.
Köves Slomóval az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezetőjével
beszélgettünk.*


*Lukácsi Katalin és Szolomayer Balázs interjúja*




*Jól tudjuk, hogy voltatok segíteni az árvízi védekezésben?Igen,* voltunk
segíteni, a Tett és Védelem Alapítványnak külön havaria csoportja is
alakult. Több helyen kint voltunk Budapesten és Dunaújvárosban is.

*Ilan Mor szintén volt védekezni, és az ő fellépésével kapcsolatban
kialakult némi vita a zsidó közösségen belül, ahol többen úgy fogalmaztak,
hogy nagyfokú naivitásra vall, ha a nagykövet úr azt hiszi, hogy egy ilyen
gesztustól megváltozna az ország hozzáállása a zsidósághoz. Egyetértesz
ezzel a megközelítéssel?*

Szerintem *annak mindenképpen pozitív üzenete van, ha az izraeli vagy
bármelyik nagykövet azzal a közösséggel, melyben hivatali idejét tölti,
szolidaritást érez és vállal. *Nyilván azon emberek hozzáállása nem fog egy
csapásra megváltozni, akik ellenérzéseket táplálnak országa ellen, de kis
tettekkel lassan valami változást el lehet érni. Ha nem lehetne elérni,
akkor nem lenne értelme semminek.


*Ateista családban nőttél fel, hogy lett belőled mégis rabbi? *
A rendszerváltozás idején volt egy nagy ébredés az emberekben, fiatalokban.
Én az átlagnál fiatalabb voltam, mindössze 12 éves. Sokan, akik szintén
ilyen ateista zsidó családban nőttek fel, a saját zsidóságukat kezdték
kutatni.



*De tudtad, hogy zsidó családban nősz fel és ez mit jelent?*Tudtam, de
sokat nem jelentett. Egy ilyen családban ez a téma nagyon megszürkült, és
igazából így sok tartalmat nem igazán tud hozzárendelni egy fiatal. A
szokványostól eltérően *én nem arról az oldalról indultam el, hogy akkor
mit jelent zsidónak lenni, én nem a gyökereimet kezdtem el keresni.
Érdekelt Isten, a létezés, a teremtés, a jó, a rossz, tehát azok a
kérdések, amelyek előbb-utóbb minden embert foglalkoztatni kezdenek. Ezek
után tudatosult bennem, hogy ha zsidó vagyok, akkor a legjobb az, ha erre a
zsidó hitvilágban keresem a válaszokat.* Ez elég gyors folyamat volt, tehát
már 13 és fél éves koromban külföldre mentem tanulni, és innen szinte már
egyenes út vezetett a rabbi léthez.

*Miért nem a Mazsihisz keretein belül képzelted el ezt a tevékenységet?*

Ez nem egy tudatos elhatározás volt. Valószínű, hogy az játszott ebben
közre, hogy igazából az a fajta tanulási lehetőség, amely olyan mélységekig
elment, amire én igényt tartottam, arra nem volt alternatíva. Azon az
Oberlander rabbin kívül – akit Menachem Schneersohn rabbi, a Lubavicsi
rebbe küldött akkor Magyarországra – nem nagyon volt, aki tanított,
bármilyen furcsán hangzik is.

*A Szombat, zsidó folyóirat, nem rég a Mazsihiszen belüli változásokkal
kapcsolatban, a Mazsihiszt a „Síp utcai Kádár-rendszernek” aposztrofálta.
Hogyan jellemeznéd az EMIH és a Mazsihisz viszonyát?*

Szerintem ezt egy kicsit másképp érdemes megközelíteni. Nem jó, ha a vitát
egyfajta *EMIH-Mazsihisz adok-kapok*ra egyszerűsítjük le. *Viták,
nézeteltérések, feszültségek minden közösségben vannak, ez a
legtermészetesebb dolog. Ebben a magyar zsidóság semmiben sem különbözik az
átlag magyar társadalomtól.* A módszerek és a hanghordozás tekintetében
sem, azzal együtt, hogy egy kisebbségnél ez mindig sokkal kiélezettebb.

*A magyar zsidóság több nagy traumán van túl, traumában van benne,** amiből
újra kell építkeznie*. Ez több pontból áll össze. Kénytelen vagyok ebben a
kérdésben időben nagyon visszamenni. A magyar zsidóság nagy részének volt
egyfajta gondolkozása a kiegyezéstől a húszas-harmincas évekig és a
Holokausztig arról, hogy hogyan kell magyar zsidóként élni, hogyan kell
megélni a magyar és zsidó identitást. Mindez elég erősen
megkérdőjeleződött, és ebben* óriási trauma volt a Holokauszt. A trauma
alatt azt értem, hogy lelki-identitásbeli trauma. A Holokauszttal
kapcsolatban nemcsak az okozott fájdalmat, hogy az emberek elvesztették
családtagjukat, családjukat, emberi méltóságuktól, jogaiktól, vagyonuktól
majd életüktől is meg lettek fosztva, hanem az a fajta modell, ahogyan a
magyar zsidók gondolkodtak magukról, hogy ők magyarok, csak zsidó
vallásúak, ez a húszas évektől teljes egészében megkérdőjeleződött, és
végképp megrendült a Holokausztban. A Holokauszt a fizikai pusztítás
mellett, ezt a kettős identitást is megkérdőjelezte.*

*Ezután jött a kommunista éra, mely ezt a traumás állapotot cinikusan
kihasználta. *A kommunista rendszer kihasználta azt a kiszolgáltatottság
érzést, ami a zsidókban volt. Azt próbálták mondani, hogy nektek nincs más
alternatíva: *ha itt maradtok, akkor teljesen elköteleződtök felénk.
Kössünk egy íratlan szerződést; a legjobb modell nem az, hogy magyarok
vagytok és zsidó vallásúak, hanem az hogy zsidóság tulajdonképpen nincs, és
akkor antiszemitizmus sincs. Ennek egy praktikus eleme volt az Állami
Egyházügyi Hivatal (ÁEH). Ez a szerv nagyon cinikusan nem az
infrastruktúrájában, a látható megjelenésében bántotta a közösséget, hanem
a lelkében*. Ami azt jelenti, hogy megpróbálta azt elérni, hogy pár
évtizeden belül ne legyen olyan hiteles, szellemi vezetés, melynek hatására
az emberek vállalják zsidóságukat, akik után mehet a nyáj. Ezt hogy lehet
elérni? El lehet érni azzal, hogy megszüntetjük az oktatást. És ugye úgy
szüntették meg, hogy ne lehessen mondani, hogy teljesen felszámolták. A
modell az az volt, hogy* nem volt többet zsidó óvoda, zsidó általános
iskola, lélegeztető gépen volt egy zsidó gimnázium, ahol a hetvenes évekre
már csak egy-két diák lézengett egy-egy osztályban. Valamint megmaradt egy
rabbi szeminárium, amit már nem kellett megszüntetni, mert magától kiürült,
mert ha nincs zsidó óvoda, iskola, gimnázium, akkor ki megy el a
szemináriumba rabbinak tanulni?*

Ez volt a szellemi leépülés egyik oldala. A másik oldalon pedig a létező,
esetleg nem formális oktatásokat,* közösségeket az ÁEH és az ÁVÓ/ÁVH
elfojtotta.* Valamint a teljes establishmentet morálisan tették
hiteltelenné. Az volt a céljuk, hogy* a rendkívüli módon kiszolgáltatott
helyzetben lévő zsidóságot belülről építsék le. Az ötvenes években a
hitközség maga sorra adott el az államnak olyan zsinagógákat, amelyek még
működő zsinagógák voltak. Ilyen volt például az Óbudai Zsinagóga is, amit
úgy adtak el, hogy közben még működött*. Ez nem csak abban volt csapás a
magyar zsidóságra, hogy akkor eggyel kevesebb zsinagógája volt, hanem a
hivatalos zsidó vezetés bukott meg ezáltal morálisan a zsidó közösség
szemében.

Bármily furcsán hangzik is – én úgy gondolom – hogy ennek a modellnek a
kifutása az elmúlt tíz évben érik be. A Rákosi-rendszerben létrehozott
zsidó szervezeti struktúra – a Mazsihisz tulajdonképpen annak a MIOK-nak
(Magyar Izraeliták Országos Képviselete) a folytatása, amit a szocializmus
egységének a nevében létrehoztak – szellemi belső leépüléséhez most
érkezett el. De ez nem csak a Mazsihisznek a problémája, hanem az egész
magyar zsidóságnak, és bizonyos értelemben a teljes magyar társadalomnak
is. Ez *a szellemi kiürülés nem csak a mi belső közösségi ügyeinket
nehezíti meg, hanem azt a sokat emlegetett emésztési, feldolgozási
folyamatot is, amire szükség lenne a magyarság és a zsidóság, a keresztény
magyarok és a zsidó magyarok közötti viszonyban*. *Nem lehet *v*alódi
párbeszédről *– bár nem szeretem ezt a szót, de kénytelen vagyok ezt
használni – *beszélni akkor, hogy ha nincsenek meg azok a személyek és azok
az entitások mindkét oldalon, amelyek hitelesen tudják egyik vagy másik
álláspontot képviselni.*

Tehát, azt gondolom, hogy a Mazsihisszel, és a hivatalos zsidó egyházi
struktúrával nem kifejezetten vagy nem csak a belső intrikák és szervezeti
kapcsolatoknak problematikája adja a kérdés forrását, hanem* egy sokkal
mélyebb szellemi vákuum, **amit ki kell tölteni.*



*Nemrég volt a trianoni évforduló és úgy tűnik, mintha egy újfajta
perspektívába helyeződne Trianon kérdése, hogy mindez a zsidóságnak is egy
komoly csapás volt. Mit gondolsz arról, hogy a Trianon-Holokauszt egymással
való szembeállításának lassan vége szakad? Bárcsak vége lenne*, *de ez
elsősorban nem a zsidóságon múlik. *Ha megnézzük a húszas-harmincas évek
politikáját, akkor láthatjuk, hogy *nem* *a zsidóság volt az oka annak,
hogy egy olyan kép alakult ki, hogy Trianon nem fáj a zsidóságnak. *Akkoriban
egy olyan képet rajzoltak fel, mintha a zsidóság nyerészkedett volna, sőt,
akár oka lett volna Trianonnak. Már visszamenőleg az első világháborúval
kapcsolatban is keringtek ilyen legendák, pl. a zsidó
feketekereskedelemről. Hogy ez így alakult, annak igen sok történelmi oka
van. Nyilván* szerepet játszott a rövidéletű és rosszemlékű
Tanácsköztársaság is, ami nagyon mély berögződése lett, melyet később a
Rákosi-rendszer tovább mélyített.*

Nem lehet kérdés az, hogy *Trianon a zsidóság számára tragédia csakúgy
tragédia, mint ahogy a magyarság egészének az. Hiszen a magyar zsidó
közösség is széttöredezett. Sőt a tragédia talán még mélyebb. Gyakran
mesélem a dédnagypapám történetét, aki Erdélyben volt ügyvéd. 1920 után nem
praktizálhatott, mert nem volt hajlandó felesküdni a román királyra. Amikor
a II. bécsi döntés után a magyar hadsereg bevonult Erdélybe, akkor ő is
kiment köszönteni a magyar katonákat. **Majd két évvel később ugyanez a
gépezet deportálta a halálba, azért mert zsidó volt. *Ez mutatja, hogy
mekkora lelki törés is volt egy magyar zsidó számára a Trianontól a
Holokausztig tartó két évtized.

A magyar zsidóság számára éppen ezért nem lehet kérdés az, hogy * Trianon*
egy hihetetlen veszteség. Bizonyos értelemben sokkal nagyobb, mint a
magyarság többi részének, hiszen ez volt egyben *a modernkori magyar
antiszemitizmus egyik alappillére.* Ha nincs Trianon, akkor nyilván nem
alakul így az egész európai geopolitikai képlet sem, de* nem alakul így a
magyarországi antiszemitizmus képlete sem. Ez borzasztó helyzet.*
Ugyanakkor az is egy nagyon nagy probléma, mikor *ezeket a különböző
történelmi traumákat egyik vagy másik csoport kisajátítja magának, és
másokat pedig abból kirekeszt. Vagy amikor az egyik relativizálására
használjuk a másikat.*

*Ha már a kirekesztést említetted, mi a helyzet Szegedi Csanáddal, aki
mintha látványosan eltűnt volna a magyar közéletből, hogy halad
tanulmányaival?*

Nyilvánvalóan neki is ez egy életre szóló feladat lesz, hogy feldolgozza a
családja és a személyes múltját, és ebből megpróbálja a lehető legjobbat
kihozni a saját maga és a közössége számára is. Alapvetően én úgy látom,
hogy próbálja helyretenni a dolgokat, egy tanulási folyamatban van benne.
Nem véletlen, hogy el van tűnve. Úgy gondolom, hogy ezt ő is úgy látta
jobbnak, ha ezt a folyamatot intimitásban próbálja meg végigcsinálni. Jár
rendszeresen tanulni Oberlander rabbihoz és zsinagógába. Valószínűnek
tartom, hogy fogunk még róla hallani.

*Olvastuk, hogy te vagy a honvédség tábori rabbija. Ez mivel jár együtt?*

A tábori lelkészi szolgálat, és ezen belül *a tábori rabbinátus* pontosan
olyan helyzetben van, mint a honvédség általában. Nem olyan kort élünk,
hogy a honvédségnek külső ellenség ellen kellene fellépnie, és hogy
megszűnt a kötelező sorkatonai szolgálat, ezzel a hadsereg sokkal inkább
szimbolikus szerepet tölt be. Megtestesíti a nemzeti összetartozást és
együvé tartozást, a nemzetnek a közös történelmét és így tovább. A tábori
rabbinak ma ehhez hasonló szimbolikus feladatai vannak. Ugyanis a tábori
lelkészetben ma sokkal kevésbé van az a fajta szolgálat, ami mondjuk egy
sorkatonai szolgálatnál megvan, hogy a katonák lelki állapotát próbálja meg
javítani. Egy új helyzetet élünk. A honvédségben szolgálatot tevők nagy
része este hazamegy, és ha lelki problémája van, és el akar menni egy
paphoz, egy rabbihoz, akkor a környék templomába vagy zsinagógájába megy.
Az a tapasztalatom, hogy az elsődleges feladat az a szimbolikus megjelenés,
ezzel *a honvédségen belül megjelenítjük a nemzeti együvé tartozást. A
tábori rabbinátussal tulajdonképpen kifejezzük Magyarországnak, hogy a
magyar zsidóság beletartozik a nemzet testébe*.

Próbáljuk a tábori rabbinátus történelmi hátterét és jelentőségét
megmutatni. Ilyen volt például *egy a zsidóság 48-as szerepléséről szóló
konferencia, ilyen az új projektünk, a hadviselt zsidók aranyalbumának az
új kiadása, amit a harmincas években többször is kiadtak, hogy ezzel is
ellentmondjanak a korabeli antiszemita propagandának, és bizonyítsák, hogy
igen is a zsidóság képviseltette magát az első világháborúban a Monarchia
oldalán. *Ezek mind részei ennek a feladatnak. Van valamennyi megkeresés
zsidó katonák, honvédek részéről, ez is természetesen része a munkának, de
egész napos elfoglaltságot nem tesz ki.

http://kerdem.blog.hu/2013/06/17/trianon_a_zsidosag_szamara_is_tragedia
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140620/7f845760/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl