[Grem] Rezshzy R: Pragmatikus eurpai politikt!
Emoke Greschik
greschem at gmail.com
2014. Jn. 11., Sze, 19:58:44 CEST
Pragmatikus európai politikát!
<http://mosmaiorum.blog.hu/2014/06/11/pragmatikus_europai_politikat>
2014.06.11.
16:08 :: Vendégszerző. <http://blog.hu/user/701549/tab/data>
Rezsőházy Rudolf
1950-ben egyetemista koromban Belgiumban lelkesedtem Európa politikai,
gazdasági, kulturális egyesítéséért. Az akkori nagyok – Schuman, Adenauer,
De Gasperi – keresztény-demokraták voltak és első sikerüket akkor aratták,
amikor az *Európai Szén és Acél Közösség *1952-ben beindult.
[image: eu.jpg]
kép forrása: eu.kormány.hu <http://eu.xn--kormny-sta.hu>
A cél a francia és a német nagyipar integrálása volt oly módon, hogy az
soha többé ne lehessen egy európai háború kirobbantó és tápláló ereje.
Ahogy az idő haladt, egymás után jöttek létre különböző
európai intézmények, ezek hatásköre rohamosan nőtt, az eredeti hat alapító
államból a tagok száma 28-ra emelkedett, a központi végrehajtó bizottság
kiterebélyesedett és hatalmas bürokráciává nőtte ki magát.
A szociológia egyik legeredményesebb területe a modern
bürokrácia tanulmányozása. Ma már tudjuk, hogy minden ilyenfajta szervezet
öncélúvá válik, igyekszik hatalmát kiterjeszteni és abba a kísértésbe esik,
hogy mindenbe beleszóljon. Tudjuk azt is, hogy ahol a hatalom van,
odamennek és elburjánzanak a döntéshozást befolyásolni akaró lobbik.
Az Adenauerek, Schumanok, De Gasperik nemzedékét új generációk
követték. Főleg az 1968-as esztendők után a keresztény ihletés elfakult, és
mára már nem érezhető. Gazdaságpolitikailag a neoliberalizmus doktrínája
uralkodik.
Ha visszagondolok 1950-re, Európa építése egy ideál volt.
Akkoriban kész voltam érte barikádharcra kelni. Ma szkeptikusan figyelem a
fejleményeket. Úgy veszem észre, hogy Magyarország 2004-ben megelégedéssel
csatlakozott az Európai Unióhoz, de azóta a közhangulat alaposan
megváltozott.
*Az emberek többségének az a benyomása, hogy az európai
hatóságok beavatkoznak belügyeinkbe, hogy kettős mércével mérnek, hogy nem
szeretik a magyarokat, hogy pikkelnek ránk, hogy fennhéjázó hangon
beszélnek velünk. Még olyan véleményt is lehet hallani, hogy csöbörből
vödörbe estünk: azelőtt Moszkva fújta a nótát, ma pedig Brüsszel.*
*A panaszok nem alaptalanok.* *De minden tagállamnak van
több-kevesebb vitája az EU-val. Sokszor általánosítva bírálunk: *egy kalap
alá veszünk olyan különféle szerveket, mint a Parlament, melyre néhány
antipatikus tagja (pl. Verhofstadt, Tavares, Cohn-Bendit) nyomja rá a
bélyegét, a Bizottság (itt is találhatók pökhendi személyek, mint Viviane
Reding) és a Tanács, ahol a tagországokat kormányfőik képviselik és ahol
Magyarország is részt vesz a döntéshozatalban. *A Brüsszel=Moszkva vád
elfogadhatatlan. Tudomásom szerint még nincsenek nálunk európai megszálló
csapatok…*
*Hogyan viszonyuljon hazánk mindehhez? Különböztessük meg a
stratégiai és a taktikai szempontokat.*
* Azt hiszem, hogy a kormány stratégiája támogatandó. Az
európai intézményrendszerhez való tartozásunk előnyös. Ezen belül érdekeink
védelme jogos. Helyes az is, hogy másokkal szövetkezzünk, amikor több erőre
van szükség. Az Uniónak alapos reformokra van szüksége. Ebben szerepet kell
vállalnunk; főleg a miniszterek tanácsában nyílik erre alkalom.*
Ami a taktikát illeti, kormányunk eddig inkább a harcos
magatartást helyezte előtérbe, mindig hangoztatja, hogy kész a
konfliktusokra. Ennek a választásnak az a rizikója, hogy mások szemében
agresszívnek tűnünk. *Meg kellene próbálni egy pozitívabb megközelítést.
Őrizzük meg hidegvérünket. Tegyük magunkat szimpatikussá. Aki rosszat mond
rólunk, hívjuk meg hozzánk, mutassuk meg, hogy kik vagyunk (anélkül, hogy
hencegnénk), térítsük meg a kétkedőket*. Ha nagyobb tekintélyre vágyunk,
mint ami országunkat lakosságszámánál fogva megillet, *tűnjünk ki
bölcsességünkkel.*
* Az európai politikai porondot két táborra szokás osztani.
Egyrészt vannak, akik a föderális modell hívei, Európai Egyesült Államokat
vizionálnak, melyben az államok egyre több kompetenciát ruháznak át egy
központi, fölöttük álló kormányzatnak. Másrészt vannak, akik a
nemzetállamokra helyezik a hangsúlyt, és Európát az önálló és maradandó
nemzetek szövetségének tekintik.*
Ennek *a kétfajta nézetnek az a hátránya, hogy polarizálja és
megmerevíti az álláspontokat. Szükségtelen ellentéteket szül.* *Sokkal
termékenyebbnek találom, ha a szubszidiaritás elve felé fordulunk. Ez a
fölfogás a keresztény szociális tanítás terméke, és Jacques Delors vitte be
az európai értékek tárába, amikor a Bizottságot elnökölte (1985-1995).*
* Ez az elv azt mondja ki, hogy a társadalom igazgatásában több
szint különböztethető meg (pl. a helyi közigazgatás, a megye, a régió, az
állam, az államfölötti nemzetközi szervezetek). Egy konkrét ügy intézésében
a határozathozatal azon a szinten történjék, ahol a legelőnyösebb
(leghatásosabb, legméltányosabb). Kétely esetén a demokrácia azt követeli,
hogy a döntéseket – a hatékonyságot figyelembe véve – a polgárokhoz
legközelebb álló szinten kell meghozni.*
Így a hatalommegosztás az európai hatóságok és a tagállamok
között nem a centralizáció (mely az Európai Egyesült Államok fogalmát
helyezi előnybe) vagy a decentralizáció (mely a nemzeti gondolatnak kedvez)
állandó érvényű elve szerint történik, hanem a problémákat esetenként
megvitatva a döntés jogát egyszer az EU-ra, másszor a nemzeti kormányokra
bízva. *Csak egy példát említek: valószínűleg tanácsos lenne az
energiapolitika jó részét közösen, európai nívón kezelni, míg – mint az
akácfák esete is bizonyítja – az erdészeti politikát nemzeti szinten
eldönteni.*
* A bölcsesség arra késztet, hogy a problémákat ne ideológiával
fölvértezve *(kozmopolitizmus versus nacionalizmus) kezeljük, *hanem
pragmatikusan oldjuk meg.*
mail: rezsohazy.rudolf at gmail.com Rezsőházy Rudolf
prof.em. Univ.cath. de Louvain
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140611/6bf4c012/attachment.html
Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl