<div dir="ltr"><h2><a href="http://mosmaiorum.blog.hu/2014/06/11/pragmatikus_europai_politikat">Pragmatikus európai politikát!</a></h2>
<h3 class="">2014.06.11. 16:08 :: <a href="http://blog.hu/user/701549/tab/data">Vendégszerző.</a>
</h3>
<p>Rezsőházy Rudolf</p>
<p><span>1950-ben egyetemista koromban Belgiumban lelkesedtem Európa
politikai, gazdasági, kulturális egyesítéséért. Az akkori nagyok –
Schuman, Adenauer, De Gasperi – keresztény-demokraták voltak és első
sikerüket akkor aratták, amikor az <i>Európai Szén és Acél Közösség </i>1952-ben beindult.</span></p>
<p><img src="http://m.cdn.blog.hu/mo/mosmaiorum/image/eu.jpg" alt="eu.jpg" class=""></p>
<p>kép forrása: <a href="http://eu.xn--kormny-sta.hu">eu.kormány.hu</a></p>
<p><a id="more6295900" name="more6295900"></a></p>
<p>A cél a francia és a német nagyipar integrálása volt oly módon, hogy
az soha többé ne lehessen egy európai háború kirobbantó és tápláló
ereje.</p>
<p> Ahogy az idő haladt, egymás után jöttek létre különböző
európai intézmények, ezek hatásköre rohamosan nőtt, az eredeti hat
alapító államból a tagok száma 28-ra emelkedett, a központi végrehajtó
bizottság kiterebélyesedett és hatalmas bürokráciává nőtte ki magát.</p>
<p> A szociológia egyik legeredményesebb területe a modern
bürokrácia tanulmányozása. Ma már tudjuk, hogy minden ilyenfajta
szervezet öncélúvá válik, igyekszik hatalmát kiterjeszteni és abba a
kísértésbe esik, hogy mindenbe beleszóljon. Tudjuk azt is, hogy ahol a
hatalom van, odamennek és elburjánzanak a döntéshozást befolyásolni
akaró lobbik.</p>
<p> Az Adenauerek, Schumanok, De Gasperik nemzedékét új
generációk követték. Főleg az 1968-as esztendők után a keresztény
ihletés elfakult, és mára már nem érezhető. Gazdaságpolitikailag a
neoliberalizmus doktrínája uralkodik.</p>
<p> Ha visszagondolok 1950-re, Európa építése egy ideál
volt. Akkoriban kész voltam érte barikádharcra kelni. Ma szkeptikusan
figyelem a fejleményeket. Úgy veszem észre, hogy Magyarország 2004-ben
megelégedéssel csatlakozott az Európai Unióhoz, de azóta a közhangulat
alaposan megváltozott.</p>
<p> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Az emberek többségének az a benyomása, hogy az európai
hatóságok beavatkoznak belügyeinkbe, hogy kettős mércével mérnek, hogy
nem szeretik a magyarokat, hogy pikkelnek ránk, hogy fennhéjázó hangon
beszélnek velünk. Még olyan véleményt is lehet hallani, hogy csöbörből
vödörbe estünk: azelőtt Moszkva fújta a nótát, ma pedig Brüsszel.</b></u></span></p>
<p> <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>A panaszok nem alaptalanok.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>De minden tagállamnak van
több-kevesebb vitája az EU-val. Sokszor általánosítva bírálunk: </b></u></span>egy
kalap alá veszünk olyan különféle szerveket, mint a Parlament, melyre
néhány antipatikus tagja (pl. Verhofstadt, Tavares, Cohn-Bendit) nyomja
rá a bélyegét, a Bizottság (itt is találhatók pökhendi személyek, mint
Viviane Reding) és a Tanács, ahol a tagországokat kormányfőik képviselik
és ahol Magyarország is részt vesz a döntéshozatalban. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>A
Brüsszel=Moszkva vád elfogadhatatlan. Tudomásom szerint még nincsenek
nálunk európai megszálló csapatok…</b></u></span></p>
<p> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Hogyan viszonyuljon hazánk mindehhez? Különböztessük meg a stratégiai és a taktikai szempontokat.</b></u></span></p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
</b></u></span><p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Azt hiszem, hogy a kormány stratégiája támogatandó. Az
európai intézményrendszerhez való tartozásunk előnyös. Ezen belül
érdekeink védelme jogos. Helyes az is, hogy másokkal szövetkezzünk,
amikor több erőre van szükség. Az Uniónak alapos reformokra van
szüksége. Ebben szerepet kell vállalnunk; főleg a miniszterek tanácsában
nyílik erre alkalom.</b></u></span></p>
<p> Ami a taktikát illeti, kormányunk eddig inkább a harcos
magatartást helyezte előtérbe, mindig hangoztatja, hogy kész a
konfliktusokra. Ennek a választásnak az a rizikója, hogy mások szemében
agresszívnek tűnünk. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Meg kellene próbálni egy pozitívabb megközelítést.
Őrizzük meg hidegvérünket. Tegyük magunkat szimpatikussá. Aki rosszat
mond rólunk, hívjuk meg hozzánk, mutassuk meg, hogy kik vagyunk
(anélkül, hogy hencegnénk), térítsük meg a kétkedőket</b></u></span>. Ha nagyobb
tekintélyre vágyunk, mint ami országunkat lakosságszámánál fogva
megillet, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>tűnjünk ki bölcsességünkkel.</b></u></span></p>
<p> <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b> Az európai politikai porondot két táborra szokás
osztani. Egyrészt vannak, akik a föderális modell hívei, Európai
Egyesült Államokat vizionálnak, melyben az államok egyre több
kompetenciát ruháznak át egy központi, fölöttük álló kormányzatnak.
Másrészt vannak, akik a nemzetállamokra helyezik a hangsúlyt, és Európát
az önálló és maradandó nemzetek szövetségének tekintik.</b></u></span></p>
<p> Ennek <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>a kétfajta nézetnek az a hátránya, hogy
polarizálja és megmerevíti az álláspontokat. Szükségtelen ellentéteket
szül.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Sokkal termékenyebbnek találom, ha a <em>szubszidiaritás </em>elve
felé fordulunk. Ez a fölfogás a keresztény szociális tanítás terméke,
és Jacques Delors vitte be az európai értékek tárába, amikor a
Bizottságot elnökölte (1985-1995).</b></u></span></p>
<p> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Ez az elv azt mondja ki, hogy a társadalom igazgatásában
több szint különböztethető meg (pl. a helyi közigazgatás, a megye, a
régió, az állam, az államfölötti nemzetközi szervezetek). Egy konkrét
ügy intézésében a határozathozatal azon a szinten történjék, ahol a
legelőnyösebb (leghatásosabb, legméltányosabb). Kétely esetén a
demokrácia azt követeli, hogy a döntéseket – a hatékonyságot figyelembe
véve – a polgárokhoz legközelebb álló szinten kell meghozni.</b></u></span></p>
<p> Így a hatalommegosztás az európai hatóságok és a
tagállamok között nem a centralizáció (mely az Európai Egyesült Államok
fogalmát helyezi előnybe) vagy a decentralizáció (mely a nemzeti
gondolatnak kedvez) állandó érvényű elve szerint történik, hanem a
problémákat esetenként megvitatva a döntés jogát egyszer az EU-ra,
másszor a nemzeti kormányokra bízva. <u><b>Csak egy példát említek:
valószínűleg tanácsos lenne az energiapolitika jó részét közösen,
európai nívón kezelni, míg – mint az akácfák esete is bizonyítja – az
erdészeti politikát nemzeti szinten eldönteni.</b></u></p>
<p> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> A bölcsesség arra késztet, hogy a problémákat ne
ideológiával fölvértezve </b></u></span>(kozmopolitizmus versus nacionalizmus)
kezeljük, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>hanem pragmatikusan oldjuk meg.</b></u></span></p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
</b></u></span><p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> </b></u></span></p>
<p>mail: <a href="mailto:rezsohazy.rudolf@gmail.com">rezsohazy.rudolf@gmail.com</a> Rezsőházy Rudolf</p>
<p> prof.em. Univ.cath. de Louvain</p></div>