[Grem] Htkznapi misztika - Boulad utn

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2014. Jl. 21., H, 20:50:44 CEST 

 Hétköznapi misztika – Boulad után
2014. július 21. hétfő, 10:29 | Írta: Kóczián Mária
http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1962:hetkoeznapi-misztika-boulad-utan&catid=43:lelki&Itemid=69


*[image: boulad czope anna]  Nagy élmény egy annyira szabad emberrel
találkozni, mint Boulad atya
<http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1946:henri-boulad-ra-varva&catid=43:lelki&Itemid=69>.
Július 17-én ez megadatott nekem, részt vettem a Jézus Szíve templomban a
délelőtti kopt szentmisén, este pedig az előadásán.*



 *Kopt szentmise*

„Ott van!" – mondja lelkesen a mögöttem ülő idős hölgy, amikor először
megpillantja a törékeny idős embert a zsúfolásig megtelt templom
apszisában. *A 82 éves egyiptomi jezsuita szerzetes teljes odaadással,
minden kapkodás nélkül, magyarázatokat beiktatva tartja a misét.* Angolul,
franciául, arabul, görögül és az ősi kopt nyelven is hangzanak el szövegek,
de a fordítás nem zavarja meg az áhítatot. Meglep és meghat* a keleti
nyelven felhangzó énekes ima*. Ha csak úgy hallanám, azt hinném, iszlám
ének.

*Boulad atya *hangja erős, tiszta, mintha soha nem fogyna ki a levegőből.
Mintha folyamatosan Istent lélegezné be. És ezt is teszi, hiszen *számára a
kontemplatív ima
<http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1802:isten-a-csendben-var&catid=43:lelki&Itemid=69>mára
éltető levegővé, erővé vált, az Istennel való szüntelen kapcsolatot éli meg
így.*

Feltűnik nekem a szertartás során hatalmas keze. Beszélő kéz – gondolom,
nemcsak kíséri a mondanivalót, nemcsak végzi a szertartást, hanem önmagában
is mondanivalója van. Alkotó, munkás kéz.

[image: boulad keze]

*Boulad folyamatosan figyel, vagy talán helyesebb lenne így mondani:
figyelemben van. Jelen van. A két szín alatti áldoztatás legalább 15 percig
tart. Mindenkinek ugyanazzal a gyengéd figyelemmel teszi, ejti a szájába az
ostyát. Miközben minden egyes hívőnek a szemébe néz. *Mindenki számára van
egy figyelmes, kedvesen biztató pillantása. *Mindenkiben Jézust látja *–
ahogy sokszor elmondta már. Semmi kétségem nincs efelől.

A mise után felszabadult hangulatban áramlik ki a tömeg a templomból,
ismerősökkel találkozom. Jó együtt lenni.

 *Tömeg, hippis allűrök*

Az előadással kapcsolatban elszámítom magam. Csak fél hatra érkezünk a
Horánszky utcába. Addigra már teljesen megtelt az előadóterem, sőt, a
kápolnában is csak azért kapunk helyet, mert foglaltak nekünk. Itt
kivetítőn követhetjük az előadást. Egy kicsit csalódott vagyok. Szeretnék
egy levegőt szívni Boulad-dal, szeretném közelről, élőben látni a
mozdulatait.

Sokan vagyunk, legalább hatszázan, idős emberek is, akik későn érkeznek.
Jobb híján a földön telepszenek le. Átadom a helyem, mégiscsak könnyebb
nekem a parkettán. Amikor az előadó arról kezd el beszélni, hogy *a
veszteségeink javunkra válnak, és hogy mennyire fontos lemondanunk az
egónkról,* már nagyon is helyénvalónak tartom a kápolnát, a kivetítőt, a
hippis földön ülést. Sőt, hol is lehetne a helyem máshol?

 *A misztika nem lila köd*

Előadása, amelynek középpontjában az ima áll, világos, mondanivalóját egy
ábrával is szemlélteti. Kiindulópontja az evangélium és a II. vatikáni
zsinat. Tudja, hogy ez az a pont, ahová vissza kell térni, hogy tovább
tudjunk lépni.

Rövíden így tudom összefoglalni a lényeget: *A személyiségem a külső burok,
amiben élek. Meghatározza a születésem, társadalmi körülményeim, a
lehetőségeim. Ebből a „kis halál" során juthatok át egy belsőbb területre,
az egyéniségemhez. Ez már sokkal inkább rólam szól, egyediségem ragadható
meg itt, az, amiben különbözöm a többi embertől. De ez még mindig zárt
terület. Ha megmaradok itt, nem tudok kapcsolatba lépni, kapcsolatban lenni
Istennel. Csak ha átjutok a „nagy halál" zónáján a személyhez, akkor jutok
el igazi valóságomba, arra a területre, ahol Isten vár. Ez az isteni mag,
ami bennem van, a találkozás helye.* Nevezhetjük szívnek, bár Boulad atya
attól tart, ez sokakat félrevezet, és valami romantikus-szentimentális
dologra gondolnak, holott az Istennel való találkozás, együttlét nem ilyen.
És * ez a pont, mag az, ahol valójában összekapcsolódik az életem a többi
emberével is. Boulad azt mondja, hogy nem a kommunikáció, hanem a
„communio" valósul meg itt. Annak felismerése, hogy egyek vagyunk.*

Fizikai értelemben az ember úgy hal meg, mint bármelyik állat. De* ha
átjutunk a „kis és a nagy halálon", akkor már a fizikai halálnak semmi
jelentősége nincs. Ez a megnyílás, az Istenéhez hasonló nyitottság
állapota. Minden ember valamilyen szakaszában van ennek a folyamatnak.
*Többé-kevésbé
vagyunk zártak, ill. nyitottak fizikai halálunk pillanatában. *A pokol, a
tisztítótűz, a mennyország nem helyek, hanem állapotok. Ha valaki teljesen
zárt, az a pokol. Magányának pokla. Ha valaki teljesen nyitott, akkor ez
számára a mennyország. Ha pedig valaki a megnyílás állapotában van, az a
tisztítótűz, amelynek során megnyílhat, így a mennyországba juthat. Isten
nem büntetni akar, hanem azt szeretné, hogy mindenki megnyíljon.*

*A valódi imádság segít átjutni a „kis halál" és a „nagy halál" szürke
zónáján az Istennel – és a többi emberrel – való egyesülés szabadságába.
Mert ez az igazi szabadság.*

[image: boulad séma]



*Gondolatszikrák – szabadon*

Van az imádság és van az ima. Elsőbe taroznak azok a szövegek, amelyek
közös imakincsünkhöz tartoznak. Ezeket el lehet mondani sematikusan,
gépiesen is. Vannak sokan, akik imádságokat mondanak, de nem imádkoznak. És
sokan, akik nem mondanak imádságokat, mégis imádkoznak. A létükkel, az
élethez való viszonyulásukkal.

*Hisz a közbenjáró imában. Hisz abban, hogy ennek nyomán megnyílhat
valakinek a lelke Istenre. Ha ez nem így történik, akkor sem vész el az
ima. Mert ima soha nem vész el! Ebben biztos.*

Gyakran előfordul vele, hogy nem imádkozik evés előtt. De miközben eszik:
„Ez a leves" – mondja magában, és hálásan felnéz az égre.

*Nincs keresztény és pogány megoldás. Csak egyféle van. Az indiai guruk az
Isten számára való megnyílást ugyanúgy képzelik el, ahogy pl. ő. De mégis
más a keresztény misztika és a keleti misztika.* A legnagyobb különbség az,
hogy utóbbi egy személytelen világszellemet képzel el abszolútumként. A
keresztények számára pedig Isten személyes, megszólítható „Te", akit
egymásban is megszólíthatunk.

Boulad úgy tradicionalista, hogy közben teljesen szabad minden
kötöttségtől. A tradíciónak minden külsőségtől mentes értelmében mintha a
lelkében hordozná elődeinek mély hitét, azt a kétezer éves spiritualitást,
amelynek örököse.

 *Boulad közelében*

A másfél órás előadás után még kérdések következnek. Megint az az érzésem,
ami gyakran a kérdezők kapcsán: ők nem voltak itt az előadás alatt?
Szerencsére van néhány igazi, értő kérdés is. Mindezek ellenére Boulad
türelmes, csak jó félóra után engedi meg magának, hogy két kérdésre
egyszerűen igennel és nemmel feleljen.

Lehetőség van az atya könyveinek megvásárlására, dedikáltatására is. A
nevét ezredszerre is gyönyörűen írja le, akkurátusan, békésen. Akik kérik,
azokat megáldja. A kb. egyórás dedikálás után még interjút ad. Elfáradt, de
az ereje nem fogyott el.

Az emberek lassan elszivárognak. Jó itt lenni, Boulad közelében, meginni
még egy pohár bort, beszélgetni a barátokkal, ismerősökkel. Fél tíz körül
azért mégis elindulunk haza. A kocsiban még lelkesen tárgyaljuk a
gondolatokat, élményeket.

Köszönjük ezt a napot, Boulad atya!

[image: boulad györgyi11]
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140721/e0305fe0/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl