<div dir="ltr"><div class="">
<h2 class="">
Hétköznapi misztika – Boulad után
</h2>
<div class="">
2014. július 21. hétfő, 10:29 | Írta: Kóczián Mária<br><a href="http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1962:hetkoeznapi-misztika-boulad-utan&catid=43:lelki&Itemid=69">http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1962:hetkoeznapi-misztika-boulad-utan&catid=43:lelki&Itemid=69</a><br>
</div>
</div>
<p><strong><img style="float: left;" src="http://talita.hu/images/boulad_czope_anna.jpg" alt="boulad czope anna" height="176" width="246"> <br>Nagy élmény egy annyira szabad emberrel találkozni, mint <a href="http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1946:henri-boulad-ra-varva&catid=43:lelki&Itemid=69">Boulad atya</a>. Július 17-én ez megadatott nekem, részt vettem a Jézus Szíve templomban a délelőtti kopt szentmisén, este pedig az előadásán.</strong></p>
<p> </p>
<p> <span style="font-size:10pt"><strong>Kopt szentmise</strong></span></p>
<p>„Ott van!" – mondja lelkesen a mögöttem ülő idős hölgy, amikor
először megpillantja a törékeny idős embert a zsúfolásig megtelt templom
apszisában. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A 82 éves egyiptomi jezsuita szerzetes teljes odaadással,
minden kapkodás nélkül, magyarázatokat beiktatva tartja a misét.</b></u></span>
Angolul, franciául, arabul, görögül és az ősi kopt nyelven is hangzanak
el szövegek, de a fordítás nem zavarja meg az áhítatot. Meglep és meghat<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
a keleti nyelven felhangzó énekes ima</b></u></span>. Ha csak úgy hallanám, azt
hinném, iszlám ének.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Boulad atya </b></u></span>hangja erős, tiszta, mintha soha nem fogyna ki a
levegőből. Mintha folyamatosan Istent lélegezné be. És ezt is teszi,
hiszen <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>számára a <a href="http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1802:isten-a-csendben-var&catid=43:lelki&Itemid=69">kontemplatív ima </a>mára éltető levegővé, erővé vált, az Istennel való szüntelen kapcsolatot éli meg így.</b></u></span></p>
<p>Feltűnik nekem a szertartás során hatalmas keze. Beszélő kéz –
gondolom, nemcsak kíséri a mondanivalót, nemcsak végzi a szertartást,
hanem önmagában is mondanivalója van. Alkotó, munkás kéz.</p>
<p><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://talita.hu/images/boulad_keze.JPG" alt="boulad keze" height="282" width="402"></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Boulad folyamatosan figyel, vagy talán helyesebb lenne így mondani:
figyelemben van. Jelen van. A két szín alatti áldoztatás legalább 15
percig tart. Mindenkinek ugyanazzal a gyengéd figyelemmel teszi, ejti a
szájába az ostyát. Miközben minden egyes hívőnek a szemébe néz. </b></u></span>Mindenki
számára van egy figyelmes, kedvesen biztató pillantása. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Mindenkiben
Jézust látja </b></u></span>– ahogy sokszor elmondta már. Semmi kétségem nincs efelől.</p>
<p>A mise után felszabadult hangulatban áramlik ki a tömeg a templomból, ismerősökkel találkozom. Jó együtt lenni.</p>
<p> <span style="font-size:10pt"><strong>Tömeg, hippis allűrök</strong></span></p>
<p>Az előadással kapcsolatban elszámítom magam. Csak fél hatra érkezünk a
Horánszky utcába. Addigra már teljesen megtelt az előadóterem, sőt, a
kápolnában is csak azért kapunk helyet, mert foglaltak nekünk. Itt
kivetítőn követhetjük az előadást. Egy kicsit csalódott vagyok.
Szeretnék egy levegőt szívni Boulad-dal, szeretném közelről, élőben
látni a mozdulatait.</p>
<p>Sokan vagyunk, legalább hatszázan, idős emberek is, akik későn
érkeznek. Jobb híján a földön telepszenek le. Átadom a helyem, mégiscsak
könnyebb nekem a parkettán. Amikor az előadó arról kezd el beszélni,
hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a veszteségeink javunkra válnak, és hogy mennyire fontos
lemondanunk az egónkról,</b></u></span> már nagyon is helyénvalónak tartom a kápolnát, a
kivetítőt, a hippis földön ülést. Sőt, hol is lehetne a helyem máshol?</p>
<p> <span style="font-size:10pt"><strong>A misztika nem lila köd</strong></span></p>
<p>Előadása, amelynek középpontjában az ima áll, világos, mondanivalóját
egy ábrával is szemlélteti. Kiindulópontja az evangélium és a II.
vatikáni zsinat. Tudja, hogy ez az a pont, ahová vissza kell térni, hogy
tovább tudjunk lépni.</p>
<p>Rövíden így tudom összefoglalni a lényeget: <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A személyiségem a külső
burok, amiben élek. Meghatározza a születésem, társadalmi körülményeim, a
lehetőségeim. Ebből a „kis halál" során juthatok át egy belsőbb
területre, az egyéniségemhez. Ez már sokkal inkább rólam szól,
egyediségem ragadható meg itt, az, amiben különbözöm a többi embertől.
De ez még mindig zárt terület. Ha megmaradok itt, nem tudok kapcsolatba
lépni, kapcsolatban lenni Istennel. Csak ha átjutok a „nagy halál"
zónáján a személyhez, akkor jutok el igazi valóságomba, arra a
területre, ahol Isten vár. Ez az isteni mag, ami bennem van, a
találkozás helye.</b></u></span> Nevezhetjük szívnek, bár Boulad atya attól tart, ez
sokakat félrevezet, és valami romantikus-szentimentális dologra
gondolnak, holott az Istennel való találkozás, együttlét nem ilyen. És <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
ez a pont, mag az, ahol valójában összekapcsolódik az életem a többi
emberével is. Boulad azt mondja, hogy nem a kommunikáció, hanem a
„communio" valósul meg itt. Annak felismerése, hogy egyek vagyunk.</b></u></span></p>
<p>Fizikai értelemben az ember úgy hal meg, mint bármelyik állat. De<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> ha
átjutunk a „kis és a nagy halálon", akkor már a fizikai halálnak semmi
jelentősége nincs. Ez a megnyílás, az Istenéhez hasonló nyitottság
állapota. Minden ember valamilyen szakaszában van ennek a folyamatnak.
</b></u></span>Többé-kevésbé vagyunk zártak, ill. nyitottak fizikai halálunk
pillanatában. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A pokol, a tisztítótűz, a mennyország nem helyek, hanem
állapotok. Ha valaki teljesen zárt, az a pokol. Magányának pokla. Ha
valaki teljesen nyitott, akkor ez számára a mennyország. Ha pedig valaki
a megnyílás állapotában van, az a tisztítótűz, amelynek során
megnyílhat, így a mennyországba juthat. Isten nem büntetni akar, hanem
azt szeretné, hogy mindenki megnyíljon.</b></u></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A valódi imádság segít átjutni a „kis halál" és a „nagy halál" szürke
zónáján az Istennel – és a többi emberrel – való egyesülés
szabadságába. Mert ez az igazi szabadság.</b></u></span></p>
<p><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://talita.hu/images/boulad_s%C3%A9ma.JPG" alt="boulad séma" height="534" width="400"></p>
<p> </p>
<p><span style="font-size:10pt"><strong>Gondolatszikrák – szabadon</strong></span></p>
<p>Van az imádság és van az ima. Elsőbe taroznak azok a szövegek,
amelyek közös imakincsünkhöz tartoznak. Ezeket el lehet mondani
sematikusan, gépiesen is. Vannak sokan, akik imádságokat mondanak, de
nem imádkoznak. És sokan, akik nem mondanak imádságokat, mégis
imádkoznak. A létükkel, az élethez való viszonyulásukkal.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Hisz a közbenjáró imában. Hisz abban, hogy ennek nyomán megnyílhat
valakinek a lelke Istenre. Ha ez nem így történik, akkor sem vész el az
ima. Mert ima soha nem vész el! Ebben biztos.</b></u></span></p>
<p>Gyakran előfordul vele, hogy nem imádkozik evés előtt. De miközben
eszik: „Ez a leves" – mondja magában, és hálásan felnéz az égre.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Nincs keresztény és pogány megoldás. Csak egyféle van. Az indiai
guruk az Isten számára való megnyílást ugyanúgy képzelik el, ahogy pl.
ő. De mégis más a keresztény misztika és a keleti misztika.</b></u></span> A legnagyobb
különbség az, hogy utóbbi egy személytelen világszellemet képzel el
abszolútumként. A keresztények számára pedig Isten személyes,
megszólítható „Te", akit egymásban is megszólíthatunk.</p>
<p>Boulad úgy tradicionalista, hogy közben teljesen szabad minden
kötöttségtől. A tradíciónak minden külsőségtől mentes értelmében mintha a
lelkében hordozná elődeinek mély hitét, azt a kétezer éves
spiritualitást, amelynek örököse.</p>
<p> <span style="font-size:10pt"><strong>Boulad közelében</strong></span></p>
<p>A másfél órás előadás után még kérdések következnek. Megint az az
érzésem, ami gyakran a kérdezők kapcsán: ők nem voltak itt az előadás
alatt? Szerencsére van néhány igazi, értő kérdés is. Mindezek ellenére
Boulad türelmes, csak jó félóra után engedi meg magának, hogy két
kérdésre egyszerűen igennel és nemmel feleljen.</p>
<p>Lehetőség van az atya könyveinek megvásárlására, dedikáltatására is. A
nevét ezredszerre is gyönyörűen írja le, akkurátusan, békésen. Akik
kérik, azokat megáldja. A kb. egyórás dedikálás után még interjút ad.
Elfáradt, de az ereje nem fogyott el.</p>
<p>Az emberek lassan elszivárognak. Jó itt lenni, Boulad közelében,
meginni még egy pohár bort, beszélgetni a barátokkal, ismerősökkel. Fél
tíz körül azért mégis elindulunk haza. A kocsiban még lelkesen
tárgyaljuk a gondolatokat, élményeket.</p>
<p>Köszönjük ezt a napot, Boulad atya!</p>
<p><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://talita.hu/images/boulad_gy%C3%B6rgyi11.JPG" alt="boulad györgyi11" height="280" width="400"></p>
<p> </p></div>