[Grem] F.pápa / az egységet, ha jóakaratúak vagyunk a Szentlélek teremti meg

[Emoke Greschik]

Ferenc pápa homíliája az ökumenikus imahét lezárása alkalmából

*"Hát részekre szakítható-e Krisztus?"* (1Kor 1,13a) - a pápa az ökumenikus
imahét mottójával kezdte homíliáját az imanyolcadot lezáró vesperáson,
amelyet január 25-én fél 6-kor mutatott be a Falakon kívüli Szent
Pál-bazilikában.

Szent Pál erőteljes kifejezését, amelyet az első korinthusi levél elején
olvasunk, és amely ma este elhangzott a liturgiában, kanadai keresztény
testvéreink egy csoportja választotta ki az idei ökumenikus imahét
elmélkedéseinek vezérfonalául.

Az apostol nagy szomorúsággal vette tudomásul, hogy a korinthusi
keresztények pártokra szakadtak. Van, aki azt állítja, hogy *"én Pállal
tartok"*; egy másik azt mondja: *"én Apollóé vagyok"*, egy harmadik: *"én
viszont Kéfással tartok"* - végül van, aki azt állítja: *"én pedig
Krisztussal" *(vö. 12). Pál azokat sem dicsérheti, akik Krisztussal
kívánnak tartani, mert arra használják fel az egyetlen Üdvözítő nevét, hogy
elkülönítsék magukat a többi testvértől a közösségen belül. Más szóval:
minden egyes személy egyéni tapasztalata, utalás a közösség néhány jelentős
személyiségére, a mások hite megítélésének mércéjévé válik.

A megosztottság e helyzetében Pál arra buzdítja a korinthusi
keresztényeket, hogy a *"mi Urunk Jézus Krisztus nevére"* legyenek
egységesek a beszédben, vallják ugyanazt mindnyájan, hogy ne szakadjanak
pártokra, hanem forrjanak össze tökéletes egységben, gondolatban és
fölfogásban (vö. 10).

Az a szeretetközösség, amelyre az apostol szólít fel, azonban *nem lehet
emberi stratégiák gyümölcse*. A testvérek közötti tökéletes egység ugyanis csak
akkor lehetséges, ha ugyanaz a gondolatuk és érzésük, mint Jézus
Krisztusnak(vö. Fil 2,5). "Ma este, miközben itt imára összegyűltünk,
érezzük, hogy
Krisztus, akit nem lehet szétszakítani, magához akar vonzani bennünket,
szíve érzéseihez. Ő maradéktalanul és bizalommal átadta önmagát az Atyának,
radikálisan kiüresítette önmagát az emberiség iránti szeretetéből. Csak Ő
lehet a kezdete, oka és mozgató ereje egységünknek" - mondta homíliájában
Ferenc pápa.

"Jelenlétében még inkább tudatára ébredünk annak, hogy nem tekinthetjük úgy
az Egyházban a megosztottságot, mint egyfajta természetes jelenséget, amely
elkerülhetetlen minden társulási forma esetében. A mi megosztottságaink
megsebzik Krisztus testét, megsebzik a tanúságot, amelyet róla kell tennünk
a világban" -fogalmazott a Szentatya.

A II. Vatikáni Zsinat ökumenizmusról szóló dekrétuma, Szent Pál előbb
említett szövegére utalva jelentőségteljesen megállapítja: "Az Úr Krisztus
ugyanis egy és egyetlen Egyházat alapított, mégis több keresztény közösség
mutatkozik úgy az emberek előtt, mint Jézus Krisztus igazi öröksége;
valamennyien az Úr tanítványának vallják ugyan magukat, de különbözőképpen
vélekednek, és külön utakon járnak, mintha maga Krisztus oszlott volna meg.
Ez a megosztottság kétségkívül ellentmond Krisztus akaratának,
botránkoztatja a világot és károsítja a legszentebb ügyet, az evangélium
hirdetését minden ember számára" - idézett a pápa az* Unitatis
redintegratio *kezdetű zsinati dekrétum első pontjából.

"Mindnyájunkat megkárosítottak a megosztottságok! Senki sem akar közülünk
botránnyá válni! Ezért mindnyájan együtt haladunk, testvérként az egység
felé vezető úton, egységet alkotva menet közben, azt az egységet, amely a
Szentlélektől származik, és amely egy páratlan sajátosságot hoz el nekünk,
amelyre csak a Szentlélek képes: a kiengesztelődött különbözőséget! Az Úr
mindannyiunkat vár, mindnyájunkat elkísér: mindnyájunkkal velünk van az
egység felé vezető úton!" - mondta rögtönzött szavakkal Ferenc pápa.

"Kedves barátaim! Krisztust nem lehet szétszakítani! Ez a bizonyosság
bátorítson és támogasson bennünket, hogy alázattal és bizalommal folytassuk
utunkat a minden Krisztusban hívő közötti teljes és látható egység
helyreállítása felé."

A Szentatya utalt Boldog XXIII. János és Boldog II. János Pál pápák művére.
Kifejtette: "mindketten megérlelték életük során annak a tudatát, hogy
mennyire sürgető az egység ügye. Amikor megválasztották őket Péter székébe,
határozottan vezették az egész katolikus nyájat az ökumenizmus útjain:
János pápa új, addig szinte elképzelhetetlen utakat nyitott meg, János Pál
pápa pedig az ökumenikus párbeszédet mind hétköznapi dimenziót jelölte meg,
amely elválaszthatatlan minden egyház életétől.

Hozzájuk kapcsolódik VI. Pál pápa is, aki szintén fontos főszereplője volt
a párbeszédnek. Éppen ezekben a napokban emlékezünk arra a történelmi,
baráti ölelésre, amely közte és Athenagorasz konstantinápolyi pátriárka
között történt Jeruzsálemben ötven évvel ezelőtt.

Ezeknek a pápáknak a műve azt eredményezte, hogy az ökumenikus dimenzió
Róma püspöke szolgálatának alapvető aspektusává vált. Ma nem lehetne
maradéktalanul meghatározni a péteri szolgálatot anélkül, hogy bele ne
foglalnánk ezt a nyitást a minden krisztushívővel való dialógus felé.

Azt is mondhatjuk, hogy az ökumenikus előrehaladás lehetővé tette, hogy
elmélyítsük Péter utóda szolgálatának megértését és bíznunk kell abban,
hogy ez a jövőben is ilyen irányban folytatódik. Miközben hálával tekintünk
azokra a lépésekre, amelyeket az Úrnak köszönhetően idáig megtehettünk, és
anélkül, hogy elrejtenénk a nehézségeket, amelyekkel ma az ökumenikus
párbeszédnek szembe

kell néznie, kérjük, hogy mindnyájan magunkra ölthessük Krisztus érzéseit,
hogy az ő általa akart egység felé haladhassunk. Együtt haladni már azt
jelenti, hogy egységet alkotunk!"

A pápa szívélyes és testvéri üdvözlettel fordult Gennadios metropolitához,
a konstantinápolyi ökumenikus pátriárkátus képviselőjéhez, David Moxon
érsekhez, az Anglikán Közösség, a Canterbury érsek római személyes
képviselőjéhez és minden egyház és egyházi közösség jelen lévő tagjaihoz.

"Ezzel a két testvérünkkel, mindenki képviseletében, imádkoztunk Pál
sírjánál és ezt mondtuk: Imádkozzunk, hogy Ő segítsen bennünket ezen az
úton, az egységnek, a szeretetnek ezen az útján, az egység útján haladva!
Az egység nem csodaként valósul majd meg: az egység menet közben jön létre,
a Szentlélek hozza létre útközben. Ha nem haladunk együtt, ha nem
imádkozunk egymásért, ha nem működünk együtt annyi mindenben, amit a
világon tehetünk Isten népéért, akkor nem valósul meg az egység! Ezen az
úton haladva, lépésről lépésre, az egységet nem mi teremtjük meg, hanem a
Szentlélek, aki látja jóakaratunkat.

Kedves Testvérek! Imádkozzunk az Úr Jézushoz, aki teste élő tagjaivá tett
bennünket, hogy szoros egységben maradjunk Vele. Segítsen bennünket, hogy
leküzdjük konfliktusainkat, megosztottságainkat és önzéseinket és
emlékezzünk rá, hogy az egység mindig magasabb rendű a konfliktusnál! Segítsen,
hogy egyetlen erő, a szeretet ereje egyesítsen bennünket, amelyet a
Szentlélek áraszt szívünkbe (vö. Róm 5,5). Ámen."

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140126/f63548a7/attachment.html