<div dir="ltr"><h1 class="">Ferenc pápa homíliája az ökumenikus imahét lezárása alkalmából <br></h1>
<div class="">
<div class="">
<div class="">
<p><em>„Hát részekre szakítható-e Krisztus?”</em>
(1Kor 1,13a) – a pápa az ökumenikus imahét mottójával kezdte homíliáját
az imanyolcadot lezáró vesperáson, amelyet január 25-én fél 6-kor
mutatott be a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában.</p> </div>
</div>
</div>
<p>Szent
Pál erőteljes kifejezését, amelyet az első korinthusi levél elején
olvasunk, és amely ma este elhangzott a liturgiában, kanadai keresztény
testvéreink egy csoportja választotta ki az idei ökumenikus imahét
elmélkedéseinek vezérfonalául.</p><p>Az apostol nagy szomorúsággal vette tudomásul, hogy a korinthusi keresztények pártokra szakadtak. Van, aki azt állítja, hogy <em>„én Pállal tartok”</em>; egy másik azt mondja: <em>„én Apollóé vagyok”</em>, egy harmadik: <em>„én viszont Kéfással tartok”</em> – végül van, aki azt állítja: <em>„én pedig Krisztussal” </em>(vö.
12). Pál azokat sem dicsérheti, akik Krisztussal kívánnak tartani, mert
arra használják fel az egyetlen Üdvözítő nevét, hogy elkülönítsék
magukat a többi testvértől a közösségen belül. Más szóval: minden egyes
személy egyéni tapasztalata, utalás a közösség néhány jelentős
személyiségére, a mások hite megítélésének mércéjévé válik.</p><p>A megosztottság e helyzetében Pál arra buzdítja a korinthusi keresztényeket, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)">a </span><em style="background-color:rgb(255,255,0)">„mi Urunk Jézus Krisztus nevére”</em><span style="background-color:rgb(255,255,0)">
legyenek egységesek a beszédben, vallják ugyanazt mindnyájan, hogy ne
szakadjanak pártokra, hanem forrjanak össze tökéletes egységben,
gondolatban és fölfogásban</span> (vö. 10).</p><p><span style="background-color:rgb(255,255,0)">Az a szeretetközösség,
amelyre az apostol szólít fel</span>, azonban <u><b>nem lehet emberi stratégiák
gyümölcse</b></u>. A testvérek közötti tökéletes egység ugyanis <span style="background-color:rgb(255,255,0)">csak akkor
lehetséges, ha ugyanaz a gondolatuk és érzésük, mint Jézus Krisztusnak</span>
(vö. Fil 2,5). „Ma este, miközben itt imára összegyűltünk, érezzük, hogy
Krisztus, akit nem lehet szétszakítani, magához akar vonzani bennünket,
szíve érzéseihez. Ő maradéktalanul és bizalommal átadta önmagát az
Atyának, radikálisan kiüresítette önmagát az emberiség iránti
szeretetéből. Csak Ő lehet a kezdete, oka és mozgató ereje egységünknek”
– mondta homíliájában Ferenc pápa.</p><p>„Jelenlétében még inkább
tudatára ébredünk annak, hogy nem tekinthetjük úgy az Egyházban a
megosztottságot, mint egyfajta természetes jelenséget, amely
elkerülhetetlen minden társulási forma esetében. <span style="background-color:rgb(213,166,189)">A mi megosztottságaink
megsebzik Krisztus testét, megsebzik a tanúságot, amelyet róla kell
tennünk a világban” </span>–fogalmazott a Szentatya.</p><p>A II. Vatikáni
Zsinat ökumenizmusról szóló dekrétuma, Szent Pál előbb említett
szövegére utalva jelentőségteljesen megállapítja: „Az Úr Krisztus
ugyanis egy és egyetlen Egyházat alapított, mégis több keresztény
közösség mutatkozik úgy az emberek előtt, mint Jézus Krisztus igazi
öröksége; valamennyien az Úr tanítványának vallják ugyan magukat, de
különbözőképpen vélekednek, és külön utakon járnak, mintha maga Krisztus
oszlott volna meg. Ez a megosztottság kétségkívül ellentmond Krisztus
akaratának, botránkoztatja a világot és károsítja a legszentebb ügyet,
az evangélium hirdetését minden ember számára” – idézett a pápa az<em> Unitatis redintegratio </em>kezdetű zsinati dekrétum első pontjából.</p><p>„Mindnyájunkat
megkárosítottak a megosztottságok! Senki sem akar közülünk botránnyá
válni! Ezért mindnyájan együtt haladunk, testvérként az egység felé
vezető úton, egységet alkotva menet közben, azt az egységet, amely a
Szentlélektől származik, és amely egy páratlan sajátosságot hoz el
nekünk, amelyre csak a Szentlélek képes: a kiengesztelődött
különbözőséget! Az Úr mindannyiunkat vár, mindnyájunkat elkísér:
mindnyájunkkal velünk van az egység felé vezető úton!” – mondta
rögtönzött szavakkal Ferenc pápa.</p><p>„Kedves barátaim! Krisztust nem
lehet szétszakítani! Ez a bizonyosság bátorítson és támogasson
bennünket, hogy alázattal és bizalommal folytassuk utunkat a minden
Krisztusban hívő közötti teljes és látható egység helyreállítása felé.”</p><p>A
Szentatya utalt Boldog XXIII. János és Boldog II. János Pál pápák
művére. Kifejtette: „mindketten megérlelték életük során annak a
tudatát, hogy mennyire sürgető az egység ügye. Amikor megválasztották
őket Péter székébe, határozottan vezették az egész katolikus nyájat az
ökumenizmus útjain: János pápa új, addig szinte elképzelhetetlen utakat
nyitott meg, János Pál pápa pedig az ökumenikus párbeszédet mind
hétköznapi dimenziót jelölte meg, amely elválaszthatatlan minden egyház
életétől.</p><p>Hozzájuk kapcsolódik VI. Pál pápa is, aki szintén fontos
főszereplője volt a párbeszédnek. Éppen ezekben a napokban emlékezünk
arra a történelmi, baráti ölelésre, amely közte és Athenagorasz
konstantinápolyi pátriárka között történt Jeruzsálemben ötven évvel
ezelőtt.</p><p>Ezeknek a pápáknak a műve azt eredményezte, hogy az
ökumenikus dimenzió Róma püspöke szolgálatának alapvető aspektusává
vált. Ma nem lehetne maradéktalanul meghatározni a péteri szolgálatot
anélkül, hogy bele ne foglalnánk ezt a nyitást a minden krisztushívővel
való dialógus felé.</p><p>Azt is mondhatjuk, hogy az ökumenikus
előrehaladás lehetővé tette, hogy elmélyítsük Péter utóda szolgálatának
megértését és bíznunk kell abban, hogy ez a jövőben is ilyen irányban
folytatódik. Miközben hálával tekintünk azokra a lépésekre, amelyeket az
Úrnak köszönhetően idáig megtehettünk, és anélkül, hogy elrejtenénk a
nehézségeket, amelyekkel ma az ökumenikus párbeszédnek szembe</p><p>kell
néznie, <span style="background-color:rgb(255,255,0)">kérjük, hogy mindnyájan magunkra ölthessük Krisztus érzéseit,
hogy az ő általa akart egység felé haladhassunk. Együtt haladni már azt
jelenti, hogy egységet alkotunk!”</span></p><p>A pápa szívélyes és testvéri
üdvözlettel fordult Gennadios metropolitához, a konstantinápolyi
ökumenikus pátriárkátus képviselőjéhez, David Moxon érsekhez, az
Anglikán Közösség, a Canterbury érsek római személyes képviselőjéhez és
minden egyház és egyházi közösség jelen lévő tagjaihoz.</p><p>„Ezzel a
két testvérünkkel, mindenki képviseletében, imádkoztunk Pál sírjánál és
ezt mondtuk: Imádkozzunk, hogy Ő segítsen bennünket ezen az úton, az
egységnek, a szeretetnek ezen az útján, az egység útján haladva! Az
egység nem csodaként valósul majd meg: az egység menet közben jön létre,
a Szentlélek hozza létre útközben. Ha nem haladunk együtt, ha nem
imádkozunk egymásért, ha nem működünk együtt annyi mindenben, amit
a világon tehetünk Isten népéért, akkor nem valósul meg az egység! Ezen
az úton haladva,<span style="background-color:rgb(255,255,0)"> lépésről lépésre, az egységet nem mi teremtjük meg,
hanem a Szentlélek, aki látja jóakaratunkat.</span></p><p>Kedves Testvérek!
<span style="background-color:rgb(255,255,0)">Imádkozzunk az Úr Jézushoz, aki teste élő tagjaivá tett bennünket, hogy
szoros egységben maradjunk Vele. Segítsen bennünket, hogy leküzdjük
konfliktusainkat, megosztottságainkat és önzéseinket és emlékezzünk rá,
hogy az egység mindig magasabb rendű a konfliktusnál! </span>Segítsen, hogy
egyetlen erő, a szeretet ereje egyesítsen bennünket, amelyet a
Szentlélek áraszt szívünkbe (vö. Róm 5,5). Ámen.”</p><p>Vatikáni Rádió/Magyar Kurír</p></div>