[Grem] Könyv: Török Cs: A kultúrák lelke (=Szentlélek)

[Emoke Greschik]

Török Csaba: A kultúrák lelke
(= Szentlélek)
Könyvajánló

http://www.magyarkurir.hu/hirek/torok-csaba-kulturak-lelke

Doktori disszertációja nyomán íródott könyvében Török Csaba római katolikus
pap, teológus *részletesen elemzi a szellemtörténet főbb áramlatait,
bemutatva a katolikus egyház tanítását,* a kereszténység és a kultúra
párbeszédének egyre sürgetőbb feladatát.

<http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/trauteva/torok.jpg>A
különböző fogalmakat, téziseket tanulmányozva Török professzor rámutat,
hogy az a kijelentés, hogy *a világ "az isteni jóság közlésére teremtetett"*,
egyenértékű azzal, hogy *"Isten dicsőségére teremtetett."* Vagyis a világot
nem csupán a közös forrás ténye, de a *közös cél*ok is áthatják. A
keresztény hívő pedig ebben a tényben mindig olyan igazságot, olyan
valóságot látott, amely *megalapozta a kultúrák és vallások sokféleségének
az egység alapján megvalósuló szemléletét*. Az európai kultúrában ez a
belső meggyőződés nemcsak a filozófia vagy a teológia, de *az irodalom
nyelvén is* megfogalmazódott. Ennek legismertebb példája *Lessing hasonlata
Bölcs Náthán című drámájában.* Ebben a szerző szól az igazság egyetlen igaz
gyűrűjéről, amely elveszett. "Az emberiség kezében van most három gyűrű (*a
három nagy monoteista vallás: a zsidóság, a kereszténység és az iszlám), ám
hogy melyik az igazi, az nem eldönthető*." A Bölcs Náthánban megfogalmazott
vélemény szerint "a *teljes, békét hozó igazság csak a három gyűrű együttes
használatával érhető el."*

*Török Csaba a Szentlélek-központú látásmóddal közelít* témájához,
hangsúlyozva: Isten a Szentlélek által a kinyilatkoztatásban "tündöklik", a
kultúrákban - "szintén a Szentlélek által, az ő hatékony jelenléte révén" -
rejtett módon van jelen. *A hit és kultúra viszonyát e Szentlélek-központú
alapigazságnak kell áthatnia.* A kötet szerzője idéz II. János Pál pápa
Redemptor hominis  (Az ember Megváltója) kezdetű enciklikájából, amely
szerint* a feltámadt Krisztus "működik az emberek szívében,* *a Lélek
erejében,* amennyiben nem csupán felkelti a jövendő élet vágyát, hanem
ezzel *sugallja, tisztítja, támogatja a nemes gondolatokat,* amelyek által
az emberi család emberibbé formálja saját életét, és iparkodik az egész
világot ennek a célnak alárendelni." *Ugyanaz a Lélek* "hinti az Ige
magját, *amely a rítusokban és kultúrákban van jelen, s kiérleli azt
Krisztusban*." A Szentlélek egyetemes és hatékony jelenléte tehát olyan
alapadottság a világban, amellyel a hívő embernek minden cselekedetében
számolnia kell.* "Nem járható út a Szentlélek szavát és tanítását csakis és
kizárólag a Szentírásban vagy a szenthagyományban keresni, hanem azt fel
kell tudnunk fedezni a minket körülvevő* valóságban, * szépet, igazat és
jót alkotni képes kultúrákban.* Az életadó Lélek ereje nemcsak a
teremtésben, de a teremtés megtartásában és kivirágoztatásában is
megragadható, az életnek nemcsak az elindításában, de a beteljesítésében
is."

Török Csaba arra is felhívja a figyelmet, hogy *az evangélium nem egy
meghatározott kultúra terméke; mindig apostoli párbeszéd révén terjedt* és
így adták tovább, *ami óhatatlanul kultúrák párbeszédét is jelenti.* Az
evangéliumnak mindig átalakító és megújító ereje van. "Ki csodálkozik azon,
ha az evangélium egy kultúrát - vagy annak bizonyos elemeit áthatva -
átalakít? Nem volna hitoktatás a hitoktatás, ha nem a kultúra alakulna az
evangéliumhoz, hanem az evangélium formálódnék aszerint, hogy milyen
kultúrával találkozik."

A kereszténység és a különböző kultúrák közötti *párbeszédet illetően* a
könyv szerzője hangsúlyozza, hogy *az egyháznak nyitottnak és késznek kell
lennie arra, hogy a párbeszéd folyamán az önmagáról alkotott képét is
befolyásolhatja, sőt akár meg is változtathatja.* Az egyház soha nem
feledheti, hogy "*a Krisztus-eseményben csúcsát és teljességét elérő isteni
kinyilatkoztatást kell közölnie*, azonban *ez csak akkor lesz lehetséges,
ha maga az egyház is teljes lényével belép a párbeszédbe*." Ebben az
esetben a közlendő (Krisztus üzenete, sőt maga Krisztus) és a közlő (az
egyház, Krisztus misztikus teste) között olyan szoros és egyedi kapcsolat
áll fenn, amely nem írható le a szokásos alany-tárgy viszonnyal. "*Ha
hiteles a keresztény élet, a dialógus tárgya (Krisztus) és a beszélő (az
egyház, konkrétan: a Krisztus-hívő)* elválaszthatatlanul kötődnek
egymáshoz... részben átjárják, *átszövik egymás*t (Krisztus bennem és én
Krisztusban)." Ezen a ponton pedig "igen plasztikusan és hatalmas vitális
erővel szembesülünk *a párbeszéd legfőbb szentlélektani nélkülözhetetlen
feltételé*vel, hisz e kölcsönös bentlakás a Szentlélek erejében valósul
meg. *Egyfelől ő az, aki által az ember részesült az isteni életben,
másfelől ő az, aki által Isten a világban valóságosan és hatékonyan van
jelen, akár a megtestesüléskor, akár az egyházban, akár a szentségekben,
akár az egyes emberben.*"

A Szentlélek által eltöltött ember pedig puszta létezése révén "átlelkesíti
a kultúrát, amely lényege szerint átszellemítve a világot úton van célja
felé. Isten Lelke, az ember lelke s a kultúra szelleme között így valósul
meg az a csodálatos üdvrendi együttműködés, amely reményt és jövőt nyit
előttünk az örökkön ifjú és eleven egyház hitén keresztül magához a
szentháromságos egy Istenhez" (Új Ember Kiadó, 2013).

Bodnár Dániel/Magyar Kurír
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140121/d1f56500/attachment.html