<div dir="ltr"><h1>Török Csaba: A kultúrák lelke <br></h1><h1><font>(= Szentlélek)</font><br></h1>
<h2>Könyvajánló</h2>
<div>
<div>
<div>
<p><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/torok-csaba-kulturak-lelke" target="_blank">http://www.magyarkurir.hu/hirek/torok-csaba-kulturak-lelke</a><br></p><p>Doktori disszertációja nyomán íródott könyvében
Török Csaba római katolikus pap, teológus <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>részletesen elemzi a
szellemtörténet főbb áramlatait, bemutatva a katolikus egyház tanítását,</b></u>
a kereszténység és a kultúra párbeszédének egyre sürgetőbb feladatát.</p> </div>
</div>
</div>
<p><a href="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/trauteva/torok.jpg" rel="lightbox" target="_blank"><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/trauteva/torok_0.jpg" style="margin:10px auto;display:block" height="423" width="300"></a>A
különböző fogalmakat, téziseket tanulmányozva Török professzor rámutat,
hogy az a kijelentés, hogy <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a világ „az isteni jóság közlésére
teremtetett”</b></u>, egyenértékű azzal, hogy <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>„Isten dicsőségére teremtetett.”</b></u><span style="background-color:rgb(255,255,0)">
</span>Vagyis a világot nem csupán a közös forrás ténye, de a <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>közös cél</b></u>ok is
áthatják. A keresztény hívő pedig ebben a tényben mindig olyan
igazságot, olyan valóságot látott, amely <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>megalapozta <font size="4">a kultúrák és</font>
<font size="4">vallások sokféleségé<font>nek </font>az egység alapján</font> megvalósuló szemléletét</b></u>. Az
európai kultúrában ez a belső meggyőződés nemcsak a filozófia vagy a
teológia, de <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>az irodalom nyelvén is</b></u> megfogalmazódott. Ennek legismertebb
példája <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Lessing hasonlata Bölcs Náthán című drámájában.</b></u> Ebben a szerző
szól az igazság egyetlen igaz gyűrűjéről, amely elveszett. „Az emberiség
kezében van most három gyűrű (<u><b>a három nagy monoteista vallás: a
zsidóság, a kereszténység és az iszlám), ám hogy melyik az igazi, az nem
eldönthető</b></u>.” A Bölcs Náthánban megfogalmazott vélemény szerint „a
<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>teljes, békét hozó igazság csak a három gyűrű együttes használatával
érhető el.”</b></u></p><p><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Török Csaba a Szentlélek-központú látásmóddal közelít</b></u>
témájához, hangsúlyozva: Isten a Szentlélek által a kinyilatkoztatásban
„tündöklik”, a kultúrákban – „szintén a Szentlélek által, az ő hatékony
jelenléte révén” – rejtett módon van jelen. <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A hit és kultúra viszonyát e
Szentlélek-központú alapigazságnak kell áthatnia.</b></u> A kötet szerzője idéz
II. János Pál pápa Redemptor hominis (Az ember Megváltója) kezdetű
enciklikájából, amely szerint<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> a feltámadt Krisztus „működik az emberek
szívében,</b></u> <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a Lélek erejében,</b></u> amennyiben nem csupán felkelti a jövendő
élet vágyát, hanem ezzel <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>sugallja, tisztítja, támogatja a nemes
gondolatokat,</b></u> amelyek által az emberi család emberibbé formálja saját
életét, és iparkodik az egész világot ennek a célnak alárendelni.”
<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Ugyanaz a Lélek</b></u> „hinti az Ige magját, <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>amely a rítusokban és kultúrákban
van jelen, s kiérleli azt Krisztusban</b></u>.” A Szentlélek egyetemes és
hatékony jelenléte tehát olyan alapadottság a világban, amellyel a hívő
embernek minden cselekedetében számolnia kell.<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> „Nem járható út a
Szentlélek szavát és tanítását csakis és kizárólag a Szentírásban vagy a
szenthagyományban keresni, hanem azt fel kell tudnunk fedezni a minket
körülvevő</b></u> valóságban, <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> szépet, igazat és jót alkotni képes kultúrákban.</b></u>
Az életadó Lélek ereje nemcsak a teremtésben, de a teremtés
megtartásában és kivirágoztatásában is megragadható, az életnek nemcsak
az elindításában, de a beteljesítésében is.”</p><p>Török Csaba arra is
felhívja a figyelmet, hogy <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>az evangélium nem egy meghatározott kultúra
terméke; mindig apostoli párbeszéd révén terjedt</b></u> és így adták tovább,
<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>ami óhatatlanul kultúrák párbeszédét is jelenti.</b></u> Az evangéliumnak mindig
átalakító és megújító ereje van. „Ki csodálkozik azon, ha az evangélium
egy kultúrát – vagy annak bizonyos elemeit áthatva – átalakít? Nem
volna hitoktatás a hitoktatás, ha nem a kultúra alakulna az
evangéliumhoz, hanem az evangélium formálódnék aszerint, hogy milyen
kultúrával találkozik.”</p><p>A kereszténység és a különböző kultúrák
közötti <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>párbeszédet illetően</b></u> a könyv szerzője hangsúlyozza, hogy <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>az
egyháznak nyitottnak és késznek kell lennie arra, hogy a párbeszéd
folyamán az önmagáról alkotott képét is befolyásolhatja, sőt akár meg is
változtathatja.</b></u> Az egyház soha nem feledheti, hogy „<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a
Krisztus-eseményben csúcsát és teljességét elérő isteni
kinyilatkoztatást kell közölnie</b></u>, azonban <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>ez csak akkor lesz lehetséges,
ha maga az egyház is teljes lényével belép a párbeszédbe</b></u>.” Ebben az
esetben a közlendő (Krisztus üzenete, sőt maga Krisztus) és a közlő (az
egyház, Krisztus misztikus teste) között olyan szoros és egyedi
kapcsolat áll fenn, amely nem írható le a szokásos alany-tárgy
viszonnyal. „<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Ha hiteles a keresztény élet, a dialógus tárgya (Krisztus)
és a beszélő (az egyház, konkrétan: a Krisztus-hívő)</b></u> elválaszthatatlanul
kötődnek egymáshoz… részben átjárják, <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>átszövik egymás</b></u>t (Krisztus bennem
és én Krisztusban).” Ezen a ponton pedig „igen plasztikusan és hatalmas
vitális erővel szembesülünk <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a párbeszéd legfőbb szentlélektani
nélkülözhetetlen feltételé</b></u>vel, hisz e kölcsönös bentlakás a Szentlélek
erejében valósul meg. <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Egyfelől ő az, aki által az ember részesült az
isteni életben, másfelől ő az, aki által Isten a világban valóságosan és
hatékonyan van jelen, akár a megtestesüléskor, akár az egyházban, akár a
szentségekben, akár az egyes emberben.</b></u>”</p><p>A Szentlélek által
eltöltött ember pedig puszta létezése révén „átlelkesíti a kultúrát,
amely lényege szerint átszellemítve a világot úton van célja felé. Isten
Lelke, az ember lelke s a kultúra szelleme között így valósul meg az a
csodálatos üdvrendi együttműködés, amely reményt és jövőt nyit előttünk
az örökkön ifjú és eleven egyház hitén keresztül magához a
szentháromságos egy Istenhez” (Új Ember Kiadó, 2013).<br><br>Bodnár Dániel/Magyar Kurír</p></div>