[Grem] Heidl Gy: Utazás a lélek benseje felé / Szt.Ágoston, Petrarca, Szt. Antal

2014. Jan. 20., H, 06:49:14 CET

 Utazás - a lélek benseje felé
2013. június 30. vasárnap, 07:41 | Írta: Heidl György

http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1539:utazas-a-lelek-benseje-fele&catid=43:lelki&Itemid=69

*[image: Mont-Ventoux-Vaucluse]  Ha az ember hosszabb-rövidebb időre
eltávolodik az otthonától, és idegen helyeken kószál, könnyen azon kapja
magát, hogy turistának nézik, vagy, ami ennél is rosszabb, csakugyan
turistává lett. Pedig eleinte utazni akart.*

Az utazónak semmi köze a turistához, aki szórakozást, élményt, látnivalókat
keres, és közben sehol nincsen jelen. *A turista legsajátosabb helye a
jármű, amely szállítja, és az állomás, ahol felszáll, leszáll, átszáll, és
ahol bőröndjén vagy hátizsákján ülve várja a csatlakozást*. A turista
mindig eltakarja a látványt. Elfedi önmaga elől a kamerájával és az
útikönyveivel, mások elől pedig a hátával. A turistát tapasztalatból jól
ismerjük, hiszen nagyon nehéz nem turistának lenni. *De milyen az utazó?*

 *"Ha el akarsz menekülni az elől, ami szorongat, nem máshol, hanem másnak
kell lenned."  (Seneca, 104. levél)*

*Szent Ágoston utazó volt. Már a legelső műveiben célozgat arra a sorsdöntő
utazásra, amelyet Vallomásaiban majd olyan szépen és emlékezetes módon
ábrázol.* Már 386-ban, harminckét évesen beszél *egy benső utazásról,
visszatérésről ahhoz a valláshoz, amelyet "gyermekkorában belé oltottak",
és amely "a szíve legmélyéig áthatotta"*. Gyermekként nem részesült még a
keresztségben, de mert édesanyja, a keresztény Monika már akkor felíratta a
hitjelöltek listájára, az egyházhoz tartozónak számított. Ezért értelmezte
úgy életének nagy fordulatát, mint hazatérést, behajózást Krisztus
filozófiájának kikötőjébe.

*Egy évtizeddel később szintén az utazás képével jellemzi ifjúságának azt a
nyugtalan, kereső korszakát, amikor elmélyülten tanulmányozta a platonikus
filozófusok és Pál apostol írásait.* Miközben az apostolok legkisebbikének
leveleit olvasgatta, mint mondja, "a lelke legmélyéig átjárta" egy
gondolat, *egy kép. Hegycsúcson áll, és megpillantja a helyet, ahová
igyekszik. Ez a hely az ő otthona, szülőföldje, de hiába látja, ha nem
ismeri az odavezető utat. **Más dolog egy erdős hegycsúcsról tekinteni a
béke hazájára, de nem lelni a hozzá vezető utat, és hiába próbálkozni a
letérőkkel, miközben köröskörül szökött katonák ólálkodnak és leselkednek
ránk vezérükkel, az oroszlánnal és sárkánnyal; és megint más megmaradni az
odavezető úton, amelyet a mennyei Uralkodó gondviselése tett biztossá, és
ahol nem támadnak ránk az égi hadseregből elszökött haramiák, hiszen
kerülik azt, mint a büntetést. *(*Vallomások* 7.21.27)

[image: augustine_lateran]*Az Út, amelytől a pártütő hadvezér és dezertőr
katonái rettegnek, és amelyre Ágoston végül rátalál: Jézus Krisztus*. *Úton
vagyunk, de olyan úton, amely nem térben, hanem a szenvedélyeken keresztül
vezet, és amelyet régi bűneink gonoszsága tüskés sövényként eltorlaszolt.
Mi lehetett volna tehát annál is nagylelkűbb és könyörületesebb tett Annak
részéről, Aki önmagát tette számunkra úttá, hogy rajta visszatérhessünk,
mint hogy a megtérők minden bűnét megbocsássa, s hogy visszatérésünk kemény
tilalomfáját értünk való kereszthalálával összezúzza? *(*A keresztény
tanításról *1.17.16)

Krisztus nem csupán biztonságos út, de ő *minden utazás végcélja is*. *"Én
vagyok az út, az igazság és az élet" (Jn 14,6), azaz, 'rajtam jöttök,
hozzám érkeztek, bennem maradtok'. Ha ugyanis megérkezünk hozzá, egyúttal
az Atyához is megérkeztünk, hiszen azt is megismerjük általa, akivel ő
egyenlő, miután megkötöz és mintegy hozzáerősít bennünket a Szentlélek, aki
lehetővé teszi, hogy a legfőbb és változhatatlan Jóban megmaradhassunk. *(A
keresztény tanításról 1.34.38)

*A lélek mélyére vezető utazás csodálatosabb a testi utazásnál, hiszen
önmagamban sokkal tágasabb, sokkal bámulatosabb terek nyílnak, mint a testi
világban.*

*Az emberek útnak erednek, hogy megbámulják a hegycsúcsokat, a tenger óriás
hullámait, a szélesen hömpölygő folyamokat, az óceán partját és a csillagok
járását, és közben elhagyják önmagukat. Nem tölti el őket csodálattal az,
hogy miközben mindezt fölsoroltam, nem a szememmel láttam, ámde nem
soroltam volna föl, ha a hegyeket, hullámokat, folyókat és csillagokat,
amelyeket magam láttam, s az óceánt, amiről csak hallottam, nem úgy láttam
volna odabent, emlékezetem hatalmas térségein, mintha kívül látnám.* (
*Vallomások* 10.1.15)

*Csaknem egy évezreddel később éppen ezeket a sorokat idézi a másik nagy
utazó, Petrarca. *Dionigi di Borgo San Sepolcrónak írt levelében beszámol a
Szeles Hegy,* a Mons Ventosus (Mont Ventoux) megmászásáról.* Régtől fogva
szeretett volna feljutni a legmagasabb, majd 2000 méter magas hegycsúcsra,
mígnem olvasmányai hatására (!) egy napon, 1336. április 26-án, végre
nekilátott a terv megvalósításának. Öccsével és két szolgával útnak indult.
Ekkor *harminckét éves volt, mint a hazaérkező Ágoston.*

[image: montventouxnord1]*A sok-sok botladozás, eltévedés, a többszöri
megfutamodás, majd újbóli nekirugaszkodás fokozatosan olyan benső utazássá
alakította a hegymászást, amelynek jelentősége elhomályosította a külső
történéseket.* A táj, a környezet a lélek rejtett térségeinek, a benső
nehézségeknek lett a jelképe, és Petrarca fölismerte, hogy *a meghódítani
kívánt hegycsúcs végső soron a mindenki más által is vágyott boldog élet.*

*A testiről a szellemire röppent sebes gondolatom, és ilyenféle szavakat
forgattam magamban: "Gondold meg, hogy ami ma, miközben a hegyet másztad,
annyiszor bebizonyosodott előtted, ugyanaz szokott megesni mind veled, mind
a többiekkel, akik a boldog életre törekszenek." És ha az ember ezt nem
veszi ilyen világosan észre, az csak azért van, mert a test mozgása
kézzelfogható, de láthatatlan és titkos a léleké. Az, amit "boldog
élet"-nek nevezünk, ugyanígy magas helyen van. Mint mondják, "szűk az
ösvény", melyen oda fel lehet jutni. Sok magaslat meredez az odavivő úton,
s ha valaki fölfelé tart, mint lépcső fokain, úgy kell előrehaladnia
erényről erényre. A csúcson van a végső cél, az út vége, utolsó pontja
földi vándorlásunknak. Valamennyien oda igyekszünk, de - mint Ovidius
mondja: "Mert csak akarni kevés! Az erős vágy visz diadalra!*

*Ezen a napon Petrarca végre följutott a legmagasabb hegyoromra,
körülnézett, és lenyűgözte az elé táruló látvány.* A lába alatt gomolygó
felhők, a körötte magasodó hegycsúcsok szépsége ismét felidézte benne
mindazt, amit soha nem látott, kultikus hegyekről és hegyek között
végbement, emlékezetes történelmi eseményekről olvasott (!), *majd *benső
utazásának végállomására érkezve* figyelme teljes egészében önmagára, a
saját életére irányult. A hegy megmászása ekkor elnyerte valódi értelmét.*

*A testi utazás csupán annyiban fontos és értékes, amennyiben önmagunk
megismeréséhez vezet.* *A természeti szépség ugyan öncélú, a tenger, a
hegycsúcsok, a kies erdőségek önmagukban szépek, ámde a szemlélő, a
megfigyelő, vagyis a valódi utazó felbecsülhetetlen hasznot húzhat belőlük.
A szépség látványa, az emberi kultúra és történelem ismerete, a könyvekben,
szövegekben hagyományozott, letisztult tudás, egyszóval: a rácsodálkozás és
a megismerés végső soron önmagunkkal szembesít minket. A haszon az
önismeret, amely nélkül lehetetlen a boldog élet.*

*Petrarcát olvasmányai *ösztönözték arra, hogy útra keljen, az úton
látottak fölidézték benne olvasmányainak emlékét, *az út végén pedig
fellapozta az egyetlen könyvet, amelyet magával vitt, a Vallomásokat.*

*[image: petrarca-ritratto_m]Mindig magammal hordom ezt a kicsiny, kézbe
való kötetet, amelynek azonban az értéke és finomsága véghetetlen.
Kinyitottam, hogy majd azt olvassam benne, ami a szemem elé kerül, hiszen
bizonyos voltam, hogy olyan nem kerülhet a szemem elé, ami ne volna
istenfélő és áhítatot keltő. A véletlen úgy akarta, hogy a tizedik könyv
került elém. Az öcsém is figyelmesen várta, mit fog majd mondani Ágoston az
én ajkam által. És őt, aki jelen volt, de még nála is inkább Istent hívom
tanúságul, hogy amint a pillantásom a könyvre esett, ezt olvastam benne:
"Elmennek az emberek, hogy megcsodálják a magas hegyeket, a tenger dagadó
hullámait, a hosszan lefutó folyókat, a végtelen óceánt, a csillagok
pályáját, de önmagukra nem gondolnak" Bevallom neked, megütöttek e szavak.
Az öcsémet, aki szerette volna hallani, arra kértem, ne háborgasson, s
becsuktam a könyvet.*

*Az igazi utazás: olvasás, és a valódi olvasás: utazás. Petrarca Ágostont
olvasta, Ágoston a filozófusok műveit és Pál apostol leveleit. *Az olvasó
Ágoston Petrarca követendő példaképe volt, ahogyan Ágoston utazásának
irányát is olyan emberek könyvekből megismert példái befolyásolták, akiknek
az élete olvasmányok hatására gyökeresen megváltozott.* Remete Szent Antal
egy templom mellett elhaladva hallotta, amint felolvassák a gazdag ifjú
történetét, és meg sem várva a folytatást, elsietett, mindenét eladta, hogy
Krisztust kövesse.* Szent Atanáz egy jól sikerült könyvben megírta ezt az
esetet és Szent Antal egész csodálatra méltó életét, a könyv hatására pedig
sorra tértek meg és lettek szerzetessé, vagyis filozófussá mérhetetlenül
gazdag arisztokraták, udvari tisztviselők, közemberek és szolgálók.
Ágoston, aki olvasmányaiból és elbeszélésekből már ismerte ezeket a
példákat, *a "tolle, lege" - "vedd és olvasd!" - *felszólítást hallva,
találomra felnyitotta Pál apostol Rómaikhoz írt levelének kódexét, és
ugyanígy, irodalmi mintát követve, találomra felütötte Petrarca a Szeles
Hegyen a Vallomásokat, amelyben Ágoston mindezt leírja.

*És valamint Antal e szavak után nem akart többé mást hallani, Ágoston
pedig olvasni, úgy én is beértem avval, amit olvastam, és némán csak a
halandók balgaságán akartam elmélkedni, akik az emberi természet
legnemesebb oldalát megvetve, ezer haszontalan és üres látnivalóban vesznek
el, és azt, amit önnön belsejükben is megtalálhatnának, kívül keresik. És
arról elmélkedtem, mekkora lenne bennünk a lelki nemesség, ha
önakaratunkból s már kezdettől fogva nem korcsosulnánk el, és tulajdon
fölemelkedésünkre Istentől kapott adományokat nem a saját gyalázatunkra
fordítottuk volna.*

*[A keresztény tanításról c. munkát Városi István és Böröczki Tamás,
Petrarca levelét Kardos Tibor fordításában, a Vallomásokat saját
fordításomban idéztem.]*

*Forrás: Heidl György blogja
<http://heidlgyorgy.wordpress.com/2013/06/19/utazas/>*
*Nyitókép.
<http://www.greattravels.co.uk/wp-content/uploads/2012/04/Mont-Ventoux-Vaucluse.jpg>
A  Mont Ventoux távolról*
*Második kép *<http://heidlgyorgy.files.wordpress.com/2012/03/augustine_lateran.jpg>
*Szent Ágoston (354-430)Harmadik kép.
<http://talita.hu/A%20Mont%20Ventoux%20%C3%A9szaki%20oldala> A Mont Ventoux
északi oldala*
*Negyedik kép*<http://heidlgyorgy.files.wordpress.com/2013/06/petrarca-ritratto_m.jpg>*
Francesco Petrarca, Arezzo 1304, Arqua 1374*

*Kapcsolódó cikkekinkből:*

*Hol vagyunk otthon? - Zarándoklatok
<http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=320:hol-vagyunk-otthon-zarandoklatok&catid=43:lelki&Itemid=69#comment-349>
*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140120/403f4cd8/attachment.html 