<div dir="ltr"><div>
<h2>
Utazás – a lélek benseje felé
</h2>
<div>
2013. június 30. vasárnap, 07:41 | Írta: Heidl György<br><br><a href="http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1539:utazas-a-lelek-benseje-fele&catid=43:lelki&Itemid=69" target="_blank">http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1539:utazas-a-lelek-benseje-fele&catid=43:lelki&Itemid=69</a> <br>
</div>
</div>
<p><b><img style="float:left" alt="Mont-Ventoux-Vaucluse" src="http://talita.hu/images/stories/Mont-Ventoux-Vaucluse.jpg" height="182" width="246"> <br>Ha
az ember hosszabb-rövidebb időre eltávolodik az otthonától, és idegen
helyeken kószál, könnyen azon kapja magát, hogy turistának nézik, vagy,
ami ennél is rosszabb, csakugyan turistává lett. Pedig eleinte utazni
akart.</b></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p>Az utazónak semmi köze a turistához, aki szórakozást, élményt,
látnivalókat keres, és közben sehol nincsen jelen. <u><b>A turista
legsajátosabb helye a jármű, amely szállítja, és az állomás, ahol
felszáll, leszáll, átszáll, és ahol bőröndjén vagy hátizsákján ülve
várja a csatlakozást</b></u>. A turista mindig eltakarja a látványt. Elfedi
önmaga elől a kamerájával és az útikönyveivel, mások elől pedig a
hátával. A turistát tapasztalatból jól ismerjük, hiszen nagyon nehéz nem
turistának lenni. <u><b>De <span style="background-color:rgb(255,255,0)">milyen az utazó?</span></b></u></p>
<p> <u><b>„<span style="background-color:rgb(255,255,0)">Ha el akarsz menekülni az elől, ami szorongat, nem máshol, hanem másnak kell lenned.”</span> (Seneca, 104. levél)</b></u></p>
<p><br><u><b>Szent Ágoston utazó volt. Már a legelső műveiben célozgat arra a sorsdöntő utazásra, amelyet <i>Vallomásai</i>ban
majd olyan szépen és emlékezetes módon ábrázol.</b></u> Már 386-ban, harminckét
évesen beszél <u><b>egy benső utazásról, visszatérésről ahhoz a valláshoz,
amelyet „gyermekkorában belé oltottak”, és amely „a szíve legmélyéig
áthatotta”</b></u>. Gyermekként nem részesült még a keresztségben, de mert
édesanyja, a keresztény Monika már akkor felíratta a hitjelöltek
listájára, az egyházhoz tartozónak számított. Ezért értelmezte úgy
életének nagy fordulatát, mint hazatérést, behajózást Krisztus
filozófiájának kikötőjébe.</p>
<p><u><b>Egy évtizeddel később szintén az utazás képével jellemzi ifjúságának
azt a nyugtalan, kereső korszakát, amikor elmélyülten tanulmányozta a
platonikus filozófusok és Pál apostol írásait.</b></u> Miközben az apostolok
legkisebbikének leveleit olvasgatta, mint mondja, „a lelke legmélyéig
átjárta” egy gondolat, <u><b>egy kép. Hegycsúcson áll, és megpillantja a
helyet, ahová igyekszik. Ez a hely az ő otthona, szülőföldje, de hiába
látja, ha nem ismeri az odavezető utat. </b></u><i>Más dolog egy erdős
hegycsúcsról tekinteni a béke hazájára, de nem lelni a hozzá vezető
utat, és hiába próbálkozni a letérőkkel, miközben köröskörül szökött
katonák ólálkodnak és leselkednek ránk vezérükkel, az oroszlánnal és
sárkánnyal; és megint más megmaradni az odavezető úton, amelyet a
mennyei Uralkodó gondviselése tett biztossá, és ahol nem támadnak ránk
az égi hadseregből elszökött haramiák, hiszen kerülik azt, mint a
büntetést. </i>(<i>Vallomások</i> 7.21.27)</p>
<p><img style="float:right" alt="augustine_lateran" src="http://talita.hu/images/stories/augustine_lateran.jpg" height="375" width="245"><u><b>Az Út, amelytől a pártütő hadvezér és dezertőr katonái rettegnek, és amelyre Ágoston végül rátalál: Jézus Krisztus</b></u>. <i>Úton
vagyunk, de olyan úton, amely nem térben, hanem a szenvedélyeken
keresztül vezet, és amelyet régi bűneink gonoszsága tüskés sövényként
eltorlaszolt. Mi lehetett volna tehát annál is nagylelkűbb és
könyörületesebb tett Annak részéről, <u><b>Aki önmagát tette számunkra úttá,
hogy rajta visszatérhessünk, mint hogy a megtérők minden bűnét
megbocsássa, s hogy visszatérésünk kemény tilalomfáját értünk való
kereszthalálával összezúzza?</b></u> </i>(<i>A keresztény tanításról </i>1.17.16)</p>
<p>Krisztus nem csupán biztonságos út, de ő <u><b>minden utazás végcélja is</b></u>.<span style="background-color:rgb(255,255,255)"> </span><i><u style="background-color:rgb(255,255,255)"><b>„Én
vagyok az út, az igazság és az élet”</b></u><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> (Jn 14,6), azaz, ‘rajtam jöttök,
hozzám érkeztek, bennem maradto</span>k’. Ha ugyanis megérkezünk hozzá,
egyúttal az Atyához is megérkeztünk, hiszen azt is megismerjük általa,
akivel ő egyenlő, miután megkötöz és mintegy hozzáerősít bennünket a
Szentlélek, aki lehetővé teszi, hogy a legfőbb és változhatatlan Jóban
megmaradhassunk. </i>(A keresztény tanításról 1.34.38)</p>
<p><u><b>A lélek mélyére vezető utazás csodálatosabb a testi utazásnál, hiszen
önmagamban sokkal tágasabb, sokkal bámulatosabb terek nyílnak, mint a
testi világban.</b></u></p>
<p><i>Az emberek útnak erednek, hogy megbámulják a hegycsúcsokat, a
tenger óriás hullámait, a szélesen hömpölygő folyamokat, az óceán
partját és a csillagok járását, és közben elhagyják önmagukat. Nem tölti
el őket csodálattal az, hogy miközben mindezt fölsoroltam, nem a
szememmel láttam, ámde nem soroltam volna föl, ha a hegyeket,
hullámokat, folyókat és csillagokat, amelyeket magam láttam, s az
óceánt, amiről csak hallottam, nem úgy láttam volna odabent, emlékezetem
hatalmas térségein, mintha kívül látnám.</i> (<i>Vallomások</i> 10.1.15)</p>
<p><u><b>Csaknem egy évezreddel később éppen ezeket a sorokat idézi a másik
nagy utazó, Petrarca. </b></u>Dionigi di Borgo San Sepolcrónak írt levelében
beszámol a Szeles Hegy,<u><b> a Mons Ventosus (Mont Ventoux) megmászásáról.</b></u>
Régtől fogva szeretett volna feljutni a legmagasabb, majd 2000 méter
magas hegycsúcsra, mígnem olvasmányai hatására (!) egy napon, 1336.
április 26-án, végre nekilátott a terv megvalósításának. Öccsével és két
szolgával útnak indult. Ekkor <u><b>harminckét éves volt, mint a hazaérkező
Ágoston.</b></u></p>
<p><img style="float:left" alt="montventouxnord1" src="http://talita.hu/images/stories/montventouxnord1.jpg" height="327" width="245"><u><b>A
sok-sok botladozás, eltévedés, a többszöri megfutamodás, majd újbóli
nekirugaszkodás fokozatosan olyan benső utazássá alakította a
hegymászást, amelynek jelentősége elhomályosította a külső történéseket.</b></u>
A táj, a környezet a lélek rejtett térségeinek, a benső nehézségeknek
lett a jelképe, és Petrarca fölismerte, hogy <u><b>a meghódítani kívánt
hegycsúcs végső soron a mindenki más által is vágyott boldog élet.</b></u></p>
<p><i>A testiről a szellemire röppent sebes gondolatom, és ilyenféle
szavakat forgattam magamban: „Gondold meg, hogy ami ma, miközben a
hegyet másztad, annyiszor bebizonyosodott előtted, ugyanaz szokott
megesni mind veled, mind a többiekkel, akik a boldog életre
törekszenek.” És ha az ember ezt nem veszi ilyen világosan észre, az
csak azért van, mert a test mozgása kézzelfogható, de láthatatlan és
titkos a léleké. Az, amit “boldog élet”-nek nevezünk, ugyanígy magas
helyen van. Mint mondják, “szűk az ösvény”, melyen oda fel lehet jutni.
Sok magaslat meredez az odavivő úton, s ha valaki fölfelé tart, mint
lépcső fokain, úgy kell előrehaladnia erényről erényre. A csúcson van a
végső cél, az út vége, utolsó pontja földi vándorlásunknak. Valamennyien
oda igyekszünk, de – mint Ovidius mondja: „Mert csak akarni kevés! Az
erős vágy visz diadalra!</i></p>
<p><u><b>Ezen a napon Petrarca végre följutott a legmagasabb hegyoromra,
körülnézett, és lenyűgözte az elé táruló látvány.</b></u> A lába alatt gomolygó
felhők, a körötte magasodó hegycsúcsok szépsége ismét felidézte benne
mindazt, amit soha nem látott, kultikus hegyekről és hegyek között
végbement, emlékezetes történelmi eseményekről olvasott (!), <u><b>majd </b></u>benső
utazásának végállomására érkezve<u><b> figyelme teljes egészében önmagára, a
saját életére irányult. A hegy megmászása ekkor elnyerte valódi
értelmét.</b></u></p>
<p><u><b>A testi utazás csupán annyiban fontos és értékes, amennyiben önmagunk
megismeréséhez vezet.</b></u> <u>A természeti szépség ugyan öncélú, a tenger, a
hegycsúcsok, a kies erdőségek önmagukban szépek, ámde a szemlélő, a
megfigyelő, vagyis a valódi utazó felbecsülhetetlen hasznot húzhat
belőlük. A szépség látványa, az emberi kultúra és történelem ismerete, a
könyvekben, szövegekben hagyományozott, letisztult tudás, egyszóval: a
rácsodálkozás és a megismerés végső soron önmagunkkal szembesít minket.<b> A
haszon az önismeret, amely nélkül lehetetlen a boldog élet.</b></u></p>
<p><u><b>Petrarcát olvasmányai </b></u>ösztönözték arra, hogy útra keljen, az úton
látottak fölidézték benne olvasmányainak emlékét, <u><b>az út végén pedig
fellapozta az egyetlen könyvet, amelyet magával vitt, a <i>Vallomások</i>at.</b></u></p>
<p><i><img style="float:right" alt="petrarca-ritratto_m" src="http://talita.hu/images/stories/petrarca-ritratto_m.jpg" height="233" width="300">Mindig
magammal hordom ezt a kicsiny, kézbe való kötetet, amelynek azonban az
értéke és finomsága véghetetlen. Kinyitottam, hogy majd azt olvassam
benne, ami a szemem elé kerül, hiszen bizonyos voltam, hogy olyan nem
kerülhet a szemem elé, ami ne volna istenfélő és áhítatot keltő. A
véletlen úgy akarta, hogy a tizedik könyv került elém. Az öcsém is
figyelmesen várta, mit fog majd mondani Ágoston az én ajkam által. És
őt, aki jelen volt, de még nála is inkább Istent hívom tanúságul, hogy
amint a pillantásom a könyvre esett, ezt olvastam benne: “Elmennek az
emberek, hogy megcsodálják a magas hegyeket, a tenger dagadó hullámait, a
hosszan lefutó folyókat, a végtelen óceánt, a csillagok pályáját, de
önmagukra nem gondolnak” Bevallom neked, megütöttek e szavak. Az
öcsémet, aki szerette volna hallani, arra kértem, ne háborgasson, s
becsuktam a könyvet.</i></p>
<p><u><b>Az igazi utazás: olvasás, és a valódi olvasás: utazás. Petrarca
Ágostont olvasta, Ágoston a filozófusok műveit és Pál apostol leveleit.
</b></u>Az olvasó Ágoston Petrarca követendő példaképe volt, ahogyan Ágoston
utazásának irányát is olyan emberek könyvekből megismert példái
befolyásolták, akiknek az élete olvasmányok hatására gyökeresen
megváltozott.<u><b> Remete Szent Antal egy templom mellett elhaladva hallotta,
amint felolvassák a gazdag ifjú történetét, és meg sem várva a
folytatást, elsietett, mindenét eladta, hogy Krisztust kövesse.</b></u> Szent
Atanáz egy jól sikerült könyvben megírta ezt az esetet és Szent Antal
egész csodálatra méltó életét, a könyv hatására pedig sorra tértek meg
és lettek szerzetessé, vagyis filozófussá mérhetetlenül gazdag
arisztokraták, udvari tisztviselők, közemberek és szolgálók. Ágoston,
aki olvasmányaiból és elbeszélésekből már ismerte ezeket a példákat, <u style="background-color:rgb(255,255,255)"><b>a „<i>tolle, lege</i>”
– „vedd és olvasd!” – </b></u>felszólítást hallva, találomra felnyitotta Pál
apostol Rómaikhoz írt levelének kódexét, és ugyanígy, irodalmi mintát
követve, találomra felütötte Petrarca a Szeles Hegyen a Vallomásokat,
amelyben Ágoston mindezt leírja.</p>
<p><i>És valamint Antal e szavak után nem akart többé mást hallani,
Ágoston pedig olvasni, úgy én is beértem avval, amit olvastam, és némán
csak a halandók balgaságán akartam elmélkedni, akik az emberi természet
legnemesebb oldalát megvetve, ezer haszontalan és üres látnivalóban
vesznek el, és azt, <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>amit önnön belsejükben is megtalálhatnának, kívül
keresik.</b></u> És arról elmélkedtem, mekkora lenne bennünk a lelki nemesség,
ha önakaratunkból s már kezdettől fogva nem korcsosulnánk el, és
tulajdon fölemelkedésünkre Istentől kapott adományokat nem a saját
gyalázatunkra fordítottuk volna.</i></p>
<p><i>[A keresztény tanításról c. munkát Városi István és Böröczki
Tamás, Petrarca levelét Kardos Tibor fordításában, a Vallomásokat saját
fordításomban idéztem.]</i></p>
<p><br><i>Forrás: <a href="http://heidlgyorgy.wordpress.com/2013/06/19/utazas/" target="_blank">Heidl György blogja</a></i><br><i><a href="http://www.greattravels.co.uk/wp-content/uploads/2012/04/Mont-Ventoux-Vaucluse.jpg" target="_blank">Nyitókép.</a> A Mont Ventoux távolról</i><br>
<a href="http://heidlgyorgy.files.wordpress.com/2012/03/augustine_lateran.jpg" target="_blank"><i>Második kép </i></a><i>Szent Ágoston (354-430)<br><a href="http://talita.hu/A%20Mont%20Ventoux%20%C3%A9szaki%20oldala" target="_blank">Harmadik kép.</a> A Mont Ventoux északi oldala</i><br>
<a href="http://heidlgyorgy.files.wordpress.com/2013/06/petrarca-ritratto_m.jpg" target="_blank"><i>Negyedik kép</i></a><i> Francesco Petrarca, Arezzo 1304, Arqua 1374</i></p>
<p><br><b>Kapcsolódó cikkekinkből:</b></p>
<p><b><a href="http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=320:hol-vagyunk-otthon-zarandoklatok&catid=43:lelki&Itemid=69#comment-349" target="_blank"><span style="font-size:12pt">Hol vagyunk otthon? - Zarándoklatok</span></a><br>
</b></p>
<p> </p></div>