[Grem] F. pápa / 1./ háborúk, 2./ elvándorlók,menekültek - a kiselejtezés kultúrája

[Emoke Greschik]

szombati twitter üzenet a háborúkról:
*"A háborúk számos életet törnek össze. Különösen a gyermekkoruktól
megfosztott gyermekekre gondolok."*

Ferenc pápa üzenete az elvándorlók és menekültek 100. világnapjára

 Ferenc pápa *Vándorlók és menekültek: útban egy jobb világ felé* címmel
közzétett gondolatai:

http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-uzenete-az-elvandorlok-es-menekultek-100-vilagnapjara

Kedves Testvérek!

A mai társadalmakban, a történelemben eddig még soha nem tapasztalt, olyan
világméretű függőségek, kölcsönhatások és folyamatok keletkeznek, amelyek -
jóllehet problémákat és negatív tüneteket is felszínre hoznak - azt a célt
erősítik, hogy mind gazdasági, mind politikai és kulturális szempontból
javítsák az emberiség családjának életkörülményeit. Ugyanakkor minden ember
az emberiség tagja és jobb jövő utáni reménye is megegyezik a népek
családjának vágyaival. Ezek megfontolásából született a téma, amelyet idén
a vándorlók és menekültek világnapjára választottam: *Vándorlók és
menekültek: útban egy jobb világ felé*.

*A modern változások eredményei között kiemelkedő helyen áll az emberi
mobilitás egyre szélesebb körben történő elterjedése, amit XVI. Benedek
pápa már korábban "az idők jelének" nevezett *(Vö. *Üzenet a vándorlók és
menekültek világnapjára, 2006*). A sokféle elvándorlás egyrészről valóban
gyakran feltárja a nemzetközi közösség és az államok hiányosságait,
másrészről viszont rámutat az emberiség *azon törekvésére is, hogy
egységben éljen, miközben tiszteletben tartja a különbözőségeket,
készségesen befogadja társait és gyakorolja a vendégszeretet, lehetővé
teszi a föld javainak igazságos elosztását, az ember személyiségének
központba állítását, az emberi méltóság védelmét és erősítését.*

Keresztény szempontból az elvándorlás jelenségeiben is, akárcsak a többi
emberi dologban, *ugyancsak megmutatkozik a feszültség a kegyelemből és
megváltásból újjászületett teremtett világ szépsége és a bűn titka
között.*A szolidaritás és a befogadó készség, a testvériség és a
megértés tetteivel
szemben áll* az elutasítás, a diszkrimináció, a kizsákmányolás*, a
szenvedéssel és a halállal való üzérkedés. Különösen aggodalmat keltenek az
olyan esetek, ahol az elvándorlás nem egyedül kényszerűségből fakad, hanem
ahhoz még az *emberkereskedelem és a rabszolgáság* aljas formái is
hozzátapadnak. "A rabszolgamunka" korunkban érvényes valutává vált! Ami ma
sok elvándorlót és menekültet mégis arra ösztönöz, hogy vállalja a
migrációval járó problémák, kockázatok és nehézségek küzdelmeit, az nem
más, mint a bizalom és remény egyesített keveréke; az a tény, hogy *szívükben
hordják a jobb jövő vágyát, nem csak saját maguk, hanem családjaik és
szeretteik számára is.*

*Hogyan teremthetünk egy "jobb világot"*? Ez a kérdés egyáltalán nem akar
célzás lenni egy elvont vagy elérhetetlen elképzelés megvalósítására, hanem
sokkal inkább ösztönözni akar a kibontakozás autentikus és átfogó
keresésére, egy olyan cselekvésre, amely hozzásegíthet ahhoz, hogy méltó
életkörülményhez jusson minden ember, megfelelő módon teljesüljenek az
egyének és a családok igényei, mindenki tiszteletben tartsa, megőrizze és
ápolja az Istentől ajándékba kapott teremtett világot. Isten tiszteletre
méltó szolgája VI. Pál így összesíti a mai ember vágyait: "Kitörni a
nyomorból, biztosabb megélhetéshez jutni, egészségesen élni és biztos
állásban dolgozni, elnyomás nélkül, s az emberi méltóságot megcsúfoló,
megalázó helyzetektől mentesen nagyobb felelősséggel rendelkezni,
képzettebbnek lenni - egyszóval többet tenni, többet tudni, többet
birtokolni, hogy így több lehessen" *(Populorum progressio* enciklika,
1967. március 26., 6).

Szívünk mindig a "több" után vágyik, ami nem egyszerűen több tudást vagy
több birtoklást jelent, hanem sokkal inkább azt jelenti, hogy több akarunk
lenni. A fejlődést nem lehet csupán a gazdasági növekedésre korlátozni. Ez
a növekedés gyakran úgy valósul meg, hogy semmibe veszi a legszegényebbeket
és a védteleneket.* A világ csak akkor válhat jobbá, ha elsődleges
figyelmünket az emberre irányítjuk, teljes személyi kibontakozását
segítjük, annak minden vonatkozásában és dimenziójában, beleértve a
kibontakozás lelki vonatkozásait is; akkor, ha nem hanyagolunk el senkit,
sem a szegényeket, sem a betegeket, sem a szűkölködőket, sem az
idegeneket *(vö.
Mt 25, 31-36); ha *az "eldobás kultúrája*" helyett képesek leszünk
*elsajátítani
**a találkozás és a befogadás kultúráját*.

A vándorlók és menekültek nem figurák az emberiség sakktábláján. Ők
gyerekek, asszonyok és férfiak, akik különböző okok miatt hagyták el
otthonaikat, vagy éppen hazájuk elhagyására kényszerültek, -- emberek,
egyazon legitim vágyakkal, hogy többet tudjanak, többet birtokoljanak, és
mindenekelőtt hogy több legyenek. Megrendítő azok száma, akik egyik
kontinensről a másikra hurcolkodnak, de azoké is, akik saját hazájuk vagy
szűkebb földrajzi tájegységük határain belül változtatják lakhelyüket. Az
állítólagos migrációs áramlatok napjainkban az emberek - ha nem éppen a
népek - legnagyobb, eddig talán még soha sem látott vándorlását
jelentik. A vándorlókkal és menekültekkel együtt haladva az egyház
azon fáradozik,
hogy megértse a vándorlás kiváltó okait. Ugyanakkor dolgozik is azon, hogy
leküzdje a vándorlás sok negatív következményét, és annak pozitív kihatását
is hasznosítsa a vándorlás által egyformán érintett közösségekben, mind a
szülőföldön, mind a tranzit- és cél-országokban.

Sajnos, miközben egy jobb világ építésére buzdítunk, nem hallgathatjuk el a
különböző méretekben feltörő *botrányos szegénység*et sem. A szegénység
legfőbb elemei: *erőszak, kizsákmányolás, diszkrimináció, kirekesztés, az
egyének és közösségek alapvető jogainak korlátozása*. Ezeket mind *meg kell
szüntetni*, mert legtöbbször éppen ezek a vándorlással járó meghatározó
jellegzetességek hozzák összefüggésbe az elvándorlást a szegénységgel.
Miközben vágyaik beteljesedését remélve, emberek milliói azért kelnek útra,
menekülnek a nyomorúság és az üldözés elől, hogy jobb megélhetési
lehetőségeket találjanak és megmenthessék az életüket, *gyakran éri őket
olyan bizalmatlanság, gyanakvás, elzárkózás, kirekesztés és egyéb, nem
ritkán súlyos csapás, amely sérti az emberi méltóságukat.* Az elvándorlás
valósága, korunk globális világának méretei szerint, megkívánja a probléma
új, megfelelő és hatékony kezelését, mindenekelőtt *a nemzetközi
együttműködés, a komoly együttérzés és szolidaritás megvalósításá*t.
Különösen fontos a különböző szintű együttműködés és minden olyan
megegyezés, normatív eszköz közös alkalmazása, amely védi és fejleszti az
ember személyiségét. XVI. Benedek pápa ennek koordinátáit körvonalazta,
amikor hangsúlyozta: "Ilyen politikát a migránsokat kibocsátó és befogadó
országok közötti együttműködésből kiindulva kell kialakítani; ennek együtt
kell járnia megfelelő nemzetközi előírásokkal, amelyek képesek összhangba
hozni a különféle törvényhozói rendelkezéseket, és világossá tenni azt,
hogy a kivándorló személyek és családok szükségleteinek és jogainak
biztosítása mellett az emigránsok által választott célország társadalma is
védelmet kell, hogy kapjon" (*Caritas in veritate *enciklika, 2009. június
19., 62). A jobb világért folyó közös munkálkodás megkívánja, hogy az
országok készségesen, bizalommal és kölcsönösen segítsék egymást, anélkül,
hogy legyőzhetetlen akadályokat gördítenének mások elé. Az erők ilyen módon
való összehangolása arra bátoríthatja az államok vezetőit, hogy* lépjenek
fel bátran a szociális-gazdasági kiegyensúlyozatlanság és a szabályozatlan
globalizáció ellen, mivel ezek is az elvándorlások kiváltó okai és általuk
az emberek inkább áldozatok lettek, mint győztesek.* A felsorolt
jelenségekhez párosuló nehézségekkel egyetlen ország sem képes egyedül
megbirkózni, mert azok olyan szerteágazók, hogy időközben már minden
kontinenst elértek, a bevándorlás és kivándorlás két mozgási irányának
megfelelően.

Aztán fontos kiemelni azt is, hogy ez az együttműködés éppen azzal az
erőfeszítéssel kezdődik, amely tulajdonképpen minden ország kötelessége,
mégpedig az, hogy jobb gazdasági és szociális feltételeket teremtsen a
szülőföldön, olyannyira, hogy aztán annak, aki békét, igazságot,
biztonságotkeres, vagy elvárjaaz emberi méltóság teljes tiszteletét,
annak ne a kivándorlás legyen az egyetlen választási lehetősége. A
munkahelyek megteremtése a helyi gazdaságban elkerülhetővé teszi a családok
szétszakítását és garantálja a stabil és kiegyensúlyozott
életkörülményeket, mind az egyének, mind a közösségek számára.

Végül a vándorlók és menekültek átfogó szemléletében van még egy harmadik
elem is, amelyet ugyancsak szeretnék kiemelni a jobb világ építésének
útjával kapcsolatban: ez az elvándorlókkal szemben tanúsított előítéletek
és elképzelések leküzdése. A vándorlók, a száműzöttek, a menedékért
folyamodó emberek és a menekültek megjelenése nem ritkán gyanúsításokat és
ellenségeskedéseket vált ki a helyi lakosság körében. Megjelenésük
félelmeket ébreszt, hogy az idegenek aláássák a szociális biztonságot,
veszélyeztetik a helyi lakosság identitását és kultúráját, konkurenciát
keltenek a helyi munkapiacon, vagy éppen beszivárogtatják a bűnözés újabb
ferdeségeit. Ezen a téren különös felelősség hárul a közszolgálati hírközlő
szervekre: nekik az a feladatuk, hogy leleplezzék a társadalomba
belegyökerezett, szilárd előítéleteket, és korrekt módon tájékoztassanak
akkor is, ha egyesek hibáit nyilvánosan kell feltárniuk, de még inkább
akkor, ha a többség becsületes helytállásáról, igazságos küzdelméről és
lelki nagyságáról tájékoztatnak. Ezen a téren mindenki rászorul a
vándorlókkal és menekültekkel kapcsolatos gondolkodásmód megváltoztatására;
a védekezés és félelem, az érdektelenség és kirekesztés magatartásformáit -
amelyek végül is "az eldobás kultúráját" jelentik, fel kell cserélnünk egy
olyan magatartással, amelynek alapját a "találkozás kultúrája" képezi.
Egyedül csak ezáltal sikerül felépíteni az igazságosabb, testvériesebb és
jobb világot. Ez felhívás a többi hírközlő eszköz felé is, hogy
valamennyien társuljanak "a gondolkodás megváltoztatásának" ehhez a
folyamatához és könnyítsék meg a vándorlókkal és menekültekkel szemben
kialakult viselkedési módok jobbra fordulását.

Felidézem, hogy a Názáreti Szent Család vándorútja kezdetén ugyancsak
megtapasztalta az emberek elutasító magatartását: "Mária megszülte
elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik
hely a szálláson" (Lk 2,7). Igen, Jézus, Mária és József megtapasztalta,
hogy mit jelent elhagyni a hazai földet és osztozni a vándorlók sorsában.
Heródes hataloméhségével fenyegette és arra kényszerítette őket, hogy
elmeneküljenek és Egyiptomban keressenek menedéket (vö. Mt 2, 13-14). De
Mária anyai szíve és Szent József, a Szent Család oltalmazójának figyelmes
és gondoskodó szíve, mindig megőrizte azt a szilárd bizalmat, hogy Isten
soha sem hagy el senkit. Bárcsak mindig megmaradna az ő közbenjárásukra ez
a rendíthetetlen bizonyosság az elvándorlók és a menekültek szívében.

Az egyház krisztusi küldetésének megfelelően: "Menjetek el az egész világra
és tegyetek tanítványommá minden embert", arra hivatott, hogy Isten népe
legyen, magához öleljen minden népet és hirdesse az evangéliumot, hiszen
minden ember arcán Krisztus képmásának nyomai ragyognak. Ebből ered és
éppen ebben gyökerezik az ember személyi méltósága, amelyet mindig
tisztelni és védeni kell. Nem az ember teljesítménye, termelékenysége,
szociális állapota, etikai vagy vallási hovatartozása alapozza meg
méltósága kritériumait, hanem az a tény, hogy az ember Isten képmása, az Ő
hasonlóságára teremtetett (Gen 1, 26-27), sőt még inkább az, hogy az ember
Isten gyermeke; minden ember Isten gyermeke! Rápecsételték Krisztus
képmását! Arról van itt szó, hogy elsőként mi magunk, és aztán
segítségünkkel mások is, ne csak egy nagy problémát lássunk a vándorlók és
a menekültek megjelenésében, hanem fedezzük fel bennük a testvért, akit
szívesen befogadunk, tisztelünk és szeretünk - mindez legyen számunkra egy
Gondviseléstől kapott ajándék és alkalom arra, hogy Krisztus evangéliumának
megfelelően, építsünk igazságosabb társadalmat, tökéletesebb demokráciát,
szolidárisabb országot, testvériesebb világot és egy mindenki felé nyitott
keresztény közösséget. A sokféle vándorlás lehetőséget és teret nyit az új
evangelizációra, egy új emberiség formálására, ahogyan ezt már a húsvéti
misztérium is előre jelzi: annak az emberiségnek a létrehozására, amely
számára minden idegen ország egyben szülőhaza és minden szülőhaza idegen
ország.

Kedves vándorlók és menekültek, soha se veszítsétek el a reményt, hiszen
számotokra is van egy biztos jövő; utatok során ti is találkoztok kitárt
karú, szerető emberekkel; titeket is megajándékoznak a testvéri
szolidaritás és a meghitt, baráti szeretet felemelő tapasztalatával!
Imáimat ígérve nektek és mindazoknak, akik értetek fáradozva nektek
szentelik életüket és energiájukat, szeretettel adom apostoli áldásomat
mindenkire.

Ferenc pápa
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140119/a0866409/attachment.html