<div dir="ltr">szombati twitter üzenet a háborúkról:<br><b style="color:rgb(166,77,121)">„A <font size="4">háborúk</font> számos életet törnek össze. Különösen a <font size="4">gyermekkoruktól megfosztott gyermekekre</font> gondolok.”</b><br>
<br><h1>Ferenc pápa üzenete az elvándorlók és menekültek 100. világnapjára</h1>
<div>
<div>
<div>
<p> Ferenc pápa <i>Vándorlók és menekültek: útban egy jobb világ felé</i> címmel közzétett gondolatai:</p><p><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-uzenete-az-elvandorlok-es-menekultek-100-vilagnapjara" target="_blank">http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-uzenete-az-elvandorlok-es-menekultek-100-vilagnapjara</a><br>
</p> </div>
</div>
</div>
<p></p><p>Kedves Testvérek!</p><p>A
mai társadalmakban, a történelemben eddig még soha nem tapasztalt,
olyan világméretű függőségek, kölcsönhatások és folyamatok keletkeznek,
amelyek – jóllehet problémákat és negatív tüneteket is felszínre hoznak –
azt a célt erősítik, hogy mind gazdasági, mind politikai és kulturális
szempontból javítsák az emberiség családjának életkörülményeit.
Ugyanakkor minden ember az emberiség tagja és jobb jövő utáni reménye is
megegyezik a népek családjának vágyaival. Ezek megfontolásából
született a téma, amelyet idén a vándorlók és menekültek világnapjára
választottam: <i>Vándorlók és menekültek: útban egy jobb világ felé</i>.</p><p><u><b>A
modern változások eredményei között kiemelkedő helyen áll az emberi
mobilitás egyre szélesebb körben történő elterjedése, amit XVI. Benedek
pápa már korábban „az idők jelének” nevezett </b></u>(Vö. <i>Üzenet a vándorlók és menekültek világnapjára, 2006</i>).
A sokféle elvándorlás egyrészről valóban gyakran feltárja a nemzetközi
közösség és az államok hiányosságait, másrészről viszont rámutat az
emberiség <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>azon törekvésére is, hogy egységben éljen, miközben
tiszteletben tartja a különbözőségeket, készségesen befogadja társait és
gyakorolja a vendégszeretet, lehetővé teszi a föld javainak igazságos
elosztását, az ember személyiségének központba állítását, az emberi
méltóság védelmét és erősítését.</b></u></p><p>Keresztény szempontból az
elvándorlás jelenségeiben is, akárcsak a többi emberi dologban,
<u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ugyancsak megmutatkozik a feszültség a <span style="background-color:rgb(255,255,0)">kegyelemből és megváltásból
újjászületett teremtett világ szépsége</span> és a bűn titka között.</b></u> A
szolidaritás és a befogadó készség, a testvériség és a megértés
tetteivel szemben áll<u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> az elutasítás, a diszkrimináció, a kizsákmányolás</b></u><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">,
a szenvedéssel és a halállal való üzérkedés.</span></span><span style> Különösen aggodalmat
</span>keltenek az olyan esetek, ahol az elvándorlás nem egyedül
kényszerűségből fakad, hanem ahhoz még az <u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>emberkereskedelem és a
rabszolgáság</b></u> aljas formái is hozzátapadnak. „A rabszolgamunka” korunkban
érvényes valutává vált! <span style>Ami ma sok elvándorlót és menekültet mégis arra
ösztönöz, hogy vállalja a migrációval járó problémák, kockázatok és
nehézségek küzdelmeit, az nem más, mint a bizalom és remény egyesített
keveréke; </span>az a tény, hogy <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>szívükben hordják a jobb jövő vágyát, nem csak
saját maguk, hanem családjaik és szeretteik számára is.</b></u></p><p><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Hogyan
teremthetünk egy „jobb világot”</b></u>? Ez a kérdés egyáltalán nem akar célzás
lenni egy elvont vagy elérhetetlen elképzelés megvalósítására, hanem
sokkal inkább ösztönözni akar a kibontakozás autentikus és átfogó
keresésére, egy olyan cselekvésre, amely hozzásegíthet ahhoz, hogy méltó
életkörülményhez jusson minden ember, megfelelő módon teljesüljenek az
egyének és a családok igényei, mindenki tiszteletben tartsa, megőrizze
és ápolja az Istentől ajándékba kapott teremtett világot. Isten
tiszteletre méltó szolgája VI. Pál így összesíti a mai ember vágyait:
<span style>„Kitörni a nyomorból, biztosabb megélhetéshez jutni, egészségesen élni
és biztos állásban dolgozni, elnyomás nélkül, s az emberi méltóságot
megcsúfoló, megalázó helyzetektől mentesen nagyobb felelősséggel
rendelkezni, képzettebbnek lenni </span>– egyszóval többet tenni, többet tudni,
többet birtokolni, hogy így több lehessen” <i>(Populorum progressio</i> enciklika, 1967. március 26., 6).</p><p><span>Szívünk
mindig a „több” után vágyik, ami nem egyszerűen több tudást vagy több
birtoklást jelent, hanem sokkal inkább azt jelenti, hogy több akarunk
lenni. A</span> fejlődést nem lehet csupán a gazdasági növekedésre korlátozni.
Ez a növekedés gyakran úgy valósul meg, hogy semmibe veszi a
legszegényebbeket és a védteleneket.<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> A világ csak akkor válhat jobbá, ha
<font size="4">elsődleges figyelmünket az emberre</font> irányítjuk, <font size="4">teljes személy</font>i
kibontakozását segítjük, annak minden vonatkozásában és dimenziójában,
beleértve a kibontakozás lelki vonatkozásait is; akkor, ha nem
hanyagolunk el senkit, sem a szegényeket, sem a betegeket, sem a
szűkölködőket, sem az idegeneket </b></u>(vö. Mt 25, 31–36); ha <u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az „eldobás
kultúrája</b></u>” helyett képesek leszünk <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>elsajátítani </b></u><font size="4"><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a találkozás és a
befogadás kultúráját</b></u></font>.</p><p>A vándorlók és menekültek nem figurák az
emberiség sakktábláján. Ők gyerekek, asszonyok és férfiak, akik
különböző okok miatt hagyták el otthonaikat, vagy éppen hazájuk
elhagyására kényszerültek, — emberek, egyazon legitim vágyakkal, hogy
többet tudjanak, többet birtokoljanak, és mindenekelőtt hogy több
legyenek. Megrendítő azok száma, akik egyik kontinensről a másikra
hurcolkodnak, de azoké is, akik saját hazájuk vagy szűkebb földrajzi
tájegységük határain belül változtatják lakhelyüket. Az állítólagos
migrációs áramlatok napjainkban az emberek – ha nem éppen a népek –
legnagyobb, eddig talán még soha sem látott vándorlását jelentik.<span style> A
vándorlókkal és menekültekkel együtt haladva az egyház azon fáradozik,
hogy megértse a vándorlás kiváltó okait. Ugyanakkor dolgozik is azon,
hogy leküzdje a vándorlás sok negatív következményét, és annak pozitív
kihatását is hasznosítsa a vándorlás által egyformán érintett
közösségekben, mind a szülőföldön, mind a tranzit- és cél-országokban.</span></p><p>Sajnos,
miközben egy jobb világ építésére buzdítunk, nem hallgathatjuk el a
különböző méretekben feltörő <u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>botrányos szegénység</b></u>et sem. A szegénység
legfőbb elemei: <u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>erőszak, kizsákmányolás, diszkrimináció, kirekesztés, az
egyének és közösségek alapvető jogainak korlátozása</b></u>. Ezeket mind <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>meg
kell szüntetni</b></u>, mert legtöbbször éppen ezek a vándorlással járó
meghatározó jellegzetességek hozzák összefüggésbe az elvándorlást a
szegénységgel. Miközben vágyaik beteljesedését remélve, emberek milliói
azért kelnek útra, menekülnek a nyomorúság és az üldözés elől, hogy jobb
megélhetési lehetőségeket találjanak és megmenthessék az életüket,
<u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>gyakran éri őket olyan bizalmatlanság, gyanakvás, elzárkózás,
kirekesztés és egyéb, nem ritkán súlyos csapás, amely <font size="4">sérti az emberi
méltóságukat</font>.</b></u> Az elvándorlás valósága, korunk globális világának méretei
szerint, megkívánja a probléma új, megfelelő és hatékony kezelését,
mindenekelőtt <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a nemzetközi együttműködés, a komoly együttérzés és
szolidaritás megvalósításá</b></u>t. Különösen fontos a különböző szintű
együttműködés és minden olyan megegyezés, normatív eszköz közös
alkalmazása, amely védi és fejleszti az ember személyiségét. XVI.
Benedek pápa ennek koordinátáit körvonalazta, amikor hangsúlyozta:
„Ilyen politikát a migránsokat kibocsátó és befogadó országok közötti
együttműködésből kiindulva kell kialakítani; ennek együtt kell járnia
megfelelő nemzetközi előírásokkal, amelyek képesek összhangba hozni a
különféle törvényhozói rendelkezéseket, és világossá tenni azt, hogy a
kivándorló személyek és családok szükségleteinek és jogainak biztosítása
mellett az emigránsok által választott célország társadalma is védelmet
kell, hogy kapjon” (<i>Caritas in veritate </i>enciklika, 2009.
június 19., 62). A jobb világért folyó közös munkálkodás megkívánja,
hogy az országok készségesen, bizalommal és kölcsönösen segítsék
egymást, anélkül, hogy legyőzhetetlen akadályokat gördítenének mások
elé. Az erők ilyen módon való összehangolása arra bátoríthatja az
államok vezetőit, hogy<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> lépjenek fel bátran a szociális-gazdasági
kiegyensúlyozatlanság és <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a szabályozatlan globalizáció </span>ellen, mivel ezek
is az elvándorlások kiváltó okai és általuk az emberek inkább áldozatok
lettek, mint győztesek.</b></u> A felsorolt jelenségekhez párosuló
nehézségekkel egyetlen ország sem képes egyedül megbirkózni, mert azok
olyan szerteágazók, hogy időközben már minden kontinenst elértek, a
bevándorlás és kivándorlás két mozgási irányának megfelelően.</p><p>Aztán
fontos kiemelni azt is, hogy ez az együttműködés éppen azzal az
erőfeszítéssel kezdődik, amely tulajdonképpen <span style="background-color:rgb(255,255,0)">minden ország kötelessége,
mégpedig az, hogy jobb gazdasági és szociális feltételeket teremtsen a
szülőföldön</span>, olyannyira, hogy aztán annak, aki <span style="background-color:rgb(255,255,0)">békét, igazságot,
biztonságot</span> keres, vagy elvárja<span style="background-color:rgb(255,255,0)"> az emberi méltóság teljes tiszteleté</span>t,
annak ne a kivándorlás legyen az egyetlen választási lehetősége. <span style="background-color:rgb(255,255,0)">A
munkahelyek megteremtése a helyi gazdaságban </span>elkerülhetővé teszi a
családok szétszakítását és garantálja a <span style="background-color:rgb(255,255,0)">stabil és kiegyensúlyozott
életkörülményeket, mind az egyének, mind a közösségek számára.</span></p><p>Végül
a vándorlók és menekültek átfogó szemléletében van még egy harmadik
elem is, amelyet ugyancsak szeretnék kiemelni a jobb világ építésének
útjával kapcsolatban: ez az elvándorlókkal szemben tanúsított
előítéletek és elképzelések leküzdése. A vándorlók, a száműzöttek, a
menedékért folyamodó emberek és a menekültek megjelenése nem ritkán
gyanúsításokat és ellenségeskedéseket vált ki a helyi lakosság körében.
Megjelenésük félelmeket ébreszt, hogy az idegenek aláássák a szociális
biztonságot, veszélyeztetik a helyi lakosság identitását és kultúráját,
konkurenciát keltenek a helyi munkapiacon, vagy éppen beszivárogtatják a
bűnözés újabb ferdeségeit. Ezen a téren különös felelősség hárul a
közszolgálati hírközlő szervekre: nekik az a feladatuk, hogy leleplezzék
a társadalomba belegyökerezett, szilárd előítéleteket, és korrekt módon
tájékoztassanak akkor is, ha egyesek hibáit nyilvánosan kell
feltárniuk, de még inkább akkor, ha a többség becsületes helytállásáról,
igazságos küzdelméről és lelki nagyságáról tájékoztatnak. Ezen a téren
mindenki rászorul a vándorlókkal és menekültekkel kapcsolatos
gondolkodásmód megváltoztatására; a védekezés és félelem, az
érdektelenség és kirekesztés magatartásformáit – amelyek végül is „az
eldobás kultúráját” jelentik, fel kell cserélnünk egy olyan
magatartással, amelynek alapját a „találkozás kultúrája” képezi. Egyedül
csak ezáltal sikerül felépíteni az igazságosabb, testvériesebb és jobb
világot. Ez felhívás a többi hírközlő eszköz felé is, hogy valamennyien
társuljanak „a gondolkodás megváltoztatásának” ehhez a folyamatához és
könnyítsék meg a vándorlókkal és menekültekkel szemben kialakult
viselkedési módok jobbra fordulását.</p><p>Felidézem, hogy a Názáreti
Szent Család vándorútja kezdetén ugyancsak megtapasztalta az emberek
elutasító magatartását: „Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és
jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson” (Lk 2,7).
Igen, Jézus, Mária és József megtapasztalta, hogy mit jelent elhagyni a
hazai földet és osztozni a vándorlók sorsában. Heródes hataloméhségével
fenyegette és arra kényszerítette őket, hogy elmeneküljenek és
Egyiptomban keressenek menedéket (vö. Mt 2, 13–14). De Mária anyai szíve
és Szent József, a Szent Család oltalmazójának figyelmes és gondoskodó
szíve, mindig megőrizte azt a szilárd bizalmat, hogy Isten soha sem hagy
el senkit. Bárcsak mindig megmaradna az ő közbenjárásukra ez a
rendíthetetlen bizonyosság az elvándorlók és a menekültek szívében.</p><p>Az
egyház krisztusi küldetésének megfelelően: „Menjetek el az egész
világra és tegyetek tanítványommá minden embert”, arra hivatott, hogy
Isten népe legyen, magához öleljen minden népet és hirdesse az
evangéliumot, hiszen minden ember arcán Krisztus képmásának nyomai
ragyognak. Ebből ered és éppen ebben gyökerezik az ember személyi
méltósága, amelyet mindig tisztelni és védeni kell. Nem az ember
teljesítménye, termelékenysége, szociális állapota, etikai vagy vallási
hovatartozása alapozza meg méltósága kritériumait, hanem az a tény, hogy
az ember Isten képmása, az Ő hasonlóságára teremtetett (Gen 1, 26-27),
sőt még inkább az, hogy az ember Isten gyermeke; minden ember Isten
gyermeke! Rápecsételték Krisztus képmását! Arról van itt szó, hogy
elsőként mi magunk, és aztán segítségünkkel mások is, ne csak egy nagy
problémát lássunk a vándorlók és a menekültek megjelenésében, hanem
fedezzük fel bennük a testvért, akit szívesen befogadunk, tisztelünk és
szeretünk – mindez legyen számunkra egy Gondviseléstől kapott ajándék és
alkalom arra, hogy Krisztus evangéliumának megfelelően, építsünk
igazságosabb társadalmat, tökéletesebb demokráciát, szolidárisabb
országot, testvériesebb világot és egy mindenki felé nyitott keresztény
közösséget. A sokféle vándorlás lehetőséget és teret nyit az új
evangelizációra, egy új emberiség formálására, ahogyan ezt már a húsvéti
misztérium is előre jelzi: annak az emberiségnek a létrehozására, amely
számára minden idegen ország egyben szülőhaza és minden szülőhaza
idegen ország.</p><p>Kedves vándorlók és menekültek, soha se veszítsétek
el a reményt, hiszen számotokra is van egy biztos jövő; utatok során ti
is találkoztok kitárt karú, szerető emberekkel; titeket is
megajándékoznak a testvéri szolidaritás és a meghitt, baráti szeretet
felemelő tapasztalatával! Imáimat ígérve nektek és mindazoknak, akik
értetek fáradozva nektek szentelik életüket és energiájukat, szeretettel
adom apostoli áldásomat mindenkire.</p><p>Ferenc pápa</p><br></div>