[Grem] Mi 1914 és a Monarchia öröksége 2014-ben? / Romsics Ignác

2014. Jan. 18., Szo, 14:46:44 CET

*http://mandiner.hu/cikk/20140113_mi_1914-es_a_monarchia_oroksege_2014_ben
<http://mandiner.hu/cikk/20140113_mi_1914-es_a_monarchia_oroksege_2014_ben>
*

Mi 1914 és a Monarchia öröksége
2014-ben?<http://mandiner.hu/cikk/20140113_mi_1914-es_a_monarchia_oroksege_2014_ben>

 2014. január 13. 10:33 | *interjú Romsics Ignác történésszel *

1914-ben, az első világháború kitörésével sokak szerint egy világ omlott
össze. De valóban így volt-e? 1914 korszakhatár mivoltáról, az *
Osztrák-**Magyar
Monarchia elmúlásáról és Magyarorsz**ág tartós leszakadásának
körülményeiről beszélgettünk Romsics Ignác történésszel*; aki hajlik annak
elfogadására, hogy az első világháborút lezáró békerendszer valójában csak
egy fegyverszünetet eredményezett.

*Kovács Péter: *-* Sok történész szerint az első világháború kitörésével
ért véget valójában a 19. század eszmeisége és kezdődött a 20. századé. A
francia forradalomtól kezdődő "hosszú" 19. századról és a világháborútól az
1989-es rendszerváltozásokig tartó "rövid" 20. századról beszélnek. Ön
szerint mennyire helytálló ez a korszakolás?*

Romsics Ignác: - Igen, valóban sokan alkalmazzák ezt a korszakolást,
legismertebb talán közülük Eric Hobsbawm brit történész. A tetszetős
periodizációnak azonban csak politikatörténeti kategóriákban gondolkodva
van értelme és ott is csak bizonyos megszorításokkal. Ha kilépünk ebből a
perspektívából, és más dimenzióban vizsgáljuk a kérdést, akkor már nem
biztos, hogy releváns. *El lehet gondolkodni azon, hogy vajon a
villamosság, a műanyag vagy a robbanómotor felfedezése a 19. század utolsó
harmadában nem gyakorolt-e nagyobb hatást a 20. századra, mint az első
világháború.*   Hiszen mit is jelentett 1914-18 az USA vagy Ausztrália
lakosainak többsége szempontjából? Gyakorlatilag semmit. Ugyanez igaz az
1989-es kelet-európai politikai változásokra is. Ahogy a világ egészére az
1970-es évek olajválsága utáni mikroelektronikai és energiafelhasználási
változások jelentősebb befolyással voltak a politikainál, ugyanúgy a 19.
század utolsó harmadának technikai fejlődése jóval fontosabb határvonalnak
tűnik az emberiség egészének szempontjából. Ráadásul erre az időszakra, a
19. század végére esik a hagyományos kifejezési formák felbomlása is a
művészeti életben.

*Tehát nem volt őskatasztrófa az első világháború?*

Abban az értelemben az volt, hogy addig soha nem látott mértékű
pusztítással járt. Közel 10 millió ember halt meg, s több millióra rúgott a
sebesültek száma is, akik egész életükre nyomorékok maradtak. Meg kell
azonban jegyezni, hogy* az emberiség már korábban "kipróbálta" az ölés új
és minden korábbinál pusztítóbb technikáit.* Már a búr háborúban
megjelentek olyan tipikusan 20. századinak tartott eszközök, mint a
géppuska, vagy a koncentrációs táborok. Annyiban azért mégis más volt a
korábbi konfliktusokhoz képest, hogy a hátországot is mobilizálták, s az
európai férfilakosság nagy részét kivitték a frontokra. A parasztkatonák
számos esetben egészen új, addig nem látott világokkal ismerkedtek meg.
Gondoljon az alföldi magyar bakákra, amint az Isonzo mögötti magas és
meredek hegyekre másznak, Caporetto és Doberdo közelében. Mindazonáltal nem
biztos, hogy ebből az élményből minden 20. századi folyamat levezethető. A
bolsevizmus eszméje, az antiszemitizmus vagy a szélsőjobboldali ideológiák
már korábban megjelentek.

*Következett viszont az első világégésből a második.*

Ezzel viszont teljes mértékben egyetértek. Hajlok annak elfogadására, hogy
a kortársak által Nagy Háborúnak nevezett első világháborút lezáró
békerendszer valójában csak egy fegyverszünetet eredményezett. A fő
problémát nem oldotta meg, nevezetesen, hogy az eltérő fejlődési ütem miatt
Németországnak és Japánnak, sőt kisebb mértékben Olaszországnak "nem volt
helye a nap alatt". Legalábbis nem olyan, amilyent ők elképzeltek maguknak. A
19. század végére a nagyhatalmak felosztották egymás közt a világot, ami az
új hatalmak megjelenése következtében elkerülhetetlenül konfliktusokkal járt.
A világ konfliktuszónáinak egyike volt a Balkán. Az, hogy itt robbant fel
végül a puskaporos hordó, majdnem véletlennek tekinthető. Néhány évvel
korábban Észak-Afrikában is felrobbanhatott volna. A két háború kiváltó
okainak hasonlósága mellett ugyanakkor a különbségeket is látnunk kell. Míg az
első világháborúnál lényegében csak racionálisnak mondható célokat
találunk, a második világháború területszerzési törekvései kiegészültek a
zsidóság elpusztításának szándékával, amelyre nincs racionális
magyarázat.A történelem tehát egyszerre a változásnak és a
változatlanságnak a
keveréke. Ebben  és más esetekben is. A politikai változások soha nem
alakítják át zsigerileg az embereket.

*Az első világháború sokak szerint megsemmisített egy polgári optimizmust,
egy folyamatos fejlődésbe vetett hitet is.*

Legalább részben ez is csak utólagos nosztalgia. Nietzsche-re például
koránt sem volt jellemző ez az optimizmus. Másrészt a 20. században is
akadtak jelentős gondolkodók, akik a szörnyűségek mellett fontosnak
gondolták az előrejutás, a fejlődés jeleit is. A 19. század eszmei
irányzatai egyébként csaknem változatlanul tovább éltek a világháború után
is. Gondoljon csak a magyar művészeti élet folytonosságára. Amit az 1920-as
években látunk, az mind jelen volt már a századelő kulturális forradalmában
is.  Magyarországon is csak az 1930-as évek elején lépett fel egy új
generáció, amelynek legmeghatározóbb áramlatát a népi mozgalom
jelentette.  Minden
korszakban akadnak olyan csoportok, amelyek nosztalgiával gondolnak vissza
az előzőre, és olyanok is, amelyek anti-korszaknak tekintik azt. Előbbiek a
"vesztesek", utóbbiak a "nyertesek". A "boldog békeidők" képe a háború, a
forradalmak és Trianon után, egy nagyon nyomorúságos helyzetből
visszatekintve formálódott. A francia forradalom előtti állapotokhoz képest
sok konzervatív szemében a 19. század is hanyatlásnak tűnt. Ők a polgári
átalakulás előtti korszakokra gondoltak vissza vágyakozva. A 20. századi
liberális polgárok pedig a 19. századra. A szociáldemokraták és a már
említett népiek szemében ugyanakkor egyik korszak sem tűnt vonzónak, ők új
világot akartak építeni.  Azzal viszont mélyen egyetértek, hogy mentális
értelemben a frontélmények brutalizálták társadalmat. Ez tömeges és
maradandó hatású volt.

*A mi térségünkben azonban valóban politikai határvonal volt az első
világháború. Soknemzetiségű birodalmak szűntek meg, köztük az
Osztrák-Magyar Monarchia, sőt ezen belül a történelmi Magyarország is.*

A birodalmak születnek, felívelnek, majd hanyatlani kezdenek, és végül
felbomlanak. Térségünkben és a 19-20. században e folyamat motorja a
nacionalizmus volt. Az, hogy a Monarchia felbomlott, multietnikus jellege
miatt egyáltalán nem volt meglepő. Nem nehéz észrevenni, hogy ez egy hosszú
távú folyamat része volt. Azé a folyamaté, amely a középkori eredetű
multietnikus birodalmaktól a nemzeti alapon szerveződő kisebb államok
irányába vezetett. A 19. században a térséget három nagy birodalom uralta.
Ezek közül elsőként az Oszmán Birodalom esett szét, majd a Habsburgoké,
végül a 20. század végén az Orosz Birodalom, akkori nevén Szovjetunió. Sőt,
azt is látjuk, hogy ez az átalakulás azóta is tart, hiszen olyan több-,
illetve soknemzetiségű utódállamok, mint Csehszlovákia és Jugoszlávia sem
léteznek ma már. Ez nem véletlen vagy gonosz összeesküvés eredménye, hanem
a közép- és kelet-európai államfejlődés már-már törvényszerűen érvényesülő
trendje. Az, hogy a felbomlás mikor következik be, természetesen több
tényezőtől is függ. Ilyen az államhatalom meggyengülése és az önálló
államiságra vágyó nemzetiségek megerősödése, valamint a nagyhatalmi
akarat.Ez utóbbi gyorsíthatja vagy lassíthatja a folyamatot, ám
megakadályozni nem
tudja. Jól látszott ez Jugoszlávia széthullásánál, amit egyetlen
nagyhatalom sem akart. Az önállósodási törekvéseket mégsem lehetett
megállítani. A Monarchia esetében más volt a helyzet. 1848-49-ban a
nagyhatalmak megmentették, 1918-19-ben viszont a nemzetiségi
szeparatizmusban, amikor már a felbomlás közelébe került, támogatták.
Alapvetőnek azonban ebben az esetben is azt tekintem, hogy 50 milliós
lakosságából egyetlen nép sem alkotott többséget. A német és a magyar
nyelvűek aránya együttesen sem érte el az 50%-ot.

*Akkor hibázott a magyar politikai elit, amikor az ország sorsát ehhez a
birodalomhoz kötötte?*

 Az 1848-49-es magyar elit felismerte a nemzetiségi kérdés sorsdöntő
jelentőségét. A szabadságharc azt is bebizonyította, hogy a magyarság nem
tud sikeresen egyszerre két fronton harcolni: a nemzetiségek és a birodalmi
központ ellen is. Valamelyikkel ki kellett egyezni, s a többség egy idő
után úgy gondolta, hogy ha már így van, akkor a közép-európai Béccsel köti
össze a sorsát, s nem a balkáninak számító Belgráddal és Bukaresttel, ahogy
azt az emigráns Kossuth javasolta. Az elit úgy vélte, hogy így időt
nyer, éslesz elég idő a nemzetiségi asszimilációra.Ami egyébként a
hátország nélküli nép-, illetve vallási csoportoknál, főleg
a németség és a zsidóság esetében sikeres is volt. Az sem véletlen, hogy az
asszimilációs hatásnak leginkább kitett szlovákság hányja mostanában
szemünkre leginkább a kétségkívül létező magyarosító törekvéseket.
Esetükben, ha még van 30-40 éve a történeti magyar államnak, alighanem
tömeges lett volna a magyarosodás. De olyan megerősödő anyaországú
nemzetiségeknél, mint amilyen a románság vagy a szerbség volt, erre már nem
mutatkozott esély.

*Mennyiben igaz a legenda, hogy Tisza István magyar miniszterelnök volt az,
aki érezve a háború végzetes voltát Magyarországra, békésen akarta
megoldani a Ferenc Ferdinánd szarajevói meggyilkolása miatt keletkezett
konfliktust?*

Annyiban, hogy Tisza teljesíthető feltételeket akart szabni Szerbiának. Tehát
akkor és ott el akarta kerülni a fegyveres konfliktust. Ám - részben német
nyomásra - a Monarchia végül olyan ultimátumot adott át a szerb vezetőknek,
amilyent egy szuverén állam nem igen fogadhatott el. Ráadásul ekkor már
Szerbiát tüzelte a háttérből az orosz politika is. Elkerülhetetlen lett a
konfliktus, amelybe azonnal beavatkoztak az európai nagyhatalmak is.

*És kezdetét vette a magyarság 20. századi kálváriája, amelyben a
leszakadást felzárkózási reformokkal igyekszünk behozni.*

Ma már kutatások sora bizonyítja, hogy *Magyarország a 20. század elején
gazdasági értelemben lényegesen közelebb állt az USA-hoz és az európai
centrum-országokhoz, mint napjainkban*. Akkor az egy főre jutó
magyarországi nemzeti jövedelem elérte a fejlett országokban mértnek
mintegy 50%- át. Az új évezred küszöbén az USA-hoz képest kevesebb, mint
30, az európai centrumhoz viszonyítva kevesebb, mint 40%-os szinten
álltunk. A *visszaesés érdekes módon nem Trianon után történt, a két
világháború között még tudtuk tartani a háború előtti szintet.* Ami persze
csak első látásra meglepő, mert ha belegondolunk, hogy Trianonban a
legfejletlenebb peremterületeket vesztettük el, s az új Magyarország az
infrastrukturálisan, iparilag és kulturálisan fejlettebb központi
területeken alakult ki, akkor nem annyira az.* A nagy leszakadás 1945 után
és főleg a hetvenes évektől kezdve következett be. És pozíciónk érdemben a
rendszerváltás óta eltelt negyedszázadban sem javult.*

*Politikai értelemben szintén elég vigasztalan a kép, hiszen Trianon
tragédiája máig él. Ha jól értem, akkor a történelmi Magyarország
felbomlása is törvényszerűség volt.*

*Nagy-Magyarországot is multietnikus államalakulatként kell felfognunk*.
Tehát mindaz, amit a birodalmakról mondtam, ebben az esetben is
érvényes.Annyiban *azonban
mégis más a helyzet,* hogy a felbomlás mikéntje valószínűleg egész másként
is alakulhatott volna. *Az, hogy a Monarchia 1918 őszén felbomlott, néhány
valóban a birodalomhoz kötődő társadalmi csoporton*, például *a katolikus
kléruson, a tisztikaron, az arisztokrácia és a nagypolgárság egyes
csoportjain kívül különösebb döbbenetet vagy sajnálatot nem váltott ki.* A
"Monarchia-tudattal" rendelkező csoportok szám szerint kisebbséget
alkottak; a társadalom döntő többsége, *a masszív tömegek nemzeti tudatúak
voltak*. *Trianon*nal viszont más volt a helyzet. Ez *a közép-és alsóbb
rétegek jelentős részét is megrázta.* Részben a történelmi beidegződések
miatt, részben viszont azért is, mert a fennen hirdetett nemzetiségi elvet
a döntnökök ott sem tartották be, ahol minden nehézség nélkül betarthatták
volna.  Trianon igazi tragédiája ez:* több mint 3 millió magyar
elszakítása* úgy,
hogy *ezeknek közel fele közvetlenül az új országhatárok mellett élt.* Ez *sem
törvényszerűnek, sem igazságosnak nem nevezhető.* A felháborodás és a két
világháború közötti magyar külpolitika revizionizmusa tehát nagymértékben
érthető.

*Mostanában él egyfajta nosztalgia a Monarchia iránt, amelyben sokan az
Európai Unió elődjét látják. Valóban az volt és léteznek-e még napjainkig
ható, úgynevezett monarchikumok térségünkben, melyek az összetartozást
erősítik?*

Kissé erőszakolt párhuzamot vonni az EU és a Monarchia között.  Az EU
önkéntes és demokratikus úton jött létre, míg a Monarchia nem. Előbbiből ki
lehet lépni, az utóbbiból nem lehetett. Az EU nem akar asszimilálni, a
Monarchia, és azon belül Magyarország akart.  Ezektől nem lehet
elvonatkoztatni. Ugyanakkor kétség kívül vannak olyan tárgyi és mentális
emlékeink, amelyek erre a korszakra utalnak. Ilyenek az egységes
arculatú vasúti
indóházak, a kávéházi kultúra vagy akár az operett műfaja is. De ezek
hatása a jövőre nézve elenyésző. A magyar 20. század nem sikertörténet, de
méltósággal lehet és kell elviselni, illetve kezelni a helyzetet. *Az első
világháború után elvesztett területek visszaszerzésének semmi lehetősége
nincs, viszont kulturálisan, szellemi és tudományos téren példa lehetnénk a
térségben. *Egy olyan térségben, ahol az államok közötti határok
jelentősége egyre kisebb. Az Európai Unió nekünk, magyaroknak ebből a
szempontból is a legjobb megoldás.

*A kulturális példaadás közel áll a klebersbergi gondolathoz.*

Igen. Vállalhatóan. De nem csak hozzá, hanem más 20. századi
gondolkodóinkhoz is. Hogy mást ne mondjak, Bibó Istvánhoz is. Látja, ilyen
értelemben sem érdemes ragaszkodni a merev korszakhatárokhoz.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140118/e6c4bec5/attachment.html 