[Grem] Rétvári B:A kereszténydemokrácia, a konzervativizmus, klasszikus liberalizmus, szociáldemokrácia

[Emoke Greschik]

Kortárs kereszténydemokrácia Európában és Magyarországon  - cikk részlet

*Sokszor beszélünk keresztény Európáról és Magyarországról. Arról
kevesebbet, hogy ez pontosan mit is jelent. Ebben az írásban erre
vállalkozom.*

Első gondolatom az Európai Unió egyik atyjának, a német gyökerekkel
rendelkező francia* Robert Schuman sokat idézett mondása: "Az egyesült
Európa vagy keresztény lesz, vagy nem is lesz."*

2012. január 18-án, a strasbourgi Európai Parlament maratoni hosszúságú
ülésén, hol Magyarország volt terítéken, Orbán Viktor magyar miniszterelnök
is ezzel az idézettel válaszolt az európai baloldal és szélsőbaloldal
vádjaira.

Tegyük fel bátran a kérdést, hogy *miből tevődik össze az európai
identitás?* Az európai identitás sarokkövei a következők: *a görög
filozófia, a római jog, az ószövetségi Tízparancsolat erkölcsisége és a
keresztény hagyomány.* Egyes gondolkodók ide szokták sorolni a XVIII.
századi felvilágosodás szellemi-művészeti irányzatát, ám az nem vált
dominánssá egész Európában. Jogászként beszélhetnék a római jogról is, ám
nem szeretném untatni a kedves olvasókat, ezért kereszténydemokrata
politikusként is az európai identitásnak azt a sarokkövét szeretném
kiemelni, mely a közös történelmen túl minket, közép-európaiakat is
összeköt: a keresztény hagyományt.

Hosszas viták után* a közös keresztény hagyományra való utalás nem került
bele sem a végül elbukott európai alkotmánytervezetbe, sem pedig az
alapszerződésekbe.* Egy olyan embernek, aki megtagadja saját múltját,
gyökereit, annak nincs jövője sem. Kérdés, hogy mi várhat egy olyan
kontinensre, mely saját örökségét készül megtagadni? A keresztény
hagyományra való utalás nem jelent természetesen teokráciát, államvallást,
és senkit sem kötelezhetünk, hogy hívő vallásgyakorló legyen. A keresztény
hagyomány egy eszmei talapzat, melyből a legtöbb európai eszme egyenesen
levezethető.

A szekularizmus eredeti értelmében az állam és az egyház szétválasztását, a
két szervezet autonómiájának kölcsönös tiszteletben tartását jelenti, mely
az invesztitúraharcokkal meginduló történelmi fejlődés kívánatos eredménye.
Nem fordíthatjuk el a fejünket attól, hogy mára a szekularizmus
ideológiává-dogmává csontosodott, és sokak számára agresszíven terjeszkedő
valláspótlékká vált.

*A XX. században láthattuk, hogy az a politika, melyből a kíméletlen
racionalizmus és haszonelvűség nevében kiirtják a keresztény vallási
tanításból levezethető morális értékeket, hová vezet.* Charles Darwin XIX.
századi kutatásait és a biológia fejlődését egyesek az emberi társadalomra
kezdték alkalmazni. Ebből kifejlődött *a szociáldarwinizmus, mely a
keresztény testvéri szeretetet és a társadalmi szolidaritást tudományos
érvekkel próbálta feleslegesnek láttatni. Mindezek pedig utat nyitottak a
fajelmélet, a nácik felemelkedése és a holokauszt felé. * Soha nem szabad
elfelejtenünk, hogy *az államilag támogatott-végzett eutanázia a német
nemzetiszocialisták találmánya.*

A XIX. századi *pozitivista szociológia mellékvágányán *kifejlődött a *
marxizmus, a tudományos szocializmus, mely Lenin és Sztálin
közreműködésével a XX. század gyilkos ideológiájává nőtte ki magát.*

*A közös pont *a két ideológiában *az állami szintre emelt ateizmus és
vallásüldözés volt.*

*A totális diktatúrák ellenpólusaként** alakult ki *a két világháború
között *a kereszténydemokrácia *politikai irányzata, amely a második
világháború után vált hangsúlyossá. De mit is adott a kereszténydemokrácia
a világnak? Elsősorban *a páneurópai egységtörekvéseket, egy háborúk
nélküli kontinens ideájá*t, mely az Európai Unió létrehozatalának is
eredeti célja volt.

A második világháború utáni *európai egységtörekvések szellemi atyjai
szinte mind kereszténydemokraták* voltak:* a francia Jean Monnet és Robert
Schumann, az olasz miniszterelnök, Alcide de Gasperi, vagy a második
világháború után NSZK-t újjáépítő Konrad Adenauer kancellár.* Az Unió
komoly szereptévesztése, amikor megfeledkezik az alapítók szándékairól,
például azzal, hogy az EU alapdokumentumaiból kimaradt a keresztény
hagyomány fontosságára való utalás.

A kereszténység és a politika között az összekötő kapocs éppen a
kereszténydemokrácia.

Fontos leszögezni, hogy nem minden keresztény kereszténydemokrata, és nem
minden kereszténydemokrata keresztény, még ha ez elsőre megdöbbentőnek és
provokatívnak hangzik is, pedig igaz.

Nyugat-Európában más eszmei irányzatok színeiben szereplő politikusok
között is vannak hívő keresztények (pl. Tony Blair brit munkáspárti
miniszterelnök 2007-es lemondása után, amikor nem volt a protestáns
anglikán egyház egyik világi vezetője, áttért a római katolikus hitre).

A politikai kereszténység nem egyenlő ugyanis a
kereszténydemokráciával, *kereszténydemokrácia
egy világi politikai irányzat, mely gyökereit, eszmei alapjait a
kereszténységből meríti,* *politikai kereszténység pedig az, amikor a
keresztény vallást politikai haszonszerzés eszközéül akarják felhasználni *(pl.
amikor egy szélsőséges politikus bibliai idézeteket használ demagóg
népámításra), a politikai kereszténységet XVI. Benedek pápa is elítélte, és
Ferenc pápa a klerikalizmust nem tartja helyénvaló jelenségnek.

A második világháború utáni Európában dominánssá váló kereszténydemokrácia
és szellemi elődje,* a keresztényszocializmus eszmei alapját a katolikus
egyház szociális tanítása* jelenti, mely több pápai ún. szociális
enciklikában öltött testet: a legismertebb a XIII. Leó pápa által 1891-ben
kiadott *Rerum Novarum*, mely korszerű választ volt képes adni az ipari
forradalom során *elszegényedő munkásrétegek kínzó szociális helyzetére és
a széles néptömegek népképviseleti demokrácia iránti igényére.*

A katolikus *egyház szociális tanítását* VI. Pál *1967-es Populorum
Progressio*, valamint a II. János Pál pápa által *1991-ben*, a Rerum
Novarum századik évfordulójára kiadott *Centesimus Annus* tette
naprakésszé, a szociális enciklikák sora az új évezredben pedig a XVI.
Benedek pápa által 2009-ben kiadott *Caritas in Veritate*-vel vált
teljessé. Annyi pedig már most látszik, hogy a társadalmi kérdések, így
különösen a *szegények és elesettek helyzete Ferenc pápaságának fontos
központi kérdését jelentik*.

*Az összes nagy ideológia irányzat (konzervativizmus, liberalizmus,
szocializmus) klasszikus változata merített a krisztusi tanításból, így a
kereszténydemokráciának mindhárom ideológiával vannak közös pontjai, ám
persze a különbségek is jelentősek.*

*A kereszténydemokrácia és a konzervativizmus közös vonása* a* hagyományos
erkölcsi értékek és társadalmi intézmények (pl. család) tisztelete, a
törvényes rend kizárólagossága és a társadalom organikus fejlődésébe vetett
hit.*

*A kereszténydemokrácia **a hagyományos konzervativizmusnál többre tartja a
szociális igazságot,* *elutasítja az osztályalapú gondolkodást és nem ért
egyet a hagyományos gazdasági-struktúrák megváltoztathatatlanságával*

*Az alapvető jogok és az emberi méltóság védelme a keresztény emberképből
következik, de egyben közös értékek a klasszikus liberalizmussal. *A
kereszténydemokrácia ezzel szemben *elveti* *a neoliberális gazdasági
megoldásokat és a szekularizmus ideológiai dogmává tételét* (a
kereszténydemokrácia tanai szerint az államnak és az egyháznak tiszteletben
kell tartania egymás autonómiáját, függetlenségét, azonban a társadalom
szintjén kívánatos a köztük lévő együttműködés).

*A szocializmussal, vagy inkább a szociáldemokráciával közös érték, *ám
szintén a krisztusi tanításból levezethető *a szociális igazságosság, a
közösségek és a szolidaritás fontossága, valamint a piaci folyamatok
szabályozása.* A szocializmussal ellentétben viszont mi
kereszténydemokraták elutasítjuk* az osztályharcot és az antikapitalista
lózungokat.*

*A cikk részlet szerzője: Rétvári Bence, államtitkár*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140109/9dd8e700/attachment.html