<div dir="ltr"><div><div><label>Kortárs kereszténydemokrácia Európában és Magyarországon</label> - cikk részlet<br></div></div><p><b>Sokszor
beszélünk keresztény Európáról és Magyarországról. Arról kevesebbet,
hogy ez pontosan mit is jelent. Ebben az írásban erre vállalkozom.</b></p>
<p>Első gondolatom az Európai Unió egyik atyjának, a német gyökerekkel rendelkező francia<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> Robert Schuman sokat idézett mondása: „<i>Az egyesült Európa vagy keresztény lesz, vagy nem is lesz."</i></b></u></p>
<p>2012. január 18-án, a strasbourgi Európai Parlament maratoni
hosszúságú ülésén, hol Magyarország volt terítéken, Orbán Viktor magyar
miniszterelnök is ezzel az idézettel válaszolt az európai baloldal és
szélsőbaloldal vádjaira.</p>
<p>Tegyük fel bátran a kérdést, hogy <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>miből tevődik össze az európai
identitás?</b></u> Az európai identitás sarokkövei a következők: <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a görög
filozófia, a római jog, az ószövetségi Tízparancsolat erkölcsisége és a
keresztény hagyomány.</b></u> Egyes gondolkodók ide szokták sorolni a XVIII.
századi felvilágosodás szellemi-művészeti irányzatát, ám az nem vált
dominánssá egész Európában. Jogászként beszélhetnék <span>a római jogról is</span><span>,
ám nem szeretném untatni a kedves olvasókat, ezért </span>kereszténydemokrata
politikusként is az európai identitásnak azt a sarokkövét szeretném
kiemelni, mely a közös történelmen túl minket, közép-európaiakat is
összeköt: a keresztény hagyományt.</p>
<p>Hosszas viták után<u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a közös keresztény hagyományra való utalás nem
került bele sem a végül elbukott európai alkotmánytervezetbe, sem pedig
az alapszerződésekbe.</b></u> Egy olyan embernek, aki megtagadja saját múltját,
gyökereit, annak nincs jövője sem. Kérdés, hogy mi várhat egy olyan
kontinensre, mely saját örökségét készül megtagadni? A keresztény
hagyományra való utalás nem jelent természetesen teokráciát,
államvallást, és senkit sem kötelezhetünk, hogy hívő vallásgyakorló
legyen. <span>A keresztény hagyomány egy eszmei talapzat, melyből a legtöbb
európai eszme egyenesen levezethető.</span></p>
<p>A szekularizmus eredeti értelmében az állam és az egyház
szétválasztását, a két szervezet autonómiájának kölcsönös tiszteletben
tartását jelenti, mely az invesztitúraharcokkal meginduló történelmi
fejlődés kívánatos eredménye. Nem fordíthatjuk el a fejünket attól, hogy
<span>mára a szekularizmus ideológiává-dogmává csontosodott, és sokak számára
agresszíven terjeszkedő valláspótlékká vált.</span></p>
<p><u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>A XX. században láthattuk, hogy az a politika, melyből a kíméletlen
racionalizmus és haszonelvűség nevében kiirtják a keresztény vallási
tanításból levezethető morális értékeket, hová vezet.</b></u> Charles Darwin
XIX. századi kutatásait és a biológia fejlődését egyesek az emberi
társadalomra kezdték alkalmazni. Ebből kifejlődött <u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>a szociáldarwinizmus,
<span style="background-color:rgb(255,255,255)">mely a keresztény testvéri szeretetet és a társadalmi szolidaritást
tudományos érvekkel próbálta feleslegesnek láttatni. Mindezek pedig</span> utat
nyitottak a fajelmélet, a nácik felemelkedése és a holokauszt felé. </b></u><span style="background-color:rgb(213,166,189)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">
Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy </span></span><u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>az államilag támogatott-végzett
eutanázia a német nemzetiszocialisták találmánya.</b></u></p>
<p style="background-color:rgb(213,166,189)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">A XIX. századi </span><u><b>pozitivista szociológia mellékvágányán </b></u><span style="background-color:rgb(255,255,255)">kifejlődött a </span><u style="background-color:rgb(255,255,255)"><b>
<span style="background-color:rgb(213,166,189)">marxizmus, a tudományos szocializmus,</span> mely Lenin és Sztálin
közreműködésével <span style="background-color:rgb(213,166,189)">a XX. század gyilkos ideológiájá</span>vá nőtte ki magát.</b></u></p>
<p style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>A közös pont </b></u><span style="background-color:rgb(255,255,255)">a két ideológiában </span><u><b>az állami szintre emelt ateizmus és vallásüldözés volt.</b></u></p>
<p><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A totális diktatúrák ellenpólusaként</b></u><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> alakult ki </b></u>a két világháború
között <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a kereszténydemokrácia </b></u>politikai irányzata, amely a második
világháború után vált hangsúlyossá. De mit is adott a
kereszténydemokrácia a világnak? Elsősorban <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a páneurópai
egységtörekvések<span style="background-color:rgb(255,255,255)">et, </span>egy háborúk nélküli kontinens ideájá</b></u>t, mely az
Európai Unió létrehozatalának is eredeti célja volt.</p>
<p>A második világháború utáni <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b style="background-color:rgb(255,255,0)">európai egységtörekvések szellemi atyjai
</b><b>szinte mind kereszténydemokraták</b></u> voltak:<u> a francia Jean Monnet és Robert
Schumann, az olasz miniszterelnök, Alcide de Gasperi, vagy a második
világháború után NSZK-t újjáépítő Konrad Adenauer kancellár.</u> Az Unió
komoly szereptévesztése, amikor megfeledkezik az alapítók szándékairól,
például azzal, hogy az EU alapdokumentumaiból kimaradt a keresztény
hagyomány fontosságára való utalás.</p>
<p>A kereszténység és a politika között az összekötő kapocs éppen a kereszténydemokrácia.</p>
<p>Fontos leszögezni, hogy<span style> </span><span style>nem minden keresztény kereszténydemokrata, és
nem minden kereszténydemokrata keresztény</span><span style>, még ha ez e</span>lsőre
megdöbbentőnek és provokatívnak hangzik is, pedig igaz.</p>
<p>Nyugat-Európában más eszmei irányzatok színeiben szereplő politikusok
között is vannak hívő keresztények (pl. Tony Blair brit munkáspárti
miniszterelnök 2007-es lemondása után, amikor nem volt a protestáns
anglikán egyház egyik világi vezetője, áttért a római katolikus hitre).</p>
<p>A politikai kereszténység nem egyenlő ugyanis a
kereszténydemokráciával, <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>kereszténydemokrácia egy világi politikai
irányzat, mely gyökereit, eszmei alapjait a kereszténységből meríti,</b></u>
<u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>politikai kereszténység pedig az, amikor a keresztény vallást politikai
haszonszerzés eszközéül akarják felhasználni </b></u><span style="background-color:rgb(213,166,189)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">(pl. amikor egy szélsőséges
politikus bibliai idézeteket használ demagóg népámításra)</span></span><span>,</span> a politikai
kereszténységet XVI. Benedek pápa is elítélte, és Ferenc pápa a
klerikalizmust nem tartja helyénvaló jelenségnek.</p>
<p>A második világháború utáni Európában dominánssá váló
kereszténydemokrácia és szellemi elődje,<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b style="background-color:rgb(255,255,0)"> a keresztényszocializmus</b><b> eszmei
alapját a katolikus egyház szociális tanítása</b></u> jelenti, mely több pápai
ún. szociális enciklikában öltött testet: a legismertebb <span style="background-color:rgb(255,255,0)">a XIII. Leó
pápa által 1891-ben kiadott <u><b>Rerum Novarum</b></u>,<span style="background-color:rgb(255,255,255)"> mely korszerű választ volt
képes adni az ipari forradalom során</span> <u>elszegényedő munkásrétegek kínzó
szociális helyzetére és a széles néptömegek népképviseleti demokrácia
iránti igényére.</u></span></p>
<p>A katolikus <u><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>egyház szociális tanításá</b>t</span></u> VI. Pál <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>1967-es Populorum
Progressio</b></u>, valamint a II. János Pál pápa által <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>1991-ben</b></u>, a Rerum
Novarum századik évfordulójára kiadott <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Centesimus Annus</b></u> tette
naprakésszé, a szociális enciklikák sora az új évezredben pedig a XVI.
Benedek pápa által 2009-ben kiadott <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Caritas in Veritate</b></u>-vel vált
teljessé. Annyi pedig már most látszik, hogy a társadalmi kérdések, így
különösen a <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>szegények és elesettek helyzete Ferenc pápaságának fontos
központi kérdését jelentik</b></u>.</p>
<p><u><b>Az összes nagy ideológia irányzat <span style="background-color:rgb(255,255,0)">(konzervativizmus, liberalizmus,
szocializmus) klasszikus változata merített a krisztusi tanításból,</span> így a
kereszténydemokráciának mindhárom ideológiával vannak közös pontjai, ám
persze a különbségek is jelentősek.</b></u></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A kereszténydemokrácia és a konzervativizmus közös vonása</b></u> a<b><u>
hagyományos erkölcsi értékek és társadalmi intézmények (pl. család)
tisztelete, a törvényes rend kizárólagossága és a társadalom organikus
fejlődésébe vetett hit.</u></b></span><u><b> </b></u><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><br></span></span></p><p><u><b><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">A kereszténydemokrácia </span></span></b></u><u><b><span style="background-color:rgb(255,255,0)">a hagyományos
konzervativizmusnál többre tartja a szociális igazságot,</span></b></u><span style="background-color:rgb(255,255,0)"> </span><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>elutasítja az
osztályalapú gondolkodást <span style="background-color:rgb(255,255,255)">és nem ért egyet a hagyományos
gazdasági-struktúrák megváltoztathatatlanságával</span></b></u></p>
<p><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Az alapvető jogok és az emberi méltóság védelme</b> a keresztény
emberképből következik, de egyben <b>közös értékek a klasszikus
liberalizmussal. </b></u>A kereszténydemokrácia ezzel szemben <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>elveti</b></u> <u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>a
neoliberális gazdasági megoldásokat és a szekularizmus ideológiai
dogmává tételét</b></u> <span style="background-color:rgb(255,255,0)">(a kereszténydemokrácia tanai szerint az államnak és az
egyháznak tiszteletben kell tartania egymás autonómiáját,
függetlenségét, azonban a társadalom szintjén kívánatos a köztük lévő
együttműködés</span>).</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A szocializmussal, vagy inkább a szociáldemokráciával közös érték, </b></u>ám
szintén a krisztusi tanításból levezethető <u><b>a szociális igazságosság, a
közösségek és a szolidaritás fontossága, valamint a piaci folyamatok
szabályozása.</b></u></span> A szocializmussal ellentétben <span style="background-color:rgb(255,255,0)">viszont</span> mi
kereszténydemokraták <span style="background-color:rgb(255,255,0)">elutasítjuk</span><u><b><span style="background-color:rgb(213,166,189)"> az osztályharcot és az antikapitalista
lózungokat.</span></b></u></p><p><i>A cikk részlet szerzője: Rétvári Bence, államtitkár</i></p></div>