[Grem] Emlékezés Helyey Lászlóra 1./ interjú, 2./ cikk

[Emoke Greschik]

1./ interjú:   http://mno.hu/videok/89405
2./ cikk: Helyey László halálára
ÉRTÉK ÉS MÉRTÉK - HELYEY LÁSZLÓ HALÁLÁRA

Ha valakitől elveszik a levegőt, megfullad. Egész életében a friss levegőt
kereste, a felszabadító érzést, mely egy hegyi tájon, vagy csönd-ölelte
tóparton keríti hatalmába az embert. Az Universitas, ahol a főiskola előtt
játszott, a szabad tér terepe volt. Ahol az értéket akkor is fel lehetett
mutatni, amikor a hivatásos színházakban ez még nem volt olyan egyszerű.

A kaposvári indulás is valami újnak, valami lényeginek, valami tiszta
érzésnek a vágya volt. Hiszen 1976-ban a kaposvári színházhoz szerződni
annyit jelentett, hogy közösséget vállalok az értékkel, és a drámairodalom
friss levegőjét szívhatom. Hiszen csak itt engedtek Harold Pintert
játszani, a fiatalok akkor még tömegesen vándoroltak Kaposvárra a friss
élményért. Helyey László azonban nyughatatlan volt, nehezen ült meg egy
helyen. Ha újabb lehetőséget érzett egy új helyen, várakozás nélkül indult.
Hiszen a Nemzeti Színház tagjának lenni, bekerülni a legendás öregek
csapatába nagy kihívás. Megint új feladat. Majd ismét valami újat érzett,
valami új huzatot alapító tagnak hívták a Katona József Színházba. De csak
két év, aztán újra a gyökerekhez, Kaposvárra. Valószínűleg kiderült, ott és
akkor még egyértelműbb volt a helyzet, még tisztább a szellemi közeg. Majd
Pécs, de csak rövid ideig, majd Szolnok, az is rövid ideig, majd vissza
Kaposvárra. Ismét Budapest, a Kamaraszínház és itt egy kicsit megállt a
hosszútávfutó. Akkor már nem volt szüksége konkrét társulatra. Ő lett A
HELYEY , akit mindenki ismert. Egyedülállóan szép és szinte operaszerű
orgánumát mindenki szeretette, felismerte, de nem mint kuriózumot hanem
mint megnyugtató rezgést. Laci hangja elandalította a szívet, a magyar
nyelv ősi hangjai állhattak össze benne, mintha több ezer éves önmagunkat
hallgattuk volna, ha ő beszélt. Beszélt, de mindig annyit, amennyit
kellett. Amikor más még folytatta volna, ő elhallgatott. Az érték mellett
jól ismerte a mértéket is. Próbákon egyetlen szemvillanásából meg lehetett
állapítani, ha az érték vagy a mérték félrecsúszott.
Jó pár éve kereste már a valódi helyét, az új levegőt. Az Újszínházhoz is
az értékért szerződött. A GYERTYÁK CSONKIG ÉGNEK-ben Henrik szerepét mintha
ráírták volna. Csodálatosan mondott-ívelt mondatok. A költői, nehéz szöveg
megszelídült benne, és ámult, aki hallgatta. Márai Sándor művének minden
szava és igekötője értelmet kapott. De ez nem elég. A figura szeretetteljes
bölcsessége, határozottsága, rejtett líraisága ő maga volt, Helyey László.
Az értékben gazdag színészi pályáknak mindig jót tesz, ha találkoznak egy
összefoglaló szereppel. Ahonnan, mint egy hegycsúcsról, a jó levegőben
körül lehet nézni. Honnan jöttem, merre mehetek. Ebben a csodálatos
alakításban ez megtörtént. Akkor már játszani is lehetett, jóízű játékot,
Mátyás királyt. És senkit nem érdekelt, hogy a valódi király negyvenes
éveiben halt meg, Laci egyénisége, hitelessége kellett ahhoz, hogy a
bennünk élő Mátyás-kép megvalósulhasson. Kevesen képesek erre. Aztán
felkapta vállára a Bolondok grófját, Jókai szerepét, és ámulva néztük,
milyen szeretettel, milyen jókedvűen viszi az egész előadást. Vagy bejött
másnap este, hogy Dávid Ferenc püspök szerepében a határtalan bölcsességre
és megbocsátásra tanítson minket.
Jókedve, optimizmusa nem hagyta el egész az utolsó pillanatig. Betegség,
fájdalmak között, de lelki békével és jókedvvel lépett át egy másik
társulatba. Ahol majd tovább kutatja az értéket, az újat, az igazit. Vesz
egy új, nagy levegőt.
De csak mértékkel.
Az Újszínház társulata egyik meghatározó, legmarkánsabb színész egyéniségét
vesztette el.
Nagyon-nagyon sokáig fogjuk még hiányolni, keresni őt.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140105/9f8dc8cf/attachment.html