[Grem] Szentatya / Újévi üzenet a Mennyei Atya gyermekeinek testvériségéről

[Emoke Greschik]

A testvériség a béke alapja és útja - Ferenc pápa üzenete a béke
világnapjára

Ferenc pápa is csatlakozik az elődei által folytatott hagyományhoz, és *január
1-jén a béke világnapja alkalmából* üzenetet küld a híveknek és minden
jóakaratú embernek. A dokumentumot, amelyet a Szentatya *A testvériség a
béke alapja és útja* címmel tett közzé, az alábbiakban közöljük.

1. Ebben az első üzenetemben, amelyet a Béke Világnapja alkalmából küldök,
szeretném mindenkihez, az egyes emberekhez és a népekhez is eljuttatni
jókívánságomat, *hogy életüket örömben és reményben élhessék. *Minden férfi
és nő szívében ott lakik ugyanis a teljes élet utáni vágy, amelyhez
hozzátartozik a testvériségre való elfojthatatlan vágyakozás, *a törekvés a
másokkal való közösségre, akik nem ellenségeink és vetélytársaink,
hanem*magunkhoz ölelendő
*testvéreink*, akiket el kell fogadnunk.

*A testvériség az ember alapvető dimenziója, ugyanis társas lények
vagyunk.*Ha ezt az életben felismerjük, akkor úgy tekintünk minden
személyre és úgy
fordulunk felé, mint igaz testvérünkhöz. A testvériség érzése nélkül
lehetetlen igazságos társadalmat, erős és tartós békét építeni. És itt
azonnal eszünkbe kell, hogy jusson, hogy *a testvéri érzést az ember
általában a családban sajátítja el,* a családtagok, főként az édesapa és az
édesanya felelős, egymást kiegészítő feladatai révén. A család minden
testvériség forrása, és ezért a béke alapja és elsődleges útja is, s ezért
az a hivatása, hogy szeretetét árassza ki az egész világra.

Amint *nőttön nő a bolygónkat behálózó kapcsolatok és kommunikációs
lehetőségek száma*, egyre kézzelfoghatóbbá válik *a Föld nemzeteinek
egysége és közös sorsa*. A történelem fordulatai közepette, az etnikumok,
társadalmak és kultúrák közötti különbségek ellenére kitapintható az a
*hivatásunk,
hogy testvéri egységet alakítsunk ki*, ahol kölcsönösen elfogadjuk egymást
és gondoskodunk egymásról. E hivatásunknak korunkban gyakorta ellentmondani
és ezt cáfolni látszik, hogy *a "közöny globalizációjában" élünk*,
vagyis *lassanként
"hozzászokunk" a másik ember szenvedéséhez és magunkba zárkózunk.*

A világ számos területén, úgy tűnik, nem lehet megálljt parancsolni az
emberi jogok súlyos megsértésének, főként az élethez való jog és a
vallásszabadsághoz való jog tekintetében. Ilyen tragikus jelenség és
aggasztó példája az emberkereskedelem is, amikor személyek életén és
kétségbeesésén nyerészkednek semmitől vissza nem riadó emberek. A
fegyverrel vívott háborúk mellett kibontakoznak a kevésbé látható, de nem
kevésbé kegyetlen összecsapások a gazdaság és a pénzügyek területén,
amelyek szintén képesek szétroncsolni életeket, családokat és
vállalkozásokat.

*A globalizáció, amint erre rámutatott XVI. Benedek, közel hoz bennünket
egymáshoz, de nem tesz minket testvérekké.1 Ezen felül, a javak
igazságtalan elosztása, a szegénység is a testvériség hiányát jelzik, és
megmutatják a szolidaritás kultúrájának hiányát is.* Az új ideológiák,
amelyeket a mindent elborító individualizmus, önzés és anyagi fogyasztási
láz jellemez, meggyengítik a társas kapcsolatokat és táplálják a "selejt"
fogalmát: ez a gyengébbek megvetéséhez és magára hagyásához vezet, akiket
"feleslegesnek" tartanak. Ezáltal az emberi együttélés egyre inkább a
pragmatikus és *önző do ut des ("adok, hogy adj") elv*et követi.

Ugyanakkor az is világosan látható, hogy *korunk etikái képtelenek hiteles
testvériséget teremteni*, ugyanis *az olyan testvériség, amely nem
hivatkozik a közös Atyára, mint végső alapra, nem áll meg* magában.  Az
emberek közötti valódi testvériség feltételezi és megkívánja a
transzcendens Atya létezését. Ennek az Atyának a felismerése erősíti meg az
emberek közötti testvériséget, ennek révén lesznek "felebarátok", akik
gondoskodnak egymásról.

*"Hol van a testvéred?"* (Ter 4,9)

2. Ahhoz, hogy jobban megértsük az embernek ezt a testvériségre szóló
hivatását, megfelelő módon felismerjük az akadályokat, amelyek meggátolják
ennek kibontakozását és meghatározzuk, miként küzdhetjük le ezeket,
alapvető fontosságú, hogy Isten tervének megismerése vezessen bennünket,
ahogyan azt a Szentírás mutatja kitűnően.

A teremtés elbeszélése során azt olvassuk, hogy valamennyi férfi és nő
közös ősszülőktől származik, Ádámtól és Évától, akiket Isten a maga képére
és hasonlatosságára teremtett (vö. Ter 1,26), s akiktől Kain és Ábel
születtek. E legelső család életének történetéből kiolvashatjuk a
társadalom történetét, a személyek és népek közötti kapcsolatok fejlődését.

*Ábel pásztor, Kain pedig földműves. Legmélyebb identitásuk és közös
hivatásuk abban áll, hogy testvérek, miközben munkájuk és kultúrájuk
megkülönbözteti őket és másképpen viszonyulnak Istenhez és a teremtett
világhoz is.* Ám *amikor Kain megöli Ábelt, ez tragikusan azt tanúsítja,
hogy radikális módon elveti a testvériségre szóló hivatását.* Az ő
történetük (Ter 4,1-16) megmutatja azt *a nehéz feladatot, amelyre minden
ember meg van hívva: hogy egységben éljünk és gondoskodjunk egymásról.* *Kain
nem fogadta el, hogy Isten jobban kedveli Ábelt, aki nyájának zsengéjét
áldozta neki* -* "az Úr kegyesen tekintett Ábelre és áldozatára,* Kainra és
áldozatára azonban nem tekintett" (Ter 4,4-5) - és* irigységből megöli
Ábelt.* Ezzel megtagadja testvér voltát, a hozzá fűződő pozitív
kapcsolatot, hogy úgy éljenek ketten Isten előtt, hogy vállalják egymás
iránti felelősségüket és gondoskodnak egymásról. Isten kérdésére: "*Hol van
a testvéred?", amellyel Isten megszólítja és számon kéri Kainon
vétkét,*így válaszol: *"Nem
tudom; talán őrzője vagyok testvéremnek?" *(Ter 4,9). Ezután, ahogy a
Teremtés könyve írja,* "Kain elbujdosott az Úr színe elől" *(Ter 4,16).

Fel kell tennünk magunknak a kérdést, milyen mélyebb okok vezették arra
Kaint, hogy semmibe vegye a testvériség kötelékét, a testvéréhez, Ábelhez
kötődő kölcsönösség és közösség szálait. Maga Isten figyelmezteti és azt
veti Kain szemére, hogy *a Gonosz társául szegődött: "a bűn leselkedik az
ajtód előtt"* (vö Ter 4,7). *Kain azonban elutasítja, hogy szembeszegüljön
a gonoszsággal és úgy dönt, hogy "rátámad testvérére, Ábelre" (vö. Ter
4,8), semmibe véve Isten tervét. Ezzel megtagadja eredeti hivatását, hogy
az Isten gyermekeként és testvérként éljen.*

Kain és Ábel története azt tanítja a számunkra, hogy az emberiség magában
hordozza a testvériségre szóló hivatást, ám azt a drámai lehetőséget is,
hogy megtagadja ezt a hivatást. Tanúsítja ezt *a mindennapi önzés*, *amelyből
annyi háború és annyi igazságtalanság fakad.* Sok-sok férfi és nő azért hal
meg ugyanis testvérei kezétől, mert azok nem ismerik fel testvér voltukat,
nem látják, hogy *a kölcsönösségre, a közösségre, az ajándékozásra vagyunk
teremtve.*


*"Ti pedig mindnyájan testvérek vagytok" (Mt 23,8)*
3. Önkéntelenül felmerül a kérdés: e világ férfiai és női vajon eleget
tudnak-e valaha is tenni a testvériség iránti vágynak, amelyet az Atyaisten
ültetett lelkükbe? Képesek lesznek-e egyszer saját erejükből úrrá lenni a
közönyön, önzésen és gyűlöleten és el tudják-e majd fogadni azokat a jogos
különbségeket, amelyek a testvéreket jellemzik?

Átfogalmazva Jézus urunk szavait, így foglalhatjuk össze az ő válaszát erre
a kérdésre: minthogy egy Atya létezik, az Isten, ti mindnyájan testvérek
vagytok (vö. Mt 23,8-9).* A testvériség gyökere Isten Atya voltában
áll. *Nem általános értelemben vett apaságról van szó, ami homályos és
történelmileg sem hatékony, hanem arról a személyes, célzott és rendkívüli
módon konkrét szeretetről, amellyel Isten viseltet minden egyes ember iránt
(vö. Mt 6, 25-30). Ez az Atyaság tehát hatékonyan létrehozza a
testvériséget, mivel Isten szeretete ott, ahol elfogadják az emberek, olyan
erőt jelent, amely képes átalakítani a másik személyhez fűződő
kapcsolatainkat, *megnyitja az embereket a szolidaritásra és a tevékeny
osztozásra.*

Az emberek közötti testvériség *különösen Jézusban és Jézus által kap új
értelmet, az ő halála és feltámadása által.* A kereszt e testvériség
megalapításának végleges "helye", azé a testvériségé, amelyet az emberek
önmaguk képtelenek kialakítani. Jézus Krisztus, aki azért vállalta magára
az emberi természetet, hogy megváltsa azt, és szerette az Atyát
mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig (vö. Fil 2,8), *feltámadása után új
emberségben alkot minket újjá, amely teljes közösségben van az Isten
akaratával*, tervével és magában hordozza a testvériségre szóló meghívás
teljes megvalósítását.

Jézus az Atya eredeti tervét valósítja meg, neki tulajdonítva az elsőséget
mindenben. Ám Krisztus, azáltal, hogy az Atya iránti szeretetből vállalja a
halált, új és végleges kezdőpontot jelent mindannyiunk számára: arra *kaptunk
meghívást, hogy Atya gyermekeiként ismerjük fel egymást testvérként*. *Ő
maga a Szövetség, az a személyes tér, amelyben kiengesztelődött az ember
Istennel,* és a testvérek egymással. Jézus kereszthalálában benne van a
felülemelkedés a megosztottságon, amely a népek, a szövetség népe és a
pogányok között fennállt. A pogányok egészen addig remény nélkül éltek,
hiszen kívül álltak Isten ígéretének körén. Ahogyan az efezusiakhoz írt
levélben olvashatjuk, *Jézus Krisztus az, aki önmagában kibékít minden
embert.* *Ő maga a béke,* mivel a két népből egyet hozott létre, *lebontotta
az ellenségeskedést,* a válaszfalat, amely különválasztotta őket. Ő
önmagában egyetlen népet, egyetlen új embert, egyetlen új emberséget
teremtett (vö. 2, 14-16).

Aki elfogadja Krisztus életét és benne él, az elismeri Istent Atyjának és
teljesen odaadja magát neki, őt szereti minden felett. A kiengesztelődött
ember Istenben meglátja mindenki Atyját és következésképpen arra érez
késztetést, hogy mindenkivel szemben nyitottan, testvériségben éljen.
*Krisztusban
mindenkit úgy fogadunk el, mint Isten fiát vagy leányát, *fivérünket vagy
nővérünket, és nem úgy, mint idegent, szembenállót vagy egyenesen
ellenséget. Isten családjában, ahol mindenki ugyanazon Atya gyermeke, mivel
Krisztusba oltva, a Fiúban gyermekek, nincsenek "selejtes életek". *Mindenkit
igazságos és érinthetetlen méltóság illet meg. Isten mindenkit szeret,
Krisztus mindenkit megváltott vére árán, *mindannyiunkért halt meg a
kereszten és mindannyiunkért támadt fel. *Ez az oka, amiért nem maradhatunk
közömbösek testvéreink sorsa iránt.*

A testvériség a béke alapja és útja

4. Ezeket előrebocsájtván könnyű megértenünk, hogy a testvériség a béke
alapja és útja. Elődeim társadalmi témájú enciklikái jelentős segítséget
jelentenek ezzel kapcsolatban. Elegendő volna abból kiindulnunk, ahogyan
VI. Pál pápa a Populorum progressio-ban, vagy II. János Pál a Sollicitudo
rei socialis-ban meghatározza a béke fogalmát. Az előbbiből azt emeljük ki,
hogy a béke új tartalma a népek teljes értelemben vett fejlődése , az
utóbbiból pedig azt, miszerint a béke opus solidaritatis.

VI. Pál azt írta, hogy *nem csak az egyes személyeknek, hanem a nemzeteknek
is találkozniuk kell a testvériség szellemében.* Így magyarázza ezt: "Ebben
a kölcsönös megértésben és barátságban, ebben a szent közösségben azon kell
[...] együtt dolgoznunk, hogy felépítsük az emberiség közös jövőjét".  Ez a
kötelesség* elsősorban azokra vonatkozik, akik a legszerencsésebb
helyzetben vannak.* Kötelességeik az emberi és természetfeletti
testvériségben gyökereznek és három tekintetben jelentkeznek: *a
szolidaritás kötelessége megkívánja, hogy a gazdagabb nemzetek segítsenek a
kevésbé fejlettebbeken;* a társadalmi igazságosság kötelessége azt jelenti,
hogy helyesebb fogalmakkal újjá kell alkotni az erősebb és gyengébb népek
közötti hiányos kapcsolatokat;* az egyetemes szeretet kötelessége pedig azt
kívánja, hogy emberibb világot hozzunk létre mindenki számára, olyat,
amelyben mindenkinek van mit adnia és kapnia,* és egyesek haladása nem
jelent akadályt mások fejlődése számára.

Ha a békét a szolidaritás művének (opus solidaritatis) tekintjük, nem
gondolhatjuk, hogy ennek elsődleges alapja ne a testvériség volna. A béke
olyan javunk, jelenti ki II. János Pál, amely fel nem osztható. Vagy
mindenki java, vagy senkié. Csak akkor tudjuk valóban birtokunkba venni és
hasznunkra fordítani, mint jobb életminőséget, emberibb és fenntarthatóbb
fejlődést, *ha mindenkiben megvan az "eltökélt akarat a közjó
szolgálatára".*  Ez megköveteli, hogy * ne a "profitéhség" és a
"hatalomvágy" vezesse az embert. *Késznek kell rá lennünk, hogy* "a
felebarát javát keresve, evangéliumi értelemben "megfeledkezzünk
önmagunkról", *ahelyett, hogy kizsákmányolnánk *másokat,
szolgálva,*ahelyett, hogy saját előnyünk érdekében elnyomnánk őket [...]
A "másikat" -
személyt, népet, nemzetet - ne valamiféle eszköznek tekintsük, akinek
munkaképességét és testi erejét csekély bérért kizsákmányolhatjuk, és
magára hagyhatjuk, ha már nem hajt hasznot; hanem tekintsük hozzánk
"hasonlónak", mintegy "segítő társnak".

A keresztény szolidaritás azt tételezi fel, hogy felebarátunkat nem csupán
azért szeretjük, mert olyan "emberi lény, akinek jogai vannak és
mindenkivel alapvetően egyenlő, hanem [azért, mert] az Atya élő képmása,
aki Jézus Krisztus vérével van megváltva és állandóan a Szentlélek hatása
alatt áll"  és így a testvérünk. "Az a tudat, hogy Isten közös Atyánk,
Jézus Krisztusban pedig minden ember a testvérünk - fiak vagyunk a Fiúban -
és a Szentlélek éltető jelenléte és tevékenysége van bennünk, arra késztet
minket, hogy a világot új szemszögből nézzük és értelmezzük" , azért, hogy
átalakítsuk.


*A testvériség, mint a szegénység leküzdésének előfeltétele*
5. Elődöm a Caritas in veritate enciklikában felhívta a világ figyelmét
arra, hogy a népek és az emberek közötti testvériség hiánya a szegénység
egyik jelentős oka.  Számos társadalomban azt érzékeljük, hogy *elszegényedtek
a kapcsolatok a szilárd családi és társadalmi kötelékek hiányai
miatt.*Aggódva szemléljük *a
nyomor, a társadalom peremére szorulás, a magány és a kóros függés *különböző
formáinak növekedését. Ezt a szegénységet *csak a családon és a
közösségeken belüli testvéri kapcsolatok újrafelfedezése és felértékelése
révén lehet meghaladni,* ha képesek vagyunk osztozni az emberek életét
kísérő örömökben, fájdalmakban, nehézségekben és sikerekben.

Ezenfelül, miközben azt látjuk, hogy csökken az abszolút szegénység, másik
oldalon *észre kell vennünk a relatív szegénység növekedését, *vagyis *az
egyenlőtlenségeket olyan személyek és csoportok között, akik egyazon
régióhoz, vagy történelmi-kulturális közegbe tartoznak.* Ebben az
értelemben hatékony *politikára is szükség van,* amely *képes előtérbe
állítani a testvériség kérdését,* vagyis a méltóságuk és alapvető jogaik
tekintetében egyenlő személyek számára az egyenlő hozzáférést a "tőkéhez",
a szolgáltatásokhoz, a nevelés, az egészségügy és a technológia
területén, *hogy
mindenkinek esélye legyen megvalósítani életének tervét és személyként
kiteljesedhessen.*

Olyan politikának is szükségét érezzük, amely képes enyhíteni a *jövedelmek
túlzottan egyenlőtlen elosztásá*n. Nem feledhetjük el, mit tanít az Egyház
az úgynevezett társadalmi zálogról, amelynek alapján szabad, sőt egyedül
lehetséges, Aquinói Szent Tamás szavaival élve, hogy "az ember javakat
birtokoljon" ; azok használata során pedig "úgy kell tekintenie *jogosan
birtokolt vagyon*át, hogy az *nemcsak a sajátja,* *hanem egyúttal közös is,
abban az értelemben, hogy ne csak önmagának, hanem másoknak is hasznára
lehessen". *

Végezetül van a testvériség elősegítésének - és ezzel a szegénység
leküzdésének - egy olyan módja, amely minden más megoldás alapját kell,
hogy képezze. Ez a döntés, amellyel ki-ki* a józan és szerény életstílus*t
választja, *osztozik gazdagságán*, és ezáltal megtapasztalja a testvéri
közösséget a többi emberrel. Ez alapvető ahhoz, hogy Jézus Krisztust
kövessük és valóban keresztények legyünk. Nem csupán a megszentelt életet
választó személyek útja ez, akik szegénységi fogadalmat tesznek, hanem sok
felelős polgáré és családé, akik szilárdan hisznek benne, hogy
*a felebarátunkhoz fűződő testvéri kötelék a legértékesebb javunk.*

*A testvériség felfedezése a gazdaságban*
6. Korunk súlyos pénzügyi és gazdasági válságai - amelyek abból erednek,
hogy az ember fokozatosan eltávolodott Istentől és felebarátjától, és
kapzsi módon csak az anyagi javakat keresi, miközben elszegényednek
személyes és közösségi kapcsolatai - *sok embert arra ösztönöztek, hogy az
elégedettséget, a boldogságot és a biztonságot a fogyasztásban és a javak
felhalmozásában keressék,* túl az egészséges felfogású gazdálkodás minden
logikáján. II. János Pál pápa már 1979-ben figyelmeztetett, hogy
"észlelhető a veszély, hogy az ember, miközben a gazdasági dolgok fölötti
uralmát növeli, a lényeges kérdésekben elveszíti az uralmat, és embersége
különféle módokon rabja lesz az általa látszólag uralt dolgoknak; s ő maga
- bár ezt nem veszi azonnal észre - sokszoros manipuláció áldozata lesz,
mégpedig az egész közösségi élet szervezett formái által, a termelő
rendszerek és a tömegkommunikációs eszközök révén."

Az egymást követő gazdasági válságoknak el kell vezetniük *a gazdasági
fejlődés különféle modelljeinek újragondolásához és az életstílusok
megváltoztatásához.* A mai válság, miközben súlyos terhet ró az egyes
emberek életére, kedvező alkalmat is jelenthet abban a tekintetben, hogy
újra előtérbe kerülnek az erények, vagyis az okosság, a mértékletesség, az
igazságosság és az erősség. Ezek segíthetnek bennünket abban, hogy *túljussunk
a nehéz pillanatokon és felfedezzük azokat a testvéri kötelékeket, amelyek
összekötnek bennünket,* mély bizalommal aziránt, hogy az embernek szüksége
és lehetősége van valami többre, mint egyéni érdekei maximumának
érvényesítése. Főként pedig ezek az *erények szükségesek ahhoz, hogy olyan
társadalmat építsünk, amelynek mértéke az emberi méltóság.*

*A testvériség megszünteti a háborút*

7. Az elmúlt évben továbbra is számos fivérünk és nővérünk kényszerült a
romboló háborúk közepette élni, és ez súlyos és mély seb a testvériségen.

*Sok az olyan konfliktus, amelyet általános közöny kísér.* Biztosítom
mindazokat, akik olyan országokban élnek, ahol fegyverek osztanak félelmet
és rombolást, magam és az Egyház személyes közelségéről. Az Egyház
hivatásához tartozik, hogy elvigye Krisztus szeretetét azokhoz is, akik az
elfelejtett háborúk tehetetlen áldozatai: ezt teszi *a békéért mondott
imádság*ával és szolgálata révén, amelyet a sebesültek, az éhezők, a
menekültek, a kilakoltatottak és a félelemben élők körében végez. Az Egyház
felemeli a szavát, hogy eljuttassa a felelősökhöz ennek a szenvedő
emberiségnek a jajkiáltását valamint azért, hogy az ellenségeskedés
mellett *megszűnjön
minden visszaélés és törvénytelenség az alapvető emberi jogok területén. *

Ezért kívánok most *komoly felhívás*t intézni mindazokhoz, akik
fegyvereikkel erőszakot és halált okoznak: *abban az emberben, akit ma csak
legyőzendő ellenségnek tartotok, fedezzétek fel testvéreteket, és
parancsoljatok megálljt a kezeteknek!* Mondjatok le a fegyverek
útjáról és *induljatok
el a másik felé a párbeszéd, a megbocsátás és a kiengesztelődés
útján,*hogy *újraépítsétek
az igazságosságot, a bizalmat és a reményt magatok körül! *"Ebből a
látószögből nyilvánvalónak látszik, hogy a népek életében a fegyveres
konfliktusok mindig a lehetséges nemzetközi egyetértés szándékos
megtagadását jelentik, s olyan mély megosztottságot és fájdalmas sebeket
okoznak, amelyeknek a gyógyulása sok évet vesz igénybe. A háborúk a
gyakorlatban megtagadják azokat a nagyívű gazdasági és társadalmi célokat,
amelyeket a nemzetközi közösség maga elé tűzött."

Mindazonáltal, *amíg ilyen nagy mennyiségű fegyver van felalmozva, mint
jelenleg, mindig lehet majd új ürügyet találni az ellenségeskedések
kirobbantásához*. Ezért csatlakozom elődeim felhívásához, hogy *mindenki
járuljon hozzá a felfegyverkezés megállításához és a leszereléshez, kezdve
a nukleáris és vegyi fegyvereken.*

Nem tehetjük meg azonban, hogy ne vegyük észre: a nemzetközi megállapodások
és a nemzeti törvénykezések, bármily szükségesek és valóban kívánatosak,
nem elegendőek ahhoz, hogy megvédelmezzék az emberiséget a fegyveres
konfliktusok kockázataitól.* A szívek megtérésére van szükség, hogy
mindenki felismerje a másikban a testvérét, akiről gondoskodnia kell,
akivel együtt kell működnie,* hogy mindenki számára teljes életet lehessen
megvalósítani. Ez a lelkület élteti a civil társadalom, beleértve a
vallásos szervezetek számos, a béke megvalósítását célzó kezdeményezését.
Kívánom, hogy mindnyájuk nap mint nap kifejtett erőfeszítése gyümölcsö
*ző legyen és ténylegesen alkalmazhatóvá váljék a nemzetközi jogban a
békéhez való jog, mint alapvető emberi jog és mint minden más jog
gyakorlásának szükséges előfeltétele.*
*A korrupció és a szervezett bűnözés** a testvériség ellenében hatnak*

8. A testvériség horizontja arra utal, hogy minden férfi és nő élete
kiteljesedhessen. Az emberi személy, különösen a fiatalok jogos ambícióit
nem szabad elfojtani és megsérteni, nem szabad elrabolni senkinek a
reményét, hogy ezeket megvalósíthatja. Ugyanakkor az ambíció nem keverendő
össze azzal, ha valaki visszaél hatalmával. Éppen ellenkezőleg, *abban kell
versengenünk, hogy kölcsönösen tiszteljük egymást *(vö. Róm 12,10). Még a
viták során is, amelyek elkerülhetetlenül hozzátartoznak az életünkhöz,
mindig emlékeznünk kell rá, hogy testvérek vagyunk, arra kell nevelnünk
egymást és saját magunkat, hogy *felebarátunkban soha ne az ellenséget vagy
a megsemmisítendő ellenfelet lássuk.*

A testvériség társadalmi békét teremt, mivel egyensúlyt hoz létre *a
szabadság és az igazságosság, a személyes felelősség és a szolidaritás, *az
egyes emberek java és a közjó között. A politikai közösségnek ezért arra
kell törekednie átlátható és felelős módon, hogy mindezt elősegítse. A
polgároknak érezniük kell, hogy a közhatalom szereplői őket képviselik,
miközben tiszteletben tartják szabadságukat. Ugyanakkor a polgárok és az
intézmények közé gyakran sajnos részérdekek ékelődnek, és így rossz irányba
mozdítják el ezt a kapcsolatot és azt eredményezik, hogy kialakul a
folytonos konfliktus légköre.

*A testvériség hiteles lelkülete legyőzi az egyéni önzést,* amely
meggátolja az egyes embereket abban, hogy szabadon éljenek és egymással
harmóniában. *Az önzés társadalmi kifejlődése valósul meg a korrupció
számos, manapság annyira szövevényesen elterjedt formájában, valamint a
szervezett bűnözés révén, a kisebb csoportoktól a globális szervezetekig. *Ezek
*mélyen megsértik a törvényességet és az igazságosságot, és szíven döfik az
emberi személy méltóságát. *Ezek a szervezetek súlyosan sértik Istent,
ártanak a testvéreknek és kárt okoznak a teremtett világban, különösképpen
ha vallási dimenziókat is hordoznak.

Itt *a kábítószerkereskedelem borzasztó drámájá*ra gondolok, amelyből
minden erkölcsi és polgári törvénynek fittyet hányva szereznek hasznot
egyesek; a természeti erőforrások rombolására és szennyezésére, ami
jelenleg is folyik; a munkaerő kizsákmányolásának tragédiájára; a *törvénytelen
pénzügyi ügyletekre és spekulációkr*a, amely sokszor a ragadozók jellegét
ölti már magára és kárt okoz egész gazdasági és társadalmi rendszerekben,
emberek millióit téve ki a szegénységnek; a prostitúcióra, amely minden nap
szedi ártatlan áldozatait, főként a legfiatalabbak körében, akiket megfoszt
a jövőtől; *az alattomos emberkereskedelemre, a fiatalkorúakkal szemben
elkövetetett bűnök*re és *visszaélésekre, a rabszolgasá*gra, amelynek
szörnyűsége mindmáig terjed a világ egyes részein; a kivándorlók sokszor
hallatlanra vett tragédiájára, amihez illegális spekulációk kapcsolódnak.
XXIII. János azt írta erről: "Ha valamely emberi közösség erőszakkal van
megszervezve, állítható, hogy abban semmi emberi elem nincs, mivel az
emberek szabadságukban gátolva vannak; a közösségeket ellenkezőleg
ösztönözni kell az élet fejlődésének és tökéletességének alkalmas
elérésére."  *Az ember azonban megtérhet és nem szabad elveszíteni a
reményt, hogy megváltoztatja életét.* Azt szeretném, hogy ez a bizalmas
üzenetem mindenkihez eljusson, azokhoz is, akik szörnyű bűntényeket
követtek el, mivel Isten nem a bűnös halálát kívánja, hanem azt, hogy
megtérjen és éljen (vö. Ez 18,23).

Az emberi társadalom tágabb kontextusában, ha a bűnre és kiszabott
büntetésre tekintünk, eszünkbe jutnak azok az embertelen körülmények,
amelyek közepette *számos fegyházban emberhez méltatlan állapotba vannak
taszítva a fogvatartottak, emberi méltóságukban meggyalázzák őket, és
megtagadják tőlük a jóvátétel akarását* és kifejezésének lehetőségét. *Az
Egyház sokat tesz ezeken a helyeken, a legtöbbször csendben.* Bátorítok
mindenkit, hogy *mindig többet és többet tegyünk, *abban a reményben, hogy
azok a cselekedetek, amelyeket bátor férfiak és nők vállalnak magukra,
egyre inkább elnyerjék a civil hatóságok lojális és becsületes támogatását.


*A testvériség segít bennünket abban, hogy megőrizzük és műveljük a
természetet*
9. Az emberi család a Teremtőtől kapott egy közös ajándékot: a természetet.
A teremtésről vallott keresztény felfogás pozitív ítéletet hordoz azokkal a
beavatkozásokkal kapcsolatban, amelyek révén előnyt szerzünk, ha
felelősséggel műveljük ezt. *Tiszteletben kell tartanunk a természet
mélyébe írt "grammatikát" és bölcsen kell használnunk az erőforrásokat
*mindenki
hasznára, tisztelve az egyes élőlények szépségét, célját és hasznát,
valamint szerepüket az ökoszisztémában. Egyszóval a természet a
szolgálatunkra áll és az a küldetésünk, hogy felelősen bánjunk vele. Ezzel
szemben *gyakran vezérel bennünket a kapzsiság, a hatalom, a birtoklás, a
manipuláció, a kizsákmányolás gőgje* és *a természetet nem őrizzük, nem
tiszteljük* és nem úgy bánunk vele, mint ingyenes ajándékkal, amelyről
gondoskodnunk kell és testvéreink, köztük az eljövendő nemzedékek
szolgálatba kell állítanunk.

Különösképpen a földművelés a termelésnek az az elsődleges területe,
amelynek fő hivatása, hogy művelje és őrizze a természeti erőforrásokat és
táplálja az emberiséget. Ezzel kapcsolatban *a világban még mindig meglévő
éhínség szégyene* arra ösztönöz, hogy megosszam veletek ezt a kérdést:
miképpen használjuk fel a Föld erőforrásait? A mai kor társadalmainak el
kell gondolkozniuk azon, milyen fontossági sorrend áll fenn a termelés
terén. Megkerülhetetlen kötelességünk, hogy *a Föld erőforrásait úgy
hasznosítsuk, hogy mindenki megszabaduljon az éhségtől.* Számos erre
irányuló kezdeményezés és lehetséges megoldás létezik, és ezek nem
szorítkoznak a termelés növelésére. Tudott dolog, hogy a jelenlegi termelés
elégséges, mégis emberek milliói szenvednek és halnak meg az éhségtől, s ez
valódi botrány. Meg kell tehát találnunk annak módját, hogy mindenki
részesedhessen a föld gyümölcseiből, és nem csak azért, hogy *ne növekedjen
a távolság azok között, akiknek több jut és azok között, akiknek meg kell
elégedniük a morzsákkal, hanem azért is, hogy tekintettel legyünk a minden
emberi lényt megillető igazságosságra és egyenlő bánásmódra.* Ebben az
értelemben szeretném mindenkinek felhívni a figyelmét a javak egyetemes
elosztásának szükségességére, amely az Egyház társadalmi tanításának egyik
sarkalatos alapelve. Ennek az elvnek a betartása lényegi előfeltétel ahhoz,
hogy *biztosítsuk a tényleges és egyenlő hozzáférést azokhoz az alapvető és
elsődleges javakhoz, amelyekre minden embernek szüksége és joga van.*


Összefoglalás

10. *A testvériséget fel kell fedeznünk, szeretnünk kell, meg kell
tapasztalnunk, hirdetnünk kell és tanúságot kell róla tennünk. * Ugyanakkor
egyedül az Istentől kapott szeretet tesz minket képessé, hogy befogadjuk és
teljes mértékben megéljük a testvériséget.

A politika és a gazdaság szükségszerű realizmusa nem szorítkozhat az
eszményekről lemondó technikai megoldásokra, amely nem veszi figyelembe az
ember transzcendens dimenzióját. Amikor hiányzik ez a nyitottság Isten
felé, minden emberi tevékenység szegényesebb lesz és a személyeket
kihasználandó tárgyakká degradálják. A gazdaság és politika csak akkor lesz
képes a hiteles testvéri szeretet alapjára épülni, ha elfogadja, hogy a
minden férfit és nőt szerető Istenre való nyitottság által biztosított
tágas térben mozogjon; csak ekkor lehet a gazdaság és a politika a teljes
emberi fejlődés és a béke hatékony eszköze.

Mi, keresztények úgy hisszük, hogy* az Egyházban egymás tagjai vagyunk,
kölcsönösen szükségünk van egymásra,* mivel mindnyájan részesültünk a
kegyelemben Krisztus ajándékának mértéke szerint a közösség javára (vö. Ef
4,7.25; 1 Kor 12,7). *Krisztus azért jött a világba, hogy elhozza számunkra
az isteni kegyelmet, vagyis annak lehetőségét, hogy részt vegyünk az ő
életében.* Ebből fakadóan a testvéri kapcsolatok megvalósítására
törekszünk, *a kölcsönösségre és a megbocsátásra, a teljes önátadásra *alapítva
ezt. Isten szeretete tágasságának és mélységének mértéke szerint, amit a
keresztre feszített és feltámadott Krisztus kínál az emberiségnek, hogy
mindenkit magához vonzzon: *"Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást!
Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról
tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel
vagytok egymás iránt."* (Jn 13,34-35). Ez az az örömhír, amely mindenkitől
megkívánja még egy lépés megtételét, az empátia folytonos gyakorlását, a
másik ember szenvedésének és reményének meghallgatását, még ha igen távol
él is tőlünk. Így indulhatunk el annak a szeretetnek az igényes útján,
amely képes odaadni önmagát és önzetlenül cselekedni minden testvérünk
javáért.

*Krisztus magához öleli az egész embert és azt akarja, hogy senki se
vesszen el. "Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a
világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak" * (Jn 3,17). Ezt úgy
teszi, hogy senkit sem nyom el, senkit sem kényszerít, hogy kinyissa előtte
szívének és értelmének ajtaját. "A legnagyobb legyen olyan, mintha a
legkisebb volna, az elöljáró pedig mintha szolga volna" - mondja Jézus
Krisztus. - "Én úgy vagyok köztetek, mintha a szolgátok volnék" (Lk
22,26-27). Minden tevékenységünket tehát olyan hozzáállással kell
végeznünk, amelyet a mások, különösen a távoli és ismeretlen emberek
szolgálata jellemez.* A szolgálat a lelke annak a testvériségnek, amely a
békét építi.*

*Mária, Jézus édesanyja segítsen számunkra megérteni és a mindennapokban
megélni azt a testvériséget, amely Fiának szívéből árad, hogy elvihessük a
békét minden emberhez szeretett Földünkön.*

Vatikán, 2013. december 8.

Ferenc pápa
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140101/54a9a185/attachment.html