<div dir="ltr"><h1>A testvériség a béke alapja és útja – Ferenc pápa üzenete a béke világnapjára</h1>
<div>
<div>
<div>
<p>Ferenc pápa is csatlakozik az elődei által
folytatott hagyományhoz, és <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>január 1-jén a béke világnapja alkalmából</b></u>
üzenetet küld a híveknek és minden jóakaratú embernek. A dokumentumot,
amelyet a Szentatya <i>A testvériség a béke alapja és útja</i> címmel tett közzé, az alábbiakban közöljük.</p> </div>
</div>
</div>
<p></p><p>1.
Ebben az első üzenetemben, amelyet a Béke Világnapja alkalmából küldök,
szeretném mindenkihez, az egyes emberekhez és a népekhez is eljuttatni
jókívánságomat, <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>hogy életüket örömben és reményben élhessék. </b></u>Minden
férfi és nő szívében ott lakik ugyanis a teljes élet utáni vágy,
amelyhez hozzátartozik a testvériségre való elfojthatatlan vágyakozás, <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a
törekvés a másokkal való közösségre, akik nem ellenségeink és
vetélytársaink, hanem</b></u> magunkhoz ölelendő <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>testvéreink</b></u>, akiket el kell
fogadnunk.<br><br><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A testvériség az ember alapvető dimenziója, ugyanis
társas lények vagyunk.</b></u> Ha ezt az életben felismerjük, akkor úgy
tekintünk minden személyre és úgy fordulunk felé, mint igaz
testvérünkhöz. A testvériség érzése nélkül lehetetlen igazságos
társadalmat, erős és tartós békét építeni. És itt azonnal eszünkbe kell,
hogy jusson, hogy <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a testvéri érzést az ember általában a családban
sajátítja el,</b></u> a családtagok, főként az édesapa és az édesanya felelős,
egymást kiegészítő feladatai révén. A család minden testvériség forrása,
és ezért a béke alapja és elsődleges útja is, s ezért az a hivatása,
hogy szeretetét árassza ki az egész világra.<br><br>Amint <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>nőttön nő a
bolygónkat behálózó kapcsolatok és kommunikációs lehetőségek száma</b></u>,
egyre kézzelfoghatóbbá válik <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a Föld nemzeteinek egysége és közös sorsa</b></u>. A
történelem fordulatai közepette, az etnikumok, társadalmak és kultúrák
közötti különbségek ellenére kitapintható az a <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>hivatásunk, hogy testvéri
egységet alakítsunk ki</b></u>, ahol kölcsönösen elfogadjuk egymást és
gondoskodunk egymásról. E hivatásunknak korunkban gyakorta ellentmondani
és ezt cáfolni látszik, hogy <u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>a „közöny globalizációjában” élünk</b></u>, vagyis
<u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>lassanként „hozzászokunk” a másik ember szenvedéséhez és magunkba
zárkózunk.</b></u><br><br>A világ számos területén, úgy tűnik, nem lehet
megálljt parancsolni az emberi jogok súlyos megsértésének, főként az
élethez való jog és a vallásszabadsághoz való jog tekintetében. Ilyen
tragikus jelenség és aggasztó példája az emberkereskedelem is, amikor
személyek életén és kétségbeesésén nyerészkednek semmitől vissza nem
riadó emberek. A fegyverrel vívott háborúk mellett kibontakoznak a
kevésbé látható, de nem kevésbé kegyetlen összecsapások a gazdaság és a
pénzügyek területén, amelyek szintén képesek szétroncsolni életeket,
családokat és vállalkozásokat.<br><br><u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>A globalizáció, amint erre
rámutatott XVI. Benedek, közel hoz bennünket egymáshoz, de nem tesz
minket testvérekké.1 Ezen felül, a javak igazságtalan elosztása, a
szegénység is a testvériség hiányát jelzik, és megmutatják a
szolidaritás kultúrájának hiányát is.</b></u> Az új ideológiák, amelyeket a
mindent elborító individualizmus, önzés és anyagi fogyasztási láz
jellemez, meggyengítik a társas kapcsolatokat és táplálják a „selejt”
fogalmát: ez a gyengébbek megvetéséhez és magára hagyásához vezet,
akiket „feleslegesnek” tartanak. Ezáltal az emberi együttélés egyre
inkább a pragmatikus és <u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>önző do ut des („adok, hogy adj”) elv</b></u>et követi.<br><br>Ugyanakkor
az is világosan látható, hogy <u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>korunk etikái képtelenek hiteles
testvériséget teremteni</b></u>, ugyanis <u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>az olyan testvériség, amely nem
hivatkozik a közös Atyára, mint végső alapra, nem áll meg</b></u> magában. Az
emberek közötti valódi testvériség feltételezi és megkívánja a
transzcendens Atya létezését. Ennek az Atyának a felismerése erősíti meg
az emberek közötti testvériséget, ennek révén lesznek „felebarátok”,
akik gondoskodnak egymásról.<br><br><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>„Hol van a testvéred?”</b></u> (Ter 4,9)<br><br>2.
Ahhoz, hogy jobban megértsük az embernek ezt a testvériségre szóló
hivatását, megfelelő módon felismerjük az akadályokat, amelyek
meggátolják ennek kibontakozását és meghatározzuk, miként küzdhetjük le
ezeket, alapvető fontosságú, hogy Isten tervének megismerése vezessen
bennünket, ahogyan azt a Szentírás mutatja kitűnően.<br><br>A teremtés
elbeszélése során azt olvassuk, hogy valamennyi férfi és nő közös
ősszülőktől származik, Ádámtól és Évától, akiket Isten a maga képére és
hasonlatosságára teremtett (vö. Ter 1,26), s akiktől Kain és Ábel
születtek. E legelső család életének történetéből kiolvashatjuk a
társadalom történetét, a személyek és népek közötti kapcsolatok
fejlődését.<br><br><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Ábel pásztor, Kain pedig földműves. Legmélyebb
identitásuk és közös hivatásuk abban áll, hogy testvérek, miközben
munkájuk és kultúrájuk megkülönbözteti őket és másképpen viszonyulnak
Istenhez és a teremtett világhoz is.</b></u> Ám <u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>amikor Kain megöli Ábelt, ez
tragikusan azt tanúsítja, hogy radikális módon elveti a testvériségre
szóló hivatását.</b></u> Az ő történetük (Ter 4,1-16) megmutatja azt <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a nehéz
feladatot, amelyre minden ember meg van hívva: hogy egységben éljünk és
gondoskodjunk egymásról.</b></u> <u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>Kain nem fogadta el, hogy Isten jobban kedveli
<span style="background-color:rgb(255,255,0)">Ábelt, aki nyájának zsengéjét áldozta neki</span></b></u><span style="background-color:rgb(255,255,0)"> </span>–<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> „az Úr kegyesen tekintett
Ábelre és áldozatára,</b></u> Kainra és áldozatára azonban nem tekintett” (Ter
4,4-5) – és<u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b> irigységből megöli Ábelt.</b></u> Ezzel megtagadja testvér voltát, a
hozzá fűződő pozitív kapcsolatot, hogy úgy éljenek ketten Isten előtt,
hogy vállalják egymás iránti felelősségüket és gondoskodnak egymásról.
Isten kérdésére: „<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Hol van a testvéred?”, amellyel Isten megszólítja és
számon kéri Kainon vétkét,</b></u> így válaszol: <u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>„Nem tudom; talán őrzője vagyok
testvéremnek?” </b></u>(Ter 4,9). Ezután, ahogy a Teremtés könyve írja,<u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b> „Kain
elbujdosott az Úr színe elől” </b></u>(Ter 4,16).<br><br>Fel kell tennünk
magunknak a kérdést, milyen mélyebb okok vezették arra Kaint, hogy
semmibe vegye a testvériség kötelékét, a testvéréhez, Ábelhez kötődő
kölcsönösség és közösség szálait. Maga Isten figyelmezteti és azt veti
Kain szemére, hogy <u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>a Gonosz társául szegődött: „a bűn leselkedik az
ajtód előtt”</b></u> (vö Ter 4,7). <u><b><span style="background-color:rgb(213,166,189)">Kain azonban elutasítja, hogy szembeszegüljön
a gonoszsággal és úgy dönt, hogy „rátámad testvérére, Ábelre” (vö. Ter
4,8), semmibe véve Isten tervét. Ezzel megtagadja </span><span style="background-color:rgb(255,255,0)">eredeti hivatását,
hogy az Isten gyermekeként és testvérként éljen.</span></b></u><br><br>Kain és Ábel
története azt tanítja a számunkra, hogy az emberiség magában hordozza a
testvériségre szóló hivatást, ám azt a drámai lehetőséget is, hogy
megtagadja ezt a hivatást. Tanúsítja ezt <u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>a mindennapi önzés</b></u>, <u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>amelyből
annyi háború és annyi igazságtalanság fakad.</b></u> Sok-sok férfi és nő azért
hal meg ugyanis testvérei kezétől, mert azok nem ismerik fel testvér
voltukat, nem látják, hogy <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a kölcsönösségre, a közösségre, az
ajándékozásra vagyunk teremtve.</b></u><br><br><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>„Ti pedig mindnyájan testvérek vagytok” (Mt 23,8)<br></b></u><br>3.
Önkéntelenül felmerül a kérdés: e világ férfiai és női vajon eleget
tudnak-e valaha is tenni a testvériség iránti vágynak, amelyet az
Atyaisten ültetett lelkükbe? Képesek lesznek-e egyszer saját erejükből
úrrá lenni a közönyön, önzésen és gyűlöleten és el tudják-e majd fogadni
azokat a jogos különbségeket, amelyek a testvéreket jellemzik?<br><br>Átfogalmazva
Jézus urunk szavait, így foglalhatjuk össze az ő válaszát erre a
kérdésre: minthogy egy Atya létezik, az Isten, ti mindnyájan testvérek
vagytok (vö. Mt 23,8-9).<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> A testvériség gyökere Isten Atya voltában áll. </b></u>
Nem általános értelemben vett apaságról van szó, ami homályos és
történelmileg sem hatékony, hanem arról a személyes, célzott és
rendkívüli módon konkrét szeretetről, amellyel Isten viseltet minden
egyes ember iránt (vö. Mt 6, 25-30). Ez az Atyaság tehát hatékonyan
létrehozza a testvériséget, mivel Isten szeretete ott, ahol elfogadják
az emberek, olyan erőt jelent, amely képes átalakítani a másik
személyhez fűződő kapcsolatainkat, <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>megnyitja az embereket a
szolidaritásra és a tevékeny osztozásra.</b></u><br><br>Az emberek közötti
testvériség <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>különösen Jézusban és Jézus által kap új értelmet, az ő
halála és feltámadása által.</b></u> A kereszt e testvériség megalapításának
végleges „helye”, azé a testvériségé, amelyet az emberek önmaguk
képtelenek kialakítani. Jézus Krisztus, aki azért vállalta magára az
emberi természetet, hogy megváltsa azt, és szerette az Atyát
mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig (vö. Fil 2,8), <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>feltámadása után
új emberségben alkot minket újjá, amely teljes közösségben van az Isten
akaratával</b></u>, tervével és magában hordozza a testvériségre szóló meghívás
teljes megvalósítását.<br><br>Jézus az Atya eredeti tervét valósítja
meg, neki tulajdonítva az elsőséget mindenben. Ám Krisztus, azáltal,
hogy az Atya iránti szeretetből vállalja a halált, új és végleges
kezdőpontot jelent mindannyiunk számára: arra <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>kaptunk meghívást, hogy Atya gyermekeiként ismerjük fel egymást testvérként</b></u>. <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Ő
maga a Szövetség, az a személyes tér, amelyben kiengesztelődött az ember
Istennel,</b></u> és a testvérek egymással. Jézus kereszthalálában benne van a
felülemelkedés a megosztottságon, amely a népek, a szövetség népe és a
pogányok között fennállt. A pogányok egészen addig remény nélkül éltek,
hiszen kívül álltak Isten ígéretének körén. Ahogyan az efezusiakhoz írt
levélben olvashatjuk, <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Jézus Krisztus az, aki önmagában kibékít minden
embert.</b></u> <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Ő maga a béke,</b></u> mivel a két népből egyet hozott létre, <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>lebontotta
az ellenségeskedést,</b></u> a válaszfalat, amely különválasztotta őket. Ő
önmagában egyetlen népet, egyetlen új embert, egyetlen új emberséget
teremtett (vö. 2, 14-16).<br><br>Aki elfogadja Krisztus életét és benne
él, az elismeri Istent Atyjának és teljesen odaadja magát neki, őt
szereti minden felett. A kiengesztelődött ember Istenben meglátja
mindenki Atyját és következésképpen arra érez késztetést, hogy
mindenkivel szemben nyitottan, testvériségben éljen. <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Krisztusban
mindenkit úgy fogadunk el, mint Isten fiát vagy leányát, </b></u>fivérünket vagy
nővérünket, és nem úgy, mint idegent, szembenállót vagy egyenesen
ellenséget. Isten családjában, ahol mindenki ugyanazon Atya gyermeke,
mivel Krisztusba oltva, a Fiúban gyermekek, nincsenek „selejtes életek”.
<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Mindenkit igazságos és érinthetetlen méltóság illet meg. Isten
mindenkit szeret, Krisztus mindenkit megváltott vére árán,
</b></u>mindannyiunkért halt meg a kereszten és mindannyiunkért támadt fel. <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Ez
az oka, amiért nem maradhatunk közömbösek testvéreink sorsa iránt.</b></u><br><br>A testvériség a béke alapja és útja<br><br>4.
Ezeket előrebocsájtván könnyű megértenünk, hogy a testvériség a béke
alapja és útja. Elődeim társadalmi témájú enciklikái jelentős segítséget
jelentenek ezzel kapcsolatban. Elegendő volna abból kiindulnunk,
ahogyan VI. Pál pápa a Populorum progressio-ban, vagy II. János Pál a
Sollicitudo rei socialis-ban meghatározza a béke fogalmát. Az előbbiből
azt emeljük ki, hogy a béke új tartalma a népek teljes értelemben vett
fejlődése , az utóbbiból pedig azt, miszerint a béke opus solidaritatis.
<br><br>VI. Pál azt írta, hogy <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>nem csak az egyes személyeknek, hanem a
nemzeteknek is találkozniuk kell a testvériség szellemében.</b></u> Így
magyarázza ezt: „Ebben a kölcsönös megértésben és barátságban, ebben a
szent közösségben azon kell […] együtt dolgoznunk, hogy felépítsük az
emberiség közös jövőjét”. Ez a kötelesség<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> elsősorban azokra vonatkozik,
akik a legszerencsésebb helyzetben vannak.</b></u> Kötelességeik az emberi és
természetfeletti testvériségben gyökereznek és három tekintetben
jelentkeznek: <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a szolidaritás kötelessége megkívánja, hogy a gazdagabb
nemzetek segítsenek a kevésbé fejlettebbeken;</b></u> a társadalmi igazságosság
kötelessége azt jelenti, hogy helyesebb fogalmakkal újjá kell alkotni az
erősebb és gyengébb népek közötti hiányos kapcsolatokat;<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> az egyetemes
szeretet kötelessége pedig azt kívánja, hogy emberibb világot hozzunk
létre mindenki számára, olyat, amelyben mindenkinek van mit adnia és
kapnia,</b></u> és egyesek haladása nem jelent akadályt mások fejlődése számára.
<br><br>Ha a békét a szolidaritás művének (opus solidaritatis)
tekintjük, nem gondolhatjuk, hogy ennek elsődleges alapja ne a
testvériség volna. A béke olyan javunk, jelenti ki II. János Pál, amely
fel nem osztható. Vagy mindenki java, vagy senkié. Csak akkor tudjuk
valóban birtokunkba venni és hasznunkra fordítani, mint jobb
életminőséget, emberibb és fenntarthatóbb fejlődést, <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>ha mindenkiben
megvan az „eltökélt akarat a közjó szolgálatára”.</b></u> Ez megköveteli, hogy <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>
ne a <span style="background-color:rgb(213,166,189)">„profitéhség”</span> és a <span style="background-color:rgb(213,166,189)">„hatalomvágy”</span> vezesse az embert. </b></u>Késznek kell rá
lennünk, hogy<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> „a felebarát javát keresve, evangéliumi értelemben
„megfeledkezzünk önmagunkról”, </b></u>ahelyett, hogy kizsákmányolnánk <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>másokat,
szolgálva,</b></u> ahelyett, hogy saját előnyünk érdekében elnyomnánk őket […] A
„másikat” – személyt, népet, nemzetet – ne valamiféle eszköznek
tekintsük, akinek munkaképességét és testi erejét csekély bérért
kizsákmányolhatjuk, és magára hagyhatjuk, ha már nem hajt hasznot; hanem
tekintsük hozzánk „hasonlónak”, mintegy „segítő társnak”. <br><br>A
keresztény szolidaritás azt tételezi fel, hogy felebarátunkat nem csupán
azért szeretjük, mert olyan „emberi lény, akinek jogai vannak és
mindenkivel alapvetően egyenlő, hanem [azért, mert] az Atya élő képmása,
aki Jézus Krisztus vérével van megváltva és állandóan a Szentlélek
hatása alatt áll” és így a testvérünk. „Az a tudat, hogy Isten közös
Atyánk, Jézus Krisztusban pedig minden ember a testvérünk – fiak vagyunk
a Fiúban – és a Szentlélek éltető jelenléte és tevékenysége van
bennünk, arra késztet minket, hogy a világot új szemszögből nézzük és
értelmezzük” , azért, hogy átalakítsuk.<br><br><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A testvériség, mint a szegénység leküzdésének előfeltétele<br></b></u><br>5.
Elődöm a Caritas in veritate enciklikában felhívta a világ figyelmét
arra, hogy a népek és az emberek közötti testvériség hiánya a szegénység
egyik jelentős oka. Számos társadalomban azt érzékeljük, hogy
<u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>elszegényedtek a kapcsolatok a szilárd családi és társadalmi kötelékek
hiányai miatt.</b></u> Aggódva szemléljük <u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>a nyomor, a társadalom peremére
szorulás, a magány és a kóros függés </b></u>különböző formáinak növekedését.
Ezt a szegénységet <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>csak a családon és a közösségeken belüli testvéri
kapcsolatok újrafelfedezése és felértékelése révén lehet meghaladni,</b></u> ha
képesek vagyunk osztozni az emberek életét kísérő örömökben,
fájdalmakban, nehézségekben és sikerekben.<br><br>Ezenfelül, miközben
azt látjuk, hogy csökken az abszolút szegénység, másik oldalon <u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>észre
kell vennünk a relatív szegénység növekedését, </b></u>vagyis <u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>az
egyenlőtlenségeket olyan személyek és csoportok között, akik egyazon
régióhoz, vagy történelmi-kulturális közegbe tartoznak.</b></u> Ebben az
értelemben hatékony <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>politikára is szükség van,</b></u> amely <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>képes előtérbe
állítani a testvériség kérdését,</b></u> vagyis a méltóságuk és alapvető jogaik
tekintetében egyenlő személyek számára az egyenlő hozzáférést a
„tőkéhez”, a szolgáltatásokhoz, a nevelés, az egészségügy és a
technológia területén, <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>hogy mindenkinek esélye legyen megvalósítani
életének tervét és személyként kiteljesedhessen.</b></u><br><br>Olyan
politikának is szükségét érezzük, amely képes enyhíteni a <u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>jövedelmek
túlzottan egyenlőtlen elosztásá</b></u>n. Nem feledhetjük el, mit tanít az
Egyház az úgynevezett társadalmi zálogról, amelynek alapján szabad, sőt
egyedül lehetséges, Aquinói Szent Tamás szavaival élve, hogy „az ember
javakat birtokoljon” ; azok használata során pedig „úgy kell tekintenie
<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>jogosan birtokolt vagyon</b></u>át, hogy az <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>nemcsak a sajátja,</b></u> <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>hanem egyúttal
közös is, abban az értelemben, hogy ne csak önmagának, hanem másoknak is
hasznára lehessen”. </b></u><br><br>Végezetül van a testvériség elősegítésének –
és ezzel a szegénység leküzdésének – egy olyan módja, amely minden más
megoldás alapját kell, hogy képezze. Ez a döntés, amellyel ki-ki<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> a józan
és szerény életstílus</b></u>t választja, <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>osztozik gazdagságán</b></u>, és ezáltal
megtapasztalja a testvéri közösséget a többi emberrel. Ez alapvető
ahhoz, hogy Jézus Krisztust kövessük és valóban keresztények legyünk.
Nem csupán a megszentelt életet választó személyek útja ez, akik
szegénységi fogadalmat tesznek, hanem sok felelős polgáré és családé,
akik szilárdan hisznek benne, hogy <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a felebarátunkhoz fűződő testvéri
kötelék a legértékesebb javunk.<br></b></u><br><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A testvériség felfedezése a gazdaságban<br></b></u><br>6.
Korunk súlyos pénzügyi és gazdasági válságai – amelyek abból erednek,
hogy az ember fokozatosan eltávolodott Istentől és felebarátjától, és
kapzsi módon csak az anyagi javakat keresi, miközben elszegényednek
személyes és közösségi kapcsolatai – <u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>sok embert arra ösztönöztek, hogy
az elégedettséget, a boldogságot és a biztonságot a fogyasztásban és a
javak felhalmozásában keressék,</b></u> túl az egészséges felfogású gazdálkodás
minden logikáján. II. János Pál pápa már 1979-ben figyelmeztetett, hogy
„észlelhető a veszély, hogy az ember, miközben a gazdasági dolgok
fölötti uralmát növeli, a lényeges kérdésekben elveszíti az uralmat, és
embersége különféle módokon rabja lesz az általa látszólag uralt
dolgoknak; s ő maga – bár ezt nem veszi azonnal észre – sokszoros
manipuláció áldozata lesz, mégpedig az egész közösségi élet szervezett
formái által, a termelő rendszerek és a tömegkommunikációs eszközök
révén.” <br><br>Az egymást követő gazdasági válságoknak el kell
vezetniük <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a gazdasági fejlődés különféle modelljeinek újragondolásához
és az életstílusok megváltoztatásához.</b></u> A mai válság, miközben súlyos
terhet ró az egyes emberek életére, kedvező alkalmat is jelenthet abban a
tekintetben, hogy újra előtérbe kerülnek az erények, vagyis az okosság,
a mértékletesség, az igazságosság és az erősség. Ezek segíthetnek
bennünket abban, hogy <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>túljussunk a nehéz pillanatokon és felfedezzük
azokat a testvéri kötelékeket, amelyek összekötnek bennünket,</b></u> mély
bizalommal aziránt, hogy az embernek szüksége és lehetősége van valami
többre, mint egyéni érdekei maximumának érvényesítése. Főként pedig ezek
az <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>erények szükségesek ahhoz, hogy olyan társadalmat építsünk, amelynek
mértéke az emberi méltóság.</b></u><br><br><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A testvériség megszünteti a háborút</b></u><br><br>7.
Az elmúlt évben továbbra is számos fivérünk és nővérünk kényszerült a
romboló háborúk közepette élni, és ez súlyos és mély seb a
testvériségen.<br><br><u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>Sok az olyan konfliktus, amelyet általános közöny
kísér.</b></u> Biztosítom mindazokat, akik olyan országokban élnek, ahol
fegyverek osztanak félelmet és rombolást, magam és az Egyház személyes
közelségéről. Az Egyház hivatásához tartozik, hogy elvigye Krisztus
szeretetét azokhoz is, akik az elfelejtett háborúk tehetetlen áldozatai:
ezt teszi <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a békéért mondott imádság</b></u>ával és szolgálata révén, amelyet a
sebesültek, az éhezők, a menekültek, a kilakoltatottak és a félelemben
élők körében végez. Az Egyház felemeli a szavát, hogy eljuttassa a
felelősökhöz ennek a szenvedő emberiségnek a jajkiáltását valamint
azért, hogy az ellenségeskedés mellett <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>megszűnjön minden visszaélés és
törvénytelenség az alapvető emberi jogok területén. </b></u><br><br>Ezért
kívánok most <font size="4"><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>komoly felhívás</b></u></font>t intézni mindazokhoz, akik fegyvereikkel
erőszakot és halált okoznak: <font size="4"><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>abban az emberben, akit ma csak legyőzendő
ellenségnek tartotok, fedezzétek fel testvéreteket, és parancsoljatok
megálljt a kezeteknek!</b></u></font> Mondjatok le a fegyverek útjáról és <font size="4"><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>induljatok el
a másik felé a párbeszéd, a megbocsátás és a kiengesztelődés útján,</b></u></font>
hogy <font size="4"><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>újraépítsétek az igazságosságot, a bizalmat és a reményt magatok
körül! </b></u></font>„Ebből a látószögből nyilvánvalónak látszik, hogy a népek
életében a fegyveres konfliktusok mindig a lehetséges nemzetközi
egyetértés szándékos megtagadását jelentik, s olyan mély megosztottságot
és fájdalmas sebeket okoznak, amelyeknek a gyógyulása sok évet vesz
igénybe. A háborúk a gyakorlatban megtagadják azokat a nagyívű gazdasági
és társadalmi célokat, amelyeket a nemzetközi közösség maga elé
tűzött.” <br><br>Mindazonáltal, <u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>amíg ilyen nagy mennyiségű fegyver van
felalmozva, mint jelenleg, mindig lehet majd új ürügyet találni az
ellenségeskedések kirobbantásához</b></u>. Ezért csatlakozom elődeim
felhívásához, hogy <font size="4"><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>mindenki járuljon hozzá a felfegyverkezés
megállításához és a leszereléshez, kezdve a nukleáris és vegyi
fegyvereken.</b></u></font><br><br>Nem tehetjük meg azonban, hogy ne vegyük észre: a
nemzetközi megállapodások és a nemzeti törvénykezések, bármily
szükségesek és valóban kívánatosak, nem elegendőek ahhoz, hogy
megvédelmezzék az emberiséget a fegyveres konfliktusok kockázataitól.<font size="4"><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> A
szívek megtérésére van szükség, hogy mindenki felismerje a másikban a
testvérét, akiről gondoskodnia kell, akivel együtt kell működnie,</b></u></font> hogy
mindenki számára teljes életet lehessen megvalósítani. Ez a lelkület
élteti a civil társadalom, beleértve a vallásos szervezetek számos, a
béke megvalósítását célzó kezdeményezését. Kívánom, hogy mindnyájuk nap
mint nap kifejtett erőfeszítése gyümölcsö<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>ző legyen és ténylegesen
alkalmazhatóvá váljék a nemzetközi jogban a békéhez való jog, mint
alapvető emberi jog és mint minden más jog gyakorlásának szükséges
előfeltétele.<br></b></u><br><u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>A korrupció és a szervezett bűnözés</b></u><u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b> a testvériség ellenében hatnak</b></u><br><br>8.
A testvériség horizontja arra utal, hogy minden férfi és nő élete
kiteljesedhessen. Az emberi személy, különösen a fiatalok jogos
ambícióit nem szabad elfojtani és megsérteni, nem szabad elrabolni
senkinek a reményét, hogy ezeket megvalósíthatja. Ugyanakkor az ambíció
nem keverendő össze azzal, ha valaki visszaél hatalmával. Éppen
ellenkezőleg, <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>abban kell versengenünk, hogy kölcsönösen tiszteljük
egymást </b></u>(vö. Róm 12,10). Még a viták során is, amelyek elkerülhetetlenül
hozzátartoznak az életünkhöz, mindig emlékeznünk kell rá, hogy
testvérek vagyunk, arra kell nevelnünk egymást és saját magunkat, hogy
<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>felebarátunkban soha ne az ellenséget vagy a megsemmisítendő ellenfelet
lássuk.</b></u><br><br>A testvériség társadalmi békét teremt, mivel egyensúlyt
hoz létre <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a szabadság és az igazságosság, a személyes felelősség és a
szolidaritás, </b></u>az egyes emberek java és a közjó között. A politikai
közösségnek ezért arra kell törekednie átlátható és felelős módon, hogy
mindezt elősegítse. A polgároknak érezniük kell, hogy a közhatalom
szereplői őket képviselik, miközben tiszteletben tartják szabadságukat.
Ugyanakkor a polgárok és az intézmények közé gyakran sajnos részérdekek
ékelődnek, és így rossz irányba mozdítják el ezt a kapcsolatot és azt
eredményezik, hogy kialakul a folytonos konfliktus légköre.<br><br><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A
testvériség hiteles lelkülete legyőzi az egyéni önzést,</b></u> amely meggátolja
az egyes embereket abban, hogy szabadon éljenek és egymással
harmóniában. <u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>Az önzés társadalmi kifejlődése valósul meg a korrupció
számos, manapság annyira szövevényesen elterjedt formájában, valamint a
szervezett bűnözés révén, a kisebb csoportoktól a globális
szervezetekig. </b></u>Ezek <u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>mélyen megsértik a törvényességet és az
igazságosságot, és szíven döfik az emberi személy méltóságát. </b></u>Ezek a
szervezetek súlyosan sértik Istent, ártanak a testvéreknek és kárt
okoznak a teremtett világban, különösképpen ha vallási dimenziókat is
hordoznak.<br><br>Itt <u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>a kábítószerkereskedelem borzasztó drámájá</b></u>ra
gondolok, amelyből minden erkölcsi és polgári törvénynek fittyet hányva
szereznek hasznot egyesek; a természeti erőforrások rombolására és
szennyezésére, ami jelenleg is folyik; a munkaerő kizsákmányolásának
tragédiájára; a <u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>törvénytelen pénzügyi ügyletekre és spekulációkr</b></u>a, amely
sokszor a ragadozók jellegét ölti már magára és kárt okoz egész
gazdasági és társadalmi rendszerekben, emberek millióit téve ki a
szegénységnek; a prostitúcióra, amely minden nap szedi ártatlan
áldozatait, főként a legfiatalabbak körében, akiket megfoszt a jövőtől;
<u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>az alattomos emberkereskedelemre, a fiatalkorúakkal szemben elkövetetett
bűnök</b></u>re és <u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>visszaélésekre, a rabszolgasá</b></u>gra, amelynek szörnyűsége
mindmáig terjed a világ egyes részein; a kivándorlók sokszor hallatlanra
vett tragédiájára, amihez illegális spekulációk kapcsolódnak. XXIII.
János azt írta erről: „Ha valamely emberi közösség erőszakkal van
megszervezve, állítható, hogy abban semmi emberi elem nincs, mivel az
emberek szabadságukban gátolva vannak; a közösségeket ellenkezőleg
ösztönözni kell az élet fejlődésének és tökéletességének alkalmas
elérésére.” <font size="4"><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Az ember azonban megtérhet és nem szabad elveszíteni a
reményt, hogy megváltoztatja életét.</b></u></font> Azt szeretném, hogy ez a bizalmas
üzenetem mindenkihez eljusson, azokhoz is, akik szörnyű bűntényeket
követtek el, mivel Isten nem a bűnös halálát kívánja, hanem azt, hogy
megtérjen és éljen (vö. Ez 18,23).<br><br>Az emberi társadalom tágabb
kontextusában, ha a bűnre és kiszabott büntetésre tekintünk, eszünkbe
jutnak azok az embertelen körülmények, amelyek közepette <u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>számos
fegyházban emberhez méltatlan állapotba vannak taszítva a
fogvatartottak, emberi méltóságukban meggyalázzák őket, és megtagadják
tőlük a jóvátétel akarását</b></u> és kifejezésének lehetőségét. <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Az Egyház sokat
tesz ezeken a helyeken, a legtöbbször csendben.</b></u> Bátorítok mindenkit,
hogy <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>mindig többet és többet tegyünk, </b></u>abban a reményben, hogy azok a
cselekedetek, amelyeket bátor férfiak és nők vállalnak magukra, egyre
inkább elnyerjék a civil hatóságok lojális és becsületes támogatását.<br><br><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A testvériség segít bennünket abban, hogy megőrizzük és műveljük a természetet<br></b></u><br>9.
Az emberi család a Teremtőtől kapott egy közös ajándékot: a
természetet. A teremtésről vallott keresztény felfogás pozitív ítéletet
hordoz azokkal a beavatkozásokkal kapcsolatban, amelyek révén előnyt
szerzünk, ha felelősséggel műveljük ezt. <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Tiszteletben kell tartanunk a
természet mélyébe írt „grammatikát” és bölcsen kell használnunk az
erőforrásokat </b></u>mindenki hasznára, tisztelve az egyes élőlények szépségét,
célját és hasznát, valamint szerepüket az ökoszisztémában. Egyszóval a
természet a szolgálatunkra áll és az a küldetésünk, hogy felelősen
bánjunk vele. Ezzel szemben <u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>gyakran vezérel bennünket a kapzsiság, a
hatalom, a birtoklás, a manipuláció, a kizsákmányolás gőgje</b></u> és <u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>a
természetet nem őrizzük, nem tiszteljük</b></u> és nem úgy bánunk vele, mint
ingyenes ajándékkal, amelyről gondoskodnunk kell és testvéreink, köztük
az eljövendő nemzedékek szolgálatba kell állítanunk.<br><br>Különösképpen
a földművelés a termelésnek az az elsődleges területe, amelynek fő
hivatása, hogy művelje és őrizze a természeti erőforrásokat és táplálja
az emberiséget. Ezzel kapcsolatban <u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>a világban még mindig meglévő éhínség
szégyene</b></u> arra ösztönöz, hogy megosszam veletek ezt a kérdést: miképpen
használjuk fel a Föld erőforrásait? A mai kor társadalmainak el kell
gondolkozniuk azon, milyen fontossági sorrend áll fenn a termelés terén.
Megkerülhetetlen kötelességünk, hogy <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a Föld erőforrásait úgy
hasznosítsuk, hogy mindenki megszabaduljon az éhségtől.</b></u> Számos erre
irányuló kezdeményezés és lehetséges megoldás létezik, és ezek nem
szorítkoznak a termelés növelésére. Tudott dolog, hogy a jelenlegi
termelés elégséges, mégis emberek milliói szenvednek és halnak meg az
éhségtől, s ez valódi botrány. Meg kell tehát találnunk annak módját,
hogy mindenki részesedhessen a föld gyümölcseiből, és nem csak azért,
hogy <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>ne növekedjen a távolság azok között, akiknek több jut és azok
között, akiknek meg kell elégedniük a morzsákkal, hanem azért is, hogy
tekintettel legyünk a minden emberi lényt megillető igazságosságra és
egyenlő bánásmódra.</b></u> Ebben az értelemben szeretném mindenkinek felhívni a
figyelmét a javak egyetemes elosztásának szükségességére, amely az
Egyház társadalmi tanításának egyik sarkalatos alapelve. Ennek az elvnek
a betartása lényegi előfeltétel <font>ahhoz, hogy </font><font><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>biztosítsuk a tényleges és
egyenlő hozzáférést azokhoz az alapvető és elsődleges javakhoz,
amelyekre minden embernek szüksége és joga van.</b></u><br><br></font><br>Összefoglalás<br><br>10.
<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A testvériséget fel kell fedeznünk, szeretnünk kell, meg kell
tapasztalnunk, hirdetnünk kell és tanúságot kell róla tennünk. </b></u>
Ugyanakkor egyedül az Istentől kapott szeretet tesz minket képessé, hogy
befogadjuk és teljes mértékben megéljük a testvériséget.<br><br>A
politika és a gazdaság szükségszerű realizmusa nem szorítkozhat az
eszményekről lemondó technikai megoldásokra, amely nem veszi figyelembe
az ember transzcendens dimenzióját. Amikor hiányzik ez a nyitottság
Isten felé, minden emberi tevékenység szegényesebb lesz és a személyeket
kihasználandó tárgyakká degradálják. A gazdaság és politika csak akkor
lesz képes a hiteles testvéri szeretet alapjára épülni, ha elfogadja,
hogy a minden férfit és nőt szerető Istenre való nyitottság által
biztosított tágas térben mozogjon; csak ekkor lehet a gazdaság és a
politika a teljes emberi fejlődés és a béke hatékony eszköze.<br><br>Mi,
keresztények úgy hisszük, hogy<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> az Egyházban egymás tagjai vagyunk,
kölcsönösen szükségünk van egymásra,</b></u> mivel mindnyájan részesültünk a
kegyelemben Krisztus ajándékának mértéke szerint a közösség javára (vö.
Ef 4,7.25; 1 Kor 12,7). <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Krisztus azért jött a világba, hogy elhozza
számunkra az isteni kegyelmet, vagyis annak lehetőségét, hogy részt
vegyünk az ő életében.</b></u> Ebből fakadóan a testvéri kapcsolatok
megvalósítására törekszünk, <u><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a kölcsönösségre és a megbocsátásra, a
teljes önátadásra</b></span> </u>alapítva ezt. Isten szeretete tágasságának és
mélységének mértéke szerint, amit a keresztre feszített és feltámadott
Krisztus kínál az emberiségnek, hogy mindenkit magához vonzzon: <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>„Új
parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek
benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg
rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás
iránt.”</b></u> (Jn 13,34-35). Ez az az örömhír, amely mindenkitől megkívánja
még egy lépés megtételét, az empátia folytonos gyakorlását, a másik
ember szenvedésének és reményének meghallgatását, még ha igen távol él
is tőlünk. Így indulhatunk el annak a szeretetnek az igényes útján,
amely képes odaadni önmagát és önzetlenül cselekedni minden testvérünk
javáért.<br><br><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Krisztus magához öleli az egész embert és azt akarja,
hogy senki se vesszen el. „Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba,
hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak” </b></u>
(Jn 3,17). Ezt úgy teszi, hogy senkit sem nyom el, senkit sem
kényszerít, hogy kinyissa előtte szívének és értelmének ajtaját. „A
legnagyobb legyen olyan, mintha a legkisebb volna, az elöljáró pedig
mintha szolga volna” – mondja Jézus Krisztus. – „Én úgy vagyok köztetek,
mintha a szolgátok volnék” (Lk 22,26-27). Minden tevékenységünket tehát
olyan hozzáállással kell végeznünk, amelyet a mások, különösen a távoli
és ismeretlen emberek szolgálata jellemez.<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> A szolgálat a lelke annak a
testvériségnek, amely a békét építi.</b></u><br><br><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Mária, Jézus édesanyja
segítsen számunkra megérteni és a mindennapokban megélni azt a
testvériséget, amely Fiának szívéből árad, hogy elvihessük a békét
minden emberhez szeretett Földünkön.</b></u><br><br>Vatikán, 2013. december 8.<br> <br>Ferenc pápa</p><p></p></div>