[Grem] !!!! A nemzetközi zsarolás, támadás és ahogy Matolcsy és Orbán kivédte

[Emoke Greschik]

Íme, az egyszer már látott ("déjá vu") helyzet. Menekülés az
országcsődtől...

*A nemzetközi zsarolás, amelyben korábban Antall Józsefet részesítették,
2010-ben megismétlődött, és Matolcsy és Orbán sikeresen kivédte.* Olvasd.
 ------------------------------

Magyar Nemzet, 2014. február 14. -- Szabó Anna
http://mno.hu/magyar_nemzet_gazdasagi_hirei/harcias-memoar-a-hazank-elleni-penzugyi-tamadasokrol-1210892

 *Harcias memoár a hazánk elleni pénzügyi támadásokról*

2014. február 14., péntek 10:00, frissítve: péntek 13:16 , forrás: Magyar
Nemzet <http://mno.hu/magyar_nemzet/>, szerző: Szabó Anna

[image: Harcias memoár a hazánk elleni pénzügyi támadásokról]

*Olli Rehn,* az Európai Bizottság finn pénzügyi *biztosa ahol tudott,
keresztbe tett Magyarországnak a 2010-2011-es válságkezelés során *- derül
ki Matolcsy György volt kabinetfőnökének, Wiedermann Helgának nemsokára
megjelenő könyvéből, amely a hazánk elleni pénzügyi és gazdasági
támadásokat eleveníti fel. A visszaemlékezés részletesen foglalkozik *a
Magyarország és a forint elleni 2011-es spekulációs támadás*sal, és
bemutatja annak hátterét.

Egy az IMF és az Európai Unió által megírt megszorítási forgatókönyvet
próbált ráerőszakolni a második Orbán-kabinetre az Európai Bizottság (EB),
amelynek pénzügyi biztosa, *Olli Rehn szinte az első pillanattól kezdve
mindent megtett a magyar válságkezelés ellen* - erről az időszakról írt
könyvet Matolcsy György akkori kabinetfőnöke, Wiedermann Helga.

A kulisszatitkokat is felfedő, nemsokára a könyvesboltokba kerülő kötet
szerint az EB-ben *Olli Rehn pénzügyi biztos 2010-ben, az új ciklus legelső
Ecofin-ülésén (az Európai Unió Gazdasági és Pénzügyi Tanácsa) **kifejezetten
rossz színben tüntette fel Magyarországot** az uniós pénzügyminiszterek
előtt, és Görögországgal egy szinten állónak próbálta bemutatni *az itthoni
helyzetet. A visszaemlékezés kitér arra, hogy már ezen a találkozón
óriási *nyomás
alá vették Matolcsyt*, akinek már a néppárti képviselők, majd a
pénzügyminiszterek reggelijén nekiszegezték a kérdést: *hajlandó-e
Magyarország azonnali megszorításokra, meghosszabbítva az
IMF-EU-megállapodást*. Miután az akkori nemzetgazdasági miniszter az első
akcióterv alapján *közölte, hogy erre nem hajlandó, először a gazdasági,
majd a politikai nyomásgyakorlás minden eszközét megpróbálták bevetni
ellene.* Olli Rehn pénzügyi biztos úgy próbálta a többi kormány támogatását
elnyerni a közös nyomásgyakorláshoz, hogy *azt sugallta*: Magyarország
pillanatokon belül Görögország sorsára juthat.

Eközben *kiderült, *2010-ben *Bajnaiék *lyukas költségvetést adtak
át<http://mno.hu/migr_1834/csontvazak_marpedig_vannak-224488>az
Orbán-kormánynak. Ennek ellenére Brüsszel nem adott segítséget a
papíron
alultervezett kiadások és felültervezett bevételek kiegyensúlyozásához, sőt*
komoly szankciókkal fenyegették meg az új kormányt*. A visszaemlékezés
szerint a németek a szavazati jogunk, mások a strukturális és kohéziós
alapok felfüggesztését javasolták. A könyv kitér arra is, hogy* miután
Matolcsy ragaszkodott hozzá, hogy a megszorításokat jelentő
IMF-EU-szerződést mihamarabb lezárhassák, **pénzügyi támadást indítottak
hazánk ellen.*
*Pénzügyi támadás*

Ennek egyik legfőbb* célja az volt, hogy Orbán Viktor helyére egy másik
fideszes politikust ültessenek, aki nem ragaszkodik a bankadóhoz
<http://mno.hu/belfold/orban-marad-a-bankado-1184697>, a multinacionális
vállalatokra kivetendő különadókhoz
<http://mno.hu/belfold/torveny-tiltja-a-kulonado-atharitasat-1144315> *és a
közel hétszázalékos mínuszt mutató költségvetést lakossági megszorításokkal
rendezi. "Ezért az ezermilliárd forintos unortodox receptért folyt a
gazdasági küzdelem: a magyar válságkezelés ugyanis évente ennyibe került,
amelyet szinte teljes egészében a tehermegosztásnak nevezett új
közteherviselés keretében az Orbán-kormány a pénzügyi szektorból, a
belföldi monopóliumoktól, valamint az azokat működtető multinacionális
célcsoportoktól kívánt bevonni."

A volt kabinetfőnök emlékeztet arra a 2011 elején lezajlott
háttérbeszélgetésre, amely során az egyik legnagyobb osztrák bank vezetője
közölte: ők ugyan el tudnák viselni a magyar bankadót, de azt már nem, ha
az összes olyan kormány bevezetné ezt, ahol a banknak leányvállalatai
vannak. *A pénzügyi támadás célja tehát a példa terjedésének megállítása
volt,* amely - az elmúlt közel négy év tapasztalatai alapján - nem volt
sikeres <http://mno.hu/belfold/magyar_mintara_terjedhet_a_bankado-219827>.

Mi úgy tudjuk, hogy *valakik valahol már 2011 tavaszán elhatározták**, hogy
megdöntik Orbán Viktort és kormányá*t - írja a volt kabinetfőnök, aki
emlékeztetett arra, hogy ebben az időszakban minden politikai és
médiafronton példátlan támadások érték az országot, éppen az uniós
elnökségünk idejére időzítve. A pénzügyi fronton ekkor még vihar előtti
csend honolt, de vélhetően már folytak a pénzügyi támadás
előkészületei. *Szinte
észrevétlenül, 2011 júliusában kezdett leválni a forint árfolyama a lengyel
zlotyról és a cseh koronáról, amellyel általában együtt szokták kezelni. A
gyengülésnek semmilyen ésszerű oka nem volt*, olyannyira nem, hogy épp erre
az időszakra tehető a Széll Kálmán-terv bejelentése, amelyet egyöntetűen
pozitívan fogadtak a piacok, mert fenntarthatóan három százalék alatti
költségvetési hiánnyal kalkulált, és az idő bizonyította, hogy ezt az
ígéretét a kormány végig tartani is
tudta<http://mno.hu/gazdasag/ngm-3-szazalek-alatt-marad-a-hiany-1196694>
.

A másik ok, amely spekulációra engedett következtetni, hogy *a Széll
Kálmán-terv bejelentése után Magyarország példátlanul sikeres
államkötvény-kibocsátást hajtott végre a nemzetközi pénzpiacokon**, és
ezzel a 2011-es évet az államadósság-finanszírozás szempontjából már év
elején bebiztosította*. Az ennek ellenére elindított pénzügyi támadásról a
volt kabinetfőnök a következőket írja: valamikor 2011 tavaszán,* ma úgy
tudjuk, egy New York-i étteremben összeült hat nemzetközi befektető bank és
elhatározták, hogy támadást indítanak a magyar kormány ellen. *A nagy
amerikai befektető bankokat, amelyek egyben a globális piac legnagyobb
szereplői, közvetlenül nem érintette a magyar bankadó, mert nincs itthon
leányvállalatuk, de felismerték a magyar példa veszélyességét.* Ezek a
nagybankok képesek bárhol és bármikor több százmilliárd dollárt megmozgatni
annak érdekében, hogy megtámadjanak egy-egy valutát, és extraprofitra
tegyenek szert.* A támadásnak kedvezett az akkori nemzetközi pénzpiaci
légkör, mert a kialakult hozamvadászatban a kis magyar pénzpiacon már
kisebb összegekkel is jelentős hasznot tudtak elérni, lévén hogy a jegybank
akkori vezetése "hibás monetáris politikát folytatott", és magasan tartotta
az alapkamatot. Mindez magával húzta az állampapírpiacon forgó magyar
kötvények hozamait is, amely megdrágította a hitelek megújítását. Mint
Wiedermann Helga írja, egészen szeptemberig nem vették észre, hogy valami
nincs rendjén a forint árfolyama körül, mert addig csak viszonylag kis
eszközökkel gyengítették a forintot.
*Nagyköveti figyelmeztetés*

A visszaemlékezésből kiderül, hogy* a nyomásgyakorlás másik eszköze "az
egyik legnagyobb szövetséges ország" nagyköveté*nek látogatása volt, aki
2011 augusztusában Matolcsy Györgyöt *virágnyelven figyelmeztette, hogy
óriási baj lesz a pénzpiacon ősszel és télen, és hazánk nagyon nehéz
pénzügyi helyzetbe kerülhet*. Ezért azt tanácsolta a miniszternek, hogy
győzze meg Orbán Viktort arról, hogy vegyék fel a kapcsolatot a
valutaalappal. A könyv szerint ekkoriban került sor egy különös, és
"drámaira sikeredett" találkozóra Matolcsy György és Simor András
jegybankelnök között a* Parlamentben. A visszaemlékezés szerint **Simor
"falfehér volt, és remegett a keze, és igen furcsa mondatokat kezdett el
mondani". Szerinte Magyarország három héten belül államcsődöt jelent.
Matolcsy György alig hitt a fülének, kétszer is visszakérdezett: "András,
jól hallottam, hogy szerinted három hét múlva, december elejére államcsőd
alakul ki Magyarországon?" Simor ezt megerősítette, de az okokat nem
részletezte.*

A könyv szerint legkésőbb decemberre világossá vált: az őszi és téli
pénzügyi támadás *célja Orbán Viktor eltávolítása a hatalomból*, de az
IMF-fel való kapcsolatfelvétel bejelentése átmenetileg leállította a
támadást. Azért csak átmenetileg, mert *a magyar álláspont kezdettől fogva
világos volt: csak egy jó megállapodás jöhet szóba, azaz nem kérünk pénzt
az IMF-től, hanem egy lengyel típusú készenléti hitelvonalat,* amely csak
kifejezetten pénzügyi vészhelyzetek esetén nyújt védelmet, egyébként pedig
nem jár pénzlehívással. Cserében viszont nem is kellett volna elfogadni az
elsősorban az Európai Bizottság által szorgalmazott megszorító
intézkedéseket. Wiedermann Helga szerint azonban az EB ekkor is keresztbe
tett: nem hagyta, hogy hazánk is hasonló megállapodásra juthasson az
IMF-fel, és megakadályozta, hogy Lengyelország esete megismétlődjön, és
ismét Brüsszelt megkerülve jusson dűlőre az IMF és annak egy tagállama.
Ennek következménye, hogy bár hazánk felvette a kapcsolatot az IMF-fel, a
pénzpiacokon folytatódott a forint elleni támadás, és tovább emelkedtek az
állampapír-hozamok. *A forgatókönyv következő pontja az lett volna, hogy
még több pénzzel gyengítik a forintot, majd a három amerikai hitelminősítő
egymás után leminősíti az országot.* Ezzel valóban néhány hét alatt térdre
lehetett volna kényszeríteni az országot, mert abban a pillanatban, *"amikor
leáll az állampapírok vétele, az ország megkerülhetetlenül irányt vesz az
államcsőd felé".*
*Időzített krach?*

Miért kellett volna éppen december elejére időzíteni a magyar államcsődöt?
- teszi fel a kérdést a szerző. Szerinte a válasz az, hogy *minden év
december elején zárják a könyveket a befektető bankok és társaságok, az
adott év pénzügyi tranzakcióinak eredményét összegezve kimutatják a
profitot, amely alapján még decemberben kifizetik a bónuszokat a
bankároknak.* A november közepén elkezdett pénzügyi támadás végrehajtásához
mozgósított pénz eddigre visszafolyt volna a bankokhoz. A könyv úgy
fogalmaz, hogy "ebből ered a pénzügyi támadásoknak az a vonása, hogy időben
koncentrálni kell a támadáshoz felhasznált pénzügyi forrásokat, nem lehet
időben hosszú hónapokra elnyújtani. Ezért volt fontos, hogy még novemberben
leminősítse hazánkat a három minősítő legalább egyike, mert innen számított
volna a már említett három hét." A Moody's október elején vizsgálat alá
vonta a magyar bankrendszert, *a Standard & Poor's (S&P) a végtörlesztés és
a gazdasági növekedés adatai miatt "aggodalmát" fejezte ki*, majd a* Fitch
Ratings november elején stabilról negatívra rontotta Magyarország
adósbesorolásának kilátását.* Ezt *követte volna a S&P leminősítése
november 17-én*, *ezt azonban megállította a kormány bejelentése arról,
hogy tárgyalóasztalhoz ül** az IMF-fel. *Mindezt Matolcsy György mintegy
mellékesen közölte az egyik legnagyobb befektetési bank vezetőivel egy
munkaebéden. Az ott elhangzottak, és a hírre adott reakciójuk csak
megerősítették a gyanút: *nagy nemzetközi befektetési csoportok
életveszélyes támadást indítottak Magyarország ellen.*
*Olli Rehn csapdát állít*

A könyv szerint a túlzottdeficit-eljárásból való kivétel idején ismét
megmutatkozott, hogy Olli Rehn és csapata *még egy trükköt bevetett annak
érdekében, hogy 2013-ban ne kelljen ezt megtenni Magyarország esetében,
tehát az Orbán-kormány úgy forduljon rá a 2014-es választási kampányra,
hogy mindenki képes legyen elmondani róla: nekik sem sikerült felállni a
szégyenpadról.* "Szép volt a terv, sőt a beépített trükk is működni
látszott, a lényege az volt, hogy megpróbálták leválasztani Magyarországot
a többi hasonló helyzetben lévő országról." K*özölték a magyar
nemzetgazdasági miniszterrel, hogy míg az összes többi országot 2013
közepén bírálják el, Magyarországot csak később. *Óriási csapda volt ez,
mert így Magyarország részben szövetségesek nélkül maradt volna. *Matolcsy
György azonban már korábban egy kis szövetséges csapatot gyűjtött az
Ecofin-tanács pénzügyminiszterei között*. A sorsdöntő Ecofin-tanácsülésen *a
Külügyminisztérium egyes képviselői - mint utóbb kiderült, elhibázottan -
arra próbálták rábeszélni a minisztert az ülést megelőző percekben, hogy ne
kérjen szavazást*. A kabinetfőnök szerint *ez hazaárulással lett volna
egyenértékű*, és a miniszter világossá tette, hogy mindenképpen szavazást
fog kérni, akkor is, ha egyedül marad és mindenki leszavazza. Ráadásul *a
kormányfő is azt kérte Matolcsytól, hogy mindenképpen kérjen szavazást.*
*Pénzügyminiszterek lázadása*

*A miniszter* már *az ülést megelőző estére vacsorára hívta a néppárti
pénzügyminisztereket*, és *azt kérte kollégáitól, hogy kifejezetten
szenteljék a vacsorát a másnapi Magyarországgal kapcsolatos döntésnek* -
olvasható a könyvben. Ebbe belementek, hiszen számukra is volt tétje a
másnapi szavazásnak. A vacsorán szinte egy emberként közölték Matolcsy
Györggyel: "*Ha szavazást kérsz holnap, melléd állunk!"* Azonban még ez sem
volt elég, ugyanis a huszonhét pénzügyminiszter közül nyolcan voltak a
baráti mag tagjai. *A litván, bolgár, cseh, brit, spanyol, olasz, román
pénzügyminiszter sem lett volna azonban elég ahhoz, hogy Matolcsy György
győzzön a másnapi szavazáson.* A könyv részletezi, milyen érvekkel sikerült
meggyőzni a bolgár és a román minisztereket, hogy hazánk mellett
szavazzanak. Amikor* másnap *a magyar napirendi pontra került sor, *Matolcsy
jelezte, hogy szavazást kér. Ez általános megrökönyödést keltett azok
körében, akik nem ismerték a maroknyi, de lelkes "öszszeesküvői" kör
döntéseit.* Elkezdődött a vita. Természetesen a finn és dán
pénzügyminiszter indította a *támadást Magyarország ellen*, mert ők a finn
Olli Rehn közeli szövetségesei voltak. Még néhány más ország is folytatta a
támadást, *majd megindultak a mieink. Először a cseh* pénzügyminiszter,
Miroslav Kalousek kért szót, aki a csehek unióval szembeni ellenérzését is
hangsúlyozva közölte, hogy semmiképpen nem támogatja a Magyarország elleni
szankciókat, *majd sorra *szólaltak fel a kisebb országok
pénzügyminiszterei, *a litván, a bolgár, a román, és mindegyikük támogatta
Matolcsy Györgyöt.* Az igazi megrökönyödést az keltette, hogy *Magyarország
mellé állt két nagy tekintélyű ország, Nagy-Britannia és Svédország*.
A visszaemlékezés szerint az igazi fordulópontot az hozta, amikor *Matolcsy
Maria Fekter osztrák pénzügyminiszter beleegyezését is megnyerte. "**Ekkor
Olli Rehn már falfehér volt, és kínjában szünetet kért, de ezzel sem ért el
semmit**.*" A győzelmet végül az koronázta meg, hogy a tanácsban *vezető
szerepet betöltő német pénzügyminiszter, Wolfgang Schäuble is Magyarország
mellé állt*, támogatta az osztrák kompromisszumos javaslatot, ezzel a
magyar ügyet. Schäuble és Matolcsy között egyébként nem csak
pénzügyminiszteri együttműködés alakult ki: személyes barátság szövődött
közöttük azokban az években - írja a könyv.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140216/f21415ac/attachment.html 
--------- következő rész ---------
Egy nem text típusú csatolt állomány át lett konvertálva...
Név: image002.jpg
Típus: image/jpeg
Méret: 35307 bytes
Leírás: nem elérhető
Url : http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140216/f21415ac/attachment.jpg