<div dir="ltr"><p class="MsoNormal"><font color="navy" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14pt;font-family:Arial;color:navy">Íme, az egyszer már látott („déjá vu”)
helyzet. Menekülés az országcsődtől...</span></font></p>
<p class="MsoNormal"><font color="navy" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14pt;font-family:Arial;color:navy"><u>A nemzetközi zsarolás, amelyben korábban Antall
Józsefet részesítették, 2010-ben megismétlődött, és Matolcsy és
Orbán sikeresen kivédte.</u> Olvasd.</span></font></p>
<div>
<div class="MsoNormal" style="text-align:center" align="center"><font face="Times New Roman" size="3"><span style="font-size:12pt">
<hr align="center" size="2" width="100%">
</span></font></div>
</div>
<p class="MsoNormal"><font face="Times New Roman" size="3"><span style="font-size:12pt">Magyar Nemzet, 2014. február 14. -- Szabó Anna<br>
<a href="http://mno.hu/magyar_nemzet_gazdasagi_hirei/harcias-memoar-a-hazank-elleni-penzugyi-tamadasokrol-1210892" target="_blank">http://mno.hu/magyar_nemzet_gazdasagi_hirei/harcias-memoar-a-hazank-elleni-penzugyi-tamadasokrol-1210892</a><br>
<br>
</span></font></p>
<h1><b><font face="Times New Roman" size="6"><span style="font-size:24pt">Harcias
memoár a hazánk elleni pénzügyi támadásokról</span></font></b></h1>
<p class="MsoNormal"><span><font face="Times New Roman" size="3"><span style="font-size:12pt">2014. február 14., péntek 10:00, frissítve: péntek
13:16 , forrás: <a href="http://mno.hu/magyar_nemzet/" target="_blank">Magyar
Nemzet</a>, szerző: Szabó Anna </span></font></span></p>
<p class="MsoNormal"><font face="Times New Roman" size="3"><span style="font-size:12pt"><img class="" src="cid:image002.jpg@01CF2AA9.2CD4FFF0" style="float: none; margin: auto;" alt="Harcias memoár a hazánk elleni pénzügyi támadásokról" border="0" height="411" width="645"></span></font></p>
<p><font color="navy" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14pt;font-family:Arial;color:navy"><u>Olli Rehn,</u> az Európai Bizottság finn pénzügyi <u>biztosa ahol
tudott, keresztbe tett Magyarországnak a 2010–2011-es válságkezelés során
</u>– derül ki Matolcsy György volt kabinetfőnökének, Wiedermann Helgának
nemsokára megjelenő könyvéből, amely a hazánk elleni pénzügyi és gazdasági
támadásokat eleveníti fel. A visszaemlékezés részletesen foglalkozik <u>a
Magyarország és a forint elleni 2011-es spekulációs támadás</u>sal, és bemutatja
annak hátterét.</span></font></p>
<p><font color="navy" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14pt;font-family:Arial;color:navy">Egy az IMF és az Európai Unió által megírt megszorítási
forgatókönyvet próbált ráerőszakolni a második Orbán-kabinetre az Európai
Bizottság (EB), amelynek pénzügyi biztosa, </span></font><b><font color="red" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14pt;font-family:Arial;color:red;font-weight:bold">Olli Rehn szinte az első pillanattól kezdve mindent
megtett a magyar válságkezelés ellen</span></font></b><font color="navy" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14pt;font-family:Arial;color:navy"> –
erről az időszakról írt könyvet Matolcsy György akkori kabinetfőnöke,
Wiedermann Helga.</span></font></p>
<p><font color="navy" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14pt;font-family:Arial;color:navy">A kulisszatitkokat is felfedő, nemsokára a könyvesboltokba
kerülő kötet szerint az EB-ben <u>Olli Rehn pénzügyi biztos 2010-ben, az új ciklus
legelső Ecofin-ülésén (az Európai Unió Gazdasági és Pénzügyi Tanácsa) </u></span></font><u><b><font color="red" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14pt;font-family:Arial;color:red;font-weight:bold">kifejezetten rossz színben tüntette fel
Magyarországot</span></font></b></u><font color="navy" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14pt;font-family:Arial;color:navy"><u> az uniós
pénzügyminiszterek előtt, és Görögországgal egy szinten állónak próbálta
bemutatni </u>az itthoni helyzetet. A visszaemlékezés kitér arra, hogy már ezen a
találkozón óriási <u>nyomás alá vették Matolcsyt</u>, akinek már a néppárti
képviselők, majd a pénzügyminiszterek reggelijén nekiszegezték a kérdést:
<u>hajlandó-e Magyarország azonnali megszorításokra, meghosszabbítva az IMF–EU-megállapodást</u>.
Miután az akkori nemzetgazdasági miniszter az első akcióterv alapján <u>közölte,
hogy erre nem hajlandó, először a gazdasági, majd a politikai nyomásgyakorlás
minden eszközét megpróbálták bevetni ellene.</u> Olli Rehn pénzügyi biztos úgy
próbálta a többi kormány támogatását elnyerni a közös nyomásgyakorláshoz, hogy </span></font><b><font color="red" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14pt;font-family:Arial;color:red;font-weight:bold">azt sugallta</span></font></b><font color="navy" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14pt;font-family:Arial;color:navy">: Magyarország pillanatokon belül Görögország sorsára juthat.</span></font></p>
<p><font color="navy" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14pt;font-family:Arial;color:navy">Eközben <u>kiderült, </u>2010-ben <u>Bajnaiék </u><a href="http://mno.hu/migr_1834/csontvazak_marpedig_vannak-224488" target="_blank"><font color="navy"><span style="color:navy">lyukas költségvetést adtak át</span></font></a>
az Orbán-kormánynak. Ennek ellenére Brüsszel nem adott segítséget a papíron
alultervezett kiadások és felültervezett bevételek kiegyensúlyozásához, sőt<u>
komoly szankciókkal fenyegették meg az új kormányt</u>. A visszaemlékezés szerint a
németek a szavazati jogunk, mások a strukturális és kohéziós alapok
felfüggesztését javasolták. A könyv kitér arra is, hogy<u> miután Matolcsy
ragaszkodott hozzá, hogy a megszorításokat jelentő IMF–EU-szerződést
mihamarabb lezárhassák, </u></span></font><u><b><font color="red" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14pt;font-family:Arial;color:red;font-weight:bold">pénzügyi
támadást indítottak hazánk ellen</span></font></b><font color="navy" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14pt;font-family:Arial;color:navy">.</span></font></u></p>
<h3><b><font color="navy" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14pt;font-family:Arial;color:navy">Pénzügyi támadás</span></font></b></h3>
<p><font color="navy" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14pt;font-family:Arial;color:navy">Ennek egyik legfőbb<u> célja az volt, hogy Orbán Viktor helyére
egy másik fideszes politikust ültessenek, aki nem ragaszkodik a <a href="http://mno.hu/belfold/orban-marad-a-bankado-1184697" target="_blank"><font color="navy"><span style="color:navy">bankadóhoz</span></font></a>, a
multinacionális vállalatokra kivetendő <a href="http://mno.hu/belfold/torveny-tiltja-a-kulonado-atharitasat-1144315" target="_blank"><font color="navy"><span style="color:navy">különadókhoz</span></font></a>
</u>és a közel hétszázalékos mínuszt mutató költségvetést lakossági
megszorításokkal rendezi. „Ezért az ezermilliárd forintos unortodox
receptért folyt a gazdasági küzdelem: a magyar válságkezelés ugyanis évente
ennyibe került, amelyet szinte teljes egészében a tehermegosztásnak nevezett új
közteherviselés keretében az Orbán-kormány a pénzügyi szektorból, a belföldi
monopóliumoktól, valamint az azokat működtető multinacionális célcsoportoktól
kívánt bevonni.”</span></font></p>
<p><font color="navy" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14pt;font-family:Arial;color:navy">A volt kabinetfőnök emlékeztet arra a 2011 elején lezajlott
háttérbeszélgetésre, amely során az egyik legnagyobb osztrák bank vezetője
közölte: ők ugyan el tudnák viselni a magyar bankadót, de azt már nem, ha az
összes olyan kormány bevezetné ezt, ahol a banknak leányvállalatai vannak. <u>A
pénzügyi támadás célja tehát a példa terjedésének megállítása volt,</u> amely
– az elmúlt közel négy év tapasztalatai alapján – <a href="http://mno.hu/belfold/magyar_mintara_terjedhet_a_bankado-219827" target="_blank"><font color="navy"><span style="color:navy">nem volt sikeres</span></font></a>.</span></font></p>
<p><font color="navy" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14pt;font-family:Arial;color:navy">Mi úgy tudjuk, hogy </span></font><u><b><font color="red" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14pt;font-family:Arial;color:red;font-weight:bold">valakik valahol már 2011 tavaszán elhatározták</span></font></b></u><font color="navy" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14pt;font-family:Arial;color:navy"><u>, hogy megdöntik Orbán Viktort és kormányá</u>t – írja a volt
kabinetfőnök, aki emlékeztetett arra, hogy ebben az időszakban minden politikai
és médiafronton példátlan támadások érték az országot, éppen az uniós
elnökségünk idejére időzítve. A pénzügyi fronton ekkor még vihar előtti csend
honolt, de vélhetően már folytak a pénzügyi támadás előkészületei. <u>Szinte
észrevétlenül, 2011 júliusában kezdett leválni a forint árfolyama a lengyel
zlotyról és a cseh koronáról, amellyel általában együtt szokták kezelni. A
gyengülésnek semmilyen ésszerű oka nem volt</u>, olyannyira nem, hogy épp erre az
időszakra tehető a Széll Kálmán-terv bejelentése, amelyet egyöntetűen pozitívan
fogadtak a piacok, mert fenntarthatóan három százalék alatti költségvetési
hiánnyal kalkulált, és az idő bizonyította, hogy ezt az ígéretét <a href="http://mno.hu/gazdasag/ngm-3-szazalek-alatt-marad-a-hiany-1196694" target="_blank"><font color="navy"><span style="color:navy">a kormány végig
tartani is tudta</span></font></a>.</span></font></p>
<p><font color="navy" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14pt;font-family:Arial;color:navy">A másik ok, amely spekulációra engedett következtetni, hogy </span></font><u><font color="red" face="Baskerville Old Face" size="4"><span style="font-size:14pt;font-family:"Baskerville Old Face";color:red">a Széll
Kálmán-terv bejelentése után Magyarország példátlanul sikeres
államkötvény-kibocsátást hajtott végre a nemzetközi pénzpiacokon</span></font></u><font color="navy" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14pt;font-family:Arial;color:navy"><u>, és ezzel a 2011-es évet az államadósság-finanszírozás
szempontjából már év elején bebiztosította</u>. Az ennek ellenére elindított
pénzügyi támadásról a volt kabinetfőnök a következőket írja: valamikor 2011
tavaszán,<u> ma úgy tudjuk, egy New York-i étteremben összeült hat nemzetközi
befektető bank és elhatározták, hogy támadást indítanak a magyar kormány ellen.
</u>A nagy amerikai befektető bankokat, amelyek egyben a globális piac legnagyobb
szereplői, közvetlenül nem érintette a magyar bankadó, mert nincs itthon
leányvállalatuk, de felismerték a magyar példa veszélyességét.<u> Ezek a
nagybankok képesek bárhol és bármikor több százmilliárd dollárt megmozgatni
annak érdekében, hogy megtámadjanak egy-egy valutát, és extraprofitra tegyenek
szert.</u> A támadásnak kedvezett az akkori nemzetközi pénzpiaci légkör, mert a
kialakult hozamvadászatban a kis magyar pénzpiacon már kisebb összegekkel is
jelentős hasznot tudtak elérni, lévén hogy a jegybank akkori vezetése
„hibás monetáris politikát folytatott”, és magasan tartotta az
alapkamatot. Mindez magával húzta az állampapírpiacon forgó magyar kötvények
hozamait is, amely megdrágította a hitelek megújítását. Mint Wiedermann Helga
írja, egészen szeptemberig nem vették észre, hogy valami nincs rendjén a forint
árfolyama körül, mert addig csak viszonylag kis eszközökkel gyengítették a
forintot.</span></font></p>
<h3><b><font color="navy" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14pt;font-family:Arial;color:navy">Nagyköveti figyelmeztetés</span></font></b></h3>
<p><font color="navy" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14pt;font-family:Arial;color:navy">A visszaemlékezésből kiderül, hogy<u> a nyomásgyakorlás másik
eszköze „az egyik legnagyobb szövetséges ország” nagyköveté</u>nek
látogatása volt, aki 2011 augusztusában Matolcsy Györgyöt <u>virágnyelven
figyelmeztette, hogy óriási baj lesz a pénzpiacon ősszel és télen, és hazánk
nagyon nehéz pénzügyi helyzetbe kerülhet</u>. Ezért azt tanácsolta a miniszternek,
hogy győzze meg Orbán Viktort arról, hogy vegyék fel a kapcsolatot a
valutaalappal. A könyv szerint ekkoriban került sor egy különös, és
„drámaira sikeredett” találkozóra Matolcsy György és Simor András
jegybankelnök között a<u> Parlamentben. A visszaemlékezés szerint </u></span></font><u><b><font color="red" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14pt;font-family:Arial;color:red;font-weight:bold">Simor „falfehér volt, és remegett a keze, és
igen furcsa mondatokat kezdett el mondani”. Szerinte Magyarország három
héten belül államcsődöt jelent</span></font></b><font color="navy" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14pt;font-family:Arial;color:navy">.
Matolcsy György alig hitt a fülének, kétszer is visszakérdezett: „András,
jól hallottam, hogy szerinted három hét múlva, december elejére államcsőd
alakul ki Magyarországon?” Simor ezt megerősítette, de az okokat nem
részletezte.</span></font></u></p>
<p><font color="navy" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14pt;font-family:Arial;color:navy">A könyv szerint legkésőbb decemberre világossá vált: az őszi
és téli pénzügyi támadás <u>célja Orbán Viktor eltávolítása a hatalomból</u>, de az
IMF-fel való kapcsolatfelvétel bejelentése átmenetileg leállította a támadást.
Azért csak átmenetileg, mert <u>a magyar álláspont kezdettől fogva világos volt:
csak egy jó megállapodás jöhet szóba, azaz nem kérünk pénzt az IMF-től, hanem
egy lengyel típusú készenléti hitelvonalat,</u> amely csak kifejezetten pénzügyi
vészhelyzetek esetén nyújt védelmet, egyébként pedig nem jár pénzlehívással.
Cserében viszont nem is kellett volna elfogadni az elsősorban az Európai
Bizottság által szorgalmazott megszorító intézkedéseket. Wiedermann Helga
szerint azonban az EB ekkor is keresztbe tett: nem hagyta, hogy hazánk is
hasonló megállapodásra juthasson az IMF-fel, és megakadályozta, hogy
Lengyelország esete megismétlődjön, és ismét Brüsszelt megkerülve jusson dűlőre
az IMF és annak egy tagállama. Ennek következménye, hogy bár hazánk felvette a
kapcsolatot az IMF-fel, a pénzpiacokon folytatódott a forint elleni támadás, és
tovább emelkedtek az állampapír-hozamok. <u>A forgatókönyv következő pontja az
lett volna, hogy még több pénzzel gyengítik a forintot, majd a három amerikai
hitelminősítő egymás után leminősíti az országot.</u> Ezzel valóban néhány hét
alatt térdre lehetett volna kényszeríteni az országot, mert abban a
pillanatban, <u>„amikor leáll az állampapírok vétele, az ország
megkerülhetetlenül irányt vesz az államcsőd felé”.</u></span></font></p>
<h3><b><font color="navy" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14pt;font-family:Arial;color:navy">Időzített krach?</span></font></b></h3>
<p><font color="navy" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14pt;font-family:Arial;color:navy">Miért kellett volna éppen december elejére időzíteni a magyar
államcsődöt? – teszi fel a kérdést a szerző. Szerinte a válasz az, hogy
<u>minden év december elején zárják a könyveket a befektető bankok és társaságok, az
adott év pénzügyi tranzakcióinak eredményét összegezve kimutatják a profitot,
amely alapján még decemberben kifizetik a bónuszokat a bankároknak.</u> A november
közepén elkezdett pénzügyi támadás végrehajtásához mozgósított pénz eddigre
visszafolyt volna a bankokhoz. A könyv úgy fogalmaz, hogy „ebből ered a
pénzügyi támadásoknak az a vonása, hogy időben koncentrálni kell a támadáshoz
felhasznált pénzügyi forrásokat, nem lehet időben hosszú hónapokra elnyújtani.
Ezért volt fontos, hogy még novemberben leminősítse hazánkat a három minősítő
legalább egyike, mert innen számított volna a már említett három hét.” A
Moody’s október elején vizsgálat alá vonta a magyar bankrendszert, <u>a
Standard & Poor’s (S&P) a végtörlesztés és a gazdasági növekedés
adatai miatt „aggodalmát” fejezte ki</u>, majd a<u> Fitch Ratings november
elején stabilról negatívra rontotta Magyarország adósbesorolásának kilátását.</u>
Ezt <u>követte volna a S&P leminősítése november 17-én</u>, </span></font><b><font color="red" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14pt;font-family:Arial;color:red;font-weight:bold">ezt azonban <u>megállította a kormány bejelentése
arról, hogy tárgyalóasztalhoz ül</u></span></font></b><font color="navy" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14pt;font-family:Arial;color:navy"><u> az
IMF-fel. </u>Mindezt Matolcsy György mintegy mellékesen közölte az egyik legnagyobb
befektetési bank vezetőivel egy munkaebéden. Az ott elhangzottak, és a hírre
adott reakciójuk csak megerősítették a gyanút:<u> </u></span></font><u><b><font color="red" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14pt;font-family:Arial;color:red;font-weight:bold">nagy nemzetközi befektetési csoportok életveszélyes
támadást indítottak Magyarország ellen</span></font></b><font color="navy" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14pt;font-family:Arial;color:navy">.</span></font></u></p>
<h3><b><font color="navy" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14pt;font-family:Arial;color:navy">Olli Rehn csapdát állít</span></font></b></h3>
<p><font color="navy" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14pt;font-family:Arial;color:navy">A könyv szerint a túlzottdeficit-eljárásból való kivétel
idején ismét megmutatkozott, hogy Olli Rehn és csapata <u>még egy trükköt bevetett
annak érdekében, hogy 2013-ban ne kelljen ezt megtenni Magyarország esetében,
tehát az Orbán-kormány úgy forduljon rá a 2014-es választási kampányra, hogy
mindenki képes legyen elmondani róla: nekik sem sikerült felállni a
szégyenpadról.</u> „Szép volt a terv, sőt a beépített trükk is működni
látszott, a lényege az volt, hogy megpróbálták leválasztani Magyarországot a
többi hasonló helyzetben lévő országról.” K<u>özölték a magyar
nemzetgazdasági miniszterrel, hogy míg az összes többi országot 2013 közepén
bírálják el, Magyarországot csak később. </u>Óriási csapda volt ez, mert így
Magyarország részben szövetségesek nélkül maradt volna. <u>Matolcsy György azonban
már korábban egy kis szövetséges csapatot gyűjtött az Ecofin-tanács
pénzügyminiszterei között</u>. A sorsdöntő Ecofin-tanácsülésen <u>a Külügyminisztérium
egyes képviselői – mint utóbb kiderült, elhibázottan – arra
próbálták rábeszélni a minisztert az ülést megelőző percekben, hogy ne kérjen
szavazást</u>. A kabinetfőnök szerint <u>ez hazaárulással lett volna egyenértékű</u>, és a
miniszter világossá tette, hogy mindenképpen szavazást fog kérni, akkor is, ha
egyedül marad és mindenki leszavazza. Ráadásul <u>a kormányfő is azt kérte
Matolcsytól, hogy mindenképpen kérjen szavazást.</u></span></font></p>
<h3><b><font color="navy" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14pt;font-family:Arial;color:navy">Pénzügyminiszterek lázadása</span></font></b></h3>
<p><font color="navy" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14pt;font-family:Arial;color:navy"><u>A miniszter</u> már </span></font><b><font color="red" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14pt;font-family:Arial;color:red;font-weight:bold">az ülést megelőző estére vacsorára hívta a néppárti
pénzügyminisztereket</span></font></b><font color="navy" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14pt;font-family:Arial;color:navy">, és <u>azt kérte
kollégáitól, hogy kifejezetten szenteljék a vacsorát a másnapi Magyarországgal
kapcsolatos döntésnek</u> – olvasható a könyvben. Ebbe belementek, hiszen
számukra is volt tétje a másnapi szavazásnak. A vacsorán szinte egy emberként
közölték Matolcsy Györggyel: „</span></font><b><font color="red" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14pt;font-family:Arial;color:red;font-weight:bold">Ha szavazást kérsz holnap, melléd állunk!”</span></font></b><font color="navy" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14pt;font-family:Arial;color:navy"> Azonban még ez sem volt elég, ugyanis a huszonhét pénzügyminiszter
közül nyolcan voltak a baráti mag tagjai. <u>A litván, bolgár, cseh, brit,
spanyol, olasz, román pénzügyminiszter sem lett volna azonban elég ahhoz, hogy
Matolcsy György győzzön a másnapi szavazáson.</u> A könyv részletezi, milyen
érvekkel sikerült meggyőzni a bolgár és a román minisztereket, hogy hazánk
mellett szavazzanak. Amikor<u> másnap </u>a magyar napirendi pontra került sor,
<u>Matolcsy jelezte, hogy szavazást kér. Ez általános megrökönyödést keltett azok
körében, akik nem ismerték a maroknyi, de lelkes „öszszeesküvői”
kör döntéseit.</u> Elkezdődött a vita. Természetesen a finn és dán pénzügyminiszter
indította a <u>támadást Magyarország ellen</u>, mert ők a finn Olli Rehn közeli
szövetségesei voltak. Még néhány más ország is folytatta a támadást, <u>majd
megindultak a mieink. Először a cseh</u> pénzügyminiszter, Miroslav Kalousek kért
szót, aki a csehek unióval szembeni ellenérzését is hangsúlyozva közölte, hogy
semmiképpen nem támogatja a Magyarország elleni szankciókat, <u>majd sorra
</u>szólaltak fel a kisebb országok pénzügyminiszterei, <u>a litván, a bolgár, a
román, és mindegyikük támogatta Matolcsy Györgyöt.</u> Az igazi megrökönyödést az
keltette, hogy <u>Magyarország mellé állt két nagy tekintélyű ország,
Nagy-Britannia és Svédország</u>.</span></font></p>
<font color="navy" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14pt;font-family:Arial;color:navy">A visszaemlékezés szerint az igazi fordulópontot az hozta,
amikor <u>Matolcsy Maria Fekter osztrák pénzügyminiszter beleegyezését is
megnyerte. „</u></span></font><u><b><font color="red" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14pt;font-family:Arial;color:red;font-weight:bold">Ekkor
Olli Rehn már falfehér volt, és kínjában szünetet kért, de ezzel sem ért el
semmit</span></font></b></u><font color="navy" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14pt;font-family:Arial;color:navy"><u>.</u>” A győzelmet
végül az koronázta meg, hogy a tanácsban <u>vezető szerepet betöltő német
pénzügyminiszter, Wolfgang Schäuble is Magyarország mellé állt</u>, támogatta az
osztrák kompromisszumos javaslatot, ezzel a magyar ügyet. Schäuble és Matolcsy
között egyébként nem csak pénzügyminiszteri együttműködés alakult ki: személyes
barátság szövődött közöttük azokban az években – írja a könyv.</span></font></div>