[Grem] néprajz + házasság / HÁZASSÁG HETE

[Emoke Greschik]

"Szeretetben egymást elviselni"
csaladhalo.hu

http://www.csaladhalo.hu/cikk/hatter/szeretetben-egymast-elviselni

Szederkényi Éva
2014. 02. 10. 19:00


  <http://csaladhalo.hu/system/files/imagecache/nagy-kep/cikk/2014/02/uid-1506/mohay1.jpg>

*Mohay Tamás néprajzkutatót, az ELTE BTK Néprajzi Intézetének vezetőjé*t, a
Házasság hete rendezvénysorozat házaspár arcát kérdeztük *népi rítusokról,
lehetséges lelki menedékekről és a hagyomány erejéről*.

 *Előkészítő beszélgetésünkben volt egy nagyon különleges erőterű mondata **a
"befelé elsírt életek**ről". A paraszti kultúrában mit jelentett ez?*

Csak sejtéseink lehetnek arról, hány befelé elsírt életet éltek le abban a
hagyományos paraszti világban, melyről a néprajz oly sokat tud. Azt
régebben is tudhattuk, amikor még főként a népköltészetre irányult a
figyelem, hogy *a szerelmi dalok között milyen sok a bánatot megéneklő
keserves, és az egymástól elválasztott szerelmesek tragédiáját megjelenítő
ballada.* Az utóbbi néhány évtizedben, amikor paraszti önéletírásokat és
életrajzi beszélgetéseket is nagyobb számban olvashatunk, még inkább*
látszik: milyen sok akadály tornyosult az elé, hogy a házasságok a szeretet
és a szerelem valódi beteljesülésének helyei lehessenek.* Úgy látszik,
mintha a szerelem sokszor inkább az ifjúkor esélye és lehetősége lett
volna, s a házasok számára inkább már csak sajgó emlék, vagy éppen egy
sivár házasságon kívül keresett menedék.

*Milyen rítusok szabályozták a párválasztás, házasság, házasságtörés
kérdését?*

*A rítusok, vagyis egy egész közösség számára jelképes erővel rendelkező,
valami tágabb rendre utaló ünnepi szokások számos formája létezett.* A
hagyományos kultúrában ezek nagyon erősen elválasztották egymástól a
csoportokat és rétegeket, egyúttal nagyon erősen összefűzték az egymással
összetartozóakat. *A hagyományos faluban, ahol mindenki mindent tud, vagy
legalábbis tudhat, nincs saját személyes tér, nincsenek titkok,* és *minden
személyes döntés nagy nehezen, valaki más akaratával szemben születik meg. *A
*párválasztásban döntő volt a szülők szava*, és a - főként a gazdasági -
megfelelés volt az egyik fő szempont. *A lakodalmi szokások erős
jelképekkel elválasztották a lányt a saját családjától *(ilyen a
menyasszonysirató, az ágyvitel, stb.), és* hangsúlyozták új családba
tartozását.* Ettől kezdve a saját szülei akkor is visszaküldték férjéhez az
ifjú menyecskét, ha az verte, megalázta, vagy éppen megcsalta.* A
házasságtörés megítélésében nagy eltérés van aszerint, hogy férfi vagy nő
teszi, "titokban" zajlik, vagy mindenki szeme előtt,* születik-e belőle
gyermek vagy nem. A szokások változatos gazdagsága és színessége
szembetűnő, de hangsúlyozom, hogy a formák mögött olykor igen nehéz
meglátni a valódi lényeget, az igazi emberi tartalmakat.

*Segítették-e ezek az örömteli életet, vagy sem?*

*Sok örömforrás volt a paraszti világban - de az örömteli, boldog élet
benyomásaim szerint nem tartozott a célok közé.* Nem is tartozhatott, mert *a
hétköznapokra annyi teher rakódott rá, annyi anyagi és más természetű
gondot kellett megoldani, hogy ezt szinte akarni sem nagyon tudták,
tudhatták*. Persze nyilván minden házasember és asszony örült, ha szerető
társa volt, és szenvedett tőle, ha nem volt - de az életet mindkét esetben
úgy kellett élni, ahogy azt a szigorú, többnyire szűkös keretek megszabták.
Csodának tarthatjuk azt a *sok művészi szépet, ami a tárgyakban, énekekben,
táncokban, imákban testet öltött,* és amit a mai emberek közül sokan
elragadtatással, mások kicsit idegenkedve néznek.

*Sokan néznek vissza a múltba válaszokat keresve, akár olyan áron is, hogy
idealizálják a paraszti kultúrát. Tamás szerint mi az, amit érdemes lenne
megtartanunk abból az anyagból, és mi az, amitől jó, hogy megváltunk?*

*A paraszti múlt nagyon sok értéket teremtett, sok közülük maradandót is,
amelyekre építeni lehet sok új közösséget,* kezdeményezést. Ha nem így
lenne, sehol sem lenne sem a *táncházmozgalom,* sem a* kézműves
szakkörök,*sem a *népi
iparművészet*. M*égsem mondanám, hogy a házasság, a jó házasság kérdésében
a paraszti múltba kellene visszanyúlnunk mintákért.* És ezt ugyanúgy
elmondhatnám a polgári rétegek vagy a nemesség múltjáról is. Hány
politikai, gazdasági érdekházasságot, hány kényszerből egymásnak adott
fiatalt láthatunk, hányszor jegyeztek el szüleik olyanokat, akik életükben
nem is látták egymást. Ha nem így lenne, *nem születtek volna olyan
könyvek, mint Boccaccio Dekameronja, vagy évszázadokkal később Nagy Olga
erdélyi népmesegyűjtő Paraszt dekameronja, melyek szinte kedvet csinálnak a
hűtlenséghez, és összekacsintanak a házasságtörés fölött.  *Ha mindenképpen
a "múltba" akarunk visszanyúlni mintáért a házasság terén, akkor alighanem
a teremtésig kellene visszamennünk: oda, ahol az Úristen megteremtette az
embert, "férfinak és nőnek teremtette", arra teremtette, hogy ketten egyek
legyenek. *Hiszek abban, hogy a házassági egység idők során lassan nyeri el
a maga igazi formáját, és bontakozik ki azokból a béklyókból, amelyekbe az
emberi szűklátókörűség, önzés gabalyította bele.*

*Ha a mai rendszert szemléli néprajzkutatóként, mennyi esélyt lát arra,
hogy a házasság, a család valóban örömforrás és ne traumaforrás legyen?*

*Ahhoz, hogy a házasság örömforrás lehessen, attól kell megszabadulnunk,
hogy a másik embert a saját céljaink eszközének tekintsük, *és *el kellene
jutunk oda, hogy ketten együtt, végleges és végletes szeretet-egységbe
forrva keressük azt, mire is teremtett minket az Isten.* Nem másra, mint
amire az ő szava hív minket: *"szentek legyetek, mert én szent vagyok". Ha
ezen az úton tesszük meg a magunk botladozó és gyarló lépéseit, és ítélet
nélkül fel merjük egymást segíteni, ha elestünk*,* irgalommal tudjuk
egymást tekinteni és "szeretetben egymást elviselni" *családban és azon
kívül is, akkor idők múltán *nemcsak a házasságunk, hanem más emberi
kapcsolataink is szent öröm forrásai lesznek.*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140215/40b05e9e/attachment.html