[Grem] F.pápa / Eucharisztia (folyt.)

[Emoke Greschik]

Ferenc pápa: az Eucharisztia révén felfedezzük a másik emberben Jézus arcát
- VIDEÓVAL
http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-az-eucharisztia-reven-felfedezzuk-masik-emberben-jezus-arcat-videoval

Február 12-én, szerdán délelőtt az általános kihallgatáson *Ferenc pápa
folytatta katekézisét az Oltáriszentségről.* Előző alkalommal arra mutatott
rá, hogy *az Eucharisztia bevezet bennünket a Jézussal és misztériumával
való szeretetközösségbe.*

*"*Most feltehetünk néhány kérdést arra vonatkozóan, hogy milyen kapcsolat
áll fenn az Eucharisztia ünneplése és életünk között, mint egyház, és mint
egyének: hogyan éljük meg mi, keresztények az Eucharisztiát? *Hogyan éljük
meg a vasárnapi szentmisét? Csak mint egy ünnepi pillanatot? Egy megszokott
hagyományt? Alkalom arra, hogy találkozzunk másokkal, vagy azért megyünk
el, hogy úgy érezzük, minden rendben van,* *vagy valamivel többet jelent
számunkra a szentmise?"- *kezdte gondolatait a Szentatya
*.*

Konkrét jelei vannak annak, hogy megértsük, hogyan éljük meg mindezt -
fejtette ki katekézisében Ferenc pápa. Az első jel az, hogy miként
tekintünk a többiekre. *Az Eucharisztiában Krisztus mindig megújítja
önátadását, mint ahogyan a kereszten tette. Egész élete a teljes önátadás
gesztusa szeretetből*; tehát *Jézus szeretett a tanítványaival és az
emberekkel lenni. Azt jelentette számára, hogy osztozott vágyaikban,
problémáikban, mindabban, ami lelküket, életüket áthatotta, eltöltötte.*

Ma, amikor részt veszünk a szentmisén, sokféle emberrel találkozunk:
fiatalokkal, idősekkel, gyermekekkel; szegényekkel és jómódúakkal;
helybeliekkel és idegenekkel; családokkal és egyedülállókkal. De az
Eucharisztia révén, amit ünneplek, valóban testvéreimnek érzem őket,
mindnyájukat? *Növeli bennem a képességet, hogy együtt örüljek azzal, aki
örül, és együtt sírjak azzal, aki sír? Arra késztet, hogy elinduljak a
szegények, a betegek, a kirekesztettek felé? Segít, hogy felismerjem bennük
Jézus arcát?"* - tette fel a kérdéseket Ferenc pápa, majd rögtönzött
szavakkal hozzáfűzte: "Mindnyájan azért megyünk misére, mert szeretjük
Jézust, és az Oltáriszentségben osztozni akarunk kínszenvedésében és
feltámadásában. De *szeretünk-e úgy, ahogy Jézus akarja, hogy szeressük
leginkább rászoruló testvéreinket? *Például itt, Rómában, ezekben a
napokban annyi szociális problémának lehettünk tanúi: vagy az eső miatt,
ami egész városnegyedekben okozott károkat, vagy a munka hiánya miatt, ami
az egész világot érintő válság következménye.

Felteszem a kérdést, mindnyájan kérdezzük meg: én, aki misére járok, hogyan
élem ezt meg?* Törekszem arra, hogy segítsek, hogy közeledjek a bajba
jutottakhoz, imádkozom értük, akiknek ez a problémájuk van? **Vagy kissé
közömbös vagyok? Vagy talán jobban érdekel, hogy pletykáljak:* 'Láttad,
hogy volt felöltözve az a nő, vagy az a férfi?' Néha előfordul ilyesmi a
mise után, vagy nem? Előfordul! És ez nem helyénvaló. *Törődnünk kell
testvéreinkkel, akik szükséget szenvednek, betegek vagy más problémájuk
van.*

*Jót tesz ma nekünk, ha ezekre a testvéreinkre gondolunk, akiknek ma itt
Rómában nehézségeik vannak az eső tragédiája miatt vagy a munka hiánya
miatt, és kérjük Jézust, ezt a Jézust, akit az Oltáriszentségben magunkhoz
veszünk: segítsen bennünket, hogy segíthessünk"* - mondta Ferenc pápa.

*Egy másik nagyon fontos* jelzés *az a kegyelem, hogy érezzük: bűneink
bocsánatot nyertek, és mi is készen állunk arra, hogy megbocsássunk. *Néha
valaki felteszi a kérdést: "Miért kellene templomba menni, hiszen aki
rendszeresen részt vesz a szentmisén, az ugyanolyan bűnös, mint a többiek?"
Hányszor hallottuk ezt! Valójában az, *aki ünnepli az Eucharisztiát, nem
azért teszi, mert jobbnak tartja magát, mint mások, vagy jobbnak akar tűnni
másoknál, hanem éppen azért, mert egyre jobban érzi annak a szükségét, hogy
befogadja és megújítsa őt a Jézus Krisztusban megtestesült isteni
irgalmasság.*

A pápa ismét rögtönzött szavakkal folytatta katekézisét: "*Ha valaki
közülünk nem érzi szükségét Isten irgalmasságának, nem érzi magát bűnösnek,
jobb, ha nem megy misére! *Mert *mi azért járunk misére, mert bűnösek
vagyunk, és részesülni akarunk Jézus bocsánatában, részesedni akarunk
megváltásában, bűnbocsánatában. Az a 'gyónom', amit a mise elején mondunk,
nem pusztán formalitás, hanem valóságos bűnbánati aktus. Bűnös vagyok és
megvallom vétkeimet!* Ezzel kezdődik a mise.

Soha ne feledjük el, hogy Jézus Utolsó Vacsorájára elárulásának éjszakáján
(1Kor 11,13) került sor. *Abban a kenyérben és abban a borban, amelyet
felajánlunk, és amely köré összegyűlünk, minden alkalommal megújul Krisztus
testének és vérének felajánlása bűneink bocsánatára. Alázattal kell misére
járnunk, mint bűnösöknek, és az Úr kiengesztel bennünket".*


Végül egy értékes jel az a kapcsolat, ami az Eucharisztia ünneplése és
keresztény közösségeink élete között áll fenn. Mindig figyelembe kell
vennünk, hogy *az Oltáriszentség nem valami olyasmi, amit mi csinálunk, nem
a mi megemlékezésünk arról, amit Jézus mondott és tett. Nem. Éppen Krisztus
cselekedete. Krisztus hajtja végre, aki jelen van az oltáron. És Krisztus
az Úr.* Krisztus ajándéka, amellyel jelenvalóvá teszi magát és *összegyűjt
bennünket maga körül, hogy tápláljon bennünket szavával és életével.*

Ez azt jelenti, hogy *az egyház küldetése és önazonossága az
Eucharisztiából fakad, és mindig ott ölt formát*. Egy szertartás külső
szempontból lehet csodálatos, kifogástalan, de ha nem vezet el bennünket a
Jézussal való találkozáshoz, akkor azzal a kockázattal jár, hogy nem nyújt
táplálékot szívünknek és életünknek.* Az Oltáriszentség révén azonban
Krisztus be akar lépni létünkbe és át akarja azt hatni kegyelmével, hogy
így minden keresztény közösségben összhang legyen a liturgia és az élet
között*" - hangsúlyozta Ferenc pápa.

A következő szavakkal fejezte be olasz nyelvű katekézisét: "Szívünket
bizalom és remény tölti el, ha Jézus szavaira gondolunk, amelyeket az
evangéliumban olvasunk: *'Aki eszi az én testemet és issza az én véremet,
annak örök élete van és én föltámasztom az utolsó napon' (Jn 6,54). Éljük
meg az Eucharisztiát a hit és az ima, a bűnbocsánat és a vezeklés, a
közösségi öröm és a szükséget szenvedő testvérek iránti törődés
lelkületével,* annak *a bizonyosságában, hogy az Úr beteljesíti ígéretét:
az örök életet".*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140213/ba36ed37/attachment.html