<div dir="ltr"><h1 class="">Ferenc pápa: az Eucharisztia révén felfedezzük a másik emberben Jézus arcát – VIDEÓVAL</h1>
<div class="">
<span class=""><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-az-eucharisztia-reven-felfedezzuk-masik-emberben-jezus-arcat-videoval">http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-az-eucharisztia-reven-felfedezzuk-masik-emberben-jezus-arcat-videoval</a><br>
</span></div>
<div class="">
<div class="">
<div class="">
<p>Február 12-én, szerdán délelőtt az általános
kihallgatáson <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Ferenc pápa folytatta katekézisét az Oltáriszentségről.</b></u>
Előző alkalommal arra mutatott rá, hogy <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>az Eucharisztia bevezet
bennünket a Jézussal és misztériumával való szeretetközösségbe.</b></u></p> </div>
</div>
</div>
<p><b>„</b>Most
feltehetünk néhány kérdést arra vonatkozóan, hogy milyen kapcsolat áll
fenn az Eucharisztia ünneplése és életünk között, mint egyház, és mint
egyének: hogyan éljük meg mi, keresztények az Eucharisztiát? <u><b>Hogyan
éljük meg a vasárnapi szentmisét? Csak mint egy ünnepi pillanatot? Egy
megszokott hagyományt? Alkalom arra, hogy találkozzunk másokkal, vagy
azért megyünk el, hogy úgy érezzük, minden rendben van,</b></u> <b><u style="background-color:rgb(255,255,0)">vagy valamivel
többet jelent számunkra a szentmise?”</u>- </b>kezdte gondolatait a Szentatya<b>.<br></b></p><p>Konkrét
jelei vannak annak, hogy megértsük, hogyan éljük meg mindezt – fejtette
ki katekézisében Ferenc pápa. Az első jel az, hogy miként tekintünk a
többiekre. <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Az Eucharisztiában Krisztus mindig megújítja önátadását, mint
ahogyan a kereszten tette. Egész élete a teljes önátadás gesztusa
szeretetből</b></u>; tehát <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Jézus szeretett a tanítványaival és az emberekkel
lenni. Azt jelentette számára, hogy osztozott vágyaikban, problémáikban,
mindabban, ami lelküket, életüket áthatotta, eltöltötte.</b></u></p><p>Ma,
amikor részt veszünk a szentmisén, sokféle emberrel találkozunk:
fiatalokkal, idősekkel, gyermekekkel; szegényekkel és jómódúakkal;
helybeliekkel és idegenekkel; családokkal és egyedülállókkal. De az
Eucharisztia révén, amit ünneplek, valóban testvéreimnek érzem őket,
mindnyájukat? <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Növeli bennem a képességet, hogy együtt örüljek azzal, aki
örül, és együtt sírjak azzal, aki sír? Arra késztet, hogy elinduljak a
szegények, a betegek, a kirekesztettek felé? Segít, hogy felismerjem
bennük Jézus arcát?”</b></u> – tette fel a kérdéseket Ferenc pápa, majd
rögtönzött szavakkal hozzáfűzte: „Mindnyájan azért megyünk misére, mert
szeretjük Jézust, és az Oltáriszentségben osztozni akarunk
kínszenvedésében és feltámadásában. De <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>szeretünk-e úgy, ahogy Jézus
akarja, hogy szeressük leginkább rászoruló testvéreinket? </b></u>Például itt,
Rómában, ezekben a napokban annyi szociális problémának lehettünk tanúi:
vagy az eső miatt, ami egész városnegyedekben okozott károkat, vagy a
munka hiánya miatt, ami az egész világot érintő válság következménye.</p><p>Felteszem
a kérdést, mindnyájan kérdezzük meg: én, aki misére járok, hogyan élem
ezt meg?<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> Törekszem arra, hogy segítsek, hogy közeledjek a bajba
jutottakhoz, imádkozom értük, akiknek ez a problémájuk van? </b></u><u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Vagy kissé
közömbös vagyok? Vagy talán jobban érdekel, hogy pletykáljak:</b></u> ’Láttad,
hogy volt felöltözve az a nő, vagy az a férfi?’ Néha előfordul ilyesmi a
mise után, vagy nem? Előfordul! És ez nem helyénvaló. <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Törődnünk kell
testvéreinkkel, akik szükséget szenvednek, betegek vagy más problémájuk
van.</b></u></p><p><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Jót tesz ma nekünk, ha ezekre a testvéreinkre gondolunk,
akiknek ma itt Rómában nehézségeik vannak az eső tragédiája miatt vagy a
munka hiánya miatt, </span>és kérjük Jézust, ezt a Jézust, akit az
Oltáriszentségben magunkhoz veszünk: segítsen bennünket, hogy
segíthessünk”</b></u> – mondta Ferenc pápa.</p><p><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Egy másik nagyon fontos</b></u> jelzés
<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>az a kegyelem, hogy érezzük: bűneink bocsánatot nyertek, és mi is
készen állunk arra, hogy megbocsássunk. </b></u>Néha valaki felteszi a kérdést:
„Miért kellene templomba menni, hiszen aki rendszeresen részt vesz a
szentmisén, az ugyanolyan bűnös, mint a többiek?” Hányszor hallottuk
ezt! Valójában az, <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>aki ünnepli az Eucharisztiát, nem azért teszi, mert
jobbnak tartja magát, mint mások, vagy jobbnak akar tűnni másoknál,
hanem éppen azért, mert egyre jobban érzi annak a szükségét, hogy
befogadja és megújítsa őt a Jézus Krisztusban megtestesült isteni
irgalmasság.</b></u></p><p>A pápa ismét rögtönzött szavakkal folytatta
katekézisét: „<u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ha valaki közülünk nem érzi szükségét Isten
irgalmasságának, nem érzi magát bűnösnek, jobb, ha nem megy misére! </b></u>Mert
<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>mi azért járunk misére, mert bűnösek vagyunk, és részesülni akarunk
Jézus bocsánatában, részesedni akarunk megváltásában, bűnbocsánatában.
Az a 'gyónom', amit a mise elején mondunk, nem pusztán formalitás, hanem
valóságos bűnbánati aktus. Bűnös vagyok és megvallom vétkeimet!</b></u> Ezzel
kezdődik a mise.</p><p>Soha ne feledjük el, hogy Jézus Utolsó
Vacsorájára elárulásának éjszakáján (1Kor 11,13) került sor. <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Abban a
kenyérben és abban a borban, amelyet felajánlunk, és amely köré
összegyűlünk, minden alkalommal megújul Krisztus testének és vérének
felajánlása bűneink bocsánatára. Alázattal kell misére járnunk, mint
bűnösöknek, és az Úr kiengesztel bennünket”.</b></u></p><p><br>Végül
egy értékes jel az a kapcsolat, ami az Eucharisztia ünneplése és
keresztény közösségeink élete között áll fenn. Mindig figyelembe kell
vennünk, hogy <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>az Oltáriszentség nem valami olyasmi, amit mi csinálunk,
nem a mi megemlékezésünk arról, amit Jézus mondott és tett. Nem. Éppen
Krisztus cselekedete. Krisztus hajtja végre, aki jelen van az oltáron.
És Krisztus az Úr.</b></u> Krisztus ajándéka, amellyel jelenvalóvá teszi magát
és <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>összegyűjt bennünket maga körül, hogy tápláljon bennünket szavával és
életével.</b></u></p><p>Ez azt jelenti, hogy <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>az egyház küldetése és
önazonossága az Eucharisztiából fakad, és mindig ott ölt formát</b></u>. Egy
szertartás külső szempontból lehet csodálatos, kifogástalan, de ha nem
vezet el bennünket a Jézussal való találkozáshoz, akkor azzal a
kockázattal jár, hogy nem nyújt táplálékot szívünknek és életünknek.<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> Az
Oltáriszentség révén azonban Krisztus be akar lépni létünkbe és át
akarja azt hatni kegyelmével, hogy így minden keresztény közösségben
összhang legyen a liturgia és az élet között</b></u>” – hangsúlyozta Ferenc
pápa.</p><p>A következő szavakkal fejezte be olasz nyelvű katekézisét:
„Szívünket bizalom és remény tölti el, ha Jézus szavaira gondolunk,
amelyeket az evangéliumban olvasunk: <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>'Aki eszi az én testemet és issza
az én véremet, annak örök élete van és én föltámasztom az utolsó napon'
(Jn 6,54). Éljük meg az Eucharisztiát a hit és az ima, a bűnbocsánat és a
vezeklés, a közösségi öröm és a szükséget szenvedő testvérek iránti
törődés lelkületével,</b></u> annak <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a bizonyosságában, hogy az Úr beteljesíti
ígéretét: az örök életet”.</b></u></p></div>