[Grem] részletek egy könyvből, ami jelenleg nem kapható

[Rita Kunsay-Sipos]

*Tatjána Goricseva: Istenről beszélni veszélyes*



(T.G. 1947-ben született Leningrádban, filozófiát és rádiótechnikát tanult.
26 évesen keresztény lett. Leningrádban megalapította a Szovjetunió első
nőmozgalmát, vallási szemináriumot szervezett, két földalatti folyóiratot
szerkesztett. Többszöri kihallgatás és letartóztatás után 1980-ban
kiutasították a Szovjetunióból. Ma Párizsban él.)

Könyvének első fejezete*: Találkozás a Sátánnal*



*Részletek összefoglalóan és szó szerint:*

- Csöngetnek. Az ajtóban egy hatalmas, fekete alak. A KGB embere, a szovjet
Államvédelmi Hatóság. (Az illegális vallási szeminárium ügyében idézték be
a bíróságra, de nem jelent meg. Ezért küldték érte a KGB emberét.) A lány
nem hajlandó vele menni. Mikor szülei fölfogják, miről van szó, neki
támadnak. - Menj hát, míg szépen mondják, különben szégyent hozol ránk a
szomszédok előtt. Mindenki apácának tart. Évekig tanultál, és teljesen
hiába. (Így háborog a mama.)- Készek volnátok engem akármilyen
rablóbandának kiszolgáltatni? A KGB minden bandák legszégyentelenebbje.
(Szülei föl - alá szaladgálnak a lakásban, nem tudják, mit tegyenek, hogy
hassanak rá.)

"Szüleimnek a félelem már a vérükben van: a félelem, amely minden normális
gondolatot és minden egészséges érzést megbénít. Ők abban a korban  nőttek
fel, amikor az embereket nem csupán elvitték autóval, hanem agyonlőtték
őket saját házuk pincéjében. "

            "Apám egész testében reszket, idegösszeroppanás határán áll. A
rendőrség telefonon jelentkezik: az autó elindult. Apám szidalmazni kezd.
Miután fegyveres karhatalom segítségével mindenképpen sikerülne engem
magukkal vinniük, felállok és közlöm, hogy hajlandó vagyok velük menni."



*A kihallgatásról többek között ezt írja:*

            "Nehéz megtalálni a KGB-vel szemben a helyes viselkedési
formát. A Sátán ravaszkodás dolgában járatosabb nálunk. Bármiféle
dialógusba kezdünk vele, a játék vége mindig ugyanaz: "gól".

            A szent atyák ajánlják a démonokkal való küzdelemben azt a
módot, hogy az ember semmibe veszi őket, nem figyel rájuk, nem hisz nekik.

            Szolzsenyicin hasonló szabályt fogalmazott meg a KGB-vel
szembeni magatartásra: "Ne higgy el semmit, ne félj semmitől, ne kérj
semmit."

            Szembetűnő volt még egy megdöbbentő hasonlóság ennek a
szervezetnek az eljárásmódja, és a sátán módszerei között: milyen ügyesen
használnak ki minden emberi gyengeséget, micsoda ördögi érzékük van a
rosszindulatok kitapogatásához! Egész egzisztenciájuk azon alapszik, hogy
kijátsszák az ember negatív érzelmeit: a félelmet, az irigységet, a
hiúságot, a bizalmatlanságot.

            Ha észreveszik, hogy valami létrejött, .... megkísérlik ezt az
új életet belülről bomlasztani, embereket egymásra uszítani, kölcsönösen
ellenségekké tenni őket.



*A gumifák szobájában c. fejezetből*

Egy teljes órára bezártak egy szobába, melyben heverők és gumifák álltak.
Imádkoztam, és végiggondoltam, mi volt ez alkalommal a legnehezebb
számomra, mitől vagyok ennyire túlfeszítve. Nevetségesnek tűnhet, de
mindabból, amit az elmúlt órákban átéltem, a szeretet parancsa okozta a
legnagyobb nehézséget. ..... alkotni csak akkor képes az ember, ha szeret.



*A megtérésem c. fejezetből*

"Ha megkérdezik tőlem, miben áll Istenhez térésem, mi az, ami megtérésem
által föltárult számomra és mi változott meg az életemben, egészen
egyszerűen tömören így válaszolhatok: minden. Minden megváltozott bennem és
körülöttem. Még pontosabban: akkor kezdődött az életem, amikor Istent
megtaláltam.



*Öngyilkos:*



Gyermekkoromban volt egy barátnőm, aki 15 évesen véget vetett az életének,
mert nem bírta tovább elviselni azt, ami körülvette. Meghalt, és maga után
hagyott egy írást: "Nagyon rossz vagyok." Holott szokatlanul tiszta szívű
ember volt, aki nem tudta elviselni a hazugságot és maga sem volt képes
hazudni. Ez a fiatal lány megvált az élettől, mert érezte, hogy nem úgy él,
ahogy kellene, és azt az ürességet, ami körülvette, valahogyan egyszer át
kellett törnie, hogy kijusson a fényre. Az utat, amelyen eljuthatott volna
oda, nem találta meg. Ez a barátnőm nagyon mély, és korához képest
rendkívül tudatos ember volt; felfogta, hogy ő is hibás, ő is hordozza a
mindenkivel közös felelősség terhét. Ma, húsz évvel a halála után,
keresztényként így tudom ezt kifejezni: Felfedezte bűnösségét. Rájött egy
alapvető igazságra, arra, hogy az ember gyenge és tökéletlen; de azt a
másik igazságot, amely még ennél is fontosabb, nem találta meg: hogy Isten
meg tudja menteni az embert, ki tudja emelni elesettségéből, és képes
kiragadni őt az áthatolhatatlan sötétségből. Erről a reménységről senki sem
beszélt neki és meghalt kétségeinek súlya alatt.



*Iskolai nevelés:*



Az iskolában csak a külső, "harcias" tulajdonságokat fejlesztették. Azt
dicsérték, aki jobban oldotta meg a feladatot, és aki magasabbat ugrott,
aki valamiben "kitüntette" magát. Ezáltal azután még inkább megerősödött
bennem a hiúság, sőt, teljesen kivirágzott. Okosabb, tehetségesebb, erősebb
akartam lenni másoknál - ez volt a célom. Soha senki nem mondta nekem, hogy
a legfontosabb az életben nem az, hogy másokat lehagyjunk és legyőzzünk,
hanem, hogy szeressünk. Szeretni, egészen a halálig, mint valaki tette - az
Emberfia, ...



*A gonosz:*

Isten az embertől az önkéntes szeretetet várja: és választási *szabadság*unk
megóvása miatt nem semmisíti meg a világban lévő gonoszt.



*Menekülés:*

Közönséges "esendő" emberek nem képesek a "semmi" kihívásával szemben
helytállni, ezért elmenekülnek a lét értelmetlensége elől: egyesek a
családi életbe, mások politikába vagy karrierbe.



*Megtérés:*

Mindjárt megtérésem után egyszerűen úgy néztem az emberekre, mint a
csodálatos menny lakóira, alig vártam, hogy valami jót tegyek nekik, hogy
az embereket és Istent szolgálhassam. Micsoda öröm, és micsoda ragyogó
világosság töltötte el a szívemet. De nem is csak az én bensőmet, hanem az
egész világot, minden követ és minden fűszálat beragyogott valami szelíd
fény. A világ számomra az Úr királyi, főpapi köntösévé vált. Hogyan
lehetséges, hogy ezt eddig nem vettem észre?!

            A kereszténnyé lett emberek új teremtménnyé váltak. Megtanultak
új módon látni, hangjuk mélységet és nyugodt erőt kapott, mozdulataikból
eltűnt a hanyagság és az idegesség. Egész megjelenésük természetes
harmóniát sugárzott.

            Tetszett nekünk a keresztény üzenet maximalizmusa: csak azokért
a dolgokért érdemes élni, melyekért meg is tudnánk halni.



*Autoritas:*

Mióta Nyugaton élek, megértettem, hogy a hit krízise itt nagyrészt abból
ered, hogy nincsenek többé - vagy ha vannak is, igen kevesen - igazi
lelkipásztorok, akik valóban képesek gyógyítani és jó tanácsot adni, akik
valódi lelki hatalommal rendelkeznek, akik az igent, ill. a nemet
tekintéllyel mondják ki.

            Ezen az estén a vele való beszélgetésben értettem meg először,
hogy tulajdonképpen mit jelent az, hogy valaki pap. Olyan embert láttam
magam előtt, aki nemcsak fél szívvel, hanem egész valójával másoknak
szentelte életét. A tipikus orosz karakter: az orosz ember kész meghalni is
egy szeretett eszméért, csak ne kelljen egy szalmaszálat sem odébb tennie.

            A radikális követelmények nélküli kereszténység utilitarizmusba
süllyed; de van olyan maximalizmus is, amely átcsaphat az Istentől alkotott
dolgok, a teremtmények gyűlöletébe.

            Az ember ne adja föl (amíg lehetséges) foglalkozását, hanem
változtassa azt Isten szolgálatává. Azután Isten mutatott nekem néhány női
példaképet. Felismertem, hogy a valódi szépség csöndes, csaknem szótlan.
....Soha életében nem látott Bibliát. Azt kérdezte, nagy könyv-e az. Az
Evangélium tartalmát csak elmosódottan ismeri, de azt tudja, hogy
"kincseket kell gyűjteni a menny számára." És amit tud, azt habozás nélkül
megpróbálja megvalósítani.



*Istenről beszélni veszélyes:*

1980. augusztus 20.

Életemben először láttam vallásos adást a TV-ben. Hálát adok Istennek, hogy
nálunk ateizmus van és nincs "vallásos nevelés". Amit ez az ember a
képernyőn művelt, az sokkal alkalmasabbnak látszott arra, hogy tömegeket
távolítson el az egyháztól, mint a mi fizetett ateistáink ügyetlen
fecsegése. Elsőrendű eleganciával öltözötten a szeretetről beszélt egy
önelégült prédikátor. De a viselkedési módja már eleve kizárta a prédikáció
lehetőségét, sőt, egy másik emberrel való egyéni beszélgetést is
lehetetlenné tett volna. Unalmas, rossz színész volt, betanult
gesztusokkal. Nem volt arca. Most értettem meg, milyen veszélyes dolog
Istenről beszélni! Minden egyes szónak teljes egészében hitelesnek kell
lennie, olyannak, mint egy bemutatott áldozat. Különben jobb, ha hallgatunk.



*Egyház:*



Úgy látszik, az Egyház a világ legunalmasabb intézményévé válhat. Úgy
látszik, az ember képes a hegyeket mozgató és halottakat életre keltő hit
csodáját banalitássá silányítani. És mégis, ez az Egyház. És szeretni
fogom. Mindennek dacára is. Egyszerű volt a szegény, üldözött, síró
egyházat szeretnem. Most megpróbálom szeretni a jólétnek örvendő és
önelégült egyházat, amely mindenben ellentmond az alapvető
egyházfogalomnak.



A hitetlenség indítóokai mindig erkölcsiek. A kísértésekben s a
viszontagságokban minden figyelmünket és félelmünket Istenre kell
irányítanunk; mert sem a gonosz szellem, sem más valaki nem tehet nekünk
rosszat, hacsak előbb Isten nem adott erre neki hatalmat. (Szent Ciprián)

Homo sum, nihil humani a me alienum esse puto.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140208/8517eae9/attachment.html