<div dir="ltr"><div class="">
<p class="MsoNormal"><b><span style="font-size:12pt">Tatjána
Goricseva: Istenről beszélni veszélyes</span></b></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt"> </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt">(T.G.
1947-ben született Leningrádban, filozófiát és rádiótechnikát tanult. 26 évesen
keresztény lett. Leningrádban megalapította a Szovjetunió első nőmozgalmát,
vallási szemináriumot szervezett, két földalatti folyóiratot szerkesztett.
Többszöri kihallgatás és letartóztatás után 1980-ban kiutasították a
Szovjetunióból. Ma Párizsban él.)</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt">Könyvének
első fejezete<b>: Találkozás a Sátánnal</b></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt"> </span></p>
<p class="MsoNormal"><b><span style="font-size:12pt">Részletek
összefoglalóan és szó szerint:</span></b></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt">-
Csöngetnek. Az ajtóban egy hatalmas, fekete alak. A KGB embere, a szovjet
Államvédelmi Hatóság. (Az illegális vallási szeminárium ügyében idézték be a
bíróságra, de nem jelent meg. Ezért küldték érte a KGB emberét.) A lány nem
hajlandó vele menni. Mikor szülei fölfogják, miről van szó, neki támadnak. -
Menj hát, míg szépen mondják, különben szégyent hozol ránk a szomszédok előtt.
Mindenki apácának tart. Évekig tanultál, és teljesen hiába. (Így háborog a
mama.)- Készek volnátok engem akármilyen rablóbandának kiszolgáltatni? A KGB
minden bandák legszégyentelenebbje. (Szülei föl - alá szaladgálnak a lakásban,
nem tudják, mit tegyenek, hogy hassanak rá.)</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt">"Szüleimnek
a félelem már a vérükben van: a félelem, amely minden normális gondolatot és
minden egészséges érzést megbénít. Ők abban a korban nőttek fel, amikor az
embereket nem csupán elvitték autóval, hanem agyonlőtték őket saját házuk
pincéjében. "</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt"> "Apám
egész testében reszket, idegösszeroppanás határán áll. A rendőrség telefonon
jelentkezik: az autó elindult. Apám szidalmazni kezd. Miután fegyveres
karhatalom segítségével mindenképpen sikerülne engem magukkal vinniük, felállok
és közlöm, hogy hajlandó vagyok velük menni."</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt"> </span></p>
<p class="MsoNormal"><b><span style="font-size:12pt">A
kihallgatásról többek között ezt írja:</span></b></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt"> "Nehéz
megtalálni a KGB-vel szemben a helyes viselkedési formát. A Sátán ravaszkodás
dolgában járatosabb nálunk. Bármiféle dialógusba kezdünk vele, a játék vége
mindig ugyanaz: "gól". </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt"> A
szent atyák ajánlják a démonokkal való küzdelemben azt a módot, hogy az ember
semmibe veszi őket, nem figyel rájuk, nem hisz nekik. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt"> Szolzsenyicin
hasonló szabályt fogalmazott meg a KGB-vel szembeni magatartásra: "Ne
higgy el semmit, ne félj semmitől, ne kérj semmit."</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt"> Szembetűnő
volt még egy megdöbbentő hasonlóság ennek a szervezetnek az eljárásmódja, és a
sátán módszerei között: milyen ügyesen használnak ki minden emberi gyengeséget,
micsoda ördögi érzékük van a rosszindulatok kitapogatásához! Egész egzisztenciájuk
azon alapszik, hogy kijátsszák az ember negatív érzelmeit: a félelmet, az
irigységet, a hiúságot, a bizalmatlanságot. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt"> Ha
észreveszik, hogy valami létrejött, .... megkísérlik ezt az új életet belülről
bomlasztani, embereket egymásra uszítani, kölcsönösen ellenségekké tenni őket. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt"> </span></p>
<p class="MsoNormal"><b><span style="font-size:12pt">A
gumifák szobájában c. fejezetből</span></b></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt">Egy
teljes órára bezártak egy szobába, melyben heverők és gumifák álltak.
Imádkoztam, és végiggondoltam, mi volt ez alkalommal a legnehezebb számomra,
mitől vagyok ennyire túlfeszítve. Nevetségesnek tűnhet, de mindabból, amit az
elmúlt órákban átéltem, a szeretet parancsa okozta a legnagyobb nehézséget.
..... alkotni csak akkor képes az ember, ha szeret. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt"> </span></p>
<p class="MsoNormal"><b><span style="font-size:12pt">A
megtérésem c. fejezetből</span></b></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt">"Ha
megkérdezik tőlem, miben áll Istenhez térésem, mi az, ami megtérésem által
föltárult számomra és mi változott meg az életemben, egészen egyszerűen tömören
így válaszolhatok: minden. Minden megváltozott bennem és körülöttem. Még
pontosabban: akkor kezdődött az életem, amikor Istent megtaláltam. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt"> </span></p>
<p class="MsoNormal"><b><span style="font-size:12pt">Öngyilkos:</span></b></p>
<p class="MsoNormal"><b><span style="font-size:12pt"> </span></b></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt">Gyermekkoromban
volt egy barátnőm, aki 15 évesen véget vetett az életének, mert nem bírta
tovább elviselni azt, ami körülvette. Meghalt, és maga után hagyott egy írást:
"Nagyon rossz vagyok." Holott szokatlanul tiszta szívű ember volt,
aki nem tudta elviselni a hazugságot és maga sem volt képes hazudni. Ez a
fiatal lány megvált az élettől, mert érezte, hogy nem úgy él, ahogy kellene, és
azt az ürességet, ami körülvette, valahogyan egyszer át kellett törnie, hogy
kijusson a fényre. Az utat, amelyen eljuthatott volna oda, nem találta meg. Ez
a barátnőm nagyon mély, és korához képest rendkívül tudatos ember volt;
felfogta, hogy ő is hibás, ő is hordozza a mindenkivel közös felelősség terhét.
Ma, húsz évvel a halála után, keresztényként így tudom ezt kifejezni:
Felfedezte bűnösségét. Rájött egy alapvető igazságra, arra, hogy az ember
gyenge és tökéletlen; de azt a másik igazságot, amely még ennél is fontosabb,
nem találta meg: hogy Isten meg tudja menteni az embert, ki tudja emelni
elesettségéből, és képes kiragadni őt az áthatolhatatlan sötétségből. Erről a
reménységről senki sem beszélt neki és meghalt kétségeinek súlya alatt. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt"> </span></p>
<p class="MsoNormal"><b><span style="font-size:12pt">Iskolai
nevelés:</span></b></p>
<p class="MsoNormal"><u><span style="font-size:12pt"><span style="text-decoration:none"> </span></span></u></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt">Az
iskolában csak a külső, "harcias" tulajdonságokat fejlesztették. Azt
dicsérték, aki jobban oldotta meg a feladatot, és aki magasabbat ugrott, aki
valamiben "kitüntette" magát. Ezáltal azután még inkább megerősödött
bennem a hiúság, sőt, teljesen kivirágzott. Okosabb, tehetségesebb, erősebb
akartam lenni másoknál - ez volt a célom. Soha senki nem mondta nekem, hogy a
legfontosabb az életben nem az, hogy másokat lehagyjunk és legyőzzünk, hanem,
hogy szeressünk. Szeretni, egészen a halálig, mint valaki tette - az Emberfia,
...</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt"> </span></p>
<p class="MsoNormal"><b><span style="font-size:12pt">A
gonosz:</span></b></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt">Isten
az embertől az önkéntes szeretetet várja: és választási <b>szabadság</b>unk
megóvása miatt nem semmisíti meg a világban lévő gonoszt. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt"> </span></p>
<p class="MsoNormal"><b><span style="font-size:12pt">Menekülés:</span></b></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt">Közönséges
"esendő" emberek nem képesek a "semmi" kihívásával szemben
helytállni, ezért elmenekülnek a lét értelmetlensége elől: egyesek a családi
életbe, mások politikába vagy karrierbe. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt"> </span></p>
<p class="MsoNormal"><b><span style="font-size:12pt">Megtérés:</span></b></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt">Mindjárt
megtérésem után egyszerűen úgy néztem az emberekre, mint a csodálatos menny
lakóira, alig vártam, hogy valami jót tegyek nekik, hogy az embereket és Istent
szolgálhassam. Micsoda öröm, és micsoda ragyogó világosság töltötte el a
szívemet. De nem is csak az én bensőmet, hanem az egész világot, minden követ
és minden fűszálat beragyogott valami szelíd fény. A világ számomra az Úr
királyi, főpapi köntösévé vált. Hogyan lehetséges, hogy ezt eddig nem vettem
észre?!</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt"> A
kereszténnyé lett emberek új teremtménnyé váltak. Megtanultak új módon látni,
hangjuk mélységet és nyugodt erőt kapott, mozdulataikból eltűnt a hanyagság és
az idegesség. Egész megjelenésük természetes harmóniát sugárzott. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt"> Tetszett
nekünk a keresztény üzenet maximalizmusa: csak azokért a dolgokért érdemes
élni, melyekért meg is tudnánk halni.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt"> </span></p>
<p class="MsoNormal"><b><span style="font-size:12pt">Autoritas:</span></b></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt">Mióta
Nyugaton élek, megértettem, hogy a hit krízise itt nagyrészt abból ered, hogy
nincsenek többé - vagy ha vannak is, igen kevesen - igazi lelkipásztorok, akik
valóban képesek gyógyítani és jó tanácsot adni, akik valódi lelki hatalommal
rendelkeznek, akik az igent, ill. a nemet tekintéllyel mondják ki. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt"> Ezen
az estén a vele való beszélgetésben értettem meg először, hogy tulajdonképpen
mit jelent az, hogy valaki pap. Olyan embert láttam magam előtt, aki nemcsak
fél szívvel, hanem egész valójával másoknak szentelte életét. A tipikus orosz
karakter: az orosz ember kész meghalni is egy szeretett eszméért, csak ne
kelljen egy szalmaszálat sem odébb tennie. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt"> A
radikális követelmények nélküli kereszténység utilitarizmusba süllyed; de van
olyan maximalizmus is, amely átcsaphat az Istentől alkotott dolgok, a
teremtmények gyűlöletébe. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt"> Az
ember ne adja föl (amíg lehetséges) foglalkozását, hanem változtassa azt Isten
szolgálatává. Azután Isten mutatott nekem néhány női példaképet. Felismertem,
hogy a valódi szépség csöndes, csaknem szótlan. ....Soha életében nem látott
Bibliát. Azt kérdezte, nagy könyv-e az. Az Evangélium tartalmát csak
elmosódottan ismeri, de azt tudja, hogy "kincseket kell gyűjteni a menny
számára." És amit tud, azt habozás nélkül megpróbálja megvalósítani.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt"> </span></p>
<p class="MsoNormal"><b><span style="font-size:12pt">Istenről
beszélni veszélyes:</span></b></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt">1980.
augusztus 20.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt">Életemben
először láttam vallásos adást a TV-ben. Hálát adok Istennek, hogy nálunk
ateizmus van és nincs "vallásos nevelés". Amit ez az ember a
képernyőn művelt, az sokkal alkalmasabbnak látszott arra, hogy tömegeket
távolítson el az egyháztól, mint a mi fizetett ateistáink ügyetlen fecsegése.
Elsőrendű eleganciával öltözötten a szeretetről beszélt egy önelégült prédikátor.
De a viselkedési módja már eleve kizárta a prédikáció lehetőségét, sőt, egy
másik emberrel való egyéni beszélgetést is lehetetlenné tett volna. Unalmas,
rossz színész volt, betanult gesztusokkal. Nem volt arca. Most értettem meg,
milyen veszélyes dolog Istenről beszélni! Minden egyes szónak teljes egészében
hitelesnek kell lennie, olyannak, mint egy bemutatott áldozat. Különben jobb,
ha hallgatunk.</span></p>
<p class="MsoNormal"><b><span style="font-size:12pt"> </span></b></p>
<p class="MsoNormal"><b><span style="font-size:12pt">Egyház:</span></b></p>
<p class="MsoNormal"><u><span style="font-size:12pt"><span style="text-decoration:none"> </span></span></u></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt">Úgy
látszik, az Egyház a világ legunalmasabb intézményévé válhat. Úgy látszik, az
ember képes a hegyeket mozgató és halottakat életre keltő hit csodáját
banalitássá silányítani. És mégis, ez az Egyház. És szeretni fogom. Mindennek
dacára is. Egyszerű volt a szegény, üldözött, síró egyházat szeretnem. Most
megpróbálom szeretni a jólétnek örvendő és önelégült egyházat, amely mindenben
ellentmond az alapvető egyházfogalomnak. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt"> </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt">A
hitetlenség indítóokai mindig erkölcsiek. A kísértésekben s a viszontagságokban
minden figyelmünket és félelmünket Istenre kell irányítanunk; mert sem a gonosz
szellem, sem más valaki nem tehet nekünk rosszat, hacsak előbb Isten nem adott
erre neki hatalmat. (Szent Ciprián)</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt">Homo
sum, nihil humani a me alienum esse puto.</span></p>
</div></div>