[Grem] F. pápa / tegnapi homília: Isten is sír, atyai szíve van

[Emoke Greschik]

Ferenc pápa: Isten is sír, atyai szíve van
Ha zavar a kiemelés, kérlek, kattints a linkre:
http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-isten-sir-atyai-szive-van

*Isten sírása olyan, mint azé az édesapáé, aki szereti gyermekeit. Nem
tagadja meg soha őket akkor sem, ha lázadók, ő mindig várja őket. *Erről
beszélt Ferenc pápa február 4-én reggel, a Szent Márta-házban bemutatott
szentmisén.

<http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/davidabsalom.jpg>*A
napi olvasmány és az evangéliumi szakasz két apa alakját állítja elénk: az
egyik Dávid király, aki sír lázadó fia, Absalom halála fölött.* *A másik
pedig Jairus, a zsinagóga elöljárója, aki azt kéri Jézustól, hogy gyógyítsa
meg leányát.*

*Dávid sírva fakad, amikor megtudja, hogy megölték a fiát, dacára annak,
hogy a fiú ellene harcolt, mert meg akarta dönteni apja uralmát. Dávid
serege győzött, de őt nem érdekelte a győzelem, csak a fia, csak őt várta.
Király volt, egy ország vezetője, de egyben apa volt. És így, amikor elért
hozzá fia halálhíre, megremegett, fölment a felső terembe, és sírt *-
magyarázta Ferenc pápa.

"Ezt mondogatta elmenőben: *Fiam, Absalom. Fiam! Én fiam, Absalom! Bárcsak
én haltam volna meg helyetted! Absalom, fiam! Fiam! *- *ez egy apa szíve,
aki nem tagadja meg soha a fiát. Egy bandita, ellenség, de az én fiam! És
nem tagadja meg apai mivoltát: könnyeket ont...* Dávid *két ízben sír
gyermekéért: most, és amikor haldoklott a házasságtörésből származó fia.
Akkor is böjtölt, bűnbánatot tartott, hogy megmentse fia életét.* Apa volt!"

Ezután Ferenc pápa a Máté evangéliumában szereplő *Jairusr*ól*, a zsinagóga
elöljárójár*ól beszélt. Ő is *édesapa *volt, fontos ember, aki azonban *lánya
betegsége láttán nem szégyellte Jézus lába elé vetni magát: A kislányom
haldoklik, jöjj és tedd rá a kezed, hogy megmeneküljön és éljen! Nem
szégyenkezett, nem törődött vele, mit mondanak mások, mert apa volt. *Dávid
és Jairus mindketten édesapák:

*"Számukra a legfontosabb a fiuk, a lányuk! Nincs semmi más. Ez az egyedüli
lényeges!* Erről az jut eszünkbe, amit legelőször mondunk Istennek a
hitvallásban: *Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában...* Isten atyai
mivoltára gondolunk. Isten pedig ilyen. Isten ilyen velünk! - De atyám,
Isten nem sír! - Dehogynem! *Emlékszünk Jézusra, hányszor siratta
Jeruzsálemet. Jeruzsálem, Jeruzsálem! Hányszor akartam összegyűjteni
gyermekeidet, ahogy a tyúk a szárnya alá veszi kiscsibéit. Isten
sír!*Jézus *könnyeket
ont érettünk!* És *Jézusnak ez a sírása az Atyaisten sírása, aki
mindannyiunkat magához akar ölelni".*

A pápa ekkor így folytatta szentbeszédét: a nehéz pillanatokban az Atya
válaszol. *Emlékszünk Izsákra, amikor Ábrahám elviszi magával, hogy
bemutassa az áldozatot.* Izsák nem volt ostoba, észrevette, hogy az áldozat
bemutatásához vittek fát, vittek tüzet, bárányt azonban nem. *Szívében
szorongott! És mit mondott? - Atyám!* - *Mire rögtön a válasz: Itt vagyok,
fiam! Az apa felelt.*

Hasonlóképpen *Jézus az Olajfák kertjében* szorongó szívvel mondja: *Atyám,
ha lehet, vedd el tőlem ezt a kelyhet! És jöttek az angyalok, hogy erőt
adjanak neki.*

*Ilyen a mi Istenünk: atya!* Egy ilyen atya! Olyan,* mint a tékozló fiú
apja: visszavárja gyermekét, aki elvitte magával az összes pénzt, az
örökséget. De az apja várta mindennap,* és már messziről látta őt. Ilyen a
mi Istenünk! - hangsúlyozta a pápa, majd hozzátette: a mi apaságunk, a
családapáké, mint ahogy a püspökök és a papok szellemi atyasága is ilyen
kell hogy legyen.* Az apa nem értheti meg önmagát gyermeke nélkül! És ezért
szüksége van rá: várja, szereti, keresi őt, megbocsát neki és a közelében
akarja tudni, mint a tyúkanyó a csibéit.*

"Vigyük ma haza ezt a két ikont: a síró Dávid és a zsinagóga elöljárójának
képét, aki Jézus elé veti magát, nem félve a szégyentől és a
kinevettetéstől. Gyermekeik voltak a tét: az egyiknek a fia, a másiknak a
lánya. És mi ezzel a két ikonnal együtt *mondjuk: Hiszek az Atyaistenben...
És kérjük a Szentlelket - mert csak ő képes rá, a Szentlélek -, tanítson
meg minket, hogy mondani tudjuk : Abba, Pater. Ez egy kegyelem, ha azt
mondhatjuk teljes szívünkből Istennek: Atyám! Kérjük tehát a Szentlélek
kegyelmét! *- fohászkodott végül Ferenc pápa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140205/e46e8185/attachment.html