<div dir="ltr"><h1>Ferenc pápa: Isten is sír, atyai szíve van</h1>
<div>
<span><span style="background-color:rgb(0,255,0)">Ha zavar a kiemelés, kérlek, kattints a linkre:</span><br><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-isten-sir-atyai-szive-van" target="_blank">http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-isten-sir-atyai-szive-van</a><br>
</span></div>
<div>
<div>
<div>
<p><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Isten sírása olyan, mint azé az édesapáé, aki
szereti gyermekeit. Nem tagadja meg soha őket akkor sem, ha lázadók, ő
mindig várja őket. </b></u>Erről beszélt Ferenc pápa február 4-én reggel, a
Szent Márta-házban bemutatott szentmisén.</p> </div>
</div>
</div>
<p><a href="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/davidabsalom.jpg" rel="lightbox" target="_blank"><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/davidabsalom.jpg" style="margin:10px auto;display:block" height="292" width="480"></a><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A
napi olvasmány és az evangéliumi szakasz két apa alakját állítja elénk:
az egyik Dávid király, aki sír lázadó fia, Absalom halála fölött.</b></u> <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A
másik pedig Jairus, a zsinagóga elöljárója, aki azt kéri Jézustól, hogy
gyógyítsa meg leányát.</b></u> <br></p><p><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Dávid sírva fakad, amikor megtudja, hogy megölték
a fiát, dacára annak, hogy a fiú ellene harcolt, mert meg akarta
dönteni apja uralmát. Dávid serege győzött, de őt nem érdekelte a
győzelem, csak a fia, csak őt várta. Király volt, egy ország vezetője,
de egyben apa volt. És így, amikor elért hozzá fia halálhíre,
megremegett, fölment a felső terembe, és sírt </b></u>– magyarázta Ferenc pápa.</p><p>„Ezt
mondogatta elmenőben: <b style="background-color:rgb(255,242,204)"><u>Fiam, Absalom. Fiam! Én fiam, Absalom! Bárcsak én
haltam volna meg helyetted! Absalom, fiam! Fiam! </u></b>– <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>ez egy apa szíve,
aki nem tagadja meg soha a fiát. Egy bandita, ellenség, de az én fiam!
És nem tagadja meg apai mivoltát: könnyeket ont…</b></u> Dávid <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>két ízben sír
gyermekéért: most, és amikor haldoklott a házasságtörésből származó fia.
Akkor is böjtölt, bűnbánatot tartott, hogy megmentse fia életét.</b></u> Apa
volt!”</p><p>Ezután Ferenc pápa a Máté evangéliumában szereplő
<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Jairusr</b></u>ól<u><b>,<span style="background-color:rgb(255,255,0)"> a zsinagóga elöljárójá</span>r</b></u>ól beszélt. Ő is <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>édesapa </b></u>volt, fontos
ember, aki azonban <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>lánya betegsége láttán nem szégyellte Jézus lába elé
vetni magát: A kislányom haldoklik, jöjj és tedd rá a kezed, hogy
megmeneküljön és éljen! Nem szégyenkezett, nem törődött vele, mit
mondanak mások, mert apa volt. </b></u>Dávid és Jairus mindketten édesapák:</p><p><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>„Számukra
a legfontosabb a fiuk, a lányuk! Nincs semmi más. Ez az egyedüli
lényeges!</b></u> Erről az jut eszünkbe, amit legelőször mondunk Istennek a
hitvallásban: <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában…</b></u> Isten atyai
mivoltára gondolunk. Isten pedig ilyen. Isten ilyen velünk! – De atyám,
Isten nem sír! – Dehogynem! <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Emlékszünk Jézusra, hányszor siratta
Jeruzsálemet. Jeruzsálem, Jeruzsálem! Hányszor akartam összegyűjteni
gyermekeidet, ahogy a tyúk a szárnya alá veszi kiscsibéit. Isten sír!</b></u>
Jézus <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>könnyeket ont érettünk!</b></u> És <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Jézusnak ez a sírása az Atyaisten
sírása, aki mindannyiunkat magához akar ölelni”.</b></u></p><p>A pápa ekkor így
folytatta szentbeszédét: a nehéz pillanatokban az Atya válaszol.
<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Emlékszünk Izsákra, amikor Ábrahám elviszi magával, hogy bemutassa az
áldozatot.</b></u> Izsák nem volt ostoba, észrevette, hogy az áldozat
bemutatásához vittek fát, vittek tüzet, bárányt azonban nem. <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Szívében
szorongott! És mit mondott? – Atyám!</b></u> – <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Mire rögtön a válasz: Itt vagyok,
fiam! Az apa felelt.</b></u></p><p>Hasonlóképpen <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Jézus az Olajfák kertjében</b></u>
szorongó szívvel mondja: <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Atyám, ha lehet, vedd el tőlem ezt a kelyhet!
És jöttek az angyalok, hogy erőt adjanak neki.</b></u> <br></p><p><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Ilyen a mi Istenünk:
atya!</b></u> Egy ilyen atya! Olyan,<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> mint a tékozló fiú apja: visszavárja
gyermekét, aki elvitte magával az összes pénzt, az örökséget. De az apja
várta mindennap,</b></u> és már messziről látta őt. Ilyen a mi Istenünk! –
hangsúlyozta a pápa, majd hozzátette: a mi apaságunk, a családapáké,
mint ahogy a püspökök és a papok szellemi atyasága is ilyen kell hogy
legyen.<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> Az apa nem értheti meg önmagát gyermeke nélkül! És ezért
szüksége van rá: várja, szereti, keresi őt, megbocsát neki és a
közelében akarja tudni, mint a tyúkanyó a csibéit.</b></u></p><p>„Vigyük ma haza
ezt a két ikont: a síró Dávid és a zsinagóga elöljárójának képét, aki
Jézus elé veti magát, nem félve a szégyentől és a kinevettetéstől.
Gyermekeik voltak a tét: az egyiknek a fia, a másiknak a lánya. És mi
ezzel a két ikonnal együtt <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>mondjuk: Hiszek az Atyaistenben… És kérjük a
Szentlelket – mert csak ő képes rá, a Szentlélek –, tanítson meg minket,
hogy mondani tudjuk : Abba, Pater. Ez egy kegyelem, ha azt mondhatjuk
teljes szívünkből Istennek: Atyám! Kérjük tehát a Szentlélek kegyelmét! </b></u>–
fohászkodott végül Ferenc pápa.</p><p>Vatikáni Rádió/Magyar Kurír</p></div>