[Grem] dr.Lbady Tams,70 / jog, etika, jog s erklcs, hzassg, csald

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2014. Dec. 27., Szo, 21:38:36 CET 

Különvélemény
2014. december 26. péntek 17:00
http://magyarkurir.hu/hirek/kulonvelemeny
„*Nem vagyok forradalmár alkat” – állítja Lábady Tamás,* aki ítéleteivel,
állásfoglalásaival pályafutása során sokszor szembement a többségi
állásponttal. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) nemrég hetvenedik
születésnapján köszöntötte címzetes egyetemi tanárát.


* <http://magyarkurir.hu/img.php?id=57836&img=o_img_9452.jpg>– Sólyom
László úgy méltatta Önt a PPKE-n november elején megrendezett születésnapi
ünnepségen, mint akit mindig is a jog és etika, jog és erkölcs
határterületei érdekeltek. Miért alakult így?*

– Bölcsész akartam lenni, magyar-latin szakos tanár. Aztán véletlenül, egy
tanárom inspirálására kapcsolatba kerültem Aquinói Szent Tamással. *
Gyönyörűség*nek találtam, *ahogy Aquinói Szent Tamás a természetjogról, a
jog és az erkölcs viszonyáról, az erkölcsi törvény és az állami törvények
kapcsolatáról írt,* teologizált, filozofált. Tulajdonképpen ez csábított el
engem a bölcsésztudományoktól a jogtudományok felé. Úgyhogy a
jelentkezésemet már a jogi pályára adtam be.

*– Forradalmár alkat? Merthogy pályája során sokszor szembekerült a
többségi felfogással. Egyetemista korában például a meggyilkolt amerikai
elnököt méltatta a hidegháború idején.*

– Soha nem vezetett politikai indíttatás. *Azért is lettem polgári jogász –
magánjogász –, mert ez volt a leginkább ideológia-semleges jogi
terület.* *Pályámat
az igazság keresése töltötte ki.* Célom volt keresni az igazságot – aztán
az igazságon keresztül szolgálni az embert. Ott, ahol az ideológia
betüremkedett a polgári jog világába, az erkölcsnek adtam elsőbbséget – és
ezt tulajdonképpen hátrányos következmények nélkül tehettem. Én az orvul
meggyilkolt Kennedy elnök halálakor írt nekrológban nem a politikust, nem
az Amerikai Egyesült Államok elnökét méltattam, hanem a fogyasztóvédelem
atyját. Bele se gondoltam, mit jelent ez a hidegháború időszakában, a
vasfüggöny túloldalán, éppen akkor, amikor kiéleződött a kubai válság
olyannyira, hogy készenlétbe helyezték a rakétákat is…

Minderről marginálisan természetesen tudtam, de a helyzet súlyát nem mértem
fel. Az foglalkoztatott, hogy * Kennedy felismerte: a kihasznált fogyasztói
réteg jogi védelemre szorul *– *ebből az aspektusból írtam a
nekrológot.* *Talán
egy órát lehetett kint a faliújságon, mégis majdnem az egyetemi
tanulmányaim végét jelentette, mert a dékán hívatott, s közölte: fegyelmit
indít ellenem.* A kari tanács fújta le az eljárást, valószínűleg éppen
azért, mert a cikkemben semmiféle politika nem volt. Tehát arra a kérdésre,
hogy forradalmár alkat voltam-e, a válasz: nem. Meggyőződésem volt
ugyanakkor, hogy *amit az egyetemen tanultam: hogy a jog és az erkölcs
heteronóm, azaz különböző fogalmak – nem igaz.** A jog forrása ugyanis az
erkölcs.* Aquinói Szent Tamástól tanultam meg, hogy a* magasabb erkölcsi
szabályba ütköző jog tulajdonképpen nem is jog: olyan, mint a hamis pénz.*
Hiszen a hamis pénz se pénz. *Több olyan ítéletet is hoztam, melyekben a
jognak nem jogpolitikai, hanem erkölcsi tartalmát domborítottam ki.*
*Különösebben
nem zavart, hogy aztán a Legfelsőbb Bíróság az ítéletet megváltoztatta. *


* <http://magyarkurir.hu/img.php?id=57836&img=o_img_9457.jpg>– Nem
gondolja: csoda, hogy hagyták dolgozni? Végül is elég sokszor bokán rúgta a
szocialista államhatalmat.*

– Én *ebben a kegyelem működését látom.* A pályám kezdetén foglalkoztatott:
vajon *hogyan állhatom meg a helyemet hitét gyakorló bíróként a szocialista
államrendben? Azt a tanácsot kaptam: „ha kétszer, háromszor annyit
dolgozol, mint más, akkor nem fognak bántani”.* Ez az üzenet egész életemre
kihatott. *Tényleg sokat dolgoztam…* Bírói pályafutásom 42 évet tett ki.
Azt gondolom,* fontos, hogy a bírói ítélet is neveljen:* nevelje azt a
társadalmat, amelyre azt mondják, hogy nevelhetetlen – ám ez nem igaz. *Az
ember az élete legvégéig, egészen a sírig alakítható, nevelhető. *Ennek
csodálatos evangéliumi példája Nikodémus látogatása Jézusnál. Jézus azt
mondja neki: újra kell születni. Öregen hogy lehet? – kérdezi Nikodémus.
Lehet újraszületni. Szerintem
*fontos, hogy visszhangra találjon az emberekben a bírói ítéletek erkölcsi
tartalma.*
*– Kiderült: éppen az erkölcsi alapon meghozott döntései miatt hívták meg
az Alkotmánybíróság testületébe. Alkotmánybírói korszakában
különvéleményeivel lett híres – ezek közül is talán legnagyobb port az
abortusztörvényhez fűzött különvéleménye kavarta. Fel volt készülve a
támadásokra?*

–* Ez is kegyelmi időszak volt. Számomra nyilvánvaló volt, hogy nem lehet
különbséget tenni az ember jogi fogalma és biológiai-genetikai fogalma
között.* Attól a pillanattól kezdve, hogy az *in vitro* fertilizáció,
köznyelven a lombikbébi-módszer ismertté vált, *az orvostudomány
megállapította, hogy a magzat genetikailag befejezett emberi lény,
individuum. Ugyanazokkal a kromoszómákkal rendelkezik magzatként, mint 80
éves korában*. Természetesen a graviditás 9 hónapja alatt az anya nagyon
sok tulajdonságot ad tovább, de ez nem változtat a magzat emberi mivoltán.
Én* ezt leírtam, két oldalban. Először a munkatársaim olvasták el, és
dicsértek: tőlem nem is vártak mást.** De föltették a kérdést: ugye, nem
gondolom bevinni ezt az Alkotmánybíróság teljes ülésére? *
*Bevittem. *
Először Sólyom László, a testület elnöke szólt hozzá, aztán még több
hozzászólás is elismerte ennek a különvéleménynek az értékét. Aztán
feltették a kérdést: *ugye, ezt nem akarom nyilvánosságra hozni?* Jogom van
hozzá? – kérdeztem. Természetesen. No, *akkor én nyilvánosságra hozom...
Ugyanaz a naivitás vezetett engem ekkor, mint annál a bizonyos
Kennedy-nekrológnál: a következményekkel nem számoltam. *Az erkölcsi
gondolkodásom, tartásom, hitem és az igazság iránti mély elkötelezettségem
vezetett arra, hogy a különvéleményem publikus legyen. Az lett – és több
pozitív visszhangja volt, mint amennyi támadás ért miatta. Persze, az is
lehet, hogy *a támadásokkal nem foglalkoztam, lepergett rólam. *

*– „Még ha apró lépésekkel haladunk is a magzat mint ember elismerése felé,
ha egyszer ez bekövetkezik, nagyobb horderejű változás lesz, mint a
rabszolga-felszabadítás” – mondta nemrég.*

– Valamikor ez be fog következni, valószínűleg már nem az én időmben, de
apró lépésekkel efelé haladunk. *A Családok védelméről szóló törvényben
például az áll, hogy a magzatot nem csak védelem illeti meg, hanem
tisztelet is. Az, hogy az országgyűlés sarkalatos törvényben kimondja azt,
hogy a magzatot fogantatásától kezdődően védelem és tisztelet illeti meg,
picike lépés afelé, hogy végül is elismerjük: a magzat emberi lény *–
hiszen tisztelet csak emberi személyeket illet.

*– Ugyanakkor *
*nem mindenki ért egyet az ön hitvallásával, ami szerint az erkölcs a jog
alapja. *
–* A posztmodern neoliberális jogi gondolkodás – élén Jürgen Habermasszal,
Európa meghatározó filozófusával – elválasztja egymástól a jogot és az
erkölcsöt*. Ez teljes képtelenség, hiszen ő maga is kénytelen elismerni,
hogy számos jogszabálynak erkölcsi töltete van. *Egy pluralista
társadalomban nehéz meghatározni, hogy mi az erkölcs: a liberális, a
keresztény, vagy más? Mégis, ott, ahol egy tett az általános társadalmi
erkölccsel, általánosan elfogadott társadalmi felfogással ellentétben áll,
a jog azt mondja: ez márpedig a jó erkölcsbe ütközik.* *A jóhiszeműség és a
tisztesség a magánjog alapelve. A jó erkölcsbe ütköző jognyilatkozatok,
szerződések semmisek.* *Ilyen tételes jogi környezetben azt állítani, hogy
az erkölcsnek nincs köze a joghoz, abszurdum, képtelenség. Saját kátyújába
dől az, aki ezt állítja.*

*– Fontos megemlíteni az úgynevezett „wrongful life” kereseteket is,
melyeket szintén a Pécsi Ítélőtábla elnökeként jegyzett. Itt arról volt
szó, hogy a fogyatékkal született emberek kártérítési kereseteinek helyt
adott a Legfelsőbb Bíróság – magyarán ezek az emberek azért pereltek,
amiért nem abortálták őket.*

– A Legfelsőbb Bíróságnak már stabil, kialakult gyakorlata volt a
kártérítés megítélése ilyen esetekben. És ezt nem tudtam elfogadni. *Bennem
munkált, hogy ez valami abszurdum: a nemlétet értékesebbnek elismerni,* *mint
a létet,* é*s az embert mint személyt* *kárként értékelni*… Utánanéztem,
hogy kezelik a kérdést a nagyvilágban.* Munkám eredményeként minden
bíróságra egyformán kötelező jogegységi határozat született…* Nem érzek
ilyenkor büszkeséget. Inkább hála van bennem, és köszönet Istennek, hogy
megint adott valamit, amiben előrébb tudtam vinni fajzatom.

*– Ha teheti, nem mulasztja el, hogy köszönetet mondjon a feleségének,
akivel közel ötven éve él házasságban.*

– Bár első helyre mindig a családot tettem,* a feleségemmel szerelmi
háromszögben élünk házasságunk most már lassan ötven éve alatt: másik
szerelmem természetesen nem egy női hölgy, hanem a jogrend.* Amikor pedig a
jog iránti szerelem annyira felerősödött, hogy elérte volna már a hűtlenség
fokát, a feleségem mindig jól időzítve közbelépett, és visszacsábított.*
Feleségem segített abban is, hogy felismerjem, amikor a Szentlélek
munkálkodik bennem *– talán ezért, hogy nem hogy hátrány nem ért, de a
bírói pályám során viszonylag gyorsan olyan karriert futottam be, amit
mások talán nem. Egyébként *bárki felfedezheti az életében a Szentlélek
vezetését, aki odafigyel rá.*


*– November elején, a Pázmány Egyetem jogi karán megtartott köszöntésén
elmondta: az Ön habilitációja és nagydoktorija egy különös, kétirányú
misszió – mesélne erről?*

– Húszéves házasok voltunk, amikor kapcsolatba kerültünk *a Házas Hétvége
lelkiségi mozgalom*mal, ami nagy hatást tett ránk.
*Nem éltünk rossz házasságban, de mint a legtöbb házasságot, a mienket is
egymás mellett élés jellemezte. Nagyon jól megvoltam a tudományommal,
emellett volt egy kollégákból álló kártyatársaságom. Az elmélyült
kommunikáció, az elmélyült szerelem, az a bizonyos első szeretet viszont
hiányzott a kapcsolatunkból. *
*A Házas Hétvége-lelkiség felfrissítette a házasságunkat, és rögtön
belemélyedtünk a közösség életébe*. Ennek során felelősi pozíciókat is
elláttunk, aminek következménye lett az, hogy nemzeti felelőssé választott
minket az egész magyar közösség három évre *Beöthy Tamás jezsuita atyá*val.
Három év elteltével pedig *egy erdélyi misszióba * kezdtünk. Az erdélyi
magyarság tárt karokkal fogadott bennünket, talán még nagyobb empátiával és
szeretettel, mint a hazai közösség. Tíz év alatt felépítettünk ott egy
önálló közösséget – mintha másfélszer utaztuk volna körül az Egyenlítőt,
több mint hatvanezer kilométert tettünk meg a tíz év során, hogy ez
megtörténjen. Ez az időszak részben az alkotmánybírói, részben az
ítélőtáblai időszakomra esett – minden szabadidőmet felemésztette. Ez volt
a „páli” misszióm, kelet felé.

A másik nyugatra, Ausztriába vezetett: a lányom ide ment férjhez, és nyolc
gyermeknek adott életet. Példás módon beszélt hozzájuk magyarul első
pillanattól, de ahhoz már nem volt energiája, hogy a magyar történelem és
irodalom kincsestárába őket bevezesse. Ez már az én feladatom lett. Ezért
kicsit a magam sikerének is érzem, hogy *a három legnagyobb gyermek német
érettségivel magyar egyetemre jelentkezett, és magyar nyelven folytatja
most a tanulmányait*. Rengeteg energiát vett el ez a két küldetés, és nekem
választanom kellett: hiszen folytathattam volna a tudományos munkát
monográfiával, nagydoktori disszertációval, habilitációs pályázattal. Ha
ezek a küldetések nincsenek, belefért volna az életembe, de így nem. *Boldog
vagyok, hogy ezt az utat választottam, habár a nehezebb út ez volt. A
bíboros úr mint az egyetem Nagykancellára elismerte ezt a küzdelmemet,
hiszen amikor a 70. évem betöltésével megszűnt az állásom a Pázmány Péter
Katolikus Egyetemen, címzetes egyetemi tanári címet adományozott nekem.*

*– Egy interjúban azt mondta: a család éppen olyan fontos a társadalomban,
mint a gravitáció a világegyetemben – mit ért ez alatt?*

– Napjainkban nagyon sok *családellenes támadás zajlik a világban: a gender
ideológia elterjedésétől kezdve a különböző alternatív életformákig –
ideértve az élettársi kapcsolatot és az egyneműek kapcsolatát, az ad hoc
kapcsolatokat, a szóló életeket… Ezek zilálják magát a társadalmat is. Ha
megszűnik a gravitáció a világegyetemben, szétesik az univerzum – egyik
csillag a másikba ütközik.* A gravitáció tartja fenn ugyanis a rendet – a
gravitáció mögött természetesen Isten áll. Ugyanez a funkciója a családnak
is: család nélkül a társadalom pozdorjává forgácsolódik. Mint amikor egy
óriási hordóról levesszük az abroncsokat: dongáira hullik.* A család ezért
a társadalom magja – lehet, hogy ez közhely, de attól még igaz. Család
nélkül elképzelhetetlen a társadalom. Azt gondolom, mindenki, aki a család
fontosságát elismeri, és ennek megfelelően próbálja alakítani az életét,
tulajdonképpen Isten szándékát közvetíti a társadalomban. *











*Lábady Tamás 1944. július 6-án Baján született. Tanulmányait 1968-ban
fejezte be a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán „summa cum
laude” fokozattal. 1970. június 1-től előbb a Siklósi Járásbíróságon, majd
a Pécsi Járásbíróságon polgári ügyszakos bíró. 1976. június 1-vel kapott
kinevezést a Pécsi Megyei Bíróságra, ahol előbb megyei bírósági bíróként
majd 1982. február 1. napjától megyei bírósági tanácselnökként ítélkezett.
1990. július 2-án az Országgyűlés a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága
tagjává választotta 9 évre. 1993-ban az Alkotmánybíróság testülete
helyettes elnökévé választotta, és ezt a tisztséget 1996-ban 3 évre
megújította. Alkotmánybírói mandátuma lejárta után a Magyar Köztársaság
elnöke 1999. július 3. napjától újra bírónak nevezte ki. A Baranya Megyei
Bíróság tanácselnöke, 2001. július 1. napjától kezdődően pedig a Polgári és
Közigazgatási Kollégium vezetője lett. 2003. január 1-től kezdődően 6 évre
az Országos Igazságszolgáltatási Tanács a Pécsi Ítélőtábla elnökének
nevezte ki. Elnöki újraválasztását követően 2012. június 30-ával – 42 éves
bírói múlt után – címzetes kúriai bíróként helyezték nyugállományba. Bírói
hivatása mellett 1974-ben kezdett oktatni a Pécsi Tudományegyetem Jogi
Karán, előbb óraadóként, majd másodállású adjunktusként, később egyetemi
docensként. 1988-ban szerzett az Akadémián kandidátusi tudományos
fokozatot. 1996-tól kezdődően a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és
Államtudományi Karán oktat polgári jogot. Jelenleg ennek az egyetemnek
címzetes egyetemi tanára. Öt könyve és közel száz publikációja – közöttük
több könyvrészlet – jelent meg magyar és idegen nyelven. Ezek zöme a
polgári jog tárgykörében született, de publikált a családi jog, a polgári
eljárásjog és az alkotmányjog tárgykörébe tartozó írásműveket is. A magyar
magánjog (polgári jog) általános része c. tankönyve négy kiadást élt meg.
Tagja a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Bizottságának,
alapítója és szerkesztőbizottsági elnöke a Bírósági Döntések Tára című,
havonta megjelenő folyóiratnak, tagja volt az új Polgári Törvénykönyv
megalkotására létrehozott Kodifikációs Szerkesztőbizottságnak. 1999-ben a
Magyar Köztársaság elnöke „A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a
Csillaggal” kitüntetést adományozta részére. Számos egyéb kitüntetése
mellett – dr. Erdő Péter bíboros prímással és Freund Tamás akadémikussal
együtt – a PPKE Egyetemi Tanácsa 2014-ben „Pázmány Plakett”-tel tüntette
ki.*

Fotó: Lambert Attila

Hoffmann Sarolta/Magyar Kurír
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20141227/17db88bf/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl