<div dir="ltr"><h1>Különvélemény </h1>
<div>2014. december 26. péntek 17:00<br><a href="http://magyarkurir.hu/hirek/kulonvelemeny" target="_blank">http://magyarkurir.hu/hirek/kulonvelemeny</a><br></div>
<h3>„<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>Nem vagyok forradalmár alkat” – állítja Lábady Tamás,</u></span>
aki ítéleteivel, állásfoglalásaival pályafutása során sokszor szembement
a többségi állásponttal. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE)
nemrég hetvenedik születésnapján köszöntötte címzetes egyetemi tanárát.</h3><p><b><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=57836&img=o_img_9452.jpg" target="_blank"><img style="display:block;margin-left:auto;margin-right:auto" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=57836&p=1&img=c_img_9452.jpg" alt="" border="0"></a><br>–
Sólyom László úgy méltatta Önt a PPKE-n november elején megrendezett
születésnapi ünnepségen, mint <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>akit mindig is a jog és etika, jog és
erkölcs határterületei érdekeltek. Miért </u></span>alakult így?</b><br><br>–
Bölcsész akartam lenni, magyar-latin szakos tanár. Aztán véletlenül, egy
tanárom inspirálására kapcsolatba kerültem Aquinói Szent Tamással. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
Gyönyörűség</b></u></span>nek találtam, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>ahogy Aquinói Szent Tamás a természetjogról, a
jog és az erkölcs viszonyáról, az erkölcsi törvény és az állami
törvények kapcsolatáról írt,</b></u></span> teologizált, filozofált. Tulajdonképpen ez
csábított el engem a bölcsésztudományoktól a jogtudományok felé. Úgyhogy
a jelentkezésemet már a jogi pályára adtam be.<br><br><b>–
Forradalmár alkat? Merthogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>pályája során sokszor szembekerült a
többségi felfogással</u></span>. Egyetemista korában például a meggyilkolt amerikai
elnököt méltatta a hidegháború idején.</b><br><br>– Soha nem
vezetett politikai indíttatás. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Azért is lettem polgári jogász –
magánjogász –, mert ez volt a leginkább ideológia-semleges jogi terület.</b></u></span>
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Pályámat az igazság keresése töltötte ki.</b></u></span> Célom volt keresni az
igazságot – aztán az igazságon keresztül szolgálni az embert. Ott, ahol
az ideológia betüremkedett a polgári jog világába, az erkölcsnek adtam
elsőbbséget – és ezt tulajdonképpen hátrányos következmények nélkül
tehettem. Én az orvul meggyilkolt Kennedy elnök halálakor írt
nekrológban nem a politikust, nem az Amerikai Egyesült Államok elnökét
méltattam, hanem a fogyasztóvédelem atyját. Bele se gondoltam, mit
jelent ez a hidegháború időszakában, a vasfüggöny túloldalán, éppen
akkor, amikor kiéleződött a kubai válság olyannyira, hogy készenlétbe
helyezték a rakétákat is… <br><br>Minderről marginálisan természetesen
tudtam, de a helyzet súlyát nem mértem fel. Az foglalkoztatott, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
Kennedy felismerte: a kihasznált fogyasztói réteg jogi védelemre szorul </b></u></span>–
<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>ebből az aspektusból írtam a nekrológot.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Talán egy órát lehetett kint a
faliújságon, mégis majdnem az egyetemi tanulmányaim végét jelentette,
mert a dékán hívatott, s közölte: fegyelmit indít ellenem.</b></u></span> A kari tanács
fújta le az eljárást, valószínűleg éppen azért, mert a cikkemben
semmiféle politika nem volt. Tehát arra a kérdésre, hogy forradalmár
alkat voltam-e, a válasz: nem. Meggyőződésem volt ugyanakkor, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>amit
az egyetemen tanultam: hogy a jog és az erkölcs heteronóm, azaz
különböző fogalmak – nem igaz.</b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> A jog forrása ugyanis az erkölcs.</b></u></span> Aquinói
Szent Tamástól tanultam meg, hogy a<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> <span style="background-color:rgb(255,255,0)">magasabb erkölcsi szabályba</span> ütköző
jog tulajdonképpen nem is jog: olyan, mint a hamis pénz.</b></u></span> Hiszen a hamis
pénz se pénz. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Több olyan ítéletet is hoztam, melyekben a jognak nem
jogpolitikai, hanem erkölcsi tartalmát domborítottam ki.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Különösebben
nem zavart, hogy aztán a Legfelsőbb Bíróság az ítéletet megváltoztatta. </b></u></span><br><br><b><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=57836&img=o_img_9457.jpg" target="_blank"><img style="display:block;margin-left:auto;margin-right:auto" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=57836&p=1&img=c_img_9457.jpg" alt="" border="0"></a></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><br>– Nem gondolja: csoda, hogy hagyták dolgozni? </u><u>Végül is elég sokszor bokán rúgta</u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u>a szocialista államhatalmat.</u></span></b><br><br>–
Én <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>ebben a kegyelem működését látom.</b></u></span> A pályám kezdetén foglalkoztatott:
vajon <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>hogyan állhatom meg a helyemet hitét gyakorló bíróként a
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">szocialista államrendben</span>? Azt a tanácsot kaptam: „ha kétszer, háromszor
annyit dolgozol, mint más, akkor nem fognak bántani”.</b></u></span> Ez az üzenet egész
életemre kihatott. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Tényleg sokat dolgoztam…</b></u></span> Bírói pályafutásom 42 évet
tett ki. Azt gondolom,<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> fontos, hogy a bírói ítélet is neveljen:</b></u></span> nevelje
azt a társadalmat, amelyre azt mondják, hogy nevelhetetlen – ám ez nem
igaz. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Az ember az élete legvégéig, egészen a sírig alakítható,
nevelhető. </b></u></span>Ennek csodálatos evangéliumi példája Nikodémus látogatása
Jézusnál. Jézus azt mondja neki: újra kell születni. Öregen hogy
lehet? – kérdezi Nikodémus. Lehet újraszületni. Szerintem <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>fontos, hogy
visszhangra találjon az emberekben a bírói ítéletek erkölcsi tartalma.<br></b></u></span><br><b>–
Kiderült: éppen az erkölcsi alapon meghozott döntései miatt hívták meg
az Alkotmánybíróság testületébe. Alkotmánybírói korszakában
különvéleményeivel lett híres – ezek közül is talán<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u> legnagyobb port az <span style="background-color:rgb(234,209,220)">
abortusz</span>törvényhez fűzött különvéleménye kavarta.</u></span> Fel volt készülve a
támadásokra?</b><br><br>–<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Ez is kegyelmi időszak volt. Számomra
nyilvánvaló volt, hogy nem lehet különbséget tenni az ember jogi fogalma
és biológiai-genetikai fogalma között.</b></u></span> Attól a pillanattól kezdve, hogy
az <i>in vitro</i> fertilizáció, köznyelven a lombikbébi-módszer
ismertté vált, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>az orvostudomány megállapította, hogy a magzat
genetikailag befejezett emberi lény, individuum. Ugyanazokkal a
kromoszómákkal rendelkezik magzatként, mint 80 éves korában</b></u></span>.
Természetesen a graviditás 9 hónapja alatt az anya nagyon sok
tulajdonságot ad tovább, de ez nem változtat a magzat emberi mivoltán.
Én<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> ezt leírtam, két oldalban. Először a munkatársaim olvasták el, és
dicsértek: tőlem nem is vártak mást.</b></u></span><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b> De föltették a kérdést: ugye, nem
gondolom bevinni ezt az Alkotmánybíróság teljes ülésére? </b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Bevittem. <br></b></u></span><br>Először
Sólyom László, a testület elnöke szólt hozzá, aztán még több
hozzászólás is elismerte ennek a különvéleménynek az értékét. Aztán
feltették a kérdést: <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>ugye, ezt nem akarom nyilvánosságra hozni?</b></u></span> Jogom
van hozzá? – kérdeztem. Természetesen. No, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>akkor én nyilvánosságra
hozom... Ugyanaz a naivitás vezetett engem ekkor, mint annál a bizonyos
Kennedy-nekrológnál: a következményekkel nem számoltam. </b></u></span>Az erkölcsi
gondolkodásom, tartásom, hitem és az igazság iránti mély
elkötelezettségem vezetett arra, hogy a különvéleményem publikus legyen.
Az lett – és több pozitív visszhangja volt, mint amennyi támadás ért
miatta. Persze, az is lehet, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a támadásokkal nem foglalkoztam,
lepergett rólam. </b></u></span><br><br><b>–
<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u>„Még ha apró lépésekkel haladunk is a magzat mint ember elismerése
felé,</u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>ha egyszer ez bekövetkezik, nagyobb horderejű változás lesz, mint a
rabszolga-felszabadítás”</u></span> – mondta nemrég.</b><br><br>– Valamikor
ez be fog következni, valószínűleg már nem az én időmben, de apró
lépésekkel efelé haladunk. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A Családok védelméről szóló törvényben
például az áll, hogy a magzatot nem csak védelem illeti meg, hanem
tisztelet is. Az, hogy az országgyűlés sarkalatos törvényben kimondja
azt, hogy a magzatot fogantatásától kezdődően védelem és tisztelet
illeti meg, picike lépés afelé, hogy végül is elismerjük: a magzat
emberi lény </b></u></span>– hiszen tisztelet csak emberi személyeket illet.<br><br><b>– Ugyanakkor <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u></u></span></b><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u>nem mindenki ért egyet </u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>az ön hitvallásával, ami szerint az erkölcs a jog alapja.</b> <br></u></span></b><br>–<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>
A posztmodern neoliberális jogi gondolkodás – élén Jürgen Habermasszal,
Európa meghatározó filozófusával – elválasztja egymástól a jogot és az
erkölcsöt</b></u></span>. Ez teljes képtelenség, hiszen ő maga is kénytelen elismerni,
hogy számos jogszabálynak erkölcsi töltete van. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Egy pluralista
társadalomban nehéz meghatározni, hogy mi az erkölcs: a liberális, a
keresztény, vagy más? Mégis, ott, ahol egy tett az általános társadalmi
erkölccsel, általánosan elfogadott társadalmi felfogással ellentétben
áll, a jog azt mondja: ez márpedig a jó erkölcsbe ütközik.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A
jóhiszeműség és a tisztesség a magánjog alapelve. A jó erkölcsbe <span style="background-color:rgb(0,255,0)">ütköző
jognyilatkozatok, szerződések semmisek.</span></b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Ilyen tételes jogi környezetben
azt állítani, hogy az erkölcsnek nincs köze a joghoz, abszurdum,
képtelenség. Saját kátyújába dől az, aki ezt állítja.</b></u></span><br><br><b>–
Fontos megemlíteni az úgynevezett „<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u>wrongful life” keresetek</u></span>et is,
melyeket szintén a Pécsi Ítélőtábla elnökeként jegyzett. Itt arról volt
szó, hogy a fogyatékkal született emberek kártérítési kereseteinek helyt
adott a Legfelsőbb Bíróság – magyarán <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u>ezek az emberek azért pereltek,
amiért nem abortálták őket.</u></span></b><br><br>– A Legfelsőbb Bíróságnak
már stabil, kialakult gyakorlata volt a kártérítés megítélése ilyen
esetekben. És ezt nem tudtam elfogadni. <u><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Bennem munkált, hogy ez </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>valami
abszurdum: a nemlétet értékesebbnek elismerni,</b></span></u> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>mint a létet,</b></u></span> é<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>s az
embert mint személyt</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>kárként értékelni</b></u></span>… Utánanéztem, hogy kezelik a
kérdést a nagyvilágban.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Munkám eredményeként minden bíróságra egyformán
kötelező jogegységi határozat született…</b></u></span> Nem érzek ilyenkor büszkeséget.
Inkább hála van bennem, és köszönet Istennek, hogy megint adott
valamit, amiben előrébb tudtam vinni fajzatom.<br><br><b>– Ha teheti, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>nem mulasztja el, hogy köszönetet mondjon a feleségének, akivel közel ötven éve él házasságban.</u></span></b><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><br></u></span><br>–
Bár első helyre mindig a családot tettem,<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> a feleségemmel szerelmi
háromszögben élünk házasságunk most már lassan ötven éve alatt: másik
szerelmem természetesen nem egy női hölgy, hanem a jogrend.</b></u></span> Amikor pedig
a jog iránti szerelem annyira felerősödött, hogy elérte volna már a
hűtlenség fokát, a feleségem mindig jól időzítve közbelépett, és
visszacsábított.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Feleségem segített abban is, hogy felismerjem, amikor a
Szentlélek munkálkodik bennem </b></u></span>– talán ezért, hogy nem hogy hátrány nem
ért, de a bírói pályám során viszonylag gyorsan olyan karriert futottam
be, amit mások talán nem. Egyébként <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>bárki felfedezheti az életében a
Szentlélek vezetését, aki odafigyel rá.</b></u></span><br><br><b><br>–
November elején, a Pázmány Egyetem jogi karán megtartott köszöntésén
elmondta:<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u> az Ön habilitációja és nagydoktorija egy különös, kétirányú
misszió – mesélne erről?</u></span></b><br><br>– Húszéves házasok voltunk,
amikor kapcsolatba kerültünk <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a Házas Hétvége lelkiségi mozgalom</b></u></span>mal, ami
nagy hatást tett ránk. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Nem éltünk rossz házasságban, de mint a legtöbb
házasságot, a mienket is egymás mellett élés jellemezte. Nagyon jól
megvoltam a tudományommal, emellett volt egy kollégákból álló
kártyatársaságom. <span style="background-color:rgb(255,255,0)">Az elmélyült kommunikáció, az elmélyült szerelem,</span> az a
bizonyos<span style="background-color:rgb(255,255,0)"> első szeretet </span>viszont hiányzott a kapcsolatunkból. <br></b></u></span><br><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A
Házas Hétvége-lelkiség felfrissítette a házasságunkat, és rögtön
belemélyedtünk a közösség életébe</b></u></span>. Ennek során felelősi pozíciókat is
elláttunk, aminek következménye lett az, hogy nemzeti felelőssé
választott minket az egész magyar közösség három évre <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Beöthy Tamás
jezsuita atyá</b></u></span>val. Három év elteltével pedig <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>egy erdélyi misszióba </b></u></span>
kezdtünk. Az erdélyi magyarság tárt karokkal fogadott bennünket, talán
még nagyobb empátiával és szeretettel, mint a hazai közösség. <span style="background-color:rgb(255,255,0)">Tíz év
alatt felépítettünk ott egy önálló közösséget – mintha másfélszer
utaztuk volna körül az Egyenlítőt, több mint hatvanezer kilométert
tettünk meg a tíz év során, hogy ez megtörténjen. Ez az időszak részben
az alkotmánybírói, részben az ítélőtáblai időszakomra esett – minden
szabadidőmet felemésztette. Ez volt a „páli” misszióm, kelet felé. <br></span><br><span style="background-color:rgb(255,255,0)">A
másik nyugatra, Ausztriába vezetett: a lányom ide ment férjhez, és
nyolc gyermeknek adott életet. Példás módon beszélt hozzájuk magyarul
első pillanattól, de ahhoz már nem volt energiája, hogy a magyar
történelem és irodalom kincsestárába őket bevezesse. Ez már az én
feladatom lett</span>. Ezért kicsit a magam sikerének is érzem, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a három
legnagyobb gyermek német érettségivel magyar egyetemre jelentkezett, és
magyar nyelven folytatja most a tanulmányait</b></u></span>. Rengeteg energiát vett el
ez a két küldetés, és nekem választanom kellett: hiszen folytathattam
volna a tudományos munkát monográfiával, nagydoktori disszertációval,
habilitációs pályázattal. Ha ezek a küldetések nincsenek, belefért volna
az életembe, de így nem. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Boldog vagyok, hogy ezt az utat választottam,
habár a nehezebb út ez volt. A bíboros úr mint az egyetem Nagykancellára
elismerte ezt a küzdelmemet, hiszen amikor a 70. évem betöltésével
megszűnt az állásom a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, címzetes
egyetemi tanári címet adományozott nekem.</b></u></span><br><br><b>– Egy
interjúban azt mondta: <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>a család éppen olyan fontos a társadalomban, mint
a gravitáció a világegyetemben</u></span> – mit ért ez alatt?</b><br><br>–
Napjainkban nagyon sok <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>családellenes támadás zajlik a világban: a gender
ideológia elterjedésétől kezdve a különböző alternatív életformákig –
ideértve az élettársi kapcsolatot és az egyneműek kapcsolatát, az ad hoc
kapcsolatokat, a szóló életeket… Ezek zilálják magát a társadalmat is.
Ha megszűnik a gravitáció a világegyetemben, szétesik az univerzum –
egyik csillag a másikba ütközik.</b></u></span> A gravitáció tartja fenn ugyanis a
rendet – a gravitáció mögött természetesen Isten áll. Ugyanez a
funkciója a családnak is: család nélkül a társadalom pozdorjává
forgácsolódik. Mint amikor egy óriási hordóról levesszük az abroncsokat:
dongáira hullik.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> A család ezért a társadalom magja – lehet, hogy ez
közhely, de attól még igaz. Család nélkül elképzelhetetlen a társadalom.
Azt gondolom, mindenki, aki a család fontosságát elismeri, és ennek
megfelelően próbálja alakítani az életét, tulajdonképpen Isten szándékát
közvetíti a társadalomban. </b></u></span><br><i><br></i></p><i>
</i><div><i>
</i><p><i>Lábady
Tamás 1944. július 6-án Baján született. Tanulmányait 1968-ban fejezte
be a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán „summa cum
laude” fokozattal. 1970. június 1-től előbb a Siklósi Járásbíróságon,
majd a Pécsi Járásbíróságon polgári ügyszakos bíró. 1976. június 1-vel
kapott kinevezést a Pécsi Megyei Bíróságra, ahol előbb megyei bírósági
bíróként majd 1982. február 1. napjától megyei bírósági tanácselnökként
ítélkezett. <br><br>1990. július 2-án az Országgyűlés a Magyar
Köztársaság Alkotmánybírósága tagjává választotta 9 évre. 1993-ban az
Alkotmánybíróság testülete helyettes elnökévé választotta, és ezt a
tisztséget 1996-ban 3 évre megújította. <br><br>Alkotmánybírói mandátuma
lejárta után a Magyar Köztársaság elnöke 1999. július 3. napjától újra
bírónak nevezte ki. A Baranya Megyei Bíróság tanácselnöke, 2001. július
1. napjától kezdődően pedig a Polgári és Közigazgatási Kollégium
vezetője lett. 2003. január 1-től kezdődően 6 évre az Országos
Igazságszolgáltatási Tanács a Pécsi Ítélőtábla elnökének nevezte ki.
Elnöki újraválasztását követően 2012. június 30-ával – 42 éves bírói
múlt után – címzetes kúriai bíróként helyezték nyugállományba. <br><br>Bírói
hivatása mellett 1974-ben kezdett oktatni a Pécsi Tudományegyetem Jogi
Karán, előbb óraadóként, majd másodállású adjunktusként, később egyetemi
docensként. 1988-ban szerzett az Akadémián kandidátusi tudományos
fokozatot. 1996-tól kezdődően a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és
Államtudományi Karán oktat polgári jogot. Jelenleg ennek az egyetemnek
címzetes egyetemi tanára. Öt könyve és közel száz publikációja –
közöttük több könyvrészlet – jelent meg magyar és idegen nyelven. Ezek
zöme a polgári jog tárgykörében született, de publikált a családi jog, a
polgári eljárásjog és az alkotmányjog tárgykörébe tartozó írásműveket
is. <br><br>A magyar magánjog (polgári jog) általános része c. tankönyve
négy kiadást élt meg. Tagja a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és
Jogtudományi Bizottságának, alapítója és szerkesztőbizottsági elnöke a
Bírósági Döntések Tára című, havonta megjelenő folyóiratnak, tagja volt
az új Polgári Törvénykönyv megalkotására létrehozott Kodifikációs
Szerkesztőbizottságnak. 1999-ben a Magyar Köztársaság elnöke „A Magyar
Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal” kitüntetést
adományozta részére. <br><br>Számos egyéb kitüntetése mellett – dr. Erdő
Péter bíboros prímással és Freund Tamás akadémikussal együtt – a PPKE
Egyetemi Tanácsa 2014-ben „Pázmány Plakett”-tel tüntette ki.</i></p>
</div>
<p>Fotó: Lambert Attila</p>
<p>Hoffmann Sarolta/Magyar Kurír</p></div>