<div dir="ltr"><h1>Különvélemény </h1>
<div>2014. december 26. péntek 17:00<br><a href="http://magyarkurir.hu/hirek/kulonvelemeny" target="_blank">http://magyarkurir.hu/hirek/kulonvelemeny</a><br></div>
<h3>„<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>Nem vagyok forradalmár alkat” – állítja Lábady Tamás,</u></span> 
aki ítéleteivel, állásfoglalásaival pályafutása során sokszor szembement
 a többségi állásponttal. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) 
nemrég hetvenedik születésnapján köszöntötte címzetes egyetemi tanárát.</h3><p><b><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=57836&amp;img=o_img_9452.jpg" target="_blank"><img style="display:block;margin-left:auto;margin-right:auto" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=57836&amp;p=1&amp;img=c_img_9452.jpg" alt="" border="0"></a><br>–
 Sólyom László úgy méltatta Önt a PPKE-n november elején megrendezett 
születésnapi ünnepségen, mint <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>akit mindig is a jog és etika, jog és 
erkölcs határterületei érdekeltek. Miért </u></span>alakult így?</b><br><br>– 
Bölcsész akartam lenni, magyar-latin szakos tanár. Aztán véletlenül, egy
 tanárom inspirálására kapcsolatba kerültem Aquinói Szent Tamással. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
Gyönyörűség</b></u></span>nek találtam, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>ahogy Aquinói Szent Tamás a természetjogról, a 
jog és az erkölcs viszonyáról, az erkölcsi törvény és az állami 
törvények kapcsolatáról írt,</b></u></span> teologizált, filozofált. Tulajdonképpen ez 
csábított el engem a bölcsésztudományoktól a jogtudományok felé. Úgyhogy
 a jelentkezésemet már a jogi pályára adtam be.<br><br><b>– 
Forradalmár alkat? Merthogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>pályája során sokszor szembekerült a 
többségi felfogással</u></span>. Egyetemista korában például a meggyilkolt amerikai
 elnököt méltatta a hidegháború idején.</b><br><br>– Soha nem 
vezetett politikai indíttatás. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Azért is lettem polgári jogász – 
magánjogász –, mert ez volt a leginkább ideológia-semleges jogi terület.</b></u></span>
 <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Pályámat az igazság keresése töltötte ki.</b></u></span> Célom volt keresni az 
igazságot – aztán az igazságon keresztül szolgálni az embert. Ott, ahol 
az ideológia betüremkedett a polgári jog világába, az erkölcsnek adtam 
elsőbbséget – és ezt tulajdonképpen hátrányos következmények nélkül 
tehettem. Én az orvul meggyilkolt Kennedy elnök halálakor írt 
nekrológban nem a politikust, nem az Amerikai Egyesült Államok elnökét 
méltattam, hanem a fogyasztóvédelem atyját. Bele se gondoltam, mit 
jelent ez a hidegháború időszakában, a vasfüggöny túloldalán, éppen 
akkor, amikor kiéleződött a kubai válság olyannyira, hogy készenlétbe 
helyezték a rakétákat is… <br><br>Minderről marginálisan természetesen 
tudtam, de a helyzet súlyát nem mértem fel. Az foglalkoztatott, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
Kennedy felismerte: a kihasznált fogyasztói réteg jogi védelemre szorul </b></u></span>–
 <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>ebből az aspektusból írtam a nekrológot.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Talán egy órát lehetett kint a
 faliújságon, mégis majdnem az egyetemi tanulmányaim végét jelentette, 
mert a dékán hívatott, s közölte: fegyelmit indít ellenem.</b></u></span> A kari tanács
 fújta le az eljárást, valószínűleg éppen azért, mert a cikkemben 
semmiféle politika nem volt. Tehát arra a kérdésre, hogy forradalmár 
alkat voltam-e, a válasz: nem. Meggyőződésem volt ugyanakkor, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>amit 
az egyetemen tanultam: hogy a jog és az erkölcs heteronóm, azaz 
különböző fogalmak – nem igaz.</b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> A jog forrása ugyanis az erkölcs.</b></u></span> Aquinói
 Szent Tamástól tanultam meg, hogy a<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> <span style="background-color:rgb(255,255,0)">magasabb erkölcsi szabályba</span> ütköző 
jog tulajdonképpen nem is jog: olyan, mint a hamis pénz.</b></u></span> Hiszen a hamis 
pénz se pénz. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Több olyan ítéletet is hoztam, melyekben a jognak nem 
jogpolitikai, hanem erkölcsi tartalmát domborítottam ki.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Különösebben 
nem zavart, hogy aztán a Legfelsőbb Bíróság az ítéletet megváltoztatta. </b></u></span><br><br><b><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=57836&amp;img=o_img_9457.jpg" target="_blank"><img style="display:block;margin-left:auto;margin-right:auto" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=57836&amp;p=1&amp;img=c_img_9457.jpg" alt="" border="0"></a></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><br>– Nem gondolja: csoda, hogy hagyták dolgozni? </u><u>Végül is elég sokszor bokán rúgta</u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u>a szocialista államhatalmat.</u></span></b><br><br>–
 Én <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>ebben a kegyelem működését látom.</b></u></span> A pályám kezdetén foglalkoztatott:
 vajon <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>hogyan állhatom meg a helyemet hitét gyakorló bíróként a 
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">szocialista államrendben</span>? Azt a tanácsot kaptam: „ha kétszer, háromszor 
annyit dolgozol, mint más, akkor nem fognak bántani”.</b></u></span> Ez az üzenet egész
 életemre kihatott. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Tényleg sokat dolgoztam…</b></u></span> Bírói pályafutásom 42 évet 
tett ki. Azt gondolom,<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> fontos, hogy a bírói ítélet is neveljen:</b></u></span> nevelje 
azt a társadalmat, amelyre azt mondják, hogy nevelhetetlen – ám ez nem 
igaz. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Az ember az élete legvégéig, egészen a sírig alakítható, 
nevelhető. </b></u></span>Ennek csodálatos evangéliumi példája Nikodémus látogatása 
Jézusnál. Jézus azt mondja neki: újra kell születni. Öregen hogy 
lehet? – kérdezi Nikodémus. Lehet újraszületni. Szerintem <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>fontos, hogy 
visszhangra találjon az emberekben a bírói ítéletek erkölcsi tartalma.<br></b></u></span><br><b>–
 Kiderült: éppen az erkölcsi alapon meghozott döntései miatt hívták meg 
az Alkotmánybíróság testületébe. Alkotmánybírói korszakában 
különvéleményeivel lett híres – ezek közül is talán<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u> legnagyobb port az <span style="background-color:rgb(234,209,220)">
abortusz</span>törvényhez fűzött különvéleménye kavarta.</u></span> Fel volt készülve a 
támadásokra?</b><br><br>–<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Ez is kegyelmi időszak volt. Számomra 
nyilvánvaló volt, hogy nem lehet különbséget tenni az ember jogi fogalma
 és biológiai-genetikai fogalma között.</b></u></span> Attól a pillanattól kezdve, hogy
 az <i>in vitro</i> fertilizáció, köznyelven a lombikbébi-módszer 
ismertté vált, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>az orvostudomány megállapította, hogy a magzat 
genetikailag befejezett emberi lény, individuum. Ugyanazokkal a 
kromoszómákkal rendelkezik magzatként, mint 80 éves korában</b></u></span>. 
Természetesen a graviditás 9 hónapja alatt az anya nagyon sok 
tulajdonságot ad tovább, de ez nem változtat a magzat emberi mivoltán. 
Én<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> ezt leírtam, két oldalban. Először a munkatársaim olvasták el, és 
dicsértek: tőlem nem is vártak mást.</b></u></span><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b> De föltették a kérdést: ugye, nem 
gondolom bevinni ezt az Alkotmánybíróság teljes ülésére? </b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Bevittem. <br></b></u></span><br>Először
 Sólyom László, a testület elnöke szólt hozzá, aztán még több 
hozzászólás is elismerte ennek a különvéleménynek az értékét. Aztán 
feltették a kérdést: <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>ugye, ezt nem akarom nyilvánosságra hozni?</b></u></span> Jogom 
van hozzá? – kérdeztem. Természetesen. No, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>akkor én nyilvánosságra 
hozom... Ugyanaz a naivitás vezetett engem ekkor, mint annál a bizonyos 
Kennedy-nekrológnál: a következményekkel nem számoltam. </b></u></span>Az erkölcsi 
gondolkodásom, tartásom, hitem és az igazság iránti mély 
elkötelezettségem vezetett arra, hogy a különvéleményem publikus legyen.
 Az lett – és több pozitív visszhangja volt, mint amennyi támadás ért 
miatta. Persze, az is lehet, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a támadásokkal nem foglalkoztam, 
lepergett rólam. </b></u></span><br><br><b>–
 <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u>„Még ha apró lépésekkel haladunk is a magzat mint ember elismerése 
felé,</u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>ha egyszer ez bekövetkezik, nagyobb horderejű változás lesz, mint a
 rabszolga-felszabadítás”</u></span> – mondta nemrég.</b><br><br>– Valamikor 
ez be fog következni, valószínűleg már nem az én időmben, de apró 
lépésekkel efelé haladunk. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A Családok védelméről szóló törvényben 
például az áll, hogy a magzatot nem csak védelem illeti meg, hanem 
tisztelet is. Az, hogy az országgyűlés sarkalatos törvényben kimondja 
azt, hogy a magzatot fogantatásától kezdődően védelem és tisztelet 
illeti meg, picike lépés afelé, hogy végül is elismerjük: a magzat 
emberi lény </b></u></span>– hiszen tisztelet csak emberi személyeket illet.<br><br><b>– Ugyanakkor <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u></u></span></b><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u>nem mindenki ért egyet </u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>az ön hitvallásával, ami szerint az erkölcs a jog alapja.</b> <br></u></span></b><br>–<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>
 A posztmodern neoliberális jogi gondolkodás – élén Jürgen Habermasszal,
 Európa meghatározó filozófusával – elválasztja egymástól a jogot és az 
erkölcsöt</b></u></span>. Ez teljes képtelenség, hiszen ő maga is kénytelen elismerni, 
hogy számos jogszabálynak erkölcsi töltete van. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Egy pluralista 
társadalomban nehéz meghatározni, hogy mi az erkölcs: a liberális, a 
keresztény, vagy más? Mégis, ott, ahol egy tett az általános társadalmi 
erkölccsel, általánosan elfogadott társadalmi felfogással ellentétben 
áll, a jog azt mondja: ez márpedig a jó erkölcsbe ütközik.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A 
jóhiszeműség és a tisztesség a magánjog alapelve. A jó erkölcsbe <span style="background-color:rgb(0,255,0)">ütköző 
jognyilatkozatok, szerződések semmisek.</span></b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Ilyen tételes jogi környezetben 
azt állítani, hogy az erkölcsnek nincs köze a joghoz, abszurdum, 
képtelenség. Saját kátyújába dől az, aki ezt állítja.</b></u></span><br><br><b>–
 Fontos megemlíteni az úgynevezett „<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u>wrongful life” keresetek</u></span>et is, 
melyeket szintén a Pécsi Ítélőtábla elnökeként jegyzett. Itt arról volt 
szó, hogy a fogyatékkal született emberek kártérítési kereseteinek helyt
 adott a Legfelsőbb Bíróság – magyarán <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u>ezek az emberek azért pereltek, 
amiért nem abortálták őket.</u></span></b><br><br>– A Legfelsőbb Bíróságnak 
már stabil, kialakult gyakorlata volt a kártérítés megítélése ilyen 
esetekben. És ezt nem tudtam elfogadni. <u><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Bennem munkált, hogy ez </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>valami 
abszurdum: a nemlétet értékesebbnek elismerni,</b></span></u> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>mint a létet,</b></u></span> é<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>s az 
embert mint személyt</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>kárként értékelni</b></u></span>… Utánanéztem, hogy kezelik a 
kérdést a nagyvilágban.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Munkám eredményeként minden bíróságra egyformán 
kötelező jogegységi határozat született…</b></u></span> Nem érzek ilyenkor büszkeséget.
 Inkább hála van bennem, és köszönet Istennek, hogy megint adott 
valamit, amiben előrébb tudtam vinni fajzatom.<br><br><b>– Ha teheti, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>nem mulasztja el, hogy köszönetet mondjon a feleségének, akivel közel ötven éve él házasságban.</u></span></b><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><br></u></span><br>–
 Bár első helyre mindig a családot tettem,<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> a feleségemmel szerelmi 
háromszögben élünk házasságunk most már lassan ötven éve alatt: másik 
szerelmem természetesen nem egy női hölgy, hanem a jogrend.</b></u></span> Amikor pedig
 a jog iránti szerelem annyira felerősödött, hogy elérte volna már a 
hűtlenség fokát, a feleségem mindig jól időzítve közbelépett, és 
visszacsábított.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Feleségem segített abban is, hogy felismerjem, amikor a
 Szentlélek munkálkodik bennem </b></u></span>– talán ezért, hogy nem hogy hátrány nem 
ért, de a bírói pályám során viszonylag gyorsan olyan karriert futottam 
be, amit mások talán nem. Egyébként <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>bárki felfedezheti az életében a 
Szentlélek vezetését, aki odafigyel rá.</b></u></span><br><br><b><br>–
 November elején, a Pázmány Egyetem jogi karán megtartott köszöntésén 
elmondta:<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u> az Ön habilitációja és nagydoktorija egy különös, kétirányú 
misszió – mesélne erről?</u></span></b><br><br>– Húszéves házasok voltunk, 
amikor kapcsolatba kerültünk <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a Házas Hétvége lelkiségi mozgalom</b></u></span>mal, ami 
nagy hatást tett ránk. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Nem éltünk rossz házasságban, de mint a legtöbb 
házasságot, a mienket is egymás mellett élés jellemezte. Nagyon jól 
megvoltam a tudományommal, emellett volt egy kollégákból álló 
kártyatársaságom. <span style="background-color:rgb(255,255,0)">Az elmélyült kommunikáció, az elmélyült szerelem,</span> az a
 bizonyos<span style="background-color:rgb(255,255,0)"> első szeretet </span>viszont hiányzott a kapcsolatunkból. <br></b></u></span><br><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A 
Házas Hétvége-lelkiség felfrissítette a házasságunkat, és rögtön 
belemélyedtünk a közösség életébe</b></u></span>. Ennek során felelősi pozíciókat is 
elláttunk, aminek következménye lett az, hogy nemzeti felelőssé 
választott minket az egész magyar közösség három évre <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Beöthy Tamás 
jezsuita atyá</b></u></span>val. Három év elteltével pedig <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>egy erdélyi misszióba </b></u></span>
kezdtünk. Az erdélyi magyarság tárt karokkal fogadott bennünket, talán 
még nagyobb empátiával és szeretettel, mint a hazai közösség. <span style="background-color:rgb(255,255,0)">Tíz év 
alatt felépítettünk ott egy önálló közösséget – mintha másfélszer 
utaztuk volna körül az Egyenlítőt, több mint hatvanezer kilométert 
tettünk meg a tíz év során, hogy ez megtörténjen. Ez az időszak részben 
az alkotmánybírói, részben az ítélőtáblai időszakomra esett – minden 
szabadidőmet felemésztette. Ez volt a „páli” misszióm, kelet felé. <br></span><br><span style="background-color:rgb(255,255,0)">A
 másik nyugatra, Ausztriába vezetett: a lányom ide ment férjhez, és 
nyolc gyermeknek adott életet. Példás módon beszélt hozzájuk magyarul 
első pillanattól, de ahhoz már nem volt energiája, hogy a magyar 
történelem és irodalom kincsestárába őket bevezesse. Ez már az én 
feladatom lett</span>. Ezért kicsit a magam sikerének is érzem, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a három 
legnagyobb gyermek német érettségivel magyar egyetemre jelentkezett, és 
magyar nyelven folytatja most a tanulmányait</b></u></span>. Rengeteg energiát vett el 
ez a két küldetés, és nekem választanom kellett: hiszen folytathattam 
volna a tudományos munkát monográfiával, nagydoktori disszertációval, 
habilitációs pályázattal. Ha ezek a küldetések nincsenek, belefért volna
 az életembe, de így nem. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Boldog vagyok, hogy ezt az utat választottam, 
habár a nehezebb út ez volt. A bíboros úr mint az egyetem Nagykancellára
 elismerte ezt a küzdelmemet, hiszen amikor a 70. évem betöltésével 
megszűnt az állásom a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, címzetes 
egyetemi tanári címet adományozott nekem.</b></u></span><br><br><b>– Egy 
interjúban azt mondta: <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>a család éppen olyan fontos a társadalomban, mint
 a gravitáció a világegyetemben</u></span> – mit ért ez alatt?</b><br><br>– 
Napjainkban nagyon sok <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>családellenes támadás zajlik a világban: a gender
 ideológia elterjedésétől kezdve a különböző alternatív életformákig – 
ideértve az élettársi kapcsolatot és az egyneműek kapcsolatát, az ad hoc
 kapcsolatokat, a szóló életeket… Ezek zilálják magát a társadalmat is. 
Ha megszűnik a gravitáció a világegyetemben, szétesik az univerzum – 
egyik csillag a másikba ütközik.</b></u></span> A gravitáció tartja fenn ugyanis a 
rendet – a gravitáció mögött természetesen Isten áll. Ugyanez a 
funkciója a családnak is: család nélkül a társadalom pozdorjává 
forgácsolódik. Mint amikor egy óriási hordóról levesszük az abroncsokat:
 dongáira hullik.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> A család ezért a társadalom magja – lehet, hogy ez 
közhely, de attól még igaz. Család nélkül elképzelhetetlen a társadalom.
 Azt gondolom, mindenki, aki a család fontosságát elismeri, és ennek 
megfelelően próbálja alakítani az életét, tulajdonképpen Isten szándékát
 közvetíti a társadalomban. </b></u></span><br><i><br></i></p><i>
</i><div><i>
</i><p><i>Lábady
 Tamás 1944. július 6-án Baján született. Tanulmányait 1968-ban fejezte 
be a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán „summa cum 
laude” fokozattal. 1970. június 1-től előbb a Siklósi Járásbíróságon, 
majd a Pécsi Járásbíróságon polgári ügyszakos bíró. 1976. június 1-vel 
kapott kinevezést a Pécsi Megyei Bíróságra, ahol előbb megyei bírósági 
bíróként majd 1982. február 1. napjától megyei bírósági tanácselnökként 
ítélkezett. <br><br>1990. július 2-án az Országgyűlés a Magyar 
Köztársaság Alkotmánybírósága tagjává választotta 9 évre. 1993-ban az 
Alkotmánybíróság testülete helyettes elnökévé választotta, és ezt a 
tisztséget 1996-ban 3 évre megújította. <br><br>Alkotmánybírói mandátuma
 lejárta után a Magyar Köztársaság elnöke 1999. július 3. napjától újra 
bírónak nevezte ki. A Baranya Megyei Bíróság tanácselnöke, 2001. július 
1. napjától kezdődően pedig a Polgári és Közigazgatási Kollégium 
vezetője lett. 2003. január 1-től kezdődően 6 évre az Országos 
Igazságszolgáltatási Tanács a Pécsi Ítélőtábla elnökének nevezte ki. 
Elnöki újraválasztását követően 2012. június 30-ával – 42 éves bírói 
múlt után – címzetes kúriai bíróként helyezték nyugállományba. <br><br>Bírói
 hivatása mellett 1974-ben kezdett oktatni a Pécsi Tudományegyetem Jogi 
Karán, előbb óraadóként, majd másodállású adjunktusként, később egyetemi
 docensként. 1988-ban szerzett az Akadémián kandidátusi tudományos 
fokozatot. 1996-tól kezdődően a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és 
Államtudományi Karán oktat polgári jogot. Jelenleg ennek az egyetemnek 
címzetes egyetemi tanára. Öt könyve és közel száz publikációja – 
közöttük több könyvrészlet – jelent meg magyar és idegen nyelven. Ezek 
zöme a polgári jog tárgykörében született, de publikált a családi jog, a
 polgári eljárásjog és az alkotmányjog tárgykörébe tartozó írásműveket 
is. <br><br>A magyar magánjog (polgári jog) általános része c. tankönyve
 négy kiadást élt meg. Tagja a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és 
Jogtudományi Bizottságának, alapítója és szerkesztőbizottsági elnöke a 
Bírósági Döntések Tára című, havonta megjelenő folyóiratnak, tagja volt 
az új Polgári Törvénykönyv megalkotására létrehozott Kodifikációs 
Szerkesztőbizottságnak. 1999-ben a Magyar Köztársaság elnöke „A Magyar 
Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal” kitüntetést 
adományozta részére. <br><br>Számos egyéb kitüntetése mellett – dr. Erdő
 Péter bíboros prímással és Freund Tamás akadémikussal együtt – a PPKE 
Egyetemi Tanácsa 2014-ben „Pázmány Plakett”-tel tüntette ki.</i></p>
</div>
<p>Fotó: Lambert Attila</p>
<p>Hoffmann Sarolta/Magyar Kurír</p></div>