[Grem] Bjte Csaba adventi gondolatai

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2014. Dec. 22., H, 20:59:17 CET 

Csaba testvér: Az Istennel való találkozás öröme
2014. december 22. hétfő 10:48
http://magyarkurir.hu/hirek/csaba-testver-az-istennel-valo-talalkozas-orome
Az alábbiakban közreadjuk Böjte Csaba OFM adventi gondolatait, mely a
Magnificat.ro portálon jelent meg.

<http://magyarkurir.hu/img.php?id=57813&img=o_candle_hands.jpg>
Sokáig magamban jártam fizikai létem hatalmas erdejét, igazságnak vélt
különféle vélemények, tanítások csúszós tárnáiba ereszkedtem le, tarka,
első látásra tetszetős, de sehova nem vezető emberi okoskodások szirtfalára
kapaszkodtam zihálva!

*Mentem, de magányos voltam, és a hozzám hasonló bukdácsoló társaimba
kapaszkodtam!* *Én tőlük, ők tőlem várták el a biztos, határozott utat.* A
sodródó falevél a sodródó levélnek társa lehet, de biztos támasza soha,
mert igazából mindannyian ugyanannak a múló létnek csúszós jegén állunk!
Félszeg zavarunkat leplezve, néha buta vicceket gyártottunk, sokat
kacagtunk, máskor meg egymást okolva veszekedtünk.

*Minden könyvet kinyitottam, olvastam az egymásnak homlokegyenesen
ellentmondó tanításokat, nagy elhatározásokat tettem, keményen meneteltem
hol erre, hol arra a fojtogató, csatakos magányban! *Az út egy végtelen
kásás köd volt, melyben lépted nyomot sem hagy, s így nem tudhatod, hogy
jössz, vagy mész, s így azt sem tudhatod, hogy mint megszaladt lemezen a
tű, nem csak körbe-körbe jársz-e értelmetlenül.

*Nehezen értettem meg**, hogy nekem nem a társaimba kell kapaszkodnom, mert
ők is csupán szél kergette törékeny hópelyhek, hanem valaki nálunknál
erősebbe, aki önmagában létezik!* Talán édesapám sírjánál éreztem meg
először, hogy nem vagyok egyedül. Gyermeki alázattal imádkoztam, és lelkem
mélyén szelíd bátorítást éreztem, hogy apám porladó kezétől vezetve*
kezemet Mennyei Atyám kezébe tegyem.* Ültem magányosan a sír mellett, és
valami olyat éreztem, mind mikor a barlangban eltévedt ember egy ismeretlen
járatba betérve megérzi a friss levegő fuvallatát, fényt még nem lát, de
már tudja, hogy szabadba vezető járathoz ért.

A botladozó, félénk ember Istenhez vezető útja csodálatos, igazából nem
lenne több, mint egy határozott mozdulat, mellyel feltépi a Teremtő előtt
az ajtót, de ez csak a bátor lelkek ajándéka. *Én sokáig félszegen
füleltem, próbáltam leskelődni bezárkózott létem ajtaján, hallgattam a
csendben az egyre hangosabb kopogtatást.* Most már tudom, hogy élő hitünk
két erős karja, Teremtőnk drága ajándéka mindannyiunknak megadatott, de azt
is tudom, ahogyan a látás csodájától is megfoszthat lezárt szemhéjunk,
ugyanígy bizalmatlanságunk, félelmünk hitünket lebéníthatja! *Az
istenkereső ember sokszor félszegen tipeg, majd az ég felé félénken kitárja
hitének karjait, és ilyenkor megtapasztalja Teremtőjének feléje nyúló,
semmivel össze nem téveszthető erejét, életet adó drága érintését, kezének
biztos fogását! Maréknyi porból született lényed kicsinységének tudatával
úgy állsz Istened elé, mintha nem is volnál, de Ő, akinél nincs első és
utolsó vendég, végtelen jósággal fordul feléd, tekintete átölel, ismeri
legbenső lényedet, és te is tudod, hogy tudja, hogy bár kusza a léted,
téged ott legbelülről mostanig is csak Ő vezetett! *

*Mint **ki* a nyirkos pincében feláll, és* kimegy a fényre, érzi, hogy nem
kell neki az egész lényét beragyogó napot kiengesztelnie, hisz áldott
sugarak mostanig is áradtak, egyszerűen neki azt a néhány lépést kellett
megtennie az áldott fény felé!*

Csak vagy, és az égi fény, Isten életet adó, áldó jelenléte beragyog,
semmit nem teszel, és mégis számodra minden olyan egyszerű, minden olyan
világossá válik! *A napfény jótékony melegeként átjáró isteni jelenlét
békével, örömmel, fénnyel tölt el. Semmi sem változik, nem leszel se
tökéletes, se szent,* *érzed, hogy továbbra is lehúznak a gyarlóságaid,* *de
azt is érzed, hogy erősen fogják a kezedet, s neked jó gyermeki bizalommal
elindulni Mennyei Atyád oldalán. *

Az elején csodálod az Ő végtelen jóságát, szeretetét, hatalmas, világot
formáló erejét, majd egyszer szelíden rád néz, huncutul kacsint, és kezedbe
helyezi szép világunk egy kis morzsáját, hogy te is gondos apaként törődj
vele, formáld és neveld a rád bízottakat! Azt akarja, hogy pajkos
gyermekként kirándulj a tieiddel, kacagj a hógolyózást lezáró, vakációs
csendet széttörő párnaháborúban. Igen, Teremtőd azt szeretné, hogy pajkos
gyermeki jókedvedet megőrizve, csodákat téve élj, éltess és élvezd
szeretteiddel Teremtőd drága ajándékait. Létedet, ahogyan éji csendes
pihenésből ébredve munkába fogod, s majd este fáradtan újból ágyba zuhansz,
*ugyanúgy az imádság csendjében, Vele mindent átbeszélve állj fel, indulj
el, és teremts, alkoss, gyarapítsd szép világunkat, majd elcsendesedve,
figyelő, fáradt arcodat fordítsd Istened felé! *
Te* nem **a félelem bénító lelkét **kaptad*, *hanem Teremtő Atyád arcának
szép vonásait! **Bár mindig érzed kicsinységedet,* *mégis tudnod kell, hogy
a világunkat bölcsen, erővel, örömmel továbbteremtő nagy Isten áldott
gyermeke vagy, s mint minden atyának, Istenünknek is egyetlen célja van:
szeretne boldognak látni tégedet és családodat!*

*Szeretettel,*
*Csaba testvér*

Magyar Kurír
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20141222/04fb2449/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl