<div dir="ltr"><h1 class="">Csaba testvér: Az Istennel való találkozás öröme </h1>
<div class="">2014. december 22. hétfő 10:48<br><a href="http://magyarkurir.hu/hirek/csaba-testver-az-istennel-valo-talalkozas-orome">http://magyarkurir.hu/hirek/csaba-testver-az-istennel-valo-talalkozas-orome</a><br></div>
<h3 class="">Az alábbiakban közreadjuk Böjte Csaba OFM adventi gondolatait, mely a Magnificat.ro portálon jelent meg.</h3><p><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=57813&img=o_candle_hands.jpg"><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=57813&p=1&img=c_candle_hands.jpg" alt="" border="0"></a><br>Sokáig
magamban jártam fizikai létem hatalmas erdejét, igazságnak vélt
különféle vélemények, tanítások csúszós tárnáiba ereszkedtem le, tarka,
első látásra tetszetős, de sehova nem vezető emberi okoskodások
szirtfalára kapaszkodtam zihálva!<br> <br><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Mentem, de magányos voltam, és
a hozzám hasonló bukdácsoló társaimba kapaszkodtam!</b></u></span> <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Én tőlük, ők tőlem
várták el a biztos, határozott utat.</b></u></span> A sodródó falevél a sodródó
levélnek társa lehet, de biztos támasza soha, mert igazából mindannyian
ugyanannak a múló létnek csúszós jegén állunk! Félszeg zavarunkat
leplezve, néha buta vicceket gyártottunk, sokat kacagtunk, máskor meg
egymást okolva veszekedtünk. <br><br><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Minden könyvet kinyitottam,
olvastam az egymásnak homlokegyenesen ellentmondó tanításokat, nagy
elhatározásokat tettem, keményen meneteltem hol erre, hol arra a
fojtogató, csatakos magányban! </b></u></span>Az út egy végtelen kásás köd volt,
melyben lépted nyomot sem hagy, s így nem tudhatod, hogy jössz, vagy
mész, s így azt sem tudhatod, hogy mint megszaladt lemezen a tű, nem
csak körbe-körbe jársz-e értelmetlenül.<br><br><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Nehezen értettem meg</b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>,
hogy nekem nem <span style="background-color:rgb(0,255,0)">a társaimba kell kapaszkodnom, </span></b><b><span style="background-color:rgb(0,255,0)">mert ők is csupán szél
kergette törékeny hópelyhek, </span>hanem valaki nálunknál erősebbe, aki
önmagában létezik!</b></u></span> Talán édesapám sírjánál éreztem meg először, hogy nem
vagyok egyedül. Gyermeki alázattal imádkoztam, és lelkem mélyén szelíd
bátorítást éreztem, hogy apám porladó kezétől vezetve<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> kezemet Mennyei
Atyám kezébe tegyem.</b></u></span> Ültem magányosan a sír mellett, és valami olyat
éreztem, mind mikor a barlangban eltévedt ember egy ismeretlen járatba
betérve megérzi a friss levegő fuvallatát, fényt még nem lát, de már
tudja, hogy szabadba vezető járathoz ért. <br><br>A botladozó, félénk
ember Istenhez vezető útja csodálatos, igazából nem lenne több, mint egy
határozott mozdulat, mellyel feltépi a Teremtő előtt az ajtót, de ez
csak a bátor lelkek ajándéka. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Én sokáig félszegen füleltem, próbáltam
leskelődni bezárkózott létem ajtaján, hallgattam a csendben az egyre
hangosabb kopogtatást.</b></u></span> Most már tudom, hogy élő hitünk két erős karja,
Teremtőnk drága ajándéka mindannyiunknak megadatott, de azt is tudom,
ahogyan a látás csodájától is megfoszthat lezárt szemhéjunk, ugyanígy
bizalmatlanságunk, félelmünk hitünket lebéníthatja! <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Az istenkereső ember
sokszor félszegen tipeg, majd az ég felé félénken kitárja hitének
karjait, és ilyenkor megtapasztalja Teremtőjének feléje nyúló, semmivel
össze nem téveszthető erejét, életet adó drága érintését, kezének biztos
fogását! Maréknyi porból született lényed kicsinységének tudatával úgy
állsz Istened elé, mintha nem is volnál, de Ő, akinél nincs első és
utolsó vendég, végtelen jósággal fordul feléd, tekintete átölel, ismeri
legbenső lényedet, és te is tudod, hogy tudja, hogy bár kusza a léted,
téged ott legbelülről mostanig is csak Ő vezetett! </b></u></span><br><br><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Mint </b></u><u><b>ki</b></u></span> a
nyirkos pincében feláll, és<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> kimegy a fényre, érzi, hogy nem kell neki az
egész lényét beragyogó napot kiengesztelnie, hisz áldott sugarak
mostanig is áradtak, egyszerűen neki azt a néhány lépést kellett
megtennie az áldott fény felé!</b></u></span><br><br>Csak vagy, és az égi fény, Isten
életet adó, áldó jelenléte beragyog, semmit nem teszel, és mégis
számodra minden olyan egyszerű, minden olyan világossá válik! <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A napfény
jótékony melegeként átjáró isteni jelenlét békével, örömmel, fénnyel
tölt el. Semmi sem változik, nem leszel se tökéletes, se szent,</b></u></span> <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>érzed,
hogy továbbra is lehúznak a gyarlóságaid,</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>de azt is érzed, hogy erősen
fogják a kezedet, s neked jó gyermeki bizalommal elindulni Mennyei Atyád
oldalán. </b></u></span><br><br>Az elején csodálod az Ő végtelen jóságát, szeretetét,
hatalmas, világot formáló erejét, majd egyszer szelíden rád néz,
huncutul kacsint, és kezedbe helyezi szép világunk egy kis morzsáját,
hogy te is gondos apaként törődj vele, formáld és neveld a rád
bízottakat! Azt akarja, hogy pajkos gyermekként kirándulj a tieiddel,
kacagj a hógolyózást lezáró, vakációs csendet széttörő párnaháborúban.
Igen, Teremtőd azt szeretné, hogy pajkos gyermeki jókedvedet megőrizve,
csodákat téve élj, éltess és élvezd szeretteiddel Teremtőd drága
ajándékait. Létedet, ahogyan éji csendes pihenésből ébredve munkába
fogod, s majd este fáradtan újból ágyba zuhansz, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>ugyanúgy az imádság
csendjében, Vele mindent átbeszélve állj fel, indulj el, és teremts,
alkoss, gyarapítsd szép világunkat, majd elcsendesedve, figyelő, fáradt
arcodat fordítsd Istened felé! <br></b></u></span><br>Te<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> nem </b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>a félelem bénító lelkét
</b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>kaptad</b></u></span>, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>hanem Teremtő Atyád arcának szép vonásait! </b></u></span><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Bár mindig érzed
kicsinységedet,</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>mégis tudnod kell, hogy a világunkat bölcsen, erővel,
örömmel továbbteremtő nagy Isten áldott gyermeke vagy, s mint minden
atyának, Istenünknek is egyetlen célja van: szeretne boldognak látni
tégedet és családodat!</b></u></span></p>
<p style="text-align:right"><em>Szeretettel,</em><br><em>Csaba testvér</em></p>
<p>Magyar Kurír</p></div>