[Grem] Bergoglio listja / F. ppa az argentn diktatra ellen / a lappang vdak cfolata

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2014. Dec. 7., V, 13:57:09 CET 

Nello Scavo: Bergoglio listája. Ferenc pápa az argentin diktatúra ellen
2014. december 7. vasárnap 12:07
Amikor a konklávé megválasztja az új pápát, a világ közvéleményének
figyelme azonnal ráirányul a Péter-utódra: nemcsak tanítása, egyházi
pályája, de magánélete, személyes története is érdekli az embereket,
legyenek katolikusok, vagy sem.

<http://magyarkurir.hu/img.php?id=57438&img=o_bergoglio_listaja_b1_web.jpg>

Ez az érdeklődés természetesen magán viseli a népszerű médiumok jól ismert
vonásait: inkább hozza izgalomba a botrány, mint az „egyszerű”, mindennapi
valóság, vagy a pozitív üzenet. Ha pedig nincs figyelemfelkeltő, „zaftos”
adat, hát akkor a sorok közül, a háttérből teremtik meg azt. Így volt ez
Joseph Ratzinger megválasztása után: hamar megszülettek az első híradások
Benedek pápa „sötét múltjáról” a Hitlerjugendben, amelyekkel megpróbálták
ellehetetleníteni a személyét.

*Ferenc pápa megválasztása után** beindult* ugyanez* a gépezet*:* ő az
argentin diktatúrával, Videla rezsimjével működött együtt. Tudomása volt
rengeteg szenvedésről, ami ellen semmit sem tett, sőt, voltak olyanok (még
rendtársai sorából is), akiket ő adott a karhatalom kezére. **Ugyan több
érintett – közöttük Jálics Ferenc jezsuita atya – megnyilatkozott a
kérdésben, és objektív, tényszerű vád nem fogalmazódott meg az új pápa
személye ellenében (mi több, voltak, akik kifejezett hálával szóltak hősies
segítségnyújtásáról),* *a lappangó gyanakvás, a ki nem mondott vád magját
megszállottan hintették itt és ott*.

Nello Scavo, a jelen kötet írója, furcsa módon talált rá a témára. A
pápaválasztás után néhány órával Olaszországba emigrált argentin barátai
mondták neki: „*Bergoglio nagyon sok embert mentett meg, többet, mint
amennyire ő maga képes visszaemlékezni*.” Ennek tükrében különösen is
zavaró volt hallani a vádaskodó híradásokat, olvasni azokat a cikkeket,
amelyek a közvetlen tanúk állításának az igazát kérdőjelezték meg.

Scavo levonta az elkötelezett újságíró számára szükségszerű
következtetést: *„Nem
maradt más hátra, mint belevágni a nyomozásba. Eljutni Buenos Airesbe, s
onnan az elbeszélések fonalát követve tovább Uruguayba és Paraguayba,
bejárva a szabaduláshoz vezető utakat”.*

*Nem volt egyszerű ez a nyomozás.* *A múlt még most is él Argentínában, ott
van megannyi félelemben, gyanakvásban, ki nem beszélt sebesültségben és
fájdalomban, a kiengesztelődés elmaradásában. A tanúk tömege hallgatásba
burkolózik.* Juan Carlos Scannone jezsuita atya szerint ennek talán az is
az oka lehet, hogy kerülni akarják még a látszatát is annak, hogy ők (vagy
a pápa) valamiféle tőkét próbálna kovácsolni a történtek felemlegetéséből,
eközben manipulálva a múltat. *Maga Ferenc pápa is hallgat. *Bár a kötet
közli a Buenos Aires-i bíróság előtti meghallgatását, amelyre 2010-ben
került sor (az Esma-per során) [Függelék], ott is *tapasztaljuk a
tartózkodást, a visszafogottságot. Bergoglio nem akarta, nem akarja megírni
a saját legendáriumát *– Scannone előtt azonban *apránként mégis
kibontakozott a kép: egy „gesta”, az evangéliumi jó cselekedetek sora.*

„…minden okunk megvolna részletesen beszélni *az ismeretlen Bergoglióról, a
razziákkal teli éjszakákon tanúsított bátorságáról. A breviárium és az
ellenőrző pontok között töltött nappalokról, miközben azon töpreng, hogy
kerülje el az átkutatást, rázza le a rendőrséget, verje át a tábornokokat.
Hogy élve és épségben juttassa át a határon a titkos börtönökre és
vesztőhelyekre szánt fiatalokat.”*

A könyv megírása kapcsán végzett kutatások szerint l*egalább nyolcvan–száz
név, de tán jobb így mondani: emberi személy, élet és sors szerepel
„Bergoglio listáján”, azon a képzeletbeli névsoron, amelyen az általa
megmentettek szerepelnek.* A kötet fejezetei *megannyi emberi történettel,
tanúsággal, beszámolóval igyekeznek feltárni mindazt, amit Argentína népe
elszenvedett, s mindazt, amire az argentin provinciális, Bergoglio a
bajbajutottak megsegítése érdekében vállalkozott.* Vannak *közöttük *olyanok,
*akiket a letartóztatás vagy elrablás elől mentett meg Jorge atya. *„S
mindehhez járulnak még azok, *akiket »tudtukon kívül« kímélt meg a
kegyetlen rendszer, mert Jorge atya – jó manőverező képességének és a már
tervbe vett letartóztatások meghiúsításának segítségével,* mint e könyv
néhány főszereplője elbeszéli majd – *megelőzte, hogy a kínvallatások során
olyan újabb nevek bukkanjanak elő,* akiket különben ma a desaparecidos
végtelen listáján tartanánk nyilván.”

*A kötet előszavát Adolfo Pérez Esquivel írta, aki **szintén raboskodott a
diktatúra börtöneiben, meg is kínozták.* *A békéért és az emberi jogokért
ajánlott áldozatai és az ezekért végzett munkássága okán 1980-ban megkapta
a Nobel-békedíjat.* A pár oldalas, önálló esszének is beillő prológus
igyekszik megrajzolni a pápaváltás szellemtörténeti keretét. *Bár
Bergogliót konzervatívnak tartja, elismeri kiemelkedő érdemeit a
szegényekkel való törődés terén.* *Lelkipásztori karaktere jellemzi igazán
őt, s ragyogtatja fel elkötelezettségének, munkásságának jelentőségét.* A
diktatúra évei kapcsán szól arról, hogy voltak együttműködő püspökök, akik
aktív részesei voltak (nem egy pappal egyetemben) a borzalmaknak [erről
részletesen szól a kötet első része: Egy nyomozás miértje], míg mások
langyosak voltak: segítettek, ameddig ez nem jelentett veszélyt. Ám *voltak
hősök, segítők, embermentők is.*

„*Jorge Mario Bergoglio akkori jezsuita tartományfőnök ugyancsak segített
az üldözötteken, és a legkülönfélébb módokon próbálkozott, hogy elérje
rendje elrabolt papjai szabadon bocsátását.* Mindazonáltal, amint már
máshol hangoztattam, *nem vett részt az emberi jogok védelme melletti
harcban* *a katonai diktatúrával **szemben*. Ez a feladat más püspökökre
hárult.” Vagyis: a jezsuita provinciális *tevékenyen segítette a konkrét
embereket, de nem vált közéleti szinten fellépő jogvédővé. Miért? Amint a
tanúságtételek alapján ez később körvonalazódik a könyvben, ez a
„visszahúzódás” tette lehetővé számára a szabad mozgást és a
kapcsolattartást a szomszédos országok egyházi intézményeivel, hogy ily
módon „kilophasson” az országból bajbajutott embereket.*

Hogy Ferenc pápa számára nem közömbösek az emberi jogok, azt bizonyítja,
hogy megválasztása után sürgette Cristina Fernández de Kirchner
elnökasszonynál a múlt őszinte feldolgozását. Az előszót író Esquivelnek
pedig – akivel szintén találkozott már pápaként is – elmondta: „Tovább kell
dolgoznunk az igazság, az igazságosság és a diktatúra által okozott károk
jóvátétele érdekében.” Ennek része, mint mondta, hogy az egyház egy napon
majd elismerje „ama világiak és szerzetesek latin-amerikai martirológiumát,
akik életüket áldozták hitükért és népeikért”.

A *Bergoglio listája* című kötet a maga módján ebbe a nagy tervbe
kapcsolódik bele. A második részében [A történetek] tizenegy tanúságtételt
olvashatunk arról, mit tett (és mit nem tett egyáltalán) Jorge Bergolio
jezsuita provinciális. Van, aki már számos alkalommal az atya védelmére
kelt, mások most először mondták el a maguk történetét. De van olyan is,
aki csak utólag tudta meg, hogy ki volt az, aki segített rajta. Ezek a*
beszámolók feltárják a diktatúra gonoszságát, ördögi világát, ugyanakkor
megmutatják az evangéliumi emberség példaértékűségét és áldozatkészségét.
Ezek után nem meglepő, hogy az Amnesty International harmadik részben
[Megtalált válaszok] idézett nyilatkozata szerint, akármit mondjanak egyes
sajtóorgánumok, „senki sem vádolja Jorge Mario Bergogliót”.*

A kötet végkicsengése [Következtetések] egyszerre szerény és mély: „…a
»lista« tanúságtételeinek köszönhetően most már biztosan tudjuk, melyik
oldalon állt Bergoglio országa történelmének ama zűrzavaros, drámai és
szenvedésteli időszakában. S miközben e könyv a befejezéséhez közeledett,
újabb történetek, újabb tanúvallomások láttak napvilágot… (…)* Mindannyian
a legmélyebb hálával beszéltek egy Ferenc nevű emberről, akiben egészen a
pápává választása előtti néhány hónapig is szilárd támaszra találtak.
Egyszóval »Bergoglio listája« még nem zárult le.”*

*Bergoglio listája. Ferenc pápa az argentin diktatúra ellen.* Akadémiai
Kiadó, Budapest, 2014.

Török Csaba/Magyar Kurír
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20141207/9af0ead3/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl