<div dir="ltr"><h1>Nello Scavo: Bergoglio listája. Ferenc pápa az argentin diktatúra ellen </h1>
<div>2014. december 7. vasárnap 12:07</div>
<h3>Amikor a konklávé megválasztja az új pápát, a világ
közvéleményének figyelme azonnal ráirányul a Péter-utódra: nemcsak
tanítása, egyházi pályája, de magánélete, személyes története is érdekli
az embereket, legyenek katolikusok, vagy sem. </h3><p style="text-align:center"><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=57438&img=o_bergoglio_listaja_b1_web.jpg" target="_blank"><img src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=57438&p=1&img=c_bergoglio_listaja_b1_web.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>Ez az érdeklődés természetesen magán viseli a népszerű médiumok jól
ismert vonásait: inkább hozza izgalomba a botrány, mint az „egyszerű”,
mindennapi valóság, vagy a pozitív üzenet. Ha pedig nincs
figyelemfelkeltő, „zaftos” adat, hát akkor a sorok közül, a háttérből
teremtik meg azt. Így volt ez Joseph Ratzinger megválasztása után: hamar
megszülettek az első híradások Benedek pápa „sötét múltjáról” a
Hitlerjugendben, amelyekkel megpróbálták ellehetetleníteni a személyét.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Ferenc pápa megválasztása <span style="background-color:rgb(213,166,189)">után</span></b></u></span><span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b> beindult</b></u></span> ugyanez<span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b> a gépezet</b></u></span>:<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> ő az
argentin diktatúrával, Videla rezsimjével működött együtt. Tudomása volt
rengeteg szenvedésről, ami ellen semmit sem tett, sőt, voltak olyanok
(még rendtársai sorából is), akiket ő adott a karhatalom kezére. </b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Ugyan
több érintett – közöttük Jálics Ferenc jezsuita atya – megnyilatkozott a
kérdésben, és objektív, tényszerű vád nem fogalmazódott meg az új pápa
személye ellenében (mi több, voltak, akik kifejezett hálával szóltak
hősies segítségnyújtásáról),</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>a lappangó gyanakvás, a ki nem mondott vád
magját megszállottan hintették itt és ott</b></u></span>.</p>
<p>Nello Scavo, a jelen kötet írója, furcsa módon talált rá a témára. A
pápaválasztás után néhány órával Olaszországba emigrált argentin barátai
mondták neki: „<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Bergoglio nagyon sok embert mentett meg, többet, mint
amennyire ő maga képes visszaemlékezni</b></u></span>.” Ennek tükrében különösen is
zavaró volt hallani a vádaskodó híradásokat, olvasni azokat a cikkeket,
amelyek a közvetlen tanúk állításának az igazát kérdőjelezték meg.</p>
<p>Scavo levonta az elkötelezett újságíró számára szükségszerű
következtetést: <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>„Nem maradt más hátra, mint belevágni a nyomozásba.
Eljutni Buenos Airesbe, s onnan az elbeszélések fonalát követve tovább
Uruguayba és Paraguayba, bejárva a szabaduláshoz vezető utakat”.</b></u></span></p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
</b></u></span><p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Nem volt egyszerű ez a nyomozás.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>A múlt még most is él Argentínában,
ott van megannyi félelemben, gyanakvásban, ki nem beszélt sebesültségben
és fájdalomban, a kiengesztelődés elmaradásában. A tanúk tömege
hallgatásba burkolózik.</b></u></span> Juan Carlos Scannone jezsuita atya szerint ennek
talán az is az oka lehet, hogy kerülni akarják még a látszatát is
annak, hogy ők (vagy a pápa) valamiféle tőkét próbálna kovácsolni a
történtek felemlegetéséből, eközben manipulálva a múltat. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Maga Ferenc
pápa is hallgat. </b></u></span>Bár a kötet közli a Buenos Aires-i bíróság előtti
meghallgatását, amelyre 2010-ben került sor (az Esma-per során)
[Függelék], ott is <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>tapasztaljuk a tartózkodást, a visszafogottságot.
Bergoglio nem akarta, nem akarja megírni a saját legendáriumát </b></u></span>–
Scannone előtt azonban <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>apránként mégis kibontakozott a kép: egy „gesta”,
az evangéliumi jó cselekedetek sora.</b></u></span></p>
<p>„…minden okunk megvolna részletesen beszélni <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>az ismeretlen
Bergoglióról, a razziákkal teli éjszakákon tanúsított bátorságáról. A
breviárium és az ellenőrző pontok között töltött nappalokról, miközben
azon töpreng, hogy kerülje el az átkutatást, rázza le a rendőrséget,
verje át a tábornokokat. Hogy élve és épségben juttassa át a határon a
titkos börtönökre és vesztőhelyekre szánt fiatalokat.”</b></u></span></p>
<p>A könyv megírása kapcsán végzett kutatások szerint l<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>egalább
nyolcvan–száz név, de tán jobb így mondani: emberi személy, élet és sors
szerepel „Bergoglio listáján”, azon a képzeletbeli névsoron, amelyen az
általa megmentettek szerepelnek.</b></u></span> A kötet fejezetei <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>megannyi emberi
történettel, tanúsággal, beszámolóval igyekeznek feltárni mindazt, amit
Argentína népe elszenvedett, s mindazt, amire az argentin provinciális,
Bergoglio a bajbajutottak megsegítése érdekében vállalkozott.</b></u></span> Vannak
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>közöttük </b></u></span>olyanok, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>akiket a letartóztatás vagy elrablás elől mentett meg
Jorge atya. </b></u></span>„S mindehhez járulnak még azok, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>akiket »tudtukon kívül«
kímélt meg a kegyetlen rendszer, mert Jorge atya – jó manőverező
képességének és a már tervbe vett letartóztatások meghiúsításának
segítségével,</b></u></span> mint e könyv néhány főszereplője elbeszéli majd –
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>megelőzte, hogy a kínvallatások során olyan újabb nevek bukkanjanak elő,</b></u></span>
akiket különben ma a desaparecidos végtelen listáján tartanánk
nyilván.”</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A kötet előszavát Adolfo Pérez Esquivel írta, aki </b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>szintén raboskodott
a diktatúra börtöneiben, meg is kínozták.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A békéért és az emberi
jogokért ajánlott áldozatai és az ezekért végzett munkássága okán
1980-ban megkapta a Nobel-békedíjat.</b></u></span> A pár oldalas, önálló esszének is
beillő prológus igyekszik megrajzolni a pápaváltás szellemtörténeti
keretét. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Bár Bergogliót konzervatívnak tartja, elismeri kiemelkedő
érdemeit a szegényekkel való törődés terén.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Lelkipásztori karaktere
jellemzi igazán őt, s ragyogtatja fel elkötelezettségének, munkásságának
jelentőségét.</b></u></span> A diktatúra évei kapcsán szól arról, hogy voltak
együttműködő püspökök, akik aktív részesei voltak (nem egy pappal
egyetemben) a borzalmaknak [erről részletesen szól a kötet első része:
Egy nyomozás miértje], míg mások langyosak voltak: segítettek, ameddig
ez nem jelentett veszélyt. Ám <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>voltak hősök, segítők, embermentők is.</b></u></span></p>
<p>„<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Jorge Mario Bergoglio akkori jezsuita tartományfőnök ugyancsak
segített az üldözötteken, és a legkülönfélébb módokon próbálkozott, hogy
elérje rendje elrabolt papjai szabadon bocsátását.</b></u></span> Mindazonáltal, amint
már máshol hangoztattam, <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>nem vett részt az emberi jogok védelme
melletti harcban</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>a katonai diktatúrával </b></u></span><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>szemben</b></u></span>. Ez a feladat más
püspökökre hárult.” Vagyis: a jezsuita provinciális <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>tevékenyen segítette
a konkrét embereket, de nem vált közéleti szinten fellépő jogvédővé.
Miért? Amint a tanúságtételek alapján ez később körvonalazódik a
könyvben, ez a „visszahúzódás” tette lehetővé számára a szabad mozgást
és a kapcsolattartást a szomszédos országok egyházi intézményeivel, hogy
ily módon „kilophasson” az országból bajbajutott embereket.</b></u></span></p>
<p>Hogy Ferenc pápa számára nem közömbösek az emberi jogok, azt
bizonyítja, hogy megválasztása után sürgette Cristina Fernández de
Kirchner elnökasszonynál a múlt őszinte feldolgozását. Az előszót író
Esquivelnek pedig – akivel szintén találkozott már pápaként is –
elmondta<span style="color:rgb(0,0,0)">:<span style="background-color:rgb(255,255,255)"> „Tovább kell dolgoznunk az igazság, az igazságosság és a
diktatúra által okozott károk jóvátétele érdekében.” Ennek része, mint
mondta, hogy az egyház egy napon majd elismerje „ama világiak és
szerzetesek latin-amerikai martirológiumát, akik életüket áldozták
hitükért és népeikért”.</span></span></p>
<p>A <i>Bergoglio listája</i> című kötet a maga módján ebbe a nagy
tervbe kapcsolódik bele. A második részében [A történetek] tizenegy
tanúságtételt olvashatunk arról, mit tett (és mit nem tett egyáltalán)
Jorge Bergolio jezsuita provinciális. Van, aki már számos alkalommal az
atya védelmére kelt, mások most először mondták el a maguk történetét.
De van olyan is, aki csak utólag tudta meg, hogy ki volt az, aki
segített rajta. Ezek a<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> beszámolók feltárják a diktatúra gonoszságát,
ördögi világát, ugyanakkor megmutatják az evangéliumi emberség
példaértékűségét és áldozatkészségét. Ezek után nem meglepő, hogy az
Amnesty International harmadik részben [Megtalált válaszok] idézett
nyilatkozata szerint, akármit mondjanak egyes sajtóorgánumok, „senki sem
vádolja Jorge Mario Bergogliót”.</b></u></span></p>
<p>A kötet végkicsengése [Következtetések] egyszerre szerény és mély:
„…a »lista« tanúságtételeinek köszönhetően most már biztosan tudjuk,
melyik oldalon állt Bergoglio országa történelmének ama zűrzavaros,
drámai és szenvedésteli időszakában. S miközben e könyv a befejezéséhez
közeledett, újabb történetek, újabb tanúvallomások láttak napvilágot…
(…)<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Mindannyian a legmélyebb hálával beszéltek egy Ferenc nevű emberről,
akiben egészen a pápává választása előtti néhány hónapig is szilárd
támaszra találtak. Egyszóval »Bergoglio listája« még nem zárult le.”</b></u></span></p>
<p><i>Bergoglio listája. Ferenc pápa az argentin diktatúra ellen.</i> Akadémiai Kiadó, Budapest, 2014.</p>
<p>Török Csaba/Magyar Kurír</p></div>