[Grem] sajttallk. F.ppval a Szulbl Rmba vezet replton

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2014. Aug. 19., K, 18:42:06 CEST 

Ferenc pápa az iraki helyzetről: jogos az agresszor megállítása, de nem
bombázás útján
2014. augusztus 19. kedd 13:28
http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-jogos-az-agresszor-megallitasa-de-nem-bombazas-utjan
A szokásnak megfelelően Ferenc pápa Szöulból hazafelé tartva a repülőn
nemzetközi sajtótájékoztatót tartott, felidézve utazásának legfontosabb
pillanatait, az egyes találkozások alkalmával feltörő érzéseit, de szólt az
aktuális világpolitikai problémákról is, különös tekintettel Irakra és a
Közel-Keletre – tájékoztat a Vatikáni Rádió.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=55024&img=o_000_par7952835.jpg>
*A sajtótájékoztatón tizenhat kérdés hangzott el,* de a pápa és a
nemzetközi újságírócsapat közötti párbeszédet lényegében a koreai népre
vonatkozó felvetések nyitották meg és zárták le.

*Az iraki helyzettel kapcsolatba*n feltették *a kérdést: a pápa helyesli-e
vagy sem az amerikai bombázásokat*. A Szentatya válasza:

„Ezekben az esetekben, *amikor igazságtalan agresszió történik, csak azt
mondhatom:** jogszerű megállítani **az igazságtalan agresszort.* Aláhúzom a
szót: *megállítani. **Nem* azt mondom, hogy* bombázni, háborúzni*, azt
mondom, hogy valamilyen eszközzel megállítani. *Milyen eszközökkel lehet
megállítani? Ezeket mérlegelni kell.*”

A pápa felsorolta összes eddigi kezdeményezését: a nevében P. Federico
Lombardi SJ, szentszéki szóvivő közleményt adott ki, ezt követte az összes
nunciatúrának eljuttatott utasítás, hogy továbbítsák a közleményt
kormányaik felé. Azután a pápa levelet írt az ENSZ-főtitkárnak, majd Filoni
bíboros személyes küldötteként utazott el Irakba. „Végül az a döntés
született: ha szükséges, amikor visszajövünk Koreából, elmehetünk
Kurdisztánba. Ez egy a lehetőségek közül. Ez a válaszom: készen állok az
útra. Ebben a pillanatban nem a legjobb megoldás, de készen állok rá” –
felelte határozottan Ferenc pápa.

Az iraki helyzet kapcsán így folytatta: „Jogos az igazságtalan agresszor
megállítása. De emlékezzünk: *hányszor megtörtént, hogy az igazságtalan
agresszor feltartóztatásának ürügyével a nagyhatalmak uralmuk alá hajtották
a népeket, és valóságos hódító háborúkat indítottak. **Egyetlen nemzet nem
ítélheti meg egyedül, hogyan kell megállítani **az igazságtalan agresszort”*
– hangsúlyozta a kötetlen beszélgetés során Ferenc pápa. Emlékeztetett rá,
hogy* a II. világháború után jött létre az Egyesült Nemzetek Szervezetének
gondolata, ahol ezeket a problémákat meg kell vitatni.* Irakban nem pusztán
keresztény kisebbségeket üldöznek, hanem mások is vértanúságot szenvednek.
Isten szemében mindnyájan egyenlők vagyunk. *Az agresszor megfékezése az
emberiség joga. *És *az is joga, hogy az agresszort ártalmatlanná tegyék.*

*A Közel-Kelet *témáját érintve feltették a kérdést:* hasztalan volt-e az
ima és a böjtölés az izraeli és a palesztin elnökökkel a Vatikánban?* A
pápa így válaszolt: „Ez a kezdeményezés olyan emberektől indult ki, akik
hisznek Istenben. Egyáltalán nem volt kudarc. *Ima nélkül nincs tárgyalás,
nincs párbeszéd, tehát az emberi magatartásnak egy fontos lépése volt,
amely megnyitott egy kaput.*

Most a bombák, a háborúk füstjétől nem látszik a kapu, de a kapu attól a
perctől kezdve nyitva maradt.* Én hiszek Istenben, hiszem, hogy Isten látja
azt a kaput, és mindazokat, akik imádkoznak hozzá és kérik segítségét”* –
mondta Ferenc pápa.

Egy dél-koreai újságíró mindenekelőtt megköszönte a Szentatyának, hogy
olyan sok embert boldoggá tett Koreában. Megköszönte az ország egyesítésére
vonatkozó buzdításait is. Majd feltette a kérdést: mit érzett a pápa,
amikor találkozott a komptragédia áldozatainak hozzátartozóival? Nem
aggódott, hogy gesztusát – a sárga szalag viselését – politikailag
félreérthetik?

Ferenc pápa így válaszolt: *„Amikor emberi fájdalommal állsz szemben, azt
kell tenned, amit a szíved mond. Azután mondhatnak, amit akarnak – ilyen
vagy olyan politikai szándékkal tette. Amikor ezekre a férfiakra, nőkre,
apukákra és anyukákra gondolsz, akik elveszítették gyermekeiket,
fiatalokra, akik elveszítették testvéreiket, egy katasztrófa nagy
fájdalmára, akkor az én szívem – én ugyanis pap vagyok – azt érzi, hogy
közelednem kell! Tudom, hogy a vigasz, amit egy szavammal nyújthatok, nem
megoldás, nem adja vissza a halottak életét, de az emberi közelség ezekben
a pillanatokban erőt ad. Ez a szolidaritás.”*

A pápa felidézte, hogy amikor Buenos Aires érseke volt, két hasonló
katasztrófát élt át: az egyik egy táncteremben történt, ahol popzenét
játszottak: tűz ütött ki, és 193-an meghaltak. A másik egy
vonatszerencsétlenség volt, amelyben 120-an vesztették életüket. Akkor is
ezt érezte: közelednie kell. Az emberi fájdalom nagyon erős, és *ha mi
ezekben a szomorú pillanatokban közeledünk, sokat segítünk.*

A második kérdésre ez volt Ferenc pápa válasza, rámutatva a sárga szalagra,
amelyet a komptragédia iránti együttérzés jeleként viselnek:
„Szolidaritásból fogadtam el. Már fél napja viseltem, amikor valaki odajött
hozzám, és ezt mondta: »Jobb lesz levenni, Önnek semlegesnek kell lennie.«

»De figyelj ide – válaszoltam – az emberi fájdalommal szemben nem lehet
semlegesnek lenni. Én ezt így érzem.«”

Egy másik koreai újságíró szintén a pápa érzelmei felől érdeklődött: mit
érzett, amikor találkozott a japánok által szexuális rabszolgaságba hajtott
asszonyokkal? Második kérdése pedig az észak-koreai rezsimmel és az ott élő
keresztények üldözésével foglalkozott. Van-e valamilyen terve a pápának
arra vonatkozóan, hogy megpróbálja megváltoztatni Phenjan magatartását az
észak-koreai keresztényekkel szemben?

Ferenc pápa az első kérdésre így válaszolt: „Ma ezek a nők ott voltak [a
szentmisén] annak ellenére, hogy olyan sokat szenvedtek, megmaradt
méltóságuk. Ezeket a nőket kihasználták, rabszolgává tették, ezek mind a
háború kegyetlenségei.

A szenvedés pedig örökség. Az első egyházatyák mondták, hogy a vértanúk
vére a keresztények magvetése. Ti, koreaiak nagyon sok magot hintettetek
el. Következetességből, ugye? Most látható ezeknek a vértanúknak a
magvetése. *Észak-Koreában tudom, hogy szenvednek, sok rokon nem
találkozhat, ez szenvedést okoz. Nagy szenvedés az ország megosztottsága.*

Ma, a székesegyházban, ahol felvettem a liturgikus öltözéket, *kaptam egy
ajándékot, egy krisztusi töviskoronát, **amelyet az egyetlen Koreát két
részre osztó vasdrótból** készítettek.* Ezt magammal hoztam. Ezen a repülőn
itt van ez az ajándék. A megosztott család szenvedése” – mondta a pápa,
megismételve Koreában mondott szavait:

„*A két Korea: testvérek, ugyanazt a nyelvet beszélik; és amikor ugyanazt a
nyelvet beszélik, akkor ugyanaz az édesanya, ez pedig reményre ad okot.* *A
megosztottság nagy szenvedést jelent*, én megértem ezt, és *imádkozom, hogy
véget érjen”* – válaszolta Ferenc pápa.

Egy japán újságíró köszönetét fejezte ki a pápának első ázsiai
látogatásáért. Szintén feltette a kérdést – most japán szemszögből – mit
érzett a pápa, amikor a hét idős hölggyel találkozott, akik a japánok
szexuális áldozati voltak – majd így folytatta: Japánban is voltak
rejtőzködésre kényszerített keresztények. Jövőre lesz 150. évfordulója,
hogy ismét napvilágra jöhettek. Lehetséges-e, hogy a pápával együtt
imádkozhatnak értük Nagaszakiban?

A pápa nagy örömmel válaszolt: nagyon, nagyon szép lenne. Hozzátette, hogy
mind a japán kormány, mind a püspöki konferencia már meghívta az országba.
Majd a pápa visszatért a szenvedés témájára. A koreai nép nem veszítette el
méltóságát. Egy lerohant, megalázott nép volt, amely háborúkat szenvedett
el, most megosztott és sokat szenved. Ferenc pápa felidézte, hogy amikor a
fiatalokkal találkozott, meglátogatta a vértanúk múzeumát: „Rettenetes,
hogy mennyit szenvedett ez a nép, csak azért, hogy ne tiporja le a
keresztet! Ez történelmi fájdalom és szenvedés.”

Visszatérve az idős asszonyokra, a pápa megismételte: fiatal lányokként
hurcolták el őket a kaszárnyákba, hogy kihasználják őket, de ők nem
veszítették el méltóságukat. Mindezek a vértanúságok, szenvedések a háborúk
gyümölcsei.

„És ma mindenütt háború van! Valaki ezt mondta nekem: »Atyám, tudja, hogy a
harmadik világháborút éljük, csak részletekben?« Háborús világban élünk,
amelyben ezeket a kegyetlenségeket elkövetik.”

„Szeretnék két szót hangsúlyozni” – folytatta Ferenc pápa. – „Az első a*
kegyetlenség*.* Ma a gyermekek nem számítanak. Valamikor konvencionális
háborúról beszéltek, ma ez nem számít. Nem mondom, hogy azok jók voltak,
nem. De ma ledobnak egy bombát, és az megöli az ártatlanokat, a gyermekeket
édesanyjukkal együtt, megölnek mindenkit*. Álljunk meg, és gondolkozzunk
el, hogy a *kegyetlenségnek milyen szintjére jutottunk el.* Ez *meg kell,
hogy döbbentsen bennünket! *Az emberiség kegyetlenségének mai szintje
megdöbbentő.

A másik szó, amire szeretnék kitérni,* a kínzás*. *Ma a kínzás,
mondhatnánk, hogy a titkosszolgálatok magatartásának, a jogi eljárásoknak
szinte hétköznapi eszköze. A kínzás emberiség ellen elkövetett bűn és
bűntény*. A katolikusoknak ezt mondom: egy embert kínozni halálos bűn,
nagyon súlyos bűn. De még annál is több, * az emberiség ellen elkövetett
bűn. Kegyetlenség és kínzás.*

Nagyon szeretném, ha ti a médiában foglalkoznátok ezzel a témával. Hogyan
látjátok ma ezeket a dolgokat? *Milyen szinten van ma *a*z emberiség
kegyetlensége?* És mit gondoltok a kínzásról? Azt hiszem,* mindnyájunknak
jót tenne, ha elgondolkoznánk ezekről” – mondta a repülőgépen tartott
sajtótájékoztatón Ferenc pápa.*

Egy spanyol újságírónőnek válaszolva a Szentatya elmagyarázta: *„Idén
Albánia van a programomban.* Egyesek azt mondják, hogy a pápa stílusa, hogy
mindent a perifériáról kezdjen el. Nem ezért megyek Albániába, hanem két
fontos okból.

Először is *azért, mert a Balkánon sikerült egységes nemzeti kormányt
létrehozni muszlimok, ortodoxok és katolikusok között egy vallásközi
tanáccsal, amely sokat segít, és kiegyensúlyozott. Ez jól működik, és
összhangot teremt.* A pápa jelenléte minden népnek ezt mondja: *»Lehet
együtt dolgozni*.« Úgy éreztem, hogy valóságos segítség lenne [a látogatás]
annak a nemes népnek.

És a másik dolog: *gondoljunk Albánia történelmére. Vallási szempontból az
egyetlen kommunista ország volt, amely alkotmányában kimondta, hogy ateista
állam.* *Ha valaki misére ment,** az alkotmányellenes volt. Pontos
számadatot mondok: 1820 templomot romboltak le! Ortodox és katolikus
templomokat. A többi templomot mozivá, színházzá, táncteremmé alakították
át. *Éreztem, hogy *el kell oda mennem*. Közel van, egy nap alatt meg lehet
járni.”

(Emlékeztetünk rá, hogy Ferenc pápa szeptember 21-én, vasárnap tesz
apostoli látogatást Albániában.)

„*Jövőre szeretnék ellátogatni Philadelphiába, a családok találkozójára, és
meghívott az Egyesült Államok elnöke is az amerikai Kongresszusba, továbbá
az ENSZ-főtitkár New Yorkba. A mexikóiak azt szeretnék, hogy menjek el a
Guadalupei Szűzanyához, a spanyol királyi pár és a püspöki konferencia is
meghívott, meghívtak Santiago de Compostelába is*, talán lehetséges, de nem
mondok többet, mert még nincs eldöntve” – válaszolta még a spanyol
újságírónőnek Ferenc pápa a Szöulból Rómába tartó repülőgépen.

Fotó: Europress/AFP

Magyar Kurír
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140819/48b1d141/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl